23 ápr Mennyi ember kell a rendszerváltáshoz?
Amikor a perzsák arra készültek, hogy leigázzák a spártaiakat, mit tettek az utóbbiak? Mai magyar ésszel gondolkodva minden bizonnyal lett volna néhány jókiállású spártai, akik tüntetéseket szerveztek volna a perzsa követség előtt, és jól odamondogattak volna a perzsa kormánynak. Aztán az emberek, akik jelen lettek volna a demonstráción, hazamentek volna, és ugyanúgy leigázták volna őket.
Ehelyett a spártaiak másképpen gondolkodtak és cselekedtek. Először is pontosan tudták, mit akarnak. Nem arra koncentráltak, nem azt harsogták, hogy mit nem, sokkal inkább azt, hogy mit IGEN.
Másodsorban pontos taktikát dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy mikor, hogyan állítják meg a perzsákat. Természetesen közben figyelembe vették a perzsák és a saját létszámukat is.
És nem utolsó sorban e taktika része volt az is, hogy hol lesznek képesek eredményesen megvívni e csatát a túlerővel szemben. A Thermopülai szorosban.
Tehát nem abban reménykedtek, hogy majd egyszer csak valami csoda folytán többen lesznek, hanem abból indultak ki, amijük van.
Évek óta figyelem az országban az ilyen-olyan tüntetéseket, demonstrációkat, tiltakozásokat. A legtöbbjük azzal szólítja meg az embereket, hogy na majd most jól megbuktatjuk a kormányt, hiszen biztosan sokan leszünk, és csak győzni tudunk.
Ez megy hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre… Közben kormányok jönnek mennek és nem változik semmi. Hol az egyik, hol a másik nyúzza tovább a többséget.
Mintha e tüntetések szervezői nem ebben az országban, nem ezen a bolygón élnének. Mintha hiányozna belőlük a pontos taktika megtervezésének képessége, ami a spártaiaknál úgy látszik, megvolt.
Mennyi ember kellene a rendszerváltáshoz?
Minden szervező azt mondja: ha majd ennyien, meg annyian leszünk, akkor majd odafigyelnek ránk. Aztán mindig kiderül, hogy annyian mégsem mentek el. De aztán jön a következő szervező, és ugyanazt ígéri, ugyanazt a hibát követi el.
Az emberek meg hisznek nekik mindig, hol kevesebben, hol többen. Ezek a szervezők semmivel sem okosabbak vagy becsületesebbek – legalábbis tetteiket tekintve, mert tegyük fel, hogy a szándékuk tiszta – a politikusoknál. Mindig ígérnek, aztán mégsem úgy lesz.
Az emberek ebbe is belefáradnak.
Mennyi ember kellene hát a rendszerváltáshoz?
500 ezer, 2 millió, 5 vagy 10 millió? Mikor lehet akár csak 500 ezer embert az utcára vinni? És mi értelme van? A kormányt – bármelyik s legyen az – ez nem érdekli.
A politikus tudja, hogy hatalmát nem az utcán szerezte, hanem a választásokon.
Mennyi ember kell tehát?
Gondolkodjunk egy kicsi spártai módon.
Kevesen vagyunk, az ellenfél túlerőben van, hiszen övé a média, a rendfenntartó erők feletti hatalom és a pénz.
Az utcára nem lehet néhány ezer embernél többet kivinni, és akikkel elhitetjük, hogy ez mégis lehetséges, azok csalódni fognak, és ebbe is belefáradnak egy idő után. Mert a reménytelenség a legkomolyabb hitet is képes megtörni egy idő után.
Mi lenne, ha ezeket az embereket nem arra buzdítanánk, hogy kétes kimenetelű utcai demonstrációkra hívjuk, hanem arra, hogy az erre szánt energiájukkal inkább hasznosat cselekedjenek?
Ha csak 10 ezer ember képes időt, pénzt, energiát áldozni arra, hogy mondjuk vidékről a fővárosba jöjjön tüntetni, akkor nyilván arra is képes lenne, hogy otthon, helyben, a saját környezetében tegyen valamit önmagáért.
Ennek sokkal több értelme van.
Ha belegondolunk, hogy jó taktikával, a csata helyszínének jó megválasztásával, kellő elszántsággal mindössze 300 spártai változtatni tudott a történelmen, feltehetjük újra a kérdést: Mennyi ember kell valójában a rendszerváltáshoz?
Megmondjam pontosan? Én pontosan tudom: jelenleg 106.
Nem 10 ezer, nem félmillió, nem 3 millió.
Csak 106 mindenre elszánt, hiteles, megbízható, becsületes ember.
Ne legyen politikus, ne legyen ilyen vagy olyan pártnak a tagja. Ne legyen gazdasági érdekkörök kegyence.
Lehet egy tanár, egy villanyszerelő, munkanélküli, vagy földművelő. Nem számít. Sőt, még jobb is.
Álljon ki az emberek elé, tudjon beszélni, legyen hiteles. Fogjon össze a másik 105-tel, keressen magának egy maroknyi segítőt, és a következő néhány hónapban szólítsa meg az embereket a környezetében.
Szervezetten, okosan. Kevesen, mint a spártaiak.
Magyarországon ma 106 választókörzet van, az embereknek több, mint 50 százaléka teljesen kiábrándult az elmúlt 23 év politikai elitjéből, a jelenlegi kormányzó és ellenzéki pártokból.
Valami újra van szükség – és az új itt van az orrunk előtt. Csak alakítani, formálni, magunkévá tenni, és hinni benne.
És ha egyre többen hisznek majd benne, ez a 106 ember meg tudja valósítani.
106 ember kell a rendszer megváltoztatásához.
Ki vállalja ezt a feladatot?
http://www.emberiseg.hu/portal/blog/2013/02/2014-te-mit-szeretnel/
