11 Már Ölelj meg egy románt versus Székely Autonómia csoport gyűlölködő adminnal
Úgy látszik, elvetemült elveim vannak. Rövid idő leforgása alatt immáron a második – szívemhez közel álló – FaceBook csoport egyik adminisztrátorával kerülök konfliktusba a nézeteim miatt. Nemrégiben a „Vidéken újrakezdők” között egy USA-ban élő hölgy nehezményezte, hogy Anasztázia eszmeiségét mertem emlegetni a csoportban. Szerinte a hitnek, lelkiségnek, spiritualitásnak nincs helye a csoportban. Igaz, nem értem, mennyire hiteles az a csoport, amelyik a föld és a természet szeretete felé hitetlenül és materiális szemlélettel fordul… Mindegy.
Néhány évvel ezelőtt bejárta az Internetet a hír, miszerint egy izraeli grafikus fiatalember üzeneteket kezdett terjeszteni a FaceBookon a következő tartalommal: Izrael szereti Iránt (videó itt). Ez éppen abban az időben volt, amikor a helyzet közel volt ahhoz, hogy a zsidó állam megtámadja az arab országot. Hamarosan tízezrek kezdtek üzeneteket küldeni a két országból egymásnak. Izrael szereti Iránt, Irán szereti Izraelt. Egyszerű emberek, akiknek semmi bajuk a másik nemzettel és országgal – és nem akarnak háborút.
Mert a világ nem olyan, amilyennek a szélsőséges vezetők vagy politikusok szeretnék mutatni.
Nemrégiben egy temesvári fiatalember (profilja itt) tett közzé egy felhívást a közösségi hálón: Îmbrățișează un maghiar! / Ölelj meg egy románt! (az esemény oldal itt)
Hamarosan képek lepték el a netet, ahol magyarok és románok ölelik egymást. Barátok, vegyes házasságok, ismerősök.
Ezek a románok biztosan nem gyűlölik a magyarokat, és ezek a magyarok szintén nem gyűlölik a románokat. Egyszerű emberek, akiknek semmi bajuk a másik nemzettel és országgal.
Március 10-én volt Budapesten és több székelyföldi és magyar településen a Székely Szabadság Napja. Természetesen magam is támogattam az esemény szervezését anyagilag és munkával is, ahogyan azt már teszem évek óta.
Tagja voltam a Székely Autonómia csoportnak is (azóta már nem vagyok). Közzétettem a temesvári fiatalember kezdeményezését, ami persze azonnal megosztotta a csoport tagjait. Jöttek az egyetértések és a köpködések. Ezt a jelenlegi társadalmi morálban sajnos tudomásul kell vennem. De azt gondoltam, ha már autonómia, ami románokról és magyarokról szól, akkor érdemes beszélni a két nemzet egymáshoz való viszonyáról.
Meggyőződésem, hogy gyűlölködés ott van, ahol egyrészt ez a gyűlöletkeltők érdeke, mert ebből kovácsolnak maguknak népszerűséget, másrészt ott, ahol sötétség van a fejekben. A sötétséget csak fénnyel lehet elűzni, és ahogyan a budapesti rendezvényen is elhangzott egy szónok szájából: Isten előtt minden ember egyforma. A román és a magyar is.
Én hiszem és vallom, hogy a Székely Autonómiát nem a politikusoknak és a politikusokra való ráhatással lehet vagy kell kivívni. Az egyszerű román és székely embereknek is meg kell érteniük, hogy az évszázados sértődöttség, gyűlölködés ideje lejárt.
Tehát megosztottam ezt a bejegyzést, amit az egyik admin (adatlapja itt) nem sokkal később törölt, majd amikor megkérdeztem, miért tette, engem is kitiltott a csoportból. A levélváltásaink alább olvashatók.
Szomorú vagyok, mert egyrészt azt gondolom, hogy olyan ember bírál el egy 15 ezer főt számláló csoportot, aki alkalmatlan arra, hogy a szívében megbúvó gyűlölködéssel képviseljen egy ilyen fontos eszmeiséget. Nem mellesleg az úr nem Székelyföldön született és nem is ott él. Számomra így nem is eléggé hiteles az autonómiáért folytatott küzdelemben – de ez lehet, hogy csak az én véleményem.
Szomorú vagyok másrészt azért is, mert egy ilyen nagy horderejű kérdést nem lehet a régi, berögzült módszerek szerint megoldani. Nem olyan autonómiára van szükség, amelyik vörös posztó a románság szemében, hanem olyanra, ahol a románok is megértik, hogy erre nekik is szükségük van. Mert a román nemzet nem attól válik naggyá, hogy elnyom egy kisebbséget, hanem azáltal, hogy felemeli.
Ezt megtenni pedig csak szeretetből lehet, mert a kikényszerített megoldások mindig csak újabb bajok forrásai lehetnek. Emlékezzünk csak Trianonra: kikényszerített megoldás. Ráadásul nem a románok vették el, amit elvettek, hanem a nagyhatalmak adták oda nekik.
A kérdés, Székelyföld milyen arcot akar mutatni Románia felé? Egy vicsorgó arcot, vagy egy mosolygó arcot?
A kérdés, hogy a székely ember mit értett meg Jézus tanításaiból? Jézus orrba veréssel büntetett? Soha. Inkább szeretettel.
India hogyan nyerte el függetlenségét Angliától? Erőszakkal?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben. Elkötelezett híve vagyok minden kisebbség önrendelkezésének. Legyen az székely, katalán, orosz, skót, vagy bármilyen entitású. Bő egy hónap múlva (2015. április) magam is Székelyföldön fogok már élni, úgyhogy ez még inkább az én ügyem is lesz.
De sosem fogok mások ellenében tenni valamiért. Vannak terveim és elképzeléseim. Hosszú az út a román és székely fejekben még a sötétségtől a fényig. És ez a hosszúság pontosan olyan mértékű, amilyen hosszú út vezet a Székely Autonómiáig. Minden egyén felelőssége óriási. Az enyém is. Ám hiszek abban, hogy jó úton járok.
A fő üzenet így szól helyesen: Székelyföld szereti Romániát – és aki olvas a sorok közt, az nem azt látja ebben a három szóban, hogy ez egy meghunyászkodó dörgölőzés. Azt látja benne, hogy Székelyföld nem Románia, és az őszinte szeretet sosem lehet meghunyászkodó. Aki szereti a másikat, sokkal magasabb szinten áll annál, mint aki gyűlöli. Mert nem mindegy, hogy székely és román ökölbe szorított kézzel állnak egymással szemben, vagy kézen fogva egymás mellett. És nem mindig csak a másik a hibás.
Íme a cikkben említett párbeszéd:
Üdv, lehet tudni, hogy a Székely Autonómia csoportban ki, és milyen indokkal törölte a temesvári fiatalember kezdeményezéséről szóló bejegyzést? “Ölelj meg egy románt/magyart” Köszönöm: Gábor
Én.
Majd akkor kell barátkozni, ha megadták az autonómiákat !
Már 25 éve nyalják politikusaink a szomszédok seggét, s a helyzet csak egyre romlik és romlik.
Olvasd el az oldalamon, mit válaszoltam Surján László volt miniszternek hozzám írt levelére.
értem… szomorú, hogy a veled nem azonosan gondolkodókat így némítod el… Ráadásul nem is élsz Székelyföldön, nem is ott születtél..
Azt gondolom, jobban ismerem a helyzetet mint sokan akik ott élnek, vagy más elcsatolt részeken, hisz több mint 40 éve járom a Kárpát Hazát.
és a román fiatalember kezdeményezésével mi a probléma?
Válaszlevelem Surján László exminiszternek, aki megkeresett, honlapjaimmal, fotóimmal segítsem a chartajukat.
Tisztelt Surján Úr !
Önök a megbékélést, a szomszédokkal való barátkozást hirdetik a rendszerváltás óta. Ennek eredménye a magyarság folyamatos asszimilációja, a magyarok arányának folyamatos csökkenése. A barátságos lépésekért cserébe soha semmit nem kaptunk a szomszédoktól, sőt még rövidebbre fogták a pórázt.
Az elmúlt 25 év politikája egy teljes csődtömeg !!!!
Amikor Kárpátalján népszavazás volt az autonómiáról, Önök e nélkül aláírtak egy alapszerződést Ukrajnával ! Egy frissen alakult oroszoktól félő új állam símán adott volna autonómiát Kárpátaljának. / Ruszin-magyar autonómiát./
Amikor Csehszlovákia kettévált, akkor se voltak sehol. Nem kértek semmit az új alapszerződésben. Amikor észak-déli megyésítést csináltak, az itteni politikusok csöndben lapultak !
A délvidéki háborút is csöndben végig figyelték, a szerbektől sem kérnek semmit !
Románia uniós csatlakozását is csont nélkül megszavazták !
EGY CSŐDTÖMEG az elmúlt 25 év magyar politikája, melyhez szépen illeszkedik ez a charta is.
Elnézést kérek, de nem óhajtok ehhez asszisztálni.
Üdvözlettel: Horváth Ferenc
azt gondolod, a gyűlölködés előbbre vezet?
ezekkel nem tudsz meggyőzni
én is tudok sok szép képet mutatni, amit ott fotóztam és videókat is
Utcára kell menni, tüntetni, küzdeni. Sehol sem adták ingyen az autonómiákat.
Nem akarlak meggyőzni, csoportjaink rendes magyar csoportok.
de nem is ez volt a kérdés… a kérdésem az volt, miért törlöd olyanok véleményét, amelyek nem azonosak veled?
Az ultraliberálisoknak nincs keresnivalójuk benne.
mit jelent a “rendes magyar”?
és kik az ultraliberálisok?
Egyébként ha nem törlöm, neked estek volna ott soka,
nem baj… az nem zavar
igazi jó kemény székelyek vannak a csoportban.
az észérves beszélgetéseket kedvelem
További szép napot,
én áprilistól köztük fogok élni…
Székelyföldön
Én mindig köztük élek, itt is
dehogy… te Jász NSZ megyében élsz
az nem Székelyföld
De mindennap beszélgetek barátaimmal.
A falakon erdélyi fotóim.
Sok székely és csángó barátom van.
Eddig 34-szer voltam Erdélyben.
Honlapjaimon cca 15.000 saját fotó van fenltöltve, a fele Erdély minden vidékéről.
No, bocs de nincs időm.
jó… és? ennyi?
aki nem gondolkodik ugyanúgy, annak a véleményét törölni kell?
Ó látom, felhergelted magad.
Isten veled.
nem, csak szeretnék választ kapni a kérdésemre úgy érzem, neked kényelmetlen ez?
tekintve, hogy nem tudjuk ezt korrekt módon itt megtárgyalni, kénytelen vagyok a nyilvánosság elé vinni ezt… sajnálom…
Both Gábor
- március 11.
