31 okt Rájöttem, hol a mennyország
A napokban került a könyvesboltok polcaira Balogh Béla új könyve Elkezdődött… címmel. Tegnap mintegy három óra alatt fel is faltam. A könyv nagyon egységesen, nagyon jól foglalja össze azokat a változásokat, amelyek a világban zajlanak. Sok azonos gondolat megtalálható a könyvben, ami az Emberiseg.hu-n is szerepel.
Örömmel olvastam Rozsályról, Mátraverebélyről is a műben. Béla könyveiben és előadásaiban személy szerint azt kedvelem a legjobban, hogy az átlagember számára is érthető módon tálalja az élet és világunk egyszerű törvényeit, amellyel a fősodrú médiában és az oktatásban nem találkozik az ember. Így volt ez “A végső valóság” és “A tudatalatti tízparancsolata” esetében is.
A szerző ebben a könyvében is központi szerepet szán az ok okozati összefüggések ismertetésének. Példákkal, közérthetően. Innentől kezdve már csak az nem érti meg, aki NEM AKARJA megérteni: a világban semmi nem történik véletlenül, minden esemény annak az eredménye, ahogyan viselkedünk, vagy cselekszünk, vagy tettük mindezeket korábban. A materialista szemlélet, az ateizmus ezer sebből vérzik, mégis a legtöbben nem hajlandók szabadulni tőle. Talán kényelemből. Azt gondolják, ennek csak egyetlen ellenpárja létezik, a vallásosság. Vagyis ha valaki hinni kezd valamelyik egyház istenében. Pedig ez közel sincs így.
És ha már itt tartunk… Ma hajnalban megértettem, hogyan is kellene értelmezni a poklot és a mennyországot. Sokan kacagva mondogatják néha, hogy ide vagy oda kerülnek… Azért kacagva, mert jól tudják, hogy egyes cselekedeteik következménye vagy ez vagy az lenne, ha hinnének benne. Nem hisznek a mennyország vagy a pokol létezésében. Elcsépelt mesének tartják.
Amire ma hajnalban rájöttem, az valahogy így fest: régóta tudom már, hogy nincsenek véletlenek, minden okkal történik ebben az Univerzumban. Minden, ami velünk történik, egy korábbi cselekedetünk eredménye, és valamit meg kell tanulnunk belőle. A vallások is tudták ezt mindig is. Amikor azt halljuk, hogy a pokolba vagy a mennybe juthat valaki, azt nem úgy kell elképzelni, ahogyan a viccek is értelmezik – fortyogó üstök, vagy gondtalan boldogság a felhők között…
Még Dante Isteni színjátéka is eszembe jutott hajnalban.
Amikor élünk, cselekszünk. Jól, rosszul… Hitünk szerint. A materialista szemlélet is hit. Hit az anyagban, és abban, hogy élünk, meghalunk, és kész… Utána semmi nincs. Ha sok jót teszünk, a mennyországba, ha sok rosszat, a pokolba jutunk. De hol van a mennyország, és hol a pokol? A válasz nagyon egyszerű. Halálunk után a lélek tovább él. A köztes létben szembesül minden cselekedetével, amit elkövetett megtestesült életében. Aztán újjászületik egy új testben, és megtapasztalja minden korábbi tettének következményét. Így a következő élete maga lehet a pokol, de lehet mennyország is.
A világ amúgy gyönyörű hely. Gyönyörű “díszletek” között élünk – jelenleg hétmilliárdan. Csak magunkon változtathatunk, köröttünk senki máson. És ha majd egyre többen jönnek rá erre, és az ok okozat összefüggéseire, akkor majd egyre kevesebben fognak nagy disznóságokat elkövetni embertársaikkal szemben, így egyre kevesebb szenvedés lesz a világban. Akkor majd befejeződhet egymás kifosztása, egymás letiprása, és csökkenni fog az eltiprók és eltiprottak száma is. Ugye, milyen egyszerű?
Jó szívvel ajánlom Balogh Béla legújabb könyvét MINDENKINEK!
Both Gábor, 2012. október 30.
