07 dec Ejnye-bejnye, ki is vagyok? – Both Gábor írása
Mostanában sorra érnek a meglepetések. Mondhatni, meglepetések sora ér, amióta az Emberiseg.hu megszületett és elindult. Mindig megtudok valami újat magamról, úgyhogy önismeretem szépen és biztosan bővül – mások által. Szerencsére azért nem dőlök be mindennek, mert ha mindent elhinnék magamról, amiket rólam állítanak, akkor bizony bajban lennék. Vagy skizofrén… Skizofrén azért, mert ha mindent elhinnék, amit mondanak rólam, és mindaz lennék is, akkor az egymással ellentétes állítások azt eredményeznék, hogy komoly személyiségzavarba kerülnék.
Úgy kezdődött, hogy először szabadkőműves voltam, mert az Emberiseg.hu oldalon olyan jelképeket véltek felfedezni, amelyek erre utalnak. Azután azzal folytatódott, hogy izraeli ügynök lettem, mert az Emberiseg.hu oldalon domináns a kék szín – ez persze véletlenül sem a kék eget vagy a tengerek, óceánok színét jellemzik a bolygón. Na, mindegy… December elején a Jövönk.info-tól megkaptam, hogy a jelenlegi hatalom hatalomátmentésének eszköze vagyok, és különben is: veszélybe sodrom a magyarságot.
Nem sok idő telt el, ma felvettem egy beszélgetést, ahol Árok Kornél (Szolidaritás) és Tamás Gáspár Miklós voltak a meghívott beszélgetők. Utóbbitól megtudtam, hogy vagy megtévesztett szerencsétlen hülye vagyok, vagy fasiszta. Na persze ez nem személyeskedés volt, csak amolyan mindenkinek szóló hangos gondolkodás. Ezt pusztán kikövetkeztettem, úgy magamtól. Úgy jutottam el idáig, hogy Tamás Gáspár Miklós minden Jobbikost lenácizott és lefasisztázott. Én nem vagyok Jobbikos, de pironkodva be kell vallanom, sok gondolatukkal egyetértek – uram bocsá, helyeslem is őket maximálisan. Emiatt rájuk szavaztam – tehát vagy fasiszta vagyok, vagy megtévesztett szerencsétlen.
És a sornak még nincs vége – most következik az igazi pálfordulás, tessenek csak figyelni!
Ma, amikor elmentem erre a kis szösszenetre, hogy rögzítsem, találkoztam egy újsággal. „Munkások újsága” – hirdeti öles vörös betűkkel a címlap. Ez meg mifene? – kérdeztem a mellettem ülő srácot. – Ez a mi lapunk – mondja – Te is benne vagy – teszi hozzá felcsillanó szemekkel. Nocsak??? És valóban: a 31-32-33. oldalakon ott virít egy elég ostoba kép rólam, és leközölték az Emberiseg.hu 19 pontját is. Nah, ennek örülnöm is lehet, hiszen mégsem volt hiábavaló ezt összerakni, és terjed már nyomtatottan is. A srácok, akik a lapot csinálják, amúgy nagyon szimpatikusak, jó gondolataik vannak, de nem jó lapcsinálóhoz méltóan elkövettek óriási hibákat: engem előzetesen nem kérdeztek meg arról, hogy beletehetnek-e a lapba. Sőt, még azt is észrevettem, hogy az impresszumba is beleírták a nevemet, mintha a szerkesztőgárda tagja lennék. Irgum-burgum, ejnye-bejnye! Akkor most pereljem be őket többszázezer forint kártérítésre? Ha nem én lennék, és nem az lennék, aki vagyok, akkor gondolkodhatnék így is.
Ejnye-bejnye, akkor ki is vagyok? Gyorsan végiglapoztam az újságot, megnéztem, milyen írások vannak benne – amit tegyük hozzá, Táncsics Mihály alapított 1848-ban. És valóban, még a jó öreg Táncsics Mihály is írt bele, meg egy MSZP-s is, sőt, Károlyi Mihály is. És van egy terjedelmes írás Kertész Ákos védelmében. Na, tehát tudtomon kívül ilyen lapot szerkesztek én, úgyhogy holnaptól bővülhet a repertoár. A szabadkőműves, izraeli bérenc, fasiszta mellé fel lehet írni, hogy emeszpés kommcsi…
Így vagyok teljes ember ebben a kis országban. Ha valaki még esetleg tud mást is rólam – amiket én magamról nem –, kérem, feltétlenül közölje! Szeretlek titeket, emberek! 🙂
