19 dec Orbán és Gyurcsány – Gaál Péter írása
Vannak még olyan emberek, akik bizonyos értelemben tisztán látnak. Más értelemben nem látnak tisztán, de ez ugyanannyira az én véleményem róluk, ahogy az övék is hasonló rólam. Nem baj. Az első lépést megtettük. Van valami közös bennünk. Legalább a helyzetértékelés. Legalább? Elég sok ez.
Leninről olvastam egyszer egy gyakorlati kérdéssel kapcsolatban, hogy
“mint mindig, most ismagára maradt a véleményével.” Lenin életében
egyáltalán nem volt az a földöntúli tekintély, akit Sztálin csinált
belőle HALÁLA UTÁN. Tulajdonképpen már életében, SZELLEMI halála után.
Sztálin ennek a nagymestere volt, még saját magát illetően is. “Nem, én
nem vagyok Sztálin elvtárs” – mondotta egy ízben. És valóban: ő
Dzsugasvili volt. Sztálin elvtárs az volt, akit az emberek annak HITTEK.
Akit annak AKARTAK hinni.
Szinte kizárólag Lenin kardoskodott a háború befejezése mellett. Ő
mondta, hogy a breszt-litovszki békét MINDENÁRON meg kell kötni.
Trockij, az okos Trockij – a zsidó ész, ahogy Bunyin írja – úgy vélte,
elkvaterkázhat kicsit a németekkel, kiad néhány brosúrát, és bezárja a
boltot. A többiek úgy vélték, előbb-utóbb mindenütt – Németországban is
– kitör a világforradalom, addig meg csak kibírják valahogy. És Leninnek
lett igaza.
Különben a huszadik század nagy diktátorai közül az oroszok voltak az
egyetlenek, akiknek humorérzéke is volt. Lenin épp a német forradalomról
mondotta, hogy nem megy egyik napról a másikra. “A német forradalmak
azért olyan nehézkesek, mert a munkások, amikor elindulnak tüntetni,
előbb peronjegyet váltanak.”
E tekintetben még Vlagyimir Iljiccsel is vállalom a közösséget. 2013
végének Magyarországán is egyrészt mindenki azonnal akar mindent,
másrészt ezt egy illegitim, napról napra változtatott, ELLENÜK DOLGOZÓ
jogrendet betartva kívánják elérni. (Még a politikai szókincs –
halandzsa – is közös.) Lassan, mint a csiga, egymással huzakodva, idejük
egyetlen percét sem szentelve egyetlen cselekedetük megalapozására sem.
Nem az a megalapozás ugyanis, hogy konstatáljuk, valami nem tetszik. Nem
az a megalapozás, hogy gyermeteg és néha gusztustalan happeningeket
találunk ki, magunk megláncolását, éhségsztrájkot, szobordöntést,
bábuakasztást, székházfoglalást. Egyrészt ezeknél sokkal keményebb
dolgokra volna szükség, másrészt, ez már csak a taktika. És még valaki
ezek közül hibáztatja Orbánt?? Hiszen ő – a másodikat soha nem fogja
elismerni – többször is meglépte. 2002 júliusában is – Erzsébet-hidi
csata -, 2006 őszén is. Orbánnak volt – van – egy egyszerű, világos
alapelve: a hatalom akarása. Wille zur Macht. Nietzsche szellemi háttere
nélkül persze (sőt Nietzsche gondolataival épp ellenetétesen, mert itt a
hatalom akarásának a KÉNYSZERÉRŐL van szó, egy pszichiátriai kórképről,
nem a felsőbbrendű ember természetes törekvéséről), de ettől még
egyszerű és világos. (Mindenki számára világos kellene, hogy legyen,
hogy mégsem az, már az Ő pszichikumuk problémája.)
2013 baloldali ellenzékénél semmi ilyesmiről nincs szó. Talán Gyurcsányt
kivéve, de ő – természetesen az én véleményem szerint – nem a hatalmat
akarja. Ő a középpontban szeretne lenni. Ő FONTOS akar lenni. Talán még
történelmi alak sem. Egyszerűen csak fontos, a maga korában, a maga
elvei szerint. Még a mártír-szerep se lenne idegen tőle. A hatalom
elvesztése, vagy nem megszerzése, ami Orbánra nézve csapás, Gyurcsányra
nézve semmiség. Az ő gyenge pontja a damnatio memoriae, a “feledésre
ítélés”. Ha senki nem foglalkozik vele. Ha elveszti az illúziót, hogy
meghatározó módon befolyásolhatja az eseményeket. Bármit is mond
magáról, Orbán az igazi materialista. Lehet, hogy – vele ellentétben –
Gyurcsány annak tartja magát, mégis távol van tőle. Őt nem a
kézzelfogható dolgok – a hajbókolás, az anyagiak – érdeklik, legalábbis
– különösen utóbbiak – a politika szintjén nem. Őt az ELISMERÉS érdekli.
Belőle tökéletes forradalmár válna. Tökéletes idealista. Orbánból
tökéletes zsarnok, egyéni “szerencsétlensége”, hogy ehhez nem jó időben
és/vagy helyen született.
Így keresztapa lett belőle.
Nagyon kevés embert ismerek, aki mielőtt bármihez hozzáfogna,
megpróbálja a cselekedeteit – mondandóit – megalapozni. Nem pufogtat
mindenfélét – ami épp eszébe jut – a levegőbe. Gondolkodik előtte. Geri
Tibor barátom közülük való. (Nagy megtiszteltetés volna, ha azt
írhatnám, KÖZÜLÜNK, de én ilyet nem írhatok, mert MAGAMRÓL is írnám. Ezt
pedig nem az én dolgom eldönteni.)
Némely – alapvető, legalábbis számára alapvető – kérdésben pontosan az
ellenkezőjét állítjuk. Más dolgokban meg nem. Szerintem én vagyok
konzekvens, szerinte ő. És? Ha már EGYVALAMIBEN érintkezik a
gondolkodásunk, akkor – e tekinteben – egy csónakban evezünk. Akkor már
van értelme a párbeszédnek. Sőt, az együttműködésnek is, amennyiben a
sors úgy hozza.
Most véletlenül akadtam egy neki címzett hozzászólásra. Mindazok között,
akik elvetik az úgynevezett “Alaptörvény”-t, nagyjából egyedül maradt.
Mindazok közül, akik “baloldalon” látják a megoldást, lassan szintén.
Már csak azért is, mert ő nem klasszikus értelemben vett baloldali. Hogy
is írtam MAGUNKRÓL? A “modern” gondolkodás elsősorban – mind inkább
elsősorban – anyagiakban gondolkodik. Anyagban. Mennyiségben a minőség
helyett. A mai korról nem az mondható el, hogy felcserélődtek a
prioritások, hanem hogy nem léteznek. Nincs minőség. Nem szempont. Már
csak mennyiség van, ami – ez az engelsi gondolat tévedése – NEM csap át
minőségbe. Mennyiség marad. Olyan, mintha valaki egy százötven kilós,
percről percre hízó nővel úgy akarna szeretkezni, hogy a nő van fölül.
A horizontális szemlélet lényege, hogy EGYETLEN egyenes mentén mozgok.
“A”-ból “B”-be egyetlen egyenes mentén akarok eljutni. Ez az egyenes
pedig az anyagi világ. “A” jellemzője, hogy ott “rosszabbul” élek, “B”
jellemzője, hogy ott “jobban”. Mi is el akarunk jutni “A”- ból “B”-be,
de először FÖLFELÉ indulunk (a “föl” természetesen képletes), s csak
ONNÉT lefelé. Egy HÁROMSZÖGET képzeljen el a kedves Olvasó, ahogy első
esetben egy szakaszt. A szakasz – hadd játsszak kicsit – a KÍGYÓ
sematikus rajza is lehet (amikor Mózes a pusztában úgy hárított el egy
csapást, hogy egy sematizált rézkígyót tűzött egy póznára, írja Graves a
Jézus király-ban, voltaképpen KERESZTET csinált). A háromszög…ha járt
már a nyájas Olvasó keresztény templomban, könnyen kitalálhatja, minek a
szimbóluma.
Csak egy szemet kell beleképzelnie.
“Vicc amit művelsz. Te nem egységet generálsz tevékenységeiddel, hanem
egyértelműen bomlasztasz mindent, ami civil!! Saját magad járatod le
úgy, hogy eszméd helyes, csak a ‘toronyban’ van némi gond. Lelked
rajta… Sarazz, hazaárulózz kedved szerint. Irántad érzett tisztelet
ledobva..marad a szánalom” – írja Tibornak a hozzászóló. Én ugyan
megkérdőjelezném mind a “civil”, mind a “hazaárulózás” kifejezéseket, de
most nem akarok ezzel foglalkozni. A “bomlasztással” viszont igen.
“Solve et coagula”, “Oldj és köss”, hangzik az alkímia alapelve. Köss,
de előbb: OLDJ. A nem megfelelő – ha tehetem, kerülöm a “jó”, ezért a
“rossz” használatát is – kötéseket előbb FEL KELL OLDANI. Ha ez
bomlasztás, akkor bomlasztás. Ha egy házat rosszul – vagy egyáltalán nem
– alapoztak meg, és/vagy rosszul építik, azt LE KELL BONTANI. Nem
toldozni-foltozni, hanem le kell bontani, és ÚJRA KELL ÉPÍTENI. E
tekintetben minden vita értelmetlen. Ezt vagy belátja valaki, vagy nem
látja be. Még időt sem vesztünk vele. Azt éppen azzal veszítjük, ha az
előbbit nem tesszük meg. A ház akkor is össze fog dőlni, akkor is
elölről kell kezdeni az építkezést, csak KÉSŐBB. “Miért nem lehet
mindent, MOST AZONNAL, abből kiindulva, ami van?”
Mert nem lehet.
Csak.
És akkor hadd idézzem Geri Tibor véleményét az ún. “ellenzéki”
szervezetek nagy részéről. “Aki ért hozzá, az csak ránéz egy ilyen
szervezet alapelveire, és már tudja is, ki hozta, hozatta létre. Látom,
hogy az ilyen mozgalmak, szervezetek létrehozásával foglalkozó
háttérszervezetek elemzői fejlődnek, a Szoli alapelveit 5x írták át, de
hiába fejlődnek, ordít róluk, amit egy tisztán gondolkodó ember azonnal
lát….”
Végül hadd idézzem, akit ő idéz: “…..Valójában csak a hatalom által
létrehozott (szondázzák a népet, ha új irányra van szükség, létrehoznak
a csoport számára elfogadható illúziót sugárzó pártokat), általa
felkínált lehetőségek közül lehet választani. (Erősödik a nemzeti
érzelem- jobbik. Rengeteg kiábrándult hiteles- devizás-pártok. Ilyen-
olyan ígéretekkel, a pszichológia segítségével a saját maga “ellen
létrehozott” mozgalom, párt élére állva a háttérben, továbbra is gond
nélkül gyakorol hatalmat az emberek felett.) Ha látod, hogy az emberek
elégedetlenek, hozz létre egy ellenlábas csoportot, állj az élére, és az
emberek csak azt fogják tenni, amit te mondasz nekik… ”
Gaál Péter – az írás eredeti címe: Interludium
