A pénzügyi- gazdasági-politikai rendszerünkről

10 dec A pénzügyi- gazdasági-politikai rendszerünkről

Hargitai Sándor jegyzete.
Gondolatok a pénzügyi- gazdasági-politikai rendszerünkről az ingatlanadó kapcsán – A király meztelen.

1., rész: Az ország költségvetésének nehéz helyzetére hivatkozva kivétel nélkül, állandóan “nadrágszíjunk meghúzására” biztatnak bennünket évtizedek óta vezetőink.
Az ország helyzete ennek ellenére egyre rosszabb. Várható, hogy az ingatlanadó fizetése sem fogja kisegíteni az országot, ezért az ingatlanadót, kommunális adót, ebadót és minden további olyan adót, ami igazságtalan, erkölcstelen, határozottan, egyértelműen el kell utasítanunk.

Hazánkban az ingatlan tulajdonlásnak évszázados hagyományai vannak. A magyar emberek egyik fő életcélja a saját tulajdonú ház, lakás, ingatlan.
Régen jórészt kaláka segítségével, ma a szándékosan alacsonyan tartott jövedelmek miatt csak hitelek igénybevételével tudjuk ezt megvalósítani. A kaláka tiltása, büntetése, és most az államilag támogatott forinthitelek helyett bevezetett deviza alapú hitelek törlesztésének ugrásszerű emelkedése voltak az övön aluli ütések ebben a rendszerben… a következő az ingatlanadó lenne, … a semmiért!, mert ez felesleges áldozatvállalás lenne a családoktól, és változást csak negatív értelemben hoz a családok életébe ez a tehertétel. Adózott jövedelemből és kamatos kamattal terhelt hitelből valósítottuk meg sokan a legelemibb életfeltételünket, a lakhatást.
Amire mindenképpen szükségünk van, hiszen munkanélküliség esetén, jövedelem nélkül lakás bérlése sem lehetséges, földönfutók leszünk, az utcára kerülünk saját ingatlan nélkül.

A lakhatás célra használt ingatlan maga nem termel jövedelmet. A jelenlegi magántulajdon központú hatalom büntetni akarja azt, akinek tulajdona van.
Vagy épp megfosztani készül bennünket legfontosabb tulajdonunktól?

Az ingatlanadót mire akarják használni:
– a múltbéli jövedelmünk mostani adóztatására, vagy
– a mostani jövedelmünk adóztatására olyan tárgyhoz kötve, aminek semmilyen hatása a mostani jövedelmünkre, ill.
– az életminőségünk adóztatása lenne a cél?

Ilyen alapon lehetne az emberek súlya, magassága alapján is adót kivetni.
Ez az adó akkor lenne indokolható egyáltalán, ha a jövedelem tartalmazná a lakhatás megteremtésének költségeit. De nem tartalmazza. Meghagyták a jövedelmet a szocialista korszak szintjén, de elvettek minden juttatást, amit a régi rendszer biztosított a fizetés mellé. /Lakhatást, oktatás, egészségügy, stb. /
Ráadásul / mintegy tréfásan / felhívják a figyelmünk az „öngondoskodás” szükségességére. Miből??

Az adók folyamatos emelésére tulajdonképpen is miért van szükség, egyre nagyobb mértékben?
Mert egy hibás, a társadalmat ellehetetlenítő pénzügyi- gazdasági rendszert vettek át és működtetnek a vezetőink, a politikai elitünk.
Mi pedig jóindulatúan tűrtük, és egyelőre még eltűrjük ezt.

Egy nagy átverés, nagy félrevezetés áldozatai vagyunk mindannyian, mi magyar állampolgárok:

Elhitetik velünk, hogy „demokráciában” élünk, ahol a demokrácia az emberek jobb – bal oldali megosztását, a pártokra szavazási lehetőségét jelenti. Olyan pártokra szavazhatunk, akiket a magyar társadalom finanszíroz, ahol a képviselőknek a Parlamentben az egyik pártkatona bekiabálja, melyik gombot kell kötelezően megnyomniuk a szavazásnál… Viszont a parlamentbe került egyik képviselő sem tudná, ha akarná se e miatt a „pártfegyelem” miatt képviselni választóit, hiszen a kiabáló utasítása szerint kell szavaznia. Feleslegesek az ilyen képviselők, elegendő lenne a kiabáló, aki nyomhatná sorban az összes gombot…

A valódi hatalom ebben a rendszerben azé a jelölőé, aki a jelölteket állítja, legyenek azok pártok, vagy annak képviselői. Gyakorlatilag 2 pólusú 1 párt rendszer ami nálunk működik..az országgyűlésbe bekerült pártok akkor is ott ülnek a Parlamentben ha nyertek, akkor is, ha vesztettek a választáson, a felelősségük kb. ugyanannyi, egyszerűen a húsosfazék távolsága változik..
A kormányváltáskor nem készül nyilvános nemzeti vagyonmérleg, hogyan gazdálkodtak a rábízott javakkal a pártok.

A Parlament folyamatosan alkotja a törvényeket. A baj az, hogy inkább a lobbyérdekek szerint, kevésbé a választópolgárok érdekében. Egy stabil, igazi demokráciában felesleges az állandó törvényalkotás, a stabilitás, az emberek létbiztonságát szolgáló törvények a fontosak, amiket nem kellene mindig változtatni.

Ebben a rendszerben akkor vagyok törvénytisztelő demokrata választó polgár, ha szavazok valamelyik / bármelyik / pártra, és várok 4 évet arra, megvalósította-e az ígéretét a párt. Ha nem, szavazhatok másikra, hisz a lényeg az emberek megosztása, a közösség egységének szétzilálása, egymással szembefordítása, közben csendben történő kifosztása.

Klasszikus oszd meg és uralkodj elv!
A mostani, nekünk “demokráciaként” eladott rendszer gyakorlatilag a pártok kontroll nélküli, lobbyérdekek szerinti hatalom gyakorlását jelenti, egyéni, visszahívható, számon kérhető képviseletünk helyett.

Hogyan alakult a ki a mostani pártrendszer, a „rendszerváltás”: erről szól Dr. Kőrösi Imre volt országgyűlési képviselő beszámolója:
/ A 22. percig önéletrajz, utána a 2. résztől konkrét események a rendszerváltásról. /

http://ingyentv.hu/index.php/video/ingyenfilmek/faabf69b2bdb13f8ff9de6c2…

http://igazhirek.blog.hu/
ennek mp3-as változata: http://data.hu/get/2161570/tagra_zart_fulek.mp3.html

2., rész: Folyamatosan nő az államadósságunk, mert a lehetőségeinken túl költekezünk, legalábbis a vezetőink, a média ezt igyekszik elhitetni velünk.
Mintha valaha is rajtunk, polgárokon múlt volna az ország gazdálkodása, nem a vezetőinken, a pártokon…

Valójában mi is az oka az államadósságnak? Hogyan lehetséges, hogy a világban majd minden ország el van adósodva a magánbankoknak?

http://ca.gdc_economist.economist.com.s3.amazonaws.com/index.html#debt_p…

Ennek továbbgondolása: http://lmv.hu/node/7237

– Az egyik ok, hogy kamatos, külföldi magánbankok által “teremtett” devizát, pénzt használnak-használunk. A kamatok növekedésének üteme meghaladja a gazdaság teljesítőképességét, ezért van eladósodás magán, állami és önkormányzati szinten egyaránt. A gazdaság teljesítőképességét pedig a magánbankok szabják meg a kamat mértékén, a forgalomban lévő pénz mennyiségén és forgási sebességén keresztül.
A kamatos pénz használatában leegyszerűsítve ott van a csapda, hogy a hitel felvételkor a bank nem teremti meg a kamatra a fedezetet, tehát a kamat visszafizetésre ismét a banktól kell a kamatra pénzt kérni.
Ez a bankok perpetuum mobile találmánya. Így sohasem lehet kikerülni a magánbankok adósság csapdájából, mert az adósság egyre csak nő / ezt folyamatosan tapasztaljuk is /.

Tudatosan adósítottak el bennünket pl. 2008-ban? http://lmv.hu/node/4012

A másik ok hazánkban Varga István szerint:

„ Hamis állítás, hogy Magyarország eladósodott. A célja csupán az, hogy bűntudat alakuljon ki bennünk, amiért állítólag lehetőségeink feletti életszínvonalon élünk. Ha ez belénk ivódik, könnyebben elfogadjuk a megszorító intézkedéseket. Míg a GDP ötszöröse fordult meg a bankszámlákon 1995-ben, addig 2008-ban már 43-szorosa. Inflációval korrigáltan is nyolcszor jobban élnénk bő évtized múltán? Nem. Kevesebb reálértékű pénzünk van, csupán kevesek nagy spekulációját tűrjük. Az IMF irataiból kitűnik, pontosan tudják, hogy a bankrendszer adósodik el, erre figyelmeztettek az amerikai válság kitörésének napján: „A gazdasági lassulás ellenére a magán szektor hitelnövekménye erőteljesen növelte az adósságterhet, többsége külföldi valutában, így nőtt a magánszektor nettó külföldi eladósodása.” Az IMF az elvárt költségvetési beavatkozás érdekében mást kommunikál.”http://lmv.hu/node/4122

Félrevezető állítás az is, hogy a pénzpiacokról finanszírozzák hazánkat. Természetesen ezt a saját jegybankunk is megtehetné, forintban hitelezve, ahogyan korábban tette. Akár ingyen is teremthetne forintot, de hát tudjuk: „nincs ingyen ebéd, ezt meg kell tanulniuk a magyaroknak” a „jegybankunk” vezetője szerint.
Tehát: nem a szabad pénzpiacokról finanszíroz a kormány, az államadósság kezelő központ, hanem 11 meghívott, kiválasztott bank nyújthat be ajánlatot az államkötvényeinkre – vagy épp nem nyújtanak be ajánlatot, és ezt elnevezik “válságnak”. /http://lmv.hu/node/4122
Érdekes lenne a 11 bank tulajdonosi körének ismerete, lehetnek-e esetleges átfedések a tulajdonosi szerkezetben. /
Ráadásul ezeket a magánbankokat ezután “meg kellett segíteni” a „válság” miatt a közösségnek, az államnak, államoknak, a „megsegített” magánbankoktól felvett újabb hitelekkel. Európában 4331 Mrd Eurót kaptak a magánbankok 2008-as válsághoz kapcsolódóan a kormányoktól.
Úgy tűnik, ez sem elegendő nekik. A helyzetünk, az adósok helyzete tovább romlott, mert a bankok nem végzik a dolguk, nem hiteleznek…

http://www.youtube.com/watch?v=DnaGKJbV8g8&feature=related

„ Az államkötvények értékesítése (a hitel egy formája) éves ütemben meghirdetett aukciókon történik, de kizárólag 11 kiválasztott vevő részére. Ők a legnagyobb kötvénykereskedők, bankok, pénzalapok, ők maguk a „pénzpiac”. Például a Deutsche Bank, a Citibank, a CIB, az Erste és a többi ismert kereskedelmi bank, de a takarékszövetkezeti bank is. Ha 11 kiválasztott külföldi és belföldi egyszerre, összehangoltan nem vesz államkötvényt, amikor erre leszerződött, akkor az botrány, kartell, épp a piac ellentéte. A magyar állam pedig elszalad, hogy számukra hitelt szerezzen? Beengedi az idegen pénzügyi közvetítőket, átadja a bankipar közel kilencven százalékát, az államháztartás finanszírozását kiemelkedő haszonnal honorálja, biztosítja a spekuláció extraprofitját, és akkor az elsődleges vevői jogokkal rendelkezők felrúgják szerződéseiket, hogy az őket ily szívességgel látó állam finanszírozását leállítsák? Szép, de nem igaz. Csak arra kellett a propaganda, hogy az ismert eseményeket alátámassza. Az állam pánikba esett, mert a spekulánsok durcáskodnak. A bankrendszerrel összenőtt jegybank gyorsan háromszáz bázisponttal több vajat ken a kiflijükre, miközben a világon mindenhol kamatot csökkentettek. Ezzel a megnövelt kamatkülönbséggel még nagyobb extrahasznot ígért a költségvetés. És lássunk csodát, továbbra sem vették az új állampapírt – mert az állam nem adott el. Azért, mert nem volt rá szüksége. Eközben azt halljuk, nem lett volna vevő az államkötvényekre, mert túl kockázatos, nem azt halljuk, hogy a februári próbakibocsátáson a meghirdetett mennyiség háromszorosára, április vége felé már majd négyszeresére érkezett ajánlat. Az IMF miért nem a valóságnak megfelelően mutatja be az eseményeket?”

„Magyarországon a világ bármely sarkából bejegyezhető társaság az interneten, ide bármennyi deviza küldhető, el sem kell, hogy hagy ja a bankrendszert, gyártja a hasznot a magyar statisztikai adatok terhelésével. Mi köze ehhez az országnak? Az, hogy a bankokat szolgáló jegybank magas forintkamatlábakkal csábítja a pénzt befektetőket. A hitelminősítők pedig ország kockázatról beszélve üzennek a monetáris tanácsnak: felfelé azokkal a kamatlábakkal! Mi köze van mindehhez a magyar embernek? Az, hogy elszenvedi a magas kamatlábat, el szenvedi, hogy míg a szép idegen befektet, őt éppen kifektetik a hite le devizaalapú elszámolásával, vagy éppen a vállalkozása hitelezésének felmondásával. És a kormány ezt tűri, sőt a jegybanknál számlát vezetni jogosult VIP-ügyfelek kamathozamát maga állja azzal, hogy megtéríti a jegybank kamatveszteségét. (A kormány csökkenti a szociális kiadásokat, a költségvetési egyenleg pozitívumának növelésével, hogy több jusson az adósságszolgálatba csomagolt ilyen kamat támogatásra.) Az állam és az IMF együtt nézik végig, amint nagy zsákban hordják el az ország pénzzé tett javait. Eközben közösen gondoskodnak arról, hogy a „raktár” folyamatosan fel legyen töltve – például az IMF hitelével. A kormány nemcsak eltűri ezt, maga is azt zengi: eladósodott az ország. A magas kamat élvezetére érkezett offshore szereplők, ki sem lépve a bankrendszerből, csak megrendeli a sajtótól, hogy még kesergőbben húzza el az ország nótáját, majd lekaszálják a spekulatív hasznot. A bankszövetség elnöke nyilatkozta az IMF-hitelről szóló tárgyalás idején: „A piaci szereplő folyamatosan arról beszél az elemzőknek, hogy a magyar gazdaság a tönk szélén van. Ezt számokkal, plauzibilis vagy annak látszó érvekkel alá lehet támasztani; ráadásul ezzel az általános piaci hangulatra is lehet hatni.” A naiv belföldiek pedig az irányított spekulációt piaci jelenségnek hiszik.” http://lmv.hu/node/4122

Ezzel talán már érezhető az egész helyzet abszurditása, tarthatatlansága.

Ha visszagondolunk arra, hogy a 1990-es években több mint 300 milliárd Ft-ot költött a közösségünk, a magyar állam a bank konszolidációra / + pénzt fizetett az állam a bankoknak/, utána pedig eladta az addig magyar tulajdonú bankrendszerünket hihetetlenül olcsón külföldi bankoknak, ez a tény máig érthetetlen. A bankok kb évente 3500 milliárd Ft-ot visznek ki az országból. / A másik kb. 3500 milliárd Ft a multik által kivitt pénz. / Teljességgel érthetetlen, milyen meggondolás, felhatalmazás vezette a politikai elitet az aranytojást tojó tyúk értékesítésére.
A nagyságrend talán úgy érzékelhető: a magyar lakossági megtakarítások nagysága a bankokban 7000 milliárd Ft.

– Az eladósodottságunk oka, hogy a kormányunk, és a “jobb-bal” oldalra “megosztott” politikai elit – a kétpólusú egy párt rendszer – kiszolgálja a magánbankok és a magántőke érdekeit.
A magánérdeknek saját vezetői által kiszolgáltatott nép a legújabb kori gyarmatosítást szenvedi el. A gyarmatosítókat nem is látjuk, ismerjük, a „helyi elitünk” intéz mindent helyettük…akik tudják, mit tesznek, mégis évtizedek óta kijátsszák ezt a jóindulatú magyar népet.

– Miért nem tudunk termelni, ingatlanadót fizetni, lassan már megélni sem? Mert a piacainkat nagyrészt átadtuk a termelő vagyonunkkal együtt külföldi “befektetőknek”.
„Becsalogattuk” a külföldi tőkét, és azt vártuk, majd felemeli a gazdaságunkat. Elhittük. Tévedtünk. A multik, a befektetők bérmunkát végeztetnek velünk, Audi, Mercedes, stb. A Tesconak, Auchannak, stb. éhbérért dolgozunk. Ebből a bérből csak nyomorogni lehet. Az átlag magyar jövedelem nem tartalmazza az otthonteremtés költségeit sem, tehát ingatlanadót sem fizethetünk belőle.

A bankok nálunk a legnagyobb haszonnal, a nyugati eredményük duplájával dolgozhattak eddig, a „vezetőink” jóvoltából. A bankok, a multik kiviszik a nyereségüket, a tőlük felvett hiteleink törlesztéséra semmi pénzt / adót / nem hagynak itt, így csődbe megyünk:
Magyarország ezzel a gazdálkodással halálra van ítélve.
Nem publikus, mennyi adót fizetnek a bankok, a multik..illetve nem is fizetnek, hiszen adómentességet és támogatást kapnak a kisemberektől beszedett adóforintokból…azért, hogy gyakorlatilag kifosszanak minket…
Kivétel nélkül minden kormány ezt a multikat, “befektetőket” támogató gyakorlatot folytatta az elmúlt évtizedekben… a 27.000 Milliárdos nemzeti jövedelemből elvisznek évente 7000 milliárdot,

http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/meg_nincs_vege_a_haborunak_.html

gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül. Aminek pótlására mi hiteleket veszünk fel… tőlük..
Ezt más országokban akár hazaárulásnak nevezik.

3.,rész: Az okok, amik miatt az ingatlanadóra is szüksége lenne a kormánynak:

http://www.kulturaliskreativok.eoldal.hu/cikkek/a-penzrendszer-anatomiaj…

– A bankok visszaszívják a pénzt a gazdaságból, pénzhiányt, válságot okozva. A válság a mostani pénzügyi rendszer beépített része. Ezzel a nagybank lehetőséget kap a kisebb bekebelezésére, a vállatokat olcsón felvásárolhatják a nagyobbak, persze jórészt banki hitelből, az átlagos állampolgárnak el kell költeni a megtakarításait, kölcsönöket kell felvennie…a tönkretett gazdaság újjáépítéséhez szintén kölcsönök kellenek, a magánbankoktól..Ez a válság lényegi oka, a pénz visszatartása, megfagyasztása a gazdaság ereiben a bankok egyértelmű akaratából.
Ennek következménye a tulajdon átrendeződés, a koncentrált magánvagyonok további növelése, az emberek, a nemzetek további kiszolgáltatásának erősítése.

Nincs nehéz dolga a magánbanknak: előbb pénzbőséget teremt, majd nem hitelezi az ingatlan vásárlásokat, és megtagadja az addig finanszírozott cégtől pl. a folyószámlahitel folyósítását. Ezzel nem csak a cég működését lehetetleníti el, hanem a beszállítók, a vevők dolga is nehezül, nem beszélve a cég alkalmazottairól, akik netán hitelt vettek fel, és a cég ellehetetlenülése miatt ők sem tudják fizetni a törlesztő részleteket. Új hitel felvételére, – ami szükséges lenne az ingatlanpiac, a gazdaság vérkeringésnek fenntartásához – ilyen gazdasági helyzetben nem is gondolhatnak az emberek.
A kör bezárult. Az egész társadalom torkán a kés.
A magánbankok kése.

– A magyar nemzeti bank és a magyar kormány nem a nemzet, az emberek érdekeit, hanem a külföldi magántőke érdekét képviseli. Miért gondolom ezt:
a 2000-es évek eleje óta a nemzeti bank nem teremt pénzt a gazdaság számára, hanem a külföldi magán bankoknak engedte át ezt a jogot. 2001-ben – az Orbán kormány alatt – törvényben tiltotta meg az állam magának, hogy a jegybank függetlenségét bárki-bármi itthonról „megsértse”. Az európai jegybankok ma már egy kvázi franchise rendszert képeznek, Bázeli irányítással. Ezért volt-lenne szükség az euróra is, egy helyen dőljön el a kamat mértéke, egy helyre fizessék az államok a kamatot, könnyebb legyen a magánbankok által befolyásolt központi irányítás.

Nem igaz az, hogy a magánbankok a megtakarításokat, a betéteket helyezik ki hitelbe az adósok részére. Ennél sokkal több pénzt “teremtenek”, mert elegendő pl. hazánkban 2 %-ot, pl. 2 MFt-ot a Nemzeti Bankba letétbe helyezni a kereskedelmi bankoknak, és akár 98 MFt, addig nem létező, “frissen, a banki számítógépen teremtett” pénzt helyezhetnek a számlánkra, kamatra, valós ingatlan fedezetet követelve az adóstól a bankok.
Ebből is látszik, a bankok nem kockáztatnak semmit, ha az adós nem fizetne, ott van a fedezet, és ha az sem lenne elég, egyszerűen “leírhatják” a veszteséget, hiszen a kölcsön összege a hitel felvétel előtt nem is létezett!
Bár ennek a „leírásnak” is kérik egy részét a közösségektől, az államoktól.

Hogyan folyt pl. Görögország eladósítása: http://lmv.hu/node/5406
Aris Hatzistefanou filmrendező: ”Az EU csak egy pénzügyi unió, egy eszköz a külföldi bankok és társaságok kezében, ami megkönnyíti számukra az Európa periférikus népei feletti kontroll megszerzését.”
http://www.politaktika.hu/hirek/Greece_occupied54121

Argentína példája is nagyon tanulságos:
„Adrian Salbuchi argentin politikai elemző meg van győződve arról, hogy a globalisták a bevezetendő világmodelljüket Dél-Amerikában, többek között Argentínában tesztelték.
Salbuchi elmondja, hogy országa pénzügyi rendszerét az IMF/Világbank páros, az amerikai kincstárral és hitelminősítőkkel összehangolt akcióval tették tönkre megkímélve a már jelen levő saját bankjaikat.
A dollár letéteket önkényes árfolyamon válthatták a helyi leértékelt valutára, mert a kiszolgáló kormány, amely a mai napig a külföldi bankár kartellek érdekeihez igazodik, ezt lehetővé tette.

Az argentin GDP az első évben 40%-al esett, majd 2002-ben 50%-al, és a lakosság hirtelen a szegénységi küszöb alatt találta magát. A hirtelen jött életszínvonal romlás az erőszakos cselekmények terjedéséhez, lakásfoglalásokhoz és kilakoltatásokhoz, csődökhöz és polgárháborúhoz közeli szociális harcokhoz vezetett. És közben egyetlen bank sem csődölt be!

Ha megnézzük a jelenlegi görög, ír, spanyol, amerikai, angol vagy portugál helyzetet, kísértetiesen ugyanazt a forgatókönyvet látjuk, mint amit 10 évvel ezelőtt Argentínában.
A képlet ugyanaz, a problémák gyökerét mindenhol a feleslegesen és csalárd módon kihelyezett hitelek jelentik
Argentínában a pszichológiai hadviselésen csiszoltak (PsyWar), miszerint a ”Mi a nép” sugallatával és erős média ráhatással lehet elfogadtatni a lakossággal a neki szánt megszorításokat és nehézségeket (baloldalinak álcázott jobboldal) úgy hogy a kormány és bankár összefonódások ne ütközzenek túl nagy ellenállásba.

A kérdés most az, hogy az argentínai tapasztalatok alapján kidolgozott tompító stratégiák mennyire működnek Európában. Az arányok itt nagyobbak és a feladat is összetettebb, hiszen a megszorítások mellett a különböző népeket a szuverénitásuk feladására is rá kell bírni.” http://www.politaktika.hu/hirek/destroy_EU21254

– A magyarországi deviza alapú hitelezés is egy előre kidolgozott, megkomponált félrevezetés. Az embereket, az adósokat a deviza alapú forint hitelek folyósításával bevitték a tőzsdére, a bankközi devizatőzsdére, az adósok tudta és akarata nélkül. Az adósoknak általában nem keletkezett bevételük a felvett devizában, tehát kiszolgáltatottá váltak az árfolyam mozgásának.
A devizák értékét a bankközi devizapiacon maguk a magánbankok határozzák meg, egymás között. Érdekes momentum, hogy azok a devizák, amik mozgásához kötötték a bankok a hitel „értékét”, / chf, yen, euro / kivétel nélkül jelentősen erősödtek, és egyik sem gyengült! a forinttal szemben.
Így válik érthetővé, miért deviza alapú hitelt kínáltak elsősorban éveken át a bankok az adósoknak. A bankok kivétel nélkül nyertek, az adósok kivétel nélkül vesztettek az üzleten. Véletlen lehet?
Hogyan tudná fizetni az ingatlanadót az, aki a “válság” miatt az ingatlan hitelét sem tudja fizetni?
Ebben a helyzetben még + ingatlanadót kivetni abszurd és elfogadhatatlan.
A deviza alapú hitelezés elburjánzásáért felelősség terheli a bankokat, a mindenkori kormányt, az MNB-t, a PSZÁF-et,a Versenyhivatalt.
Alapvetés kell legyen: a pénz nem lehet áru!

Egy vélemény ezzel kapcsolatban : http://lmv.hu/node/7254

– Az államok hitelképességét a 3 legnagyobb külföldi hitelminősítőkre hivatkozva állapítják meg, ami egy finoman szólva is: félrevezetés. A hitelminősítők mintegy a magánbankok jobb és balkezei, amivel a magánbank a saját igénye szerint rámutathat a kiszemelt országra. Ha pl. jobb kézzel mutat, könnyebben kap hitelt, ha ballal, akkor nehezítve, kemény feltételekkel. És ezt a minősítést a magánbankok érdekei szerint irányítják, melyik kéz emelkedjen épp a magasba:

http://www.bankweb.hu/cikk.php?id=3977&hirlevel=1

Ráadásul természetesen a hitelminősítést az adott ország fizeti. A hitelminősítők pl. 2008-ban a legjobb minősítéssel befektetésre ajánlották a Lehmann Brotherst. ami 3 hét múlva csődöt jelentett. A „válságban” adott rossz minősítések magyarázatául a számonkérésnél a hitelminősítők arra hivatkoztak, ők csak a véleményüket mondták el, azt senkinek sem kell elfogadni….
http://www.hirado.hu/Hirek/2011/12/02/16/Perek_sora_indulhat_a_hitelmino…
Ilyen „szakvéleményre” alapozva minősítenek minket is. Ezek a hitelminősítők szorosan össze vannak fonódva a bankokkal. És azok a bankok adják a javaslatokat, szabják a feltételeket a „válságunk” megoldására, akik a mi pénzünkből lettek “kisegítve”, és létrehozták ezt a helyzetet, magát a „válságot”..

http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/07/11/eleg_volt_a_hitelminositokbol/

http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/06/24/szabadulnank_az_amerikai_hitel…

„„Aggódnak a befektetők”. Minden ürügy lehet a leértékelésre.
További sajátos színt és torzulást vittek a folyamatokba az „elemzőként” aposztrofált
pénzügyi „elemzők”, akik nagy része a leértékelésben elsődleges szerepet vivő bankok szószólója. A sajtó tőlük kér magyarázatot az árfolyam-zuhanásokra. Olyan választ még nem kaptak, hogy spekuláció folyna, ehelyett csacsiknak nézve mindannyiunkat azt mondják: aggódnak a befektetők. Hol azért, mi lesz a görög válsággal, hol azért, miért nem jegyezték még inkább túl a német kötvénykibocsátást, hol azért, mert az olaszok túl sokat fogyasztanak, hol azért, hogy még nem alakult meg az új olasz kormány, bár az előző feloszlott, hol azért, mi lesz, ha olyan nagy országok dőlnek be, mint Olaszország vagy Spanyolország. Pedig a spekuláció egyik része nagyon jól látszik: az Egyesült Államokban működő hitelminősítők Európát vették célba. Ez tehát mind ürügy és a mi esetünkben még inkább az, hiszen Magyarország nem tagja az euro zónának.”http://szabadibela.hu/pdf/tamadas.pdf

Az is lehetetlen állapot, hogy évtizedek óta a jegybankunknak a hitelminősítők besorolása miatt, az ország kockázatra hivatkozva, a folyamatosan aggódó „befektetők jóindulatának elnyeréséért” a hasonló országok kamatainak többszörösét kellett fizetnünk a külföldi tulajdonú bankrendszer részére. Az devizaárfolyamok forintttal szembeni emelkedése miatt külön teher a devizában felvett kölcsönök visszafizetése.

http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/07/24/a_hitelminositoket_is_eltemeth…

A bankok egyoldalúan módosíthatták a hitel kamatokat a futamidő alatt, ami szintén elfogadhatatlan lenne bármilyen más országban.

Ennyire megvezetve a magyar nép még sohasem volt, mint napjainkban. A Habsburg, vagy a török uralom alatt legalább tudta, kivel áll szemben, nem úgy mint ma.

– Mindig csőd közeli helyzettel riogatnak minket és a „befektetőket” a médiában.
A saját nemzeti bankja általi saját pénz kibocsátással egyetlen ország sem mehet csődbe! És befektetőkre sincs szükség!
http://www.youtube.com/watch?v=Op3aBSj2p-o&feature=related

4., rész: Felesleges a 2 szintű / jegybank és kereskedelmi bankok alkotta / bankrendszer.

A 2. szintre, a magántulajdonú kereskedelmi bankoknak a pénzügyi rendszerbe való beékelődésére a kikerülhetetlenségük biztosítása miatt van szükségük.
Ez biztosítja a tulajdonképpeni hatalmat a bankrendszer tulajdonosainak.
A magánbank minden információt tudni akar az adósról, rólunk, de a bankról alig lehet tudni valamit, a gazdálkodásáról, pontosan mekkora a kihelyezett hitel állománya, mekkora a tényleges haszna, az milyen úton hová kerül…a tulajdonosi körről, mindent információt véd a „banktitok”.

Ez a magánbankrendszer dönthet jelenleg az életünkről: mi kerülhet megvalósításra az elképzeléseinkből, a beruházásokból, a fejlesztésekből. A magánbank a saját profit elvárása alapján dönt, akár a társadalom valós igényeinek háttérbe szorításával. Majd minden döntés haszonelvű lett, ami kiszolgáltatottá tette a társadalmunkat a pénz uralmának.
Ezzel a hatalommal vissza is tudnak élni, lásd a deviza alapú hitelezés rendszerét, ill. az általuk keltett jelenlegi „válságot”.

A kamat a jelenlegi pénzügyi rendszer további problémája, a pénz ára. A pénz nem lehetne áru, mert annak birtoklása, visszatartása, felhalmozása túlhatalomhoz ill. gazdasági zavarokhoz, válsághoz vezet.

Az államadósság egy számviteli, könyvelési mód / trükk, – mert a felvett hitel jórészt nem is tartózkodott nálunk, ment vissza a folyósítóhoz – amelyhez elengedhetetlen volt a politikai elit együttműködése a magánbankrendszerrel.

Államcsőd nem következhet be, ill. csak akkor lehet államcsődről beszélni:
– ha egy ország nem a saját pénzét használja, és kamat fejében vesz fel kölcsönt más, tőle idegen pénzintézettől, / ezt nehéz bármivel is indokolni /
– a felvett hiteleket nem a gazdasága javára fordítja,
– ha a hitel kamatának növekedése meghaladja a gazdaság teljesítőképességét, és a „befektetők” nem hitelezik tovább.
Saját magát finanszírozhatja minden nemzet a saját pénzével.

A magánbankok azért tudnak korlátlan mennyiségű pénzt teremteni / ami után természetesen szedik a kamatot / a számítógépeiken, a semmiből, mert úgynevezett „tartalék elven” működnek. Részmegoldás lehet a tartalékráta 100 %-ra emelése, ami azt jelentené, csak a betétesek pénzét helyezhetik ki az adósok részére.
A kontrollált pénzteremtést a nemzeti jegybankoknak kellene végezniük.

Az ingatlanadó az állampolgárok magánvagyonának az államon keresztül történő átszivattyúzása a hatalmas alapítványi, banki magánvagyonokba. Ez megengedhetetlen.
Ezekről a főáramú médiákban megszólaló közgazdászoktól, az újságíróktól, netán a politikusoktól nem lehet hallani. Nem tanítják így sehol, ennek épp az ellenkezőjét sulykolják. Ezt a folyamatot ezért a társadalom nem látja át, ezért változtatni sem tud / akar rajta.

Régen, évszázadokkal ezelőtt már tiltották a kamatszedést. Bármely állam hazai jegybankja által kibocsátott pénze is lehet akár kamatmentes, pl. Japánban is voltak a közelmúltban ilyen időszakok.
Így a hazai jegybank, a Magyar Nemzeti Bank / MNB is teremthet ismét pénzt a gazdasági folyamatok finanszírozására, ahogyan régen is tette. Hiszen nem mindig volt IMF nálunk, és évtizedeken át nem is volt infláció. Adóssága a jegybankkal szemben keletkezett az államnak, de az a számviteli elszámoláson múlt.

A nemzetgazdaság egészének költségvetését úgy mutatják be, amibe a szükséges plusz pénzt pl. az új beruházásokra, bérekre takarékossággal, megszorításokkal, illetve csak kívülről, magánbankoktól kamat fejében kölcsönvett pénzből lehet biztosítani. / Persze ez esetben a kölcsön kamatára ismét nincs meg a szükséges pénz, azt el kell vonni a gazdaságtól, vagy újra fel kell venni a magánbanktól kamat fejében, – perpeetum mobile-, véget nem érő adósrabszolgaság az eredmény./
Ezzel szemben a saját nemzeti jegybank akár kamatmentesen biztosíthatja a szükséges pénzt, finanszírozhatja a gazdaságot.

Lehet egy olyan rendszerünk: ha egy beruházást kell pl. finanszírozni egy településen, akkor az MNB helyi képviselői megtárgyalják nyilvánosan az igényt a helyi település vezetőivel, és a terv elfogadása után ütemezve folyósítják a pénzt.
A hazai anyagokból megvalósult létesítmény pl. sportcsarnok, uszoda, iskola, stb kivitelezésekor fellendíti a hazai építőanyagok gyártását, munkahelyeket teremt. Befejezés után azt a közösség tulajdonába kell adni, aktiválni, és nem keletkezik adósság.
A közösség gyarapszik, és nem kell adókat / pl. ingatlanadót kivetni / a közösségeknek, az önkormányzatoknak.
A vállalkozásokat hasonló módon lehet finanszírozni, ők a kapott kamatmentes pénzt visszafizetik a közösségi banknak, az MNB-nek.
A mezőgazdasági termelést lehet ösztönözni beállított állat létszám szerint, megtermelt termény mennyiség szerint, ahogyan korábban is volt.
Megyénként, de akár településenként lehetne inkubátor házakat létrehozni a kutatásokhoz, a magyar találmányok kifejlesztéséhez.
A közösségi tulajdonnak elsőbbséget kell kapnia a magántulajdonnal szemben.
Csodákra lesz képes ezzel a rendszerrel hazánk igen rövid idő alatt, ezzel elérkezik az ARANYKOR.

A legfontosabb az életfeltételek mindenkori biztosítása: élelem, lakhatás, energia, munka.

Élelmiszer termelésben kiváló adottságaink vannak, csak az érdekeltséget és a feldolgozóipart kell ismét biztosítani. A hazai és a külföldi piacokra nagy mennyiségű és jó minőségű árualapot tudunk rövid idő alatt előállítani.

A lakásépítést, vásárlást is megoldható: a közösség, ill. a közösségi bank, az MNB belép a kereskedelmi bank helyére. Az MNB-nek kell fizetni a törlesztő részletet, a vételár teljes kifizetéskor lesz tulajdonos az addigi résztulajdonos ..ingatlanadó nélkül! Így minden magyar állampolgár lakáshoz juthat.
Ez lehet az egyik motorja a fellendülésnek.

Energia: létezik pl. hazai találmányként napelemes tetőcserép, hasonlóan a kisméretű szélturbinához… a közösségi bank, az MNB meghitelezheti a gyártásukat, a kivitelezést, és neki törlesztenénk, az MNB-nek, nem a multiknak és a külföldi bankoknak…később ingyen lenne az energia..Vekla építőanyag, dupló üveg..mind a takarékosságot segíti. Az új épületek pedig csak fokozottan energia takarékosak lehetnek, amit megújuló energiával lehet működtetni. Ezzel a külső energia függőséget lehet csökkenteni. Ezt a sort napestig lehetne folytatni:

http://www.origo.hu/idojaras/20111118-napelem-biogaz-szelturbina-nemetor…

http://coldfusionnow.wordpress.com/ itt van egy kereskedelmi gyártásra alkalmas új energiaforrás.. nikkelből állít elő energiát, kb annyi nikkel amennyi van egy 5 centesben az ugyanannyi energiát ad mint 5 hordó olaj. Ezt most a Bolognai egyetem publikálta.
itt pedig részletes információ
http://peswiki.com/index.php/Directory:Andrea_A._Rossi_Cold_Fusion_Gener…
A döbbenet, hogy egy asztalon elfér és 10kW energiát termel, s elég egy családnak.
Ez nem ingyen energia, csak igen ígéretes, mert mindenki számára hozzáférhető lehet.

Egy további hazai találmány: http://www.youtube.com/watch?v=quJbg9noIvU&feature=email

Minderre pénzt teremthet a MNB. A munkahelyteremtés lehetséges helyben, akár a közösség igényeit kielégítő munkákkal. A technikai fejlettség, a termelés olyan fokot ért el, olyan kevés emberi kéz kell hozzá, hogy kis létszám meg tudja termelni a szükséges javakat, akár a mostaninál kevesebb munkaidő alatt. pl. fakitermelésnél:
http://www.youtube.com/watch?v=-XQicnqaqHo
Az újítások, termelékenység fokozó találmányok beállítása után nagyon fontos a felszabaduló munkaerő folyamatos munka végzése új munkahelyen, akár másik szakmában.

Az egyik legfontosabb dolgunk: hazai termékek vásárlása, mert az hazai foglalkoztatottságot, munkahelyeket, megélhetést jelent.
Ezt a rendszert használva lehet nyugdíjunk, ingyenes oktatás, mindenki számára elérhető az egészségügy.

A gazdaságba került pénz mennyiségét a jegybank, az MNB és a MNB részeként működő adóhivatal, és a Statisztikai Hivatal kontrollálhatja.
Ez a Nemzeti Bankok igazi feladata, a pénz kibocsátása és őrködni a fizetőeszköz értékállóságán. Mindig legyen elegendő, ne túl sok, ne túl kevés pénz mennyiség a gazdaságban, megfelelő legyen a pénz forgási sebessége, legyen áru és szolgáltatás fedezet a pénzmennyiséggel szemben.
Ez adja az igazi fedezetet a fizetőeszköz értékállóságához, a vele szemben meglévő munka és szolgáltatás mennyisége, és nem az aranyfedezet. Ma egyetlen pénz sem váltható bármikor garantáltan aranyra.
Inflációs nyomás nem keletkezik, ha az MNB része az Adóhivatal, amin keresztül szabályozható a forgalomban lévő pénz mennyisége. Így a mostani adók nagy része is mérsékelhető, netán felesleges lenne, természetesen az ingatlanadó is.

Nincs szükség külföldi „befektetőkre”, hitelminősítőkre, magánbankokra ahhoz, hogy finanszírozza bármely nemzet gazdaságát a saját jegybankja! / A király meztelen. /
Ezt minden nemzet közösségi bankja megteheti a saját gazdaságával.
Ez jelenti egy nemzet függetlenségét! Ezt egy önálló nemzet teheti meg, aki nem tagja olyan szövetségnek /EU/, ami ezt megtiltja neki.

Tehát ezt nemzetállamok megtehetik, akik aztán a kölcsönös előnyök alapján együttműködhetnek.
Ma ezzel szemben épp Európa mesterséges, a bankrendszer általi leépítését, tönkretételét látjuk:
http://www.hirado.hu/Hirek/2011/12/04/06/Az_euro_valsaga_vilagszerte_vis…
lehetséges, hogy azért, hogy a káosz után a láthatatlan magánbank tulajdonosok visszautasíthatatlan ajánlatát vita nélkül elfogadják a nemzetek és az emberek.
Európát a magánbankok eladósították, 4588 milliárd eurót kaptak nem nyilvánosan az EU-tól, a tagállamoktól, akik mégsem váltak tulajdonossá az általuk feltőkésített intézményekben. Vajon miért? Hogyan gazdálkodhat így az EU? Biztos, hogy akkor járunk a legjobban, ha tagjai vagyunk, maradunk az EU-nak?
„A brazil alkotmányban nem az szerepel, hogy mennyi lehet az államadósság, hanem: ha egy bank irányítása nem a társadalom érdekét szolgálja, akkor azt a nemzetgazdaság elleni terrorizmusnak minősítik és 5 – 8 évi börtönnel bünteti azt a bankvezetőt, aki így viselkedik.”
http://www.youtube.com/watch?v=yVCMQZZEQN8&fb_source=message

Mit kell tenniük haladéktalanul vezetőinknek, politikusainknak?
– a MNB pénzkibocsátási jogát visszavenni a magántulajdonú bankoktól,
– a magánbankokat közösségi tulajdonba venni, elszámoltatni őket
– – ill. hazai közösségi bank alapítása, akár kamatmentes pénzzel ellátni a gazdaságot. A pénzt –még- nem kötelező a magánbankokban tartani. A civilek számára: 2009/85 törvény lehetőséget ad pénzforgalmi intézmény alapítására: ez az intézmény által vezetett számlára kerülő pénz a miénk marad, akár az állam is finanszírozható belőle. / míg a bankban elhelyezett pénzünkkel a magánbank rendelkezik /

Ezekre kevés az esélyünk, ezért a társadalmi szerződést fel kell mondanunk a Szent Korona tan alapján: Az ellenállási jog lehetővé és kötelezővé teszi a Szent Korona tagjai számára, hogy az alkotmányosságon túllépő önkényuralommal szemben fellépjenek. A Szent Korona tagjai, vagyis a polgárok egyenlők, közülük senki nem uralkodhat a másikon, a jelenleg is érvényes Szent Korona-tan eleve kizár minden diktatúrát.

Megoldási javaslat hazánk jelenlegi helyzetére, az életben maradásra, a fejlődésre:

– tanulás, a helyzetünk kialakulásának megértése
– önmagában kell elindítani mindenkinek a változást, azoknak, akik változást akarnak, nem kívülről, felülről, vagy a pártoktól, a rendszertől várni azt.
– egymás tanítása, civiloffenzíva,
– a megosztottság, pártoskodás megszüntetése, közösségek kialakítása
– csak alulról építkezve, helyi szinten elkezdve lehetséges ezt felépíteni, összefogással
– egyéni, visszahívható, számon kérhető képviselet kialakítása
– Adj és megadatik program! http://lmv.hu/node/7292
– ez munka, tenni kell érte, mindenkinek, magától ez sem fog menni
– egy érthető, mindenki által elfogadható egyszerű programot kell kidolgozni, mint pl.: ‎Magyar vagyok, szeretem a hazám és tenni akarok érte! http://lmv.hu/node/7221 az elveket megvitatni, elfogadni a helyieknek, a szomszédoknak, néhány utcának össze kell fognia., és együttesen cselekedni szükség esetén pl. az ingatlanadó elutasításában.
– a magánbankrendszer addig él, amíg tápláljuk / pénzzel, információval, részvétellel /

Egy párhuzamos, régi magyar erkölcsi alapokon nyugvó, pártoskodástól – megosztottságtól – mentes ember léptékű országot kell megszerveznünk, felépítenünk, nekünk, mert másra nem számíthatunk!
Mindezt erőszak és gyűlölet nélkül.

http://www.corvinuslibrary.com/magunkr/zetenyi.pdf

Ez lehet a jelenlegi hatalom, a kétpólusú egypártrendszer és a valódi hatalmat gyakorló bankrendszerrel szembeni lehetőségünk.
A jelenlegi hatalom nem vesz tudomást a nép, az emberek, a mi érdekeinkről, akkor nekünk kell – ha erre van állampolgári igény – nekünk, a népnek megfogalmazni, mit szeretnénk, és a szerint kell élnünk, akár egy ideig párhuzamos társadalmat alkotva a változás megtörténtéig.

Azoknak, akik azt gondolják: kicsi vagyok ehhez: Az óceán is cseppekből áll!

Magyar hitvallás: http://www.youtube.com/watch?v=Zd5rUf94fCE

Köszönöm, hogy elolvasta a véleményem, melyet gondolat ébresztőnek szánok.
Ha egyetért vele, küldje el ismerőseinek, vitassák meg, fogalmazzák meg saját álláspontjukat és cselekedjenek.

Wass Albert szavai a háromféle magyarról:

“Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar.
Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel.
Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.” (Wass Albert)

Hargitai Sándor 2011-12-04

1. rész: http://lmv.hu/node/7277
2. rész: http://lmv.hu/node/7281
3. rész: http://lmv.hu/node/7286
4. rész: http://lmv.hu/node/7294