19 feb Egy milliárdos az alapjövedelemről
Mutatja mindkét tenyerét, jól látszanak a markolatok vájta mély nyomok. Götz W. Werner reggel is jó fél órát töltött az evezőpadon. Az evezés fontos szerepet játszik a Heidelbergben született 64 éves milliárdos életében. A Rajnán lapátolva döntötte el, hogy a csónakban vele együtt “húzó” osztrák sporttársával belevágjon a nemzetközi terjeszkedésbe.
Ez 1976-ban volt, Werner három évvel korábban nyitotta meg első drogériáját Karlsruhéban. Azóta a “dm drogerie markt” néven ismert hálózat – Werner szavai szerint – “dunai monarchiává” nőtte ki magát. Németország mellett még kilenc európai országban, köztük Magyarországon kétezret meghaladó számú üzlettel rendelkeznek. A több mint 30 ezer embert foglalkoztató csoport éves árbevétele meghaladja a 4,7 milliárd eurót. A globális pénzügyi válságot egyelőre nem érzik. Sőt, az itteni piacon második helyen álló cég azt tervezi, hogy ezer feletti németországi üzletének számát az elkövetkező 10-15 évben megduplázza.
Felépített ugyan egy közép-európai drogériabirodalmat, a dúsgazdag Werner önmagát némi öniróniával csak fogpaszta-árusnak nevezi. Az üzletet autodidakta módon tanulta meg, nincs se egyetemi végzettsége, se menedzserdiplomája. Mindig is drogériás akart lenni, a páros evezésben nyugatnémet bajnokságot nyert, éppen tanoncként elhelyezkedő ifjú tizennyolc évesen is saját üzletről álmodott. Amikor tizenegy évvel később Karslruhéban önállósította magát, nem sokkal később “begyűrűzött” az első nagy olajkrach. A fogyasztók a drogériatermékekben is az olcsót kezdték keresni. Werner ugyan nem annak nevezte, de lényegében bevezette a diszkontkereskedést. Kisebb választékban nagy mennyiségű árut kezdett el kínálni, a versenytársaknál sokkal kedvezőbb áron – a számítása pedig bejött.
Mindig is láncban gondolkodott. Mielőtt elindította vállalkozását, egy körülbelül száz egységből álló drogériahálózatnál dolgozott, s látta, mit kell másként csinálnia. – Nézze, ha itt Berlinben nem megfelelő módon szolgálják ki, akkor az elrontott reputáción keveset segít, hogy Bonnban vagy Münchenben viszont udvariasak – mondja, hogy miért fektet nagy hangsúlyt a személyzet kiválasztására, a tekintélyelvűség helyett a párbeszédre alapuló vezetési stílusra. A dm-et “atomizált vállalatnak” írja le, a bolti dolgozók nagyfokú önállósággal bírnak. Az ő feladatuk és felelősségük ismerni a vásárlói igényeket, reagálni a változásokra.
A Werner által képviselt szociális elkötelezettségű vállalkozó lassan “kihaló típusnak” számít Németországban. Európa vezető gazdasági hatalmában a menedzserek közmegítélése fokozatosan romlik, miután a gazdasági sikert egyre inkább azon mérik, hogy egy vezető hány embert tud leépíteni. Ma kevés munkaadótól lehet hallani olyasmit, hogy a munkaerőt nem költség-, hanem sikertényezőnek tekinti.
Régóta propagálja, hogy Németországnak paradigmaváltásra volna szüksége. Nemcsak az általa vállalkozásellenesnek nevezett adórendszert reformálná meg. Werner sokakat meghökkent azzal a radikális nézetével, hogy születéstől kezdve férfinak és nőnek, aktívnak és nyugdíjasnak, állásban lévőnek és munkanélkülinek, egészségesnek és betegnek, azaz mindenkinek államilag garantált alapjövedelmet biztosítana. – A német társadalom még mindig egy elmaradott felfogás rabja. Vagyis a döntő többség azért dolgozik, hogy a megélhetéshez szükséges jövedelmet szerezzen, nem pedig azért, hogy valamilyen irányba kibontakoztassa a tehetségét – fejtegette a lapunknak adott interjújában a Karlsruhei Egyetem Vállalkozástudományi Intézetének tiszteletbeli professzora, aki a témában írt könyve mellett zsúfolt nézőtereket hozó előadásokon és talkshow-kban is népszerűsíti teóriáját. Az alanyi jogon járó alapjövedelem szerinte sokkal több lehetőséget biztosítana az embereknek, hogy megvalósítsák önmagukat, energiáikat pedig ne a létfenntartásra pazarolják el. A kérdésre, hogy mennyi lenne az emberhez méltó megélhetést biztosító alapjövedelem, Werner indulásként 800, távolabbi célként 1500 eurót emleget. Azzal a feltétellel, hogy lényegében csak egyfajta adó lenne, nevezetesen a jóval negyven százalék fölötti fogyasztási adó.
Míg számos neves gazdasági szakértő szociálisan teljesen irreálisnak és igazságtalannak nevezi az “alapjövedelmet mindenkinek” elvet, Werner makacsul hisz abban, hogy csak így jöhet létre a szabad munkaerőpiac. Egyáltalán nem zavarja, hogy sokan utópiában élőnek nevezik. – A nők egyenjogúsága, a sajtószabadság vagy az általános választójog is utópia volt sokáig, nem igaz? – kérdez vissza. Meggyőződése, előbb-utóbb bekövetkezik az elengedhetetlen szemléletváltozás. Az őt megmosolygóknak Albert Einsteinnel válaszol: a holnap problémáit nem lehet tegnapi gondolkodással megoldani.
Forrás: http://www.nol.hu/lap/arcok/lap-20090128-20090128-62
