05 ápr A feladás – Gaál Péter
A feladás
(az áldozat)
Feladom, írta S. M. Nem kellett volna, szóltam hozzá. Két reakciót
kaptam: nem küldhetjük mártírképzőbe, mondta egy úr, lépj te a helyére,
mondta egy hölgy. “Mutasd meg, hogy kellene csinálni.” Azt sajnos nem
tudom megmutatni, hogy S. M-nek hogy kellene csinálni, mert engem G.
P-nek hívnak, talán még azt sem, nekem hogy KELLENE, legfeljebb azt,
hogy mit CSINÁLOK. Elmondhatom, hogy mit SZERETNÉK, és aztán Önök és a
jövő majd szépen eldöntik, az elgondolás volt-e helyes, a kivitelezés,
mindkettő, vagy egyik sem.
A mártírképzésről már leírtam, amit gondolok. Áldozatok nélkül nem megy.
A zsidóknak se ment, a keresztényeknek se ment, a muzulmánoknak se ment.
Mi több, Buddhának se ment. A buddhizmust egyébként nem szeretem a többi
valláshoz hasonlítani, már csak azért sem, mert vallás is, meg nem is.
Vallás az, amit vallás alatt értenek, vallás az, amit ez a szó jelent,
vallás az, aminek van vallásos aspektusa, és vallás az is, aminek nincs
vallásos aspektusa, mégis vallás. Érdekes, ugye? A magyar “vallás” szó a
“confessio”, “valllomás”, “bevallás”, “megvallás” latin főnévből
származik. Az angolban “religion”, a németben “Religion”, a latinban
“religio”. A régi magyarban is religió-religyió (például Pázmánynál:
“Ennek kezdetével mindjárt nagy visszálkodásba hozta a’ Rendeket a’
Religyió’ dolga…”), azaz VISSZAKÖTÉS (“religare”, “relegere”:
“visszakötni”, “visszacsatolni”, ti. az embert saját eredetéhez). Ezt és
ezt VALLOM. Ide jutott. Akármi is légyen, ezt és ezt vallom. A “vallás”
mai értelmében egy tanrendszer elfogadása és hirdetése. Buddha számára
tutaj volt, sőt, Jézus számára is tutaj volt, a követőik túlnyomó
többsége számára azonban vallás. Mára ez a szó a transzcendens
tanításokhoz (és az azokra alapozott szervezetekhez) kapcsolódik, pedig
a transzcendencia valójában teljesen indifferens. Nem feltétel. A
szervezet sem feltétel, mert nem az elméletnek van szüksége a
gyakorlatra, hanem a gyakorlatnak az elméletre. Ilyen értelemben vallás
az összes meggyőződéssel hirdetett ideológia is, marxizmustól a
hitlerizmusig, liberalizmustól a nacionalizmusig (ugyanúgy nem keverendő
a hitlerizmussal, ahogy a liberalizmus sem keverendő a marxizmussal,
annak ellenére sem, hogy a hitlerizmus szülőanyja ugyanúgy a
nacionalizmus, mint ahogy a marxizmusé a liberalizmus, mondhatjuk, hogy
mindezek az eredeti vonal ELHAJLÁSAI). Áldozatok nélkül kevés vallás
(ideológia) boldogul. Ha létezik/létezett ilyen, akkor csak periférikus
hatása és jelentősége van/volt. Buddha egész emberi egzisztenciáját
feláldozta, mielőtt buddhává vált volna, azaz mielőtt elereszthette
volna a tutajt. Jézus maga volt az áldozat. Az iszlám saját
fundamentumába építette. A régi görögök, rómaiak ugyanúgy áldoztak, mint
az asszírok, perzsák, druidák, aztékok, előbbiek állatokat, utóbbiak
embert is. A csúcsra, ahonnét nincs tovább, a kereszténység ért fel. A
keresztények minden misén magát ISTENT áldozzák fel. (Az úgynevezett
reális prezenciával, vagyis a szentségi jellegét ugyan megőrző, de
jelképesnek tekintett Úrvacsorával a reformáció már megindult egy másik
vallás, az anyaghitet valló materializmus felé.)
A forradalmak (forradalmi változások) az áldozatok véréből táplálkoznak.
Ez a pecsét a belőlük kinövő (és őket rendre megtagadó) rendszerek
(jelképes) hitelesítőlevelén, legyen szó polgári táradalomról,
szocialista-kommunista társadalomról, vagy éppen a katolikus egyházról.
Kötelező-e vérnek folyni? Nem kötelező. Lehet a vér is szimbolikus, de
ezzel az áldozat veszít erejéből. Önök szerint a Római Birodalom (majd
egész Európa) államvallásává lett volna a kereszténység passió,
vadállatok elé vettetés, elevenen megnyúzás, elégetés, és hasonló
borzalmak nélkül, vagy megmarad egy jelentéktelen zsidó szektának?
Szükség volt-e Rajk László és Nagy Imre kivégzésére, majd újratemetésére
az ötvenhatos forradalomhoz és a kilencvenes “rendszerváltáshoz”,
legalább a díszlet szintjén? Szimpla hatásvadászat lett volna Hitler
összes zászlóavatása a Blutfahne, azaz Vérzászló sarkával (a Blutfahne
az a zászló volt, amelyre az 1923. november 9-i ún. “sörpuccs”-ban
elesettek vére fröccsent)? Szokott-e (a mítoszképzés kezdeti fázisában)
Orbán Viktor Antall Józsefre és az ő betegágyánál (állítólag)
történtekre hivatkozni? Pedig Antall csak egy egyszerű botcsinálta
miniszterelnök volt, aki természetes halállal halt meg, ágyban, párnák
között. Ha nem hivatali ideje alatt távozik e világból, és nem ő lett
volna a szocializmust követően az első kormányfő, ma a fiatalok többsége
azt se tudná, hogy egyáltalán élt.
Van egy javaslatom. Ne a lemondással kapcsolják össze az “áldozat” szót.
Azzal szokták, de Önök most ne kövessék. Próbálják elképzelni az üzlet
oldaláról. Anyagias világban élünk, nem lesz nehéz. Tegyék még hozzá,
hogy önzetlenség, a szó igazi formájában, nem létezik. Ahhoz nem
önmagunknak kellene lenni, márpedig ez nem lehetséges. Az egyik oldalon
ott van valamilyen többlet, a másikon valamilyen elvonás. Valamilyen
ambíció, vagy vágy, és ezeknek a következménye. Az ára. Semmi más nem
történik, mint a kettő kicserélése. A következménnyel fizetünk. A
dicsőségért, üdvösségért, mások (vélt) üdvösségéért, jólétéért,
megmeneküléséért, mindegy. Minél értékesebb a szemünkben a vágyott
állapot, azaz MINÉL JOBBAN KÍVÁNJUK, annál nagyobb áldozatra vagyunk
hajlandóak érte. Annál többet áldozunk érte. Annál többet ADUNK érte.
Egy csere. Ennyi történik, ha történik. Máris nem annyira fennkölt, ugye?
Fentiekből következik, hogy az az áldozat, ami nem fájdalmas, nem
ellentételez (vélt) értéket, más szóval NEM ÁLDOZAT. Az érték és az
áldozat egyenesen arányos. Üzletpolitikai alapelv. “A márkát meg kell
fizetni.” Ez alatt nem azt értik, hogy a MINŐSÉGET kell megfizetni,
hanem azt, hogy a VÁGYAT kell megfizetni. Az ár/érték arány prioritása
mindig lemondást jelent. A keresztény teológusok is rájöttek. Az ingyen
kegyelemnél nem létezik drágább.
Mese és valóság. Az ember számára az a mese, amit megvalósíthatatlannak
tart. Egy másik világ. Nem valóságos. Illuzórikus. Az egész világ
illuzórikus, sőt, a lét maga is, mondják a hinduk és a buddhisták, de az
európai átlagember másként gondolkodik. Aki mindent illúziónak tart,
annak a lemondás ismeretlen fogalom. Ezt próbálta Krisztus elmagyarázni
a “lelki szegények” kifejezéssel. Mérsékelt sikere volt/van, és még
finoman fogalmaztam. Az igazi (tökéletesen elfogadó) szeretet, az agapé
egy modern európai szemében nem szeretet, hanem hülyeséggel vegyes
lehetetlenség. Valamiféle mese, mint Isten és a Biblia. Ez vallásosra és
nem vallásosra egyaránt vonatkozik. A VALLÁS ATTÓL VALLÁS, HOGY MESÉNEK
TARTJÁK. Credo quia absurdum. Hiszem, mert abszurdum.
A lemondás a mese világába való áttevés. A megbocsátással rokon.
Megbocsátani az képes, aki képes lemondani. Ha valaki lemond valakiről
vagy valamiről, az istenek világába helyezi. Egy elérhetetlen szférába.
Semmiről nem kell lemondani, mert nincs, mondja Buddha. Van, de számomra
elérhetetlen, mondja a lemondó. Nincs, de lehet, mondja a hívő. Isten
által, rajtam keresztül, egy olyan aktussal, amiben mindketten részt
veszünk. Amiben ilyen értelemben mindketten aktorrá, teremtővé
(valóságossá tevővé) válunk. Ezt az állapotot meghaladni lehet, de
átugorni nem lehet. (A buddhizmus – egyben Krisztus tanításának
esszenciája, melyet legjobban a keresztény, sőt, muzulmán misztikusok
közelítenek meg – már a meghaladás, a teremtett világ illúziójának a
felismerése.) ÚGY HÍVJÁK, HOGY HIT. Nem elhívés, hanem hit. A hit
TEREMTŐ aktus. Az elhívés A TEREMTÉSRŐL VALÓ LEMONDÁS. Nem emberi, hanem
állati nívó.
Nehogy azt gondolják, valamiféle vallási propagandát terjesztek. Soha
nem azt terjesztek, csak igyekszem kétfelé is érthetővé és elfogadhatóvá
tenni, amit mondok. Fogalmazhatnék másképpen is, de akkor sem Önök, sem
én nem tanulhatnánk belőle. A vallás – akárhogy is nézzük – nem a
földtől elrugaszkodott valami. Ahogy a mese sem, csak –
Olyan nép, amelynek nincs vallása és nincsenek meséi, nem létezik.
Sportolók talán megértik. A “minden fejben dől el” már közhelynek
számít. Egyetlen állat sem képes arra, amire az ember. Fizikailag sem
képes. Hiába nagyobb, gyorsabb, erősebb. A Kinizsi százas nevű – éppen
ma beszélgettem róla valakivel – száz kilométeres teljesítménytúrára nem
véletlenül nem vihető kutya. Én eddig egyszer teljesen végigmentem
rajta, másodszor nyolcvan kilométer után meghátráltam, mert fájt a
sarkam, lemaradtam kicsit, és úgy gondoltam, kifutok az időből.
Valójában annyit történt, hogy MÁR NEM MOTIVÁLT SEMMI. Nem volt értéke.
Mi áldozatokban gondolkodunk, és ez alól én sem vagyok kivétel.
Ugyanabban az évben, amikor az első Kinizsin voltam (2009-ben), átúsztam
a Balatont is. A balatonboglári strandon épp előttem vittek el egy idős
bácsit, aki rosszul lett, és meghalt. Ott lebegett a célban, nyugodtan
és békésen. VÉGIGÚSZTA.
A lemondás és az érték szorosan összefügg. Lemondani csak arról lehet,
aminek (vélt) értéke van. Az értéktelen ajándék nem ajándék, hanem lom.
Nem baj, ha az, amire vágyunk, (számunkra) az istenek világában van.
Igazából csak arra érdemes vágyni, ami ott van. A baj az, ha az istenek
világát elérhetetlennek tartjuk. A baj az, ha LEMONDUNK A HITRŐL, mint
teremtő aktusról. Ha elhívőkké vagy el nem hívőkké válunk.
Megbizonyosodókká vagy csalódottakká. Az elhívés és az el nem hívés
éppúgy (Erasmus írásával) Janus (eredetileg Ianus) isten két arca, mint
a hitetlenség és a hit. Saulus és Paulus. Ameddig elhívésben vagy el nem
hívésben gondolkodik valaki, soha nem lehet hívő. Pál apostol sem a
damaszkuszi úton vált azzá, hanem a hóhérpallos alatt, Rómában.
“Én csak…” írta S. M. Lemondott a teremtésről. Áttette mesébe. Ne
gondolják, hogy bármiféle előjellel írom ezeket. Konstatálom. Nem
örömmel, mert visszavet. Meg kellett volna tartania magának. Nem a mi
ügyünk, hanem az övé. De ezt is csak konstatálom.
Elhívőből nem lesz mártír. Mártír csak hívőből lehet, a nem hívők
szemében. A sajátjában ez nem mártíromság, hanem értékcsere.
A világ persze másként fogja látni. De változás csak így lesz, ha mégoly
illuzórikus is.
2016. 04. 02.
Gaál Péter
