Bal szemmel
54817
post-template-default,single,single-post,postid-54817,single-format-standard,bridge-core-1.0.5,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1400,qode-theme-ver-18.1,qode-theme-bridge,disabled_footer_top,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.2,vc_responsive

Bal szemmel

Bal szemmel

Egy nagyon jó írást találtam, érdemes elolvasni:

“Hosszabb távon is azzal kell számolni, hogy több, együttműködésre ítélt, kötelezett párt működik a magyarországi baloldalon. – nyilatkozta Gyurcsány Ferenc minap. Kigondolta volna három éve, hogy a Gyurcsány-párt túléli a szülést. Most pedig emberei ott ülnek a magyar és az európai parlamentben is. Gyurcsány elégedetten dőlhet hátra, mondván: nem én vagyok a baloldal vezére, de nélkülem semmit sem lehet csinálni.

A szocializmus idején borzalmasan utáltam az ifjúsági szervezetből, a KISZ-ből kikerült kádereket. Gyorsan csináltak karriert, már fiatalon megkaptak mindent, amit mások sokéves munkával értek el. Szépeket mondtak Kádár Jánosnak, de az elsők között voltak, akik 25 éve elárulták őt. Kádárt is, a szocializmust is. Gyurcsány közéjük tartozott.

Gyurcsánynak semmi köze a szociáldemokráciához. Az MSZP nem cél, hanem eszköz volt a kezében. A pénz hajtja, és a pénz a liberális tőkéhez köti. Gyurcsány tudja, hogy akármennyi pénze is legyen valakinek, Magyarországon nem lehet tisztán liberális párttal győzni. Az átlagválasztó nem veszi be a liberális süketelést, a pesti liberális polgárt fényévek választják el a dolgozó emberektől. A tömeg megnyeréséhez kell egy szociáldemokrata típusú párt. Vagy az MSZP-t szerzi meg az ember, vagy ha az nem megy, szétdarabolja az MSZP-t és csinál egy új szocliberális pártot. Nagyjából ez folyik most az úgy nevezett baloldalon. Ma még nem lehet bizonyossággal megmondani, hogy melyik megoldás lesz a befutó.

Gyurcsányék nyugatos, polgári balközépnek nevezik magukat. Valójában olyan liberális párt, amely megkísérli a válságban lévő MSZP szavazótáborát elhódítani. A DK programja a liberális kapitalizmus, az IMF és az EU diktátumának elfogadása, a multinacionális tőke kiszolgálása, a nemzetállam feladása és Európai Egyesült Államok létrehozása.

Gyurcsány tud valamit, amit senki sem tud, sem az MSZP-ben, sem Bajnainál, sem az LMP-ben. Gyurcsány a hatalom örültje. Ért hozzá, van hozzá tehetsége, és számára a cél mindig szentesíti az eszközt. 2003-ban Medgyessy nélkülözhetetlen sportminiszterévé tette magát, majd puccsal megdöntötte magát a miniszterelnököt. Mítosz lengi körbe: ő az, aki 2006-ban le tudta győzni Orbánt.

Gyurcsány tudja, hogy a hatalomra jutáshoz kell még valami: a liberális polgárság, és a zsidóság támogatása. 2004-ben megkapta ezt a támogatást. Volt pénz, média, sőt 2005-ben még Bush amerikai elnök is fogadta a magyar miniszterelnököt. 50 kerek percre. Aztán csalódtak benne. Gyurcsány nem tudta keresztülverni az egészségügy eladását, amihez nagyon ragaszkodtak a liberálisok, és a mögöttük lévő tőkés körök. Ráadásul kiderült, hogy már a hatalom puszta megtartása is csak rendőri erőszakkal megy. Gyurcsány leszerepelt, de nem tűnt el.

A liberális polgárság és a zsidóság tudomásul vette Orbánt. Ki nem állhatják a Fideszt, ősellenségnek tekintik, de tudnak valamit: ma Orbán az egyetlen, aki kordában tudja tartani az elég nehezen élő dolgozói tömegeket, és így viszonylag békés eszközökkel szavatolni a tőkés rendszer stabilitását. Az amerikaiak megszorongatták Orbánt az elmúlt években, aztán békén hagyták. A világ zsidószervezetei keményen támadták a kormányt, aztán még a Holokauszt Emlékév szervezését is Magyarországnak adták. A hazai liberálisok mindenbe belekötöttek, de nagy csetepatét nem csináltak. A sajátos megegyezés működött az idei választásokon is.

Sejthető azonban, hogy ez a megegyezés nem maradhat fenn az idők végezetéig. A megszállási emlékmű körüli csatározás, a zsidó származású amerikai szenátorok levele világosan jelezte, hogy erősödnek azok erők, amelyek vissza akarják téríteni Magyarországot a liberalizmus útjára. Ráadásul, ha az Orbán-kormány folytatja a tőke elleni „szabadságharcát”, akkor egyre érzékenyebb területekre téved. Az RTL és általában a külföldi média ellen irányuló reklámadó ügye adott ebből egy kis ízelítőt. Nos, ha nem maradna fenn ez a megegyezés, ki mögé állnának ezek az erők?

Az MSZP tragédiája, hogy se vezére, se programja. Orbánt nem lehet azzal legyőzni, hogy a szocik nagyobb minimálbért követelnek. Pedig lehetne fogást találni Orbánon. Tény, hogy Orbán korlátozza a tőkét, és ad az embereknek. De Orbán nem nyúl hozzá a szupergazdagokhoz. Eltűri azt is, hogy a bankok, a telefoncégek a lakossággal fizettessék meg a különadót. Az Orbán-kormány nem törődik a 3-4 millió nyomorgóval. Nos, az ő érzéseiket kellene kifejezni. Olyan programot kellene megfogalmazni, ami jobban korlátozná a tőkét és a gazdagokat, mint Orbán. Ehhez legalább azt ki kellene mondaniuk, hogy az ország kiárusítása rossz volt, ha már magát, a rendszerváltást nem merik támadni. Erre azonban a „rendszerváltó pártok” aligha képesek. Ez a Munkáspárt politikája.

Itt jöhet a képbe Gyurcsány. A DK megkapaszkodott. Gyurcsány továbbra is az egyetlen karizmatikus figura. Mit mond a nép? „Feri jól megmondta!” Baloldali válaszokat ő sem tud, de álbaloldali szövegével keresztülnyomhatja liberális tőkés programját. Nem hiszem, hogy a dolgozó embereknek, a szegényeknek, az elesetteknek ez lenne a baloldali megoldás.

Thürmer Gyula”

Forrás: https://balrad.wordpress.com/2014/06/18/balszemmel-30/

bg71
info@emberiseg.hu