13 dec Undor – Gaál Péter
Hosszabban akartam arról írni, amiről most fogok, de nincs kedvem. Azért
nincs, mert az egész rendszer úgy rossz, ahogy van. Az ellenzék is
ugyanezt a rendszert működtetné, tehát az is rossz lenne. Rossz VOLT. AZ
VEZETETT IDÁIG, ha valaki elfelejtette volna. És megint az vezetne.
Ha most az úgynevezett baloldal hatalomra kerülne – amint nem fog -,
megörökölne egy szóvirágokkal elfedett csődtömeget, amit ráadásul még
menedzselni sem tudna. Ahányan vannak, annyifelé húznának. Húznak.
Húztak. Fognak húzni. Kész magyar nyelvtan.
E csődtömeg nyúlfarknyi idő alatt maga alá temetné. És akkor
jönne…jönne. Ő, megint, minden eddiginél diadalmasabban, BIZTOSAN
emberöltőnyi időre. Az ország maradék erejével a Fidesz már simán
kihúzza választásokig. Utána meg mindent az Unióra lehet kenni, vagy
bármire, amit most lebegtetnek, mintegy e célra készenlétben. De nem az
a kérdés, nyer-e a Fidesz, hanem, hogy mennyivel nyer? Ha nem
kétharmaddal, akkor – az átlag választópolgár erről simán el fog
feledkezni – egy újabb magyarázkodási alap keletkezik. Hogy ők akarták
volna, de meg van kötve a kezük. Ha viszont nincs megkötve… akkor jön
(jöhet) az, amire Krisztus a Getsemáné-kertben azt mondta: “Atyám, ha
lehetséges, távoztassék el tőlem e pohár.”
Nem lehetséges. EBBEN A RENDSZERBEN, AKÁRKI MŰKÖDTETI, NEM LEHETSÉGES.
Csak rövid távon lehetséges, ám ez azt jelenti, hogy a vég annál
fájdalmasabb lesz, és a megújulás annál később jön el.
Nade, mosolyog rajtam az Olvasó, most minden szárba szökenni látszik.
Gyes, Gyed, extra Gyed, családtámogatás, egyszámjegyű SZJA, 1,8
százalékos növekedés, az ÁFA megszüntetésének terve. Építkezések.
Végeztem ma egy apró számítást, éspedig szándékosan nagyvonalú
számítást. Százezer kismamát vettem alapul, akik fejenként PLUSZ
százezer forintot kapnak havonta. Ez éves szinten százhúszmilliárd forint.
Nagyjából annyi, mint amennyi FUTBALLSTADIONOKRA megy el jövőre. A Vezér
hobbijára. Azokra BIZTOSAN elmegy majd annyi. A kismamák száma pedig
biztosan kevesebb, és biztosan nem kapnak majd százezret fejenként. Így
aztán –
Semmi nem szökken szárba. Egy katasztrofális bázisév után az 1,8
százalékos növekedés, különösen, ha tekintetbe vesszük a mezőgazdaság –
istenadta – szerencséjét, és a jóval a mostani rezsim előtt
ideszerződött autógyártást, gyakorlatilag nulla. Nulla.
Akkor miből lehet osztogatni? (Hogy MIÉRT, az nem kérdés. Ugyanannyira
nem kérdés, mint ahogy az sem, hogy miért most. Választás közeleg. És
utána valamilyen rejtett adóval – amit az előzőekben leírtakhoz
hasonlóan meg lehet magyarázni – simán kompenzálható.) Hiszen az ország
mégiscsak elvan valahogy.
Hát a JÖVŐBŐL, polgártársak. Abból, amit strukturaátalakításra, a valódi
növekedés beindítására lehet(ne) fordítani. Hogy konkrétabban fejezzem
ki magam: az ÁFA teljes összege gyakorlatilag kimegy az uniós kasszába.
Onnét jön vissza, támogatások formájában, vagy annyi, vagy kevesebb,
vagy több. Ha nincs, akkor csak több jöhet. És akkor azt pályázatokkal
el is lehet rakni, zsebre. Hiszen így is el lehet, de most félig-meddig
a magunkét. Tiszta kár, hogy ehhez az Unió jóváhagyása is
szükségeltetne, mindenesetre már a gondolat is bizsergető.
“Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen.” Ennyi az üzenet az ostoba
fejekbe. Csak most nem Hobo üzeni. De nem ám, semmilyen tekintetben.
Ott is ragad, még néhány hónapig legalább. Aztán kezdődik az egész elölről.
2013. 12. 10.
Gaál Péter
