16 ápr A tudatosság mítosza – Gaál Péter
“Jól rá vigyázz, Varga Ferenc, hogy meg ne csaljon, hogy meg ne csaljon, / mézes-mázos pálinkában mérget ne adjon, mérget ne adjon.” (magyar népdal)
Először Jurák Kata lepett meg (PestiSrácok, ő volt a hisztérikusan visítozó riporternő Juhászék fütyülős ünneplésén, egyébként lehet rám követ vetni, valamiért bírom, lehet, hogy csak azért, mert elhatároztam, hogy bírni fogom, a végeredmény szempontjából mindegy). Azt volt képes leírni, hogy ezek után a tüntetések után a Fidesz nem kétharmaddal, hanem négyötöddel fog győzni jövőre. Ez már tiszta Kazohinia, gondoltam, egy olyan világ, ahol a liftet az emberek a hátukon viszik, hogy kényelmesebb legyen feljutni az emeletre, a széket tüskésítik, mert így lesz puha, az étel helyett a kavicsokról állítják, hogy táplál, míg az ételnek még a nevét se szabad kiejteni, és így tovább. Majd eljutottam egy Stumpf András által posztolt blogbejegyzéshez, ami nem egyebet állít, mint hogy a mostani tüntetések (melyek valójában NEM a CEU-ról szólnak, ahogy azt mindenki tudja) séták, egyenesen Orbán Viktor csapdájába, ami egy újabb győzelmet hoz majd neki. “Akkor ki a hülye? Szerintem az, aki az országot rottyra vágó kormánnyal szemben akkor megy ki tüntetni, amikor a kormány úgy akarja, és olyan képet alkot magáról, amilyet a kormány akar láttatni róla, hogy ’18-ban a Fidesz és a Jobbik versenye legyen a választás.” Ez így, akár a teljes szöveg, egész ellenzékin van megfogalmazva. Egész ellenzékin. Már-már el lehet neki hinni, hogy azon. Azért, mielőtt végleg letennék erre a voksukat, olvassák el Moldova szatíráját: A beszélő disznó. Ha még nem olvasták, jól fognak mulatni rajta. Hogy azért a lustábbak is kapjanak belőle valamit, épp azt, amiért felhívtam rá a figyelmet, idemásolok belőle gy kis részletet:
“A hizlalási periódus végén Józsira [ő a beszélő disznó] különleges feladat várt. Mindig sok bajjal járt az állatok beszállítása a vágóhídra, a sertések már a kapuban megérezték a vér szagát, és vagdalkoztak, nem voltak hajlandók lejönni a teherautó platójáról, rátámadtak a rakodómunkásokra, és megsebesítették őket, Józsinak kellett valamilyen megoldást kitalálnia.
Hogy bekerüljön a vágóhídra indított transzportba, a malac látványosan provokálta gondozóit, hátat fordított nekik, és feléjük szellentett, így a többi sertés előtt is indokoltnak tűnt, hogy mint végképp fegyelmezhetetlent kiselejtezzék.
Fent a teherautón az öreg kanok tisztelettel és szeretettel vették körül, de Józsi vigasztalhatatlannak mutatkozott, azt röfögte, hogy nem hajlandó ilyen megalázottan élni, ennél sokkal szebb a dicső halál. Az öreg kanok meghatottan néztek össze.
– Ez a malac sokra vihette volna – mondták –, nagy disznó lett volna belőle.
Mikor a teherautó megérkezett a Vágóhídra, Józsi öntudatosan feltartott fejjel elsőnek futott le a platóról, a többi sertés nem láthatta, hogy az első kanyarban befordul, és eltűnik egy mellékajtó mögött, ahol már várta Kerekes, hogy visszavigye Feketetelekre, az Állami Gazdaságba. Példája szinte hipnotizáló erővel hatott a többiekre, minden ellenállás nélkül hagyták magukat a böllérkés alá terelni. Ezen a napon vonták le a legkevesebb élősúlyveszteséget az Állami Gazdaságtól, és a Vágóhíd is túlteljesítette a tervét.”
Félreértés ne essék, nem Orbán következő győzelmét kérdőjelezem meg. Abban, hacsak valami egészen elementáris, földcsuszamlásszerű változás nem történik, biztos vagyok, csak a mértéke kérdéses. Viszont ez a mérték nem a tüntetésektől fog számára kedvezőbb irányba változni. Valami egészen mástól, ami egyébként jól le van írva a cikkben, ha akarják, olvassák el. Az a címe, hogy “CEU tüntetések: újabb séta Orbán csapdájába”.
“…nevetünk a ‘hülye’ és ‘szakmaiatlan’ kormánymédián, hogy hú de be vannak tojva, mekkorákat kell hazudniuk – nem barátaim, TI HAZUDTOK, MIKOR AZT MONDJÁTOK: ‘MEGMOZDULT VALAMI’, ők csak profin végzik a gusztustalan munkájukat. ” Nagyjából a cikk első harmadának a végén. Aztán egészen a végén ez: “Utolsó mondat: örülök, hogy ennyien kimentek, nem őket bántom, és TÉNYLEG MOZDULNI LÁTSZIK VALAMI. De a valami nem elég.” Utolsó KÉT mondat, de ezen nem érdemes fennakadniuk. A nyájas és jóakaratú ellentmondáson már inkább. Meg az atyai barát féltő szeretetén. “Nem bántalak, Bélám, nem mondok én rád semmi rosszat, de a k… anyádat.” Jó, ez már a nagyobb kolléga stílusa. Nos, kérem, ez az igazán gusztustalan munka. Nem hazugság, csak Józsi példamutató leszaladása a platóról, egyenesen a vágóhídra. A hazugságra pedig tanulhattunk egy újabb kifejezést: gusztustalan munka. De, a kánya vigye el, munka ez is, és a munkát el kell végeznie valakiknek. Tudják, mennyi energiát emészt fel a hazudozás? Majdnem annyit, mint a sínek felszedése, bronzszobrok lefűrészelése éjnek évadján, az is megerőltető ám, ááááááá, de hol van az a céghalmozók és földbirtokosok, letelepedési kötvénykereskedők gonddal teli életétől?
“És mi lesz a választásokon? Ilyesmi: fidesz 44%, jobbik 29%…” Nyakamat rá, hogy a Jobbiknak nem lesz huszonkilenc százaléka, jó, ha a fele, plusz/mínusz két-három százalék, de nem ez a lényeg. A lényeg Magnifico, az Öszvér, Asimov Alapítvány-trilógiájának mutánsa által használt szonovízor, egy hangszer, amellyel tömegeket tudott a legnagyobb kétségbeesésbe és a reménytelenség érzésébe sodorni, hogy utána minimális ellenállás mellett szállhassa meg a bolygójukat. Erről szól az egész blogbejegyzés. Okos, írtam hozzászólásnak, mert tényleg okos. Diabolikusan okos, de azt már megtartottam magamnak és Önöknek. Élvezet elemezni az ilyet, ugye?
“A fidesz receptje a napnál is világosabb:
– uralják a nyilvánosság nagy részét, és a maguk előnyére alakítják a választási törvényt
– ezzel uralnak kb. 2 millió választópolgárt, etetik őket a propagandával, ellenségképeket gyártanak nekik
– hűbért adnak a szerencsés közeli köreiknek, ez plusz szavazat, és plusz támogatottság
– a többieket elengedték, meg is dögölhetnek, de a lényeg, hogy ellenséget csináljanak belőlük és fragmentálják őket
– közben egészen zseniális bűnszövetkezetet hoztak létre, minden egyéb csak ennek van alárendelve
Na, hát ebben a rendszerben egy CEU melletti kiállás pont arra jó, hogy tovább erősítsék ezt a teljesen torz társadalmi felosztást.”
Tehát ne menjetek az utcára. Gründoljatok magatoknak egy erős pártot – már késő, jegyzem meg a blogszerző sugallatára finoman – egy évvel vagyunk a választások előtt -, nyerjetek meg a százhat egyéni helyből legalább hatvanat, szerezzetek támogatókat (háppersze, Simicska már tétre tett, a többi fideszes, vagy kivár, külföldről meg, ugye, az új törvény értelmében, bár lehet, de nem szabad, habár nem tiltott-), egyáltalán, induljatok azon a pályán, amin a Fidesznek majdnem harminc év előnye van, plusz az államkincstár, amit ti finanszíroztok, plusz a mumus – az Európai Unió – támogatásai, plusz… eb vagyok-é én, hogy bottal jössz reám? Ugye, emlékeznek, Góliát mondta Dávidnak.
“De akkor hogyan kéne? Nem tudom. Ha tudnám, nem névtelen blogot írnék munkaidőben.
De azt tudom, hogy az erő nem a vezérek nélkül flangáló tömegben van!
Az erő a karakterekben van, a tervekben van, a kitalált, végiggondolt stratégiákban van, a professzionálisan lenyomott kampányban van, az ellenzéki homokozó vitáin való felülemelkedésben van, a tehetségben van, a politikai innovációban van, az egységes, egyértelmű és őszinte kommunikációban van.”
Milyen volt szőkesége, nem tudom már, / De azt tudom, hogy szőkék a mezők, /Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. (S e szőkeségben újra érzem őt.)
Ugye, milyen okosan hangzik? Mert tényleg. Azaz majdnem tényleg.
Ugyanis a flangáló tömegben van az erő. Flangáló tömeg nélkül flangáló vezérekből Dunát lehet rekeszteni. Lovagok, lovagdámák, ifjak és szép leányok. Katonáknak (van olyan is) fél áron. Még apostoli- és világkirály is akad. A karakterek, a tervek és stratégiák tömeg nélkül körülbelül annyit érnek, mint a buszjegyek busz nélkül. Ha a francia forradalom nem generál tömegeket, Bonaparte Napóleon jó eséllyel tüzérezredesként fejezi be pályafutását egy vidéki garnizonban. Ha nincs első világháború, és ennek következtében elégedetlen munkás- paraszt- katona- matróztömegek, Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin) valahol Finnország és Svájc között ingázhatott volna, oldalán hűséges Heringjével (feleségét, a kidülledő szemű Nagyezsda Krupszkaját hívták így a harcostársak a háta mögött), esetenként Inessa Armanddal, a szeretőjével, míg meg nem üti a szél, vagy másképp nem viszi el a szifilisz. Ha 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésére nem gyűlik össze a budapesti Hősök terén kétszázezer ember, ma – talán – nem az ellen a köpcös demagóg generálta rendszer ellen kellene tiltakozni, ami ellen a CEU inzultálása ürügyén tiltakoznak.
Kérem, nagy jó uraim és hölgyeim. Kérem. Egyetlen percig se higgyék, hogy minden, ami ebben az országban történik, pontosan úgy történik, ahogy azt Orbán és/vagy, pardon, nem és/vagy, hanem és a cimborái eltervezték. Eltervezik. Ne becsüljék le őket, de ne higgyék, hogy képesek a jövőbe látni. Nem képesek, Ha képesek lennének, sikítva menekülnének a lehető legmesszebbre innét. Még az igen komoly tudományos háttérrel és műszerparkkal rendelkező, professzionális meteorológia se képes pár napnál távolabbi időpontokra akár kilencven százalékot megközelítő prognózisokat adni. A káoszelméletet a viszonylag kevés összetevőből álló rendszerekre tudják alkalmazni, a sok összetevőjű, bonyolult rendszerek – ilyen a társadalom – esetében még az se biztos, hogy a rájuk vonatkozó törvények matematikailag egyáltalán kifejezhetők-e. Nem tudjuk, hogyan fog végződni. Én sem tudom. Azt viszont tudom, hogy a vég nem rajtuk fog múlni. A mienké se rajtunk. Senkié és semmié. Pár lépésre lehet előre tervezni, és slussz. De nekem hét éve még pár lépésre való tervezgetésnek se tűnik az egész. Ad hoc ötletelésnek és egy bevált séma szerencsés és ügyes követésének/ismételgetésének inkább. Ha szeretik József Attilát, vele együtt elmondhatják: “Ének, hajolj ki ajkamon / s te, bánat, ne érj el, csak holnap.” (Az előbbi vers – ismerik – Juhász Gyuláé volt.)
Te, bánat, ne érj el, csak holnap. Lehet, hogy holnapután. De el fogja őket érni, olyan biztosan, mint amilyen biztosan a falevelek lehullanak ősszel.
Ne hagyják magukat csőbe húzni. Ebben a vezetésben és a kiszolgálásában egy valami tudatos kétségkívül: a tudatosság mítosza. Saját legyőzhetetlenségük mítosza. A mítosz építése. Ne kérdezzék, hol. Ne tőlük féljenek, hanem saját félelmüktől, amit ők ültetnek Önökbe.
Választást pedig nem csak a szavazóurnáknál lehet elveszteni.
Gaál Péter – 2014. 04. 13.
