27 Sze Vadászpuska, tanya, önellátás…
Mark Faber úgy véli, 5-10 éven belül a most kezeletlenül hagyott, rendszerszerű problémák olyan méretet ölthetnek, hogy az egész kapitalista világgazdaságot maguk alá temetik. A guru által lakonikusan csak a “vég”-ként emlegetett momentumra egyféleképp lehet felkészülni: vegyünk egy tanyát, tárazzunk be élelmiszerből s fegyverből, valamint törekedjünk az önellátásra.
Mark Faber befektetési guru szerint a következő bő egy évben ugyan lehetnek kisebb-nagyobb korrekciók a világ részvénypiacain, ám beszállni még most sem késő a várható emelkedésbe. A kérdés csak annyi: minek?
Bernanke, a hajóskapitány
A Fed elnökének tevékenységét méltatva, Mark Faber egy olyan hajóskapitányhoz hasonlította Ben Bernanke-t, aki mivel figyelmen kívül hagyta az összes viharra figyelmeztető jelet, elsüllyesztette a parancsnokságára bízott hajót. Míg a közvetlenül irányítása alá tartozó tiszteket kimentette, az utasok egy szálig odavesztek, s most Bernanke azért részesül kitüntetésben, mert a parancsnoki hídon mellette álló öt fő megúszta szárazon, miközben ezreket vitt a szerencsétlenségbe.
A kemény kritika ellenére Faber úgy véli, Bernanke-nél nem feltétlenül lenne jobb választás, hiszen mindegy, ki áll a Fed élén, amíg a jegybank elnöki tisztét betöltő személy az Egyesült Államok elnökének bábja marad. Éppen ezért a Fed elnöke – bár nyilván neki is látnia kellett a mindenki számára nyilvánvalót, miszerint a hitelezés kezelhetetlen méreteket öltött – nem vonható egyedüliként felelősségre.
Miközben a legtöbben a világ tőzsdepiacat uraló optimizmust és az elmúlt időszakban nyilvánosságra hozott néhány kedvező makroadatot a válság végére figyelmeztető egyértelmű jelekként értelmezik, az 1987-es tőzsdeválságot megjósló, de a mostani medvepiacot is biztos érzékkel előre jelző befektetési guru, Mark Faber túlzás nélkül vérben tocsogó jövőképet festett egy az ABC televíziónak adott interjúban.
A havonta megjelenő Gloom Boom & Doom Report szerzője szerint az amerikai reálgazdaság 2007-ben kezdődött recessziójának vége nem tévesztendő össze a tőkepiacok elmúlt időszakban tapasztalt felpattanásával. A 2008. szeptembere és 2009. márciusa között bekövetkezett gazdasági mélyrepülést megfékező kormányzati ösztönzések, valamint a jegybankok nyíltpiaci beavatkozásai ugyan alkalmasak voltak a világgazdaság helyzetének stabilizálására, ám a folyamatok visszafordítására nem lesznek elegendőek – figyelmeztetett Faber.
Nem marad más, csak a háború
A féktelen pénznyomtatás által előidézett felpattanás a befektetési guru szerint természetes jelenség, fenntarthatósága azonban több mint kérdéses. Faber úgy véli, a gazdaság elmúlt időszakban tapasztalt élénkülése “kölcsönzött”, azaz a jövőbeli növekedés esélyeit rontja le.
Ugyan Faber sem tagadja el egy rövid távú fellendülés lehetőségét, amelyet – közgazdász kollégáihoz hasonlóan – ő maga is hosszan, akár 12-18 hónapig tartónak vél, ám ezt a fellendülést további ösztönzésektől teszi függővé. A guru szerint ugyanis az amerikai kormány által tavaly év végén elindított stimulust jövőre újabbak fogják követni, csak úgy, ahogy a központi bankok korábbi pénznyomási dömpingjét is.
Optimista kollégáival ellentétben azonban Mark Faber úgy látja, a kormányzati és jegybanki beavatkozás nem múlhat el következmények nélkül. A tengerentúli gazdaság következő megtorpanása esetén (amelyet ugyanúgy okozhat a kereskedelmi ingatlanok piacának, már most rebegtetett összeomlása, mint a magas munkanélküliségtől sújtott lakossági szektor fogyasztásának nagyon is valószínű jelenlegi alacsony szinten ragadása) ugyanis a kormányzat képtelen lesz a kulcsfontosságú intézmények megmentése érdekében hatékonyan fellépni.
Faber szerint az amerikai állam külső adósságállománya jelenleg 400 milliárd dolláros éves kötelezettséget von maga után, s ez a következő 5-7 év alatt akár 1000 milliárd dollárra is nőhet, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egy újabb beavatkozás lehetőségét épp a mostani beavatkozás során felhalmozódott költségek lehetetlenítik majd el. A professzor szerint egy újabb gazdasági válság amerikai államcsődhöz, ám azt megelőzően egy mesterségesen elindított hiperinflációs folyamathoz is vezethet. Mivel a gazdasági válság valutaválsággal történő kezelése Faber szerint eleve kudarcra ítéltetett, nem marad más hátra, mint a háború.
Ne féljünk a bankválságtól
Egy közeljövőben bekövetkező újabb banki válság lehetőségét Faber elenyészőnek véli, mondván: elképesztően hülyének kellene a bankvezéreknek lenni ahhoz, hogy ne csináljanak pénzt azokban az időkben, amikor a kormányzat mindenféle költségek nélkül bocsát rendelkezésükre tőkét, s a központi bankok is nulla százalék közelében hiteleznek. A banki mentőövek és kormányzati tőkeemelések hatása a pénzintézetek mérlegén is meglátszik majd, olyannyira, hogy a következő 12 hónap során a bankpapírok bizonyára jövedelmező befektetések lehetnek.
Faber szerint minél rosszabbak lesznek ugyanis a gazdasági körülmények, a bankok annál több központi segélyben részesülnek, a jegybankok pedig még nagyobb vehemenciával folytatják a pénznyomást. Ez pedig – bár rövid távon szavatolja a pénzintézetek fennmaradását – a svájci közgazdász professzor szerint kijelöli az egyenes utat az összeomláshoz.
Mark Faber úgy véli, 5-10 éven belül a most kezeletlenül hagyott, rendszerszerű problémák olyan méretet ölthetnek, hogy az egész kapitalista világgazdaságot maguk alá temetik. A guru által lakonikusan csak a “vég”-ként emlegetett momentumra egyféleképp lehet felkészülni: vegyünk egy tanyát, tárazzunk be élelmiszerből s fegyverből, valamint törekedjünk az önellátásra.
