Tradicionális kisebbségek Európában

Részletek a Kalmár-jelentésből (Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése) ford.: Csíki A. (nem hivatalos!)

A Kalmár Ferenc nevével fémjelzett jelentés új fejezetet nyithat az Unión belüli területi autonómiakezdeményezések ügyében. A jelentés (Report – The situation and rights of traditional national minorities in Europe, Parliamentary Assembly of the European Council – Committee on Equality and Non-Discrimination, 2014; Second part session) melynek címe ” A tradicionális európai nemzeti kisebbségek helyzete és jogai”, a következők szerint foglalható össze (Summary): A tradicionális nemzeti kisebbségek úgy definiálhatóak, mint olyan kisebbségek, melyek évszázadok óta ugyanazon a területen élnek és közös identitást őriznek. A nemzeti kisebbségek jogainak védelme, a tradicionális nemzeti kisebbségeket is ideértve, továbbra is politikai elsőbbséget kellene élvezzen, mert kiemelt fontosságú az európai béke és stabilitás megőrzésében, ugyanakkor hatékony eszköze a konfliktusok megelőzésének is.

A kisebbségi jogok tiszteletben tartása több módon biztosítható: az identitáshoz való jog és a kisebbségi nyelvhasználat védelmével, az anyanyelvű oktatás biztosítása révén, valamint a gazdasági és társadalmi életben való hatékony szerepvállalás biztosításával. Néhány konkrét jog(osultság), mint például az anyanyelv általános használata, kollektív dimenzióval bír és csupán a másokkal való kommunikációban értelmezhető és élvezhető teljes egészében. Ezen túlmenően a területi önrendelkezés hozzájárul a kisebbségi jogok védelméhez is.

Szükséges lenne, hogy a Közgyűlés felhívja az Európa Tanács tagállamait a Nemzeti Kisebbségvédelemről szóló keretegyezmény (Framework Convention for the Protection of National Minorities) és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának aláírására és/vagy ratifikálására. A Közgyűlésnek a tagállamok felé azt is indítványozni kellene, hogy azok kezdeményezzék a tradicionális kisebbségek nyelvének hivatalossá tételét az általuk lakott területeken, hogy vállaljanak fel területi önrendelkezést biztosító megállapodásokat, ugyanakkor tartózkodjanak olyan jogszabályok elfogadásától, melyek a kisebbségek védelmét gyengíthetik.

“…traditional national minorities are defined as minorities who have been living on the same territory for centuries and have a common identity. These traditional national minorities are considered as a sub-category of national minorities.”

Érdemes egy-két részt kiemelni a törzsszövegből is, kezdjük először is a fogalmakkal (3. Definitions). A jelentés fontos problémaként azonosítja, hogy még mindig nincsen egy általánosan elfogadott definíciója a nemzeti kisebbségeknek. Sem az Egyesület Nemzetek Nyilatkozata a Nemzeti, Etnikai, Vallási, Nyelvi Kisebbségekhez tartozó Személyek Jogáról (United Nations Declaration on the Rights of Persons Belonging to National, or Ethnic, Religious and Linguistic Minorities), sem a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény (Framework Convention for the Protection of National Minorities – ETS No. 157, “the Framework Convention”) nem ad pontos, jogi meghatározást. Mindez azt eredményezi, hogy a kormányzatokank elég nagy mozgástere van, akkor, amikor arról van szó, hogy mely kisebbségnek biztosítson jogi védelmet. Ez pedig igen könnyen vezet ahhoz, hogy a tagállamok különbözőképpen közelítik meg a kisebbségvédelem kérdését, annak ellenére, hogy viszont ez ellentétes az Emberi Jogok Európai Bíróságának szabályozásával (it is contrary to the rulings of the European Court of Human Rights). Ahhoz, hogy a kisebbségvédelem hatékonysága növekedjen elengedhetetlen, hogy a közeljövőben megállapodás történjen egy világos kisebbség – definícióban.

A Parlamenti Közgyűlés ugyanakkor már megfogalmazott egy definíciót az 1201-es számot viselő ajánlásában (Recommendation 1201,1993)

“The expression ‘national minority’ refers to a groupf persons in a State who: a) reside on the territory of that State and are citizens thereof; b) maintain longstanding, firm and lasting ties with that State; c) display distinctive ethnic, cultural, religious or linguistic characteristics; d) are sufficiently representative, although smaller in number than the rest of the population of that State or of a region of that State; e) are motivated by a concern to preserve together that which constitutes their common identity, including their culture, their traditions, their religion or their language”.

“A nemzeti kisebbség kifejezés, valamely államban élő, emberek egy csoportjára vonatkozik, akik: a) az adott állam területén élnek, így annak az államnak az állampolgárai; b) régóta fennálló, erős és tartós a kötelék az érintett állammal; c) etnikailag, kulturálisan, vallási vagy nyelvi viszonylatban megkülönböztető jegyeket mutatnak; d) kellőképpen reprezentatívak, mindazonáltal számuk kisebb, mint az állam, vagy az állam valamely régiójának többségi populációja; e) motiváltak a közösségi identitás, kultúrájuk, hagyományaik, vallásuk, nyelvük megőrzésében.”

A jelentés hatálya (4. Scope of the report) ismét egy érdekes terület.(14.) A kisebbségek kifejezés az 1201-es számú Ajánlásban (1993) mind a tradicionális, mind az újkori kisebbségekre vonatkozik. A Kalmár-jelentés ugyanakkor kifejezetten a tradicionális nemzeti kisebbségekre fókuszál, akiket olyan személyek csoportjaként határoz meg, akik évszázadok óta egy adott területen élnek és azonos nemzeti, kulturális identitást ápolnak. Ezek között találunk olyan közösségeket, akik az államhatárok megváltoztatásából kifolyólag kerültek kisebbségi helyzetbe, mások viszont gyakorlatilag mindig kisebbségi helyzetben élve őrizték meg saját identitásukat.

(15.) A szerző a tradicionális nemzeti kisebbségek ügyére összpontosít és olyan konkrét ajánlásokat fogalmaz meg, melyeknek jótékony hatásai lehetnek. Ezzel a megközelítéssel összhangban a szerző nem foglalkozik a jelentés az úgynevezett “új kisebbségek” helyzetével, mint például a romák, vagy a különböző vallási kisebbségek – habár nyilvánvalóan hasonlóan fontos témákról van szó, teszi hozzá. Ez a distinkció nem egyedülálló, hiszen más európai dokumentum is (pl. European Charter for Doc. 13445 Report Regional or Minority Languages – ETS No. 148, “the Charter”) különbséget tesz az úgynevezett “új” vagy gyakran nem európai nyelvek és a regionális vagy kisebbségi nyelvek között.

A Jelentés háttere (2. Origin of the report)

(10.) A jelentés Kovács Elvira határozati kezdeményezésére vezethető vissza ( Ms Elvira Kovács and others – Doc. 12994). A javaslat felidézi, hogy 2013 az 1201-es számú Ajánlás 20. évfordulója volt, melyben a Közgyűlés először hívta fel a Miniszterek Bizottságát (Committee of Ministers) hogy alkosson egy kiegészítő ajánlást az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez (European Convention on Human Rights – ETS No. 5, “the Convention”) a kisebbségek jogainak vonatkozásában, ugyanakkor 10. évfordulója volt a 1334-es Határozatnak (Resolution 1334 – 2003), mely az autonóm területek, mint az európai konfliktuskezelés fontos eszközének, pozitív tapasztalatait rögzítette.

Kalmár Ferenc jegyzete (C. Explanatory memorandum by Mr Kalmár, rapporteur)

(3.) Köztudott, hogy az európai államhatárok igen sokszor változtak, nem csupán etnikai szempontok, hanem más megfontolások alapján is. Ennek következtében hagyományos nemzeti kisebbségek az Európa Tanács majd minden tagállamában megtalálhatóak. Az valószínűleg kevésbé közismert, hogy a tradicionális nemzeti kisebbségekhez tartozók, az összeurópai populáció 10.29%-át teszik ki. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (Federal Union of European Nationalities – FUEN) szerint mintegy 340 őshonos kisebbség létezik, ami nagyjából 100 millió embert jelent az Európa Tanács 47 tagállamában. Ezen számok alapján a minden hetedik európai állampolgár valamely kisebbséghez tartozik. Csak az Európai Unió területén több, mint 60 regionális vagy kisebbségi nyelv létezik, a 23 hivatalos EU-nyelv mellett. Ezeket a nyelveket hozzávetőlegesen 40 millió ember beszéli.

A jelentés célja (5. Aims of the report)

(22.) … a hagyományos nemzeti kisebbségek helyzetének van egy gazdasági aspektusa is, melyet rendszerint figyelmen kívül szoktak hagyni. Jelentős gazdasági fejlődés figyelhető meg néhány olyan területen ahol a nemzetiségi feszültségeket megfelelően “kezelték”, oly módon, mely mind az államra, mind az érintett kisebbségre kielégítő volt (lásd: Dél-Tirol példáját).

Határozati vázlat (A. Draft Resolution)

(10) …a Közgyűlés felhívja az Európa Tanács tagállamait, hogy

(10.3.2.) vegyék számításba, gazdasági okoktól függetlenül a történelmi régiók kulturális, nyelvi, tradicionális, vallási értékeit, amikor adminisztrációs, közigazgatási átalakításokat hajtanak végre.

(10.3.3.) kezdeményezzenek és folytassanak folyamatos párbeszédet a tradicionális nemzeti kisebbségek képviselőivel, annak érdekében hogy a konfliktusokat megelőzzék és, hogy támogassák a multikulturalizmust és a szolidaritást, valamint választópolgáraik érdekeit.

Az önazonossághoz való jog (8. The right to identity)

(37.) A kisebbségek önazonossághoz való joga az emberi jogok kérdéskörét is érinti: hiszen jelen van benne a sajátosság igénye és az, hogy az egyedi módon járulhassanak hozzá az emberiség kulturális, nyelvi örökségéhez.

Az önazonosság védelme megjelenik a Keretegyezmény 5.1. fejezetében, mely szerint: “az államok vállalják, hogy biztosítják a nemzeti kisebbségekhez való tartozás feltételeit, hogy fenntarthassák kultúrájukat, hogy megőrizhessék identitásuk elemeit: vallásukat, nyelvüket, hagyományaikat, kulturális örökségüket. Mindez része az asszimiláció-ellenes rendelkezéseknek. Az önazonosság védelme ugyanakkor megjelenik a Keretegyezmény 6. szakaszában is, mely értelmében tilos az etnikai, kulturális, nyelvi, vallási alapú megkülönböztetés. A védendő és támogatandó identitás nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi, vagy ezek együttese. Az önazonosság kérdése széleskörű és fontos téma mind az egyének, mind a közösségek szempontjából, miután érinti a hovatartozás, a gondolkodásmód, az érzelmek és a magatartás kérdését. Következésképpen az önazonosság tisztelete és védelme az emberi méltóság iránti tisztelet fontos építőköve.

Nyelvi jogok (9. Language rights)

(41.) A nyelv kiemelten fontos a kulturális identitás szemszögéből. A nyelvhez kapcsolódó jogok és a kisebbségekhez tartozó személyek önazonosságának védelme közötti kapcsolat erős, ugyanis a kisebbség nyelvének használata hatékony eszköze az egyéni önazonosság erősítésének és megőrzésének. A kisebbségi nyelv szabad használatát rögzíti a Keretegyezmény 10. cikkelye, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának 7.1.d pontja. A regionális és kisebbségi nyelvet beszélők fontos közvetítő szerepet játszanak. A Tanácsadói Bizottság 3. számú Tematikus Kommentárjában (ThematicCommentary No. 3, the Advisory Committee) megállapítja, hogy “habár a Keretegyezmény védi a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogait, bizonyos jogok gyakorlása kollektív dimenzióval bír (3. paragrafus)”. Amint azt a Keretegyezmény rögzíti néhány jog, így a kisebbségi nyelv nyilvános használata, igazából csak a másokkal való kommunikációban gyakorolható és élvezhető.

Az anyanyelvű oktatáshoz való jog (10. Right to education in one’s own language )

(48.) Az anyanyelvű oktatáshoz való jog szorosan kapcsolódik a nyelvi jogokhoz. Az oktatás szerepe különösen fontos a kulturális reprodukcióban, a szocializációban és az identitásformálásban, éppen ezért felbecsülhetetlen értéket képvisel az egyén identitásának megőrzésében és tiszteletben tartásában. A kisebbségi nyelven való oktatás fontos eleme a kisebbségi jogvédelemnek. Az anyanyelv használatához való jog fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A nyelv nagyon fontos kapuőri tényező (“gate-keeping factor”) és, mint ilyen a lényeges eleme az oktatás különböző szintjeihez való hozzáférésnek. Az oktatás elengedhetetlenül fontos a tradicionális nemzeti kisebbségek nyelvének túléléséhez, melyek által az európai kulturális örökség is megőrződik. Az 1353-as számú Ajánlásban (Recommendation 1353,1998), a Közgyűlés megállapítja, hogy a kisebbségeknek lehetőségük kellene legyen identitásuk kifejezésére, oktatásuk, kultúrájuk, nyelvük, hagyományaik továbbfejlesztésére és az érintett államoknak minden szükséges intézkedést meg kellene tenni ennek érdekében. A nemzeti, etnikai, vallási, nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy sajátosságaikat érvényre juttathassák és fejlesszék, többek között, nyelvüket, kultúrájukat, és anyanyelvi oktatásban részesüljenek, az Egyesült Nemzetek 1992-es nyilatkozata is elismeri (United Nations Declaration on the Rights of Persons Belonging to National or Ethnic, Religious and Linguistic Minorities, 1992).

11. A politikai- és közéletben való részvételhez való jog ( Right to participate in political and public life)

(57.) A tradicionális nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára lehetővé kellene tenni a politikai életben és a közéletben való részvételt. A társadalom tagjainak nem csupán az érdekérvényesítés lehetőségét kell biztosítani, hanem azt is, hogy közvetlenül, vagy közvetett formában dönthessenek arról, hogy milyen formában, milyen metódusban érvényesíthetik érdekeiket demokratikus és jogállami környezetben. A szerző véleménye szerint az állami szerveknek be kellene vonniuk a kisebbségek képviselőit azokba a döntéshozatali folyamatokba, melyek a különböző részvételi lehetőségekre irányulnak. A közéletben való aktív és hatékony részvétel lehetőséget biztosít a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek, hogy demokratikusan gondolkodó szereplői legyenek a társadalom egészének. A nemzeti kisebbségek számára a közéletben való részvétel biztosítása ezért egy “demokratizálási eszközként” is felfogható: segít az ellentétek leküzdésében, azáltal, hogy rákényszeríti a feleket a tárgyalásra és a folyamat(ok) megvitatására.

13. Összegzés (Conclusions)

(76.) Fontos, hogy az európai államok elismerjék és tudomásul vegyék azt a tényt, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak védelme békét, stabilitást, gazdasági fellendülést és fejlődést eredményez a többségi társadalomra nézve is. Mindez azt jelenti, hogy a “többségi Állam” (SIC!) többet profitál ezen jogok kiterjesztéséből, hiszen ezzel szemben az az opció áll, hogy olyan állam benyomását keltheti, mely a 18., 19. századi szinten áll. Európa jövőbeli biztonságát és stabilitását veszélyezteti, amennyiben nem biztosítja a tradicionális nemzeti kisebbségek jogainak védelmét. A stabilitás, a biztonság, a béke és egész Európa megerősödése mindannyiunk érdeke, és ez volt Robert Schumann álma is.

(77.) A többségnek és a nemzeti kiebbségeknek egyesíteniük kellene erejüket, hogy megóvják az emberi méltóságot, a közösségi és egyéni érdekeket, a szabadságot. A Keretegyezmény Tanácsadói Bizottsága (Advisory Committee of the Framework Convention) arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos jogok gyakorlásának közösségi dimenziója is van. Valójában, néhány jogosultság, mint például a kisebbségi nyelvhasználat, csak a másokkal való kommunikációban érvényesülhet kellőképpen. Az olaszországi megfigyelés alatt (Alto Adige/Südtirol), a helyi hatóságok és a kutatók is megerősítették, hogy az egyéni és néhány közösségi jog(osultság) között kiegészítő viszony áll fenn, ezek közül is kiemelkedik az anyanyelvhasználat joga. “A kisebbségek jogainak kiterjesztése mindenkire nézve kedvező helyzetet eredményez” (“Stronger minority rights are for the benefit of all”) hangsúlyozta Eva Biaudet, a finn kisebbségi ombudsman.

(79.) A tradicionális nemzeti kisebbségek számára a megfelelő színvonalú anyanyelvi oktatás biztosítása ezentúl nem egy opcionális lehetőség, hanem egy jogi kötelezettség azon tagállamok számára, melyek ratifikálták a Keretegyezményt és a Chartát. (Framework Convention and the Charter)…Ugyanakkor a szakértői bizottságok előző két dokumentumhoz kapcsolódó megfigyelései azt mutatják, hogy a retorika és az államok hétköznapi gyakorlata igen jelentős eltérést mutat az oktatáspolitika területén. (…the monitoring practice of the committees of experts under the two latter documents has explicitly indicated that while the rhetorical value of many educational policies is high, thepotential for implementation of such policies remains rather precarious at State level.) Továbbra is következetes és minőségi fejlesztésre van szüksége némely európai államban a kisebbségek anyanyelvi oktatásának területén.

(83.) Sok előrelépés történt a tradicionális nemzeti kisebbségek védelme ügyében, olyan államok esetében is, melyek nem írták alá a Keretegyezményt, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok munka maradt még, mert a diszkriminációellenesség önmagában nem elegendő az asszimiláció megszüntetéséhez. Az emberiség és Európa kulturális értékei, melyek Európát igazán gazdaggá tették, továbbra is veszélyben vannak és eltűnhet az európai sokszínűség. (Human and European cultural values which representthe richness of Europe might be lost and the well-known European diversity might fade away.)