December 21. – A legsötétebb nap
53600
post-template-default,single,single-post,postid-53600,single-format-standard,bridge-core-1.0.5,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1400,qode-theme-ver-18.1,qode-theme-bridge,disabled_footer_top,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.2,vc_responsive

December 21. – A legsötétebb nap

December 21. – A legsötétebb nap

Biztosan emlékeznek a kedves olvasók még 2012. december 21-ére. Pontosabban az azt megelőző hónapokra, évekre. Voltak, akik valóban hittek abban, hogy világvége lesz. Aztán nem lett, és ma már nem is beszélnek róla. Mindenki elfelejtette.

December 21-e a legrövidebb nap – no nem időtartamban, hanem világosságban. Az északi féltekén ekkor van a legkevesebb fény napközben. December 21-éig folyamatosan rövidülnek a nappalok, utána folyamatosan hosszabbodnak.

Egy rövid részlet a Zeitgeist című filmből:

„A nyári napfordulótól a téli napfordulóig a napok egyre rövidebbé és hidegebbé válnak. Az északi féltekéről nézve úgy tűnik, hogy a Nap dél felé vonul, és ezáltal egyre kisebbé és haloványabbá válik.

A napok rövidülése és a termés apadása a téli napfordulóhoz közeledve őseink számára is a halál folyamatát jelképezte.

Ez volt a Nap halála.

December 22-ére a Nap jelképes halála teljesen megvalósul, mivel a Nap 6 hónapig tartó folyamatos déli irányba való haladását követően az égen elfoglalt legalacsonyabb pontjára ér.

Ekkor különös dolog történik: a Nap – legalábbis látszólag – abbahagyja a délre való haladást, körülbelül 3 napig.

Ez alatt a 3 napos szünet alatt a Dél-Keresztje, másképpen a Crux-csillagkép közelében tartózkodik.

Majd december 25-én a Nap elmozdul egy fokot, ezúttal észak felé. Előre vetítve a hosszabbodó napokat, a meleg és a tavasz közeledtét. És ekképpen így mondták: a Nap meghalt a kereszten. Három napig halott volt, csak azért, hogy feltámadjon, vagy ha jobban tetszik, újra megszülethessen.

Ezért van, hogy Jézus és más Napistenek osztoznak a keresztre feszítés, a 3 nap halál, és a feltámadás fogalmában.

Ez a Nap átmeneti időszaka, mielőtt visszatér az északi félteke fölé, hogy tavaszt és ekképpen üdvösséget, bőséget hozzon.

Azonban a Nap újjászületését nem ünnepelték a tavaszi napfordulóig, vagyis Húsvétig, mivel a tavaszi napfordulón a Nap már láthatóan is legyőzi a gonosz sötétséget, hiszen a nappalok onnantól hosszabbak lesznek az éjszakáknál, és kibontakoznak a tavasz új életet keltő feltételei.”

 

És vajon melyik volt vagy lesz a legsötétebb évünk? Mikor jön el az emberiség „december huszonegyedikéje”? Amikor már nincs tovább sötétség a fejekben, és mindenkinek derengeni kezd valami fényecske?

A napokban láttam egy réges régi filmet, ami akkor készült, amikor születtem. Sergio Leone „Egy marék dinamit” című filmjéről fiatalabb korom óta az az emlék élt bennem, hogy egy átlagos spagetti western. Most újranézve egészen mást láttam benne. A mexikói forradalom idején és közepén játszódó cselekményben a néző tanúja lehet egy ember lelki fejlődésének is: hogyan lesz egyszerű útonálló rablóból forradalmár. Miközben nem akar az lenni. „Utálom a forradalmakat – mondja a filmben. – Az olvasni tudók elmennek a szegény emberekhez, és elmagyarázzák nekik, hogy ez a rendszer rossz, és meg kellene változtatni. Aztán az olvasni tudók csak gondolkodnak tovább, a szegények pedig meghalnak. És nem változik semmi.”
Nem biztos, hogy pontosan ezeket a szavakat mondta, de a lényege ez volt.

Nagyon elgondolkodtató.

Nálunk sok esetben éppen a fordítottja zajlik: a „forradalmárokból” az idő folyamán szép lassan „útonállók” lettek, akik a forradalmárként megszerzett bizalmat arra használják, hogy útonállókként kamatoztassák azokkal szemben, akik őket megválasztották.

„Majd december 25-én a Nap elmozdul egy fokot…” Vajon Magyarországon a fejekben, és az emberiség egészének fejében mikor kezdődik a megvilágosodás korszaka?

 

bg71
info@emberiseg.hu