30 nov A Rektor levelei 6.
Mottó: „Ez a rövid emlékezet országa”. A városi emberek nem is sejtik, milyen nagy tábora van (volt?) a Fidesznek falun. A Legnagyobb Hazug sikerrel beszélte be a földet művelőknek, hogy ő és pártja az, amelyik mellettük áll, amelyik értük létezik, dolgozik. És a legtöbben sajnos be is vették ezt a maszlagot. 2010-ben Magyarországon több ezer faluban a szavazóknak minimum 40, de inkább 50, sőt itt-ott 60 százaléka szavazott a bűnszövetkezet jelöltjeire.
Az alaphelyzet az, hogy nem csak a Fidesz, hanem az előző összes kormány hibájából a falusi emberek élete egészen másképpen alakul, mint a városiaké. Az „őstermelővé’” átváltoztatott parasztok először is a gyakorlatban nem fizetnek adót. Mivel önmaguk munkaadói, értelemszerűen nem vonhatnak le tőlük semmilyen adót. 2,4 millió – azaz minden negyedik magyar állampolgár! – úgy él, hogy amit megtermel és elad, az az övé, arról senkinek sem kell beszámolnia. Évi több millió forintig (az összeg változó) nem kell adót fizetnie, csak a fölött. Nos, mivel a bevételekről nem kell számlákat megőriznie és felmutatnia, hát a magyar jogrendszerben kivételezett helyzetben van. Míg a városi emberek minden megkeresett forintjuk, a legeslegelső után is adóznak, addig az említett két és fél millió polgárnak nincs ilyen kötelezettsége. Senki sem tudja, mennyi a jövedelmük, amit megkeresnek, az az övék. Minden ilyen családba beleszülető csecsemő automatikusan több mint egy millió forinttal megemeli ezt az amúgy is képlékeny összeghatárt.
Előbb a kisgazda irányba hajló mezőgazdasági irányítók, élükön egy rózsadombi ügyvéddel, mint fő „gazdával”, később pedig a Fidesz mesélte be a magyar parasztoknak, hogy a kis, családi gazdaságoké a jövő. Ugyan az egész fejlett világ mezőgazdasági tapasztalatrendszere ennek az ellenkezőjére utal, ez nem fékezte ezt a propaganda-irányzatot. A kis, családi gazdaságok gyakorlatilag halálra vannak ítélve. Ezt nálunk is sokan tudják, hangoztatják is, de ők persze csak az alaposan (és nem ok nélkül) megritkított baloldali médiában juthatnak szóhoz. Minden nemzetközi, de főleg európai tapasztalat arra utal, hogy a huszonegyedik században csupán a kisebb-nagyobb földdel rendelkező gazdák összefogása hozhat eredményt. Tetszik, nem tetszik, a fejlett nyugati mezőgazdaságokban már vagy száz éve jól működő szövetkezeti modell a nagy túlélő. Azaz senkitől sem függő, akárhány hektárral rendelkező gazdák összeállnak, termékeiket közösen hasznosítják, adják el – ez nem csak a jövő, de már a jelen útja is. A Fidesz legnagyobb agrárbűne, hogy ezzel szemben szinte erővel egy olyan modellre próbálja rávenni, olykor kényszeríteni a gazdákat, amely nem hozhat eredményt.
Ma fájó szívvel nézi az ember, milyen hatalmas területek hevernek parlagon az országban. A termőterületek kihasználatlansága közvetlenül 1990 után indult, mára azonban elképesztő méreteket öltött. Mindezt a bűnpárt azzal is tetézte, hogy az állami földeket majdnem kizárólag saját barátainak, üzletfeleinek osztotta ki. Az efféle botrányoktól volt hangos az ország, de a mezőgazdasági és a politikai vezetés kart karba öltve fújta kórusban, hogy „minden rendben van, a helyi gazdák kaptak földet!”. Ebből a gyakorlatban egyetlen szó sem volt igaz, ellenpéldák százával akadnak. Vérforraló bűnügyek, mérhetetlen korrupció és a politikai akarat szánalmas lelepleződése árán is megtették a kishazugok, amit nyilván a Legnagyobb Hazug parancsolt meg nekik: a hozzájuk hűséges embereket jutalmazták a földdel, elvéve azt azoktól, akiknek a megélhetése függött tőle.
Ám nagyon nehéz ezt kommunikálni azoknak, akik falun élve kevés újságot olvasnak, csak a kereskedelmi tévéket vagy a köztévét nézik. Mivel azokon a csatornákon ilyesmiről szó sincs, még mindig élnek falun, kisvárosokban olyan milliók, akik azt hiszik, minden rendben van.
Az „új földesurak” persze az esetek többségében nem vetnek semmit a húsz évre kapott földjükön. Terem azon magától is: EU-s földalapú támogatást. Hektáronként évi 60 ezer forint a legkevesebb, amit ezzel lehet nyerni. A haveri kör tagjai tehát évről évre csak a bűnpárti ajándék révén kapnak tíz-húsz, ötven milliót, de van, akinél ez felmegy százra, kétszázra is. És ezért nem kellett tenni semmit, és a földet sem kell művelni!
A földdel más bajok is vannak. Az ostoba „nemzetieskedő” jelszavakat harsogó kormány kitalálta a „magyar föld nem eladó!” jelszót. Ezt sokan el is hitték, főleg városokban. Még tetszik is nekik ez a szívet melengető fideszes gondoskodás, lám, ők tényleg „megvédik” a magyar érdekeket!
Miközben valójában elárulják azokat. Egyrészt látjuk, hogy nem az igazán földből élők érdekeit képviselik, hanem az ingyen vagyonhoz juttatott baráti körüket (leendő szavazóikat) vették meg a földdel. Másrészt nekik is úgy jó, ha a falu népe beveszi a maszlagot, és tovább élteti a „kis családi gazdaságok” hazug mítoszát – hiszen így a parasztság nem kaphat erőre, nem láthatja át a valós helyzetet és nem fordulhat (legalább szavazataival) a Fidesz ellen.
Nem európai gyakorlat, hogy megtiltják a külföldieknek a földvásárlást. Ez a „hazafias” elem ugyan felbukkant már néhány másik EU-tagállamban is, különféle praktikákkal, rendelkezésekkel ha nem is akadályozhatják, legalább szűkíteni igyekeznek a földet vásárló idegenek körét. De ennyire soviniszta, gyűlölködő módon sehol sem uszítottak a potenciális külföldi tulajdonosok ellen.
2004-ben, amikor tagjai lettünk az EU-nak, kértük, hogy ne rögtön szabaduljon fel a magyar föld, várjunk még tíz évet, míg a föld ára nálunk is eléri a nyugat-európai árszintet. Ez nem következett be, és éppen azért, mert egyik kormány sem tett érte semmit – ellenkezőleg, tíz éven át azon járt az eszük, hogyan lehetne becsapni az Uniót, aljas módon kiszorítani a vásárlási lehetőségekből a külföldieket. Márpedig mondjuk ki nyíltan: a földvásárlási tilalom eltörlése igen rövid idő alatt felverné az árakat. Azok most éppen a tilalom és a kormányzati aknamunka, az ostoba propaganda, a folyamatos ármánykodás és a gazdák szédítése miatt alacsonyak.
Márpedig a magyar vidéknek hatalmas pénz-injekciókra van szüksége. Be kéne látni, hogy a vásárlási tilalom éppen a magyar mezőgazdaságot sújtja. A külföldi, ha meg is veszi a földet, nem viheti el innen, tehát csak annyira lesz az övé, mint amennyire egy svédé lehet egy toszkánai ház, egy angolé a spanyol nyaralólakás, egy magyaré az Adria-parti nyaraló. Értelmes ember nem hiheti, hogy egy nyugati tulajdonos azért vesz földet nálunk, hogy azt parlagon hagyja és abból semmi haszna ne legyen!
A helyzet tehát az, hogy a hazug kormányzati propaganda ellenére a magyar földet fel kéne szabadítani, persze néhány szabály kivételével. Megkövetelhető, hogy a tulajdonos legalább az év egy részében éljen ott, ahol nagyobb földet vásárol (kis, párhektáros birtok esetében ez is felejthető kell legyen). A legtöbb, sok földet vásárló külföldi tulajdonos azonnal mezőgazdasági nagyüzemet hozna létre. Már hallom is a (hamis) ellenérvet: „akkor majd a magyar paraszt csak béres lehet az idegen úr birtokán!” Kérdem szerényen: jobb ennél, ha most a fideszes nagyúr birtokán segédmunkás? Vagy tengődik, fólia alatt drágán termel olyan paprikát, paradicsomot, uborkát, amit alig tud eladni, vagy csak nyomott áron, mert minden hasonló terméket Nyugaton és Délen sokkal olcsóbban állítanak elő és még idehozva pár ezer kilométerről is olcsóbb, mint a hazai áru?
Vagy attól, ha van a faluban néhány külföldi tulajdonos is, kevesebb lesz a magyar gazdák létszáma? Így is túl sokan vannak, túl elaprózott földeken tengődnek, rendesen megélni nem képesek, hát foglalkozhatnának valami mással. Szemforgatóan úgy tesznek sokan, mintha a magyar polgárok többsége nem egy másik „úr” szolgája lenne. Akik az iparban, a szolgáltatások területén vagy bárhol dolgoznak, azok is „béresei” másoknak. Csak a paraszt legyen kivétel?
A Fidesz-bűnszövetkezet által kreált földtörvények tele vannak abszurdokkal. Kitalálták és törvénybe iktatták, hogy az erdő is „termőföld”, tehát külföldinek el nem adható, viszont az erdőtulajdonosok nem kapnak semmilyen uniós vagy egyéb támogatást. Mi több, a tulajdonjogukat is korlátozták egy olyan rendelettel, amitől nyugaton a fejükhöz kapnának az emberek: erdő csak erdésznek adható el! Ezt értsük úgy, hogy akinek erdőben van a háza, vagy az csak az erdővel együtt értékesíthető, harminc évig várhat, míg talál egy arra kóborló erdészt, aki hajlandó éppen az ő földjét megvenni – kivételezett helyzetéből adódóan persze mélyen nyomott áron. Miközben az EU egyik alapjoga a magántulajdonhoz való jog. Az is, hogy egy magyar földtulajdonos annak adja el a földjét – akár külföldinek is! – akinek akarja.
Hát ez nincs így, és ha a Fidesztől függ, soha nem is lesz így. Ezért a magyar föld nem kapja meg a szükséges anyagi támogatást, nem lesz fejlődés, felfutás, az amúgy klimatikus és egyéb okokból sikerre ítéltetett magyar mezőgazdaság nem fog kibontakozni. Így van ez mindig, ha a hozzá nem értő politikusok akarják szabályozni az élet minden területet. De ezen nem is lehet csodálkozni egy olyan bűnszövetkezet esetében, amely mindenre és mindenkire szeretné kiterjeszteni korlátlan, zabolátlan uralmát.
Az a dolgunk, hogy ezt megakadályozzuk. Most csak ez, és nem több.
Rektor
