Miért hagytam el a judaizmust?
56544
post-template-default,single,single-post,postid-56544,single-format-standard,bridge-core-1.0.5,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1400,qode-theme-ver-18.1,qode-theme-bridge,disabled_footer_top,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.2,vc_responsive

Miért hagytam el a judaizmust?

Miért hagytam el a judaizmust?

Nathanael testvér: Hatéves koromban zsidó szüleim héber iskolába írattak. Emellett minden péntek este és szombat reggel részt vettem a sábeszi szertartásokon, ezek része volt a sábeszi iskola is. Tudják, a zsidók a bölcsőtől kezdve oktatják a gyerekeiket.

Bár teljesen átitatott a jiddiskeit, vagyis a zsidó kultúra, a legszívesebben arra emlékszem, hogy karácsonyi betlehemest énekelek nem zsidó barátaimmal. Minden decemberben házról házra jártunk a környéken, és előadtuk a karácsonyi énekeket, például a Gyertek, áhitatos lelkeket és a Csendes éjt. Egyik évben, Karácsony este, miután gyönyörűen elzengtük az Öröm a világnak című dalt, a ház ura kijött a nappaliból a bejárat elé, a verandára, rám mutatott, és azt kérdezte:
– Az olyan zsiddógyerek, mint te minek betlehemezik?

Záporoztak a könnyeim, hazarohantam, és megkérdeztem apámat:
– Apa, a zsidók miért nem hisznek Jézus Krisztusban?

Apám ezt felelte:
– Fiam, annyi karácsonyi éneket énekelhetsz, amennyit csak akarsz, de vésd az eszedbe: zsidónak születtél, és zsidóként is fogsz meghalni. Jézus Krisztus a nem zsidóknak való, nem nekünk szól.

Gondoltam magamban, erről meg kell kérdeznem a rabbimat is. Mikor a nagymamámat látogattam a kórházban, ott találtam a rabbit. A kórház előcsarnokában állt. Odamentem hozzá, és ugyanazt kérdeztem tőle, mint apámtól.
– Miért nem hisznek a zsidók Jézus Krisztusban?

Erre a rabbi köpött egyet, egyenesen a kórház padlójára. Meg voltam rökönyödve. Azután rám meredt, villámlott a szeme a dühtől, és azt mondta:
– SOHA többé ne merészeld a szádra venni ezt a gonosz nevet!

Na, ettől még inkább megrökönyödtem. Nem sokkal később anyám elvitt az unokatestvérem bár-micvójára. Ez egy ódon zsinagógában volt. Ahogy bementünk, megcsapott a dohszag. Körülnéztem, mindenfelé zsidó csillagok voltak, és émelyegni kezdtem. Hányingerem támadt, ki akartam szaladni. Anyám azonban megmarkolt, és három órát ültem a szertartáson, közben egyre azt hajtogattam magamban, hogy a judaizmus a halál vallása. A judaizmus a halál vallása!
De a vízválasztó a saját bár-micvó tanfolyamomon jött. Ott úgynevezett “összehasonlító vallástudományt” tanultunk, és a tanárunk Schechter asszony volt. Schechter asszony egy bulldog alkatú nő volt. Tanultunk minden vallásról a nap alatt: buddhizmusról, hinduizmusról, iszlámról, dzsainizmusról, bahai hitről — de nem tanultunk a kereszténységről. A bár-micvóra felkészítő tanév végén aztán Schechter asszony felállt a tanári asztal mögül, kiállt elénk, mint egy bulldog, és így szólt:
– Gyerekek, a kereszténységről nem tanulunk. Tudjátok, a kereszténységet egy Saul nevű ember alapította, aki öngyűlölő zsidó volt. Annyira utálta a zsidó voltát, hogy a zsidó nevét a nem zsidó Pálra változtatta. Ezért tehát nem tanulunk a kereszténységről!

Azt mondtam magamban, hogy lehet az, hogy kihagyjuk a kereszténységet? Kétezer éve a kereszténység alakítja a nyugati civilizációt, mi meg nem tanulunk róla? Megfogadtam, hogy ha egy nap elkerülök a családomtól, elhagyom a zsinagógámat, akkor majd magam fogom tanulmányozni. Így is lett. Amikor egyetemre mentem, szereztem magamnak egy Újszövetséget, és elkezdtem olvasni Jézus Krisztus életét.

Nos, egyszerűen lenyűgözött Jézus személyisége, ahogy kiment az emberek közé, ahogy elvegyült köztük, ahogy a mindennapi életből vett történetekkel lelki értékekre tanította őket. Ezt nagyszerűnek találtam.

Le sem tudtam tenni az Újszövetséget. Hamarosan elfogadtam, hogy Jézus a Messiás, elkezdtem templomba járni, és elhagytam a judaizmust. Ez 1971-ben történt.

Most 2010-et írunk, és ahogy eltöprengek a döntésemen, azon, hogy gyerekként mire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a judaizmus a halál vallása, arra jutok, hogy igazam lett.

Nézzék meg, mi történik Izraelben, a zsidó államban, ahol a judaizmus elvben a legtökéletesebb formában érvényesülhet. Nos, az izraeliek ártatlan arabokat ölnek, hatalmas koncentrációs tábort csináltak a Gaza-övezetből, és addig nem nyugszanak, míg végre nem hajtják az etnikai tisztogatást.
Igen! A judaizmus tényleg a halál vallása, jól láttam ezt gyerekkoromban.
A Nathanael Testvér Alapítvány elnöke vagyok, azon munkálkodunk, hogy a judaizmus által elbitorolt kereszténységet újra Amerika fő vallásává tegyük.
Ha végiggondolom, miért hagytam el a szüleim és az őseim vallását, negyven év elteltével is csak annyit mondhatok: helyesen döntöttem!
bg71
info@emberiseg.hu