15 dec TM – meditáció – tovább a megkezdett úton!
Mintegy bő két hónappal ezelőtt az Aranymag Intézet, azaz Varga Csaba barátunk örömteli hírt közölt velünk. A TM nemzetközi központ két amerikai tanára felvetette annak lehetőségét, hogy Magyarországon 1000 ember ingyenesen sajátíthassa el a TM meditáció alap és sziddha szintjét.
Valóban fantasztikus hír volt, azonnal közzé is tettük oldalunkon Csaba jóváhagyásával, noha az oktatás mikéntjének kidolgozása éppen csak elkezdődött. Jómagam éppen elég egyéb dologgal foglalkozom így is, de szerencsére segítségemre sietett Búza Judit, aki vállalta a jelentkezők koordinálását.
Miközben Csaba heteken át tartó tárgyalás-sorozatba kezdett, amely során hosszú napokat és órákat töltött el azzal, hogy folyamatosan tárgyalt a világ minden részén (Hollandia, India, Egyesült Államok) lévő TM-vezetőkkel, megjelentek idehaza negatív hangok is, de az emberek szépen lassan egyre többen lettek.
Természetesen, aki ismeri ezt az oktatást, tudja, hogy egy-egy ember képzése több százezer forintba kerül, így valóban nagy lehetőségnek ígérkezett, hogy a tanulóknak ez költségmentessé válhat. Szándékosan nem használom azt a kifejezést, hogy „ingyenessé”, hiszen ez nem azt jelentette volna, hogy valóban ingyen van, csupán azt, hogy ennek költségeit másvalaki fogja átvállalni. 1000 ember esetén ez milliárdos (!) nagyságrend. Hiszen 1000 x 300 ezer forintról beszélünk.
December elejére készen állt a megállapodás, már csak alá kellett volna írni, de egy váratlan fordulat következett be: a nemzetközi TM-vezetés visszalépett, így a megállapodás elmaradt.
Ennyi a hivatalos verzió, és most engedjetek meg néhány személyes gondolatot ezzel az egésszel kapcsolatban. Ha valaki kicsit is spirituálisan gondolkodik – márpedig, ha TM meditáció tanulásra szánja rá magát, azt hiszem, ez elvárható – tudhatja, hogy a világon semmi nem történik véletlenül. Az sem, hogy ennek a lehetősége megcsillant, az sem, hogy rövid időn belül az ország minden részében kisebb nagyobb csoportok alakultak, és az sem, hogy végül ez meghiúsult.
Gondolkodhatnánk erről úgy is, hogy na tessék, felajánlottak valamit ingyen, jól behülyítettek 1000 embert, aztán lefújták az egészet… Micsoda dolog ez, azért is követeljük az ingyenes TM-et! Szerintem ez elég gyermeteg hozzáállás lenne, bár nem áll szándékomban bárkit is elmarasztalni, ha ezt így gondolja.
Lehetne firtatni a felszínes okokat, hogy kinek állt érdekében, vagy ellenérdekében, hogy az események így történjenek. Milyen erők segítették, vagy épp ellenkezőleg, gátolták a megállapodás létrejöttét. Ennek sem sok értelmét látom, hiszen ami történt, megtörtént, nincs mit rágódni rajta.
Tegyük inkább mérlegre, mit veszítettünk, és mit nyertünk!
Veszíteni csak egy illúziót veszítettünk, hiszen reméltünk valamit, ami nem lett végül a miénk. Ám ez nem jelenti azt, hogy csalódottnak kellene lennünk. Ugyanis nyertünk vele tapasztalatot, nyertünk vele kis közösségeket, és feltárult egy másik lehetőség is.
Ma volt egy megbeszélés, amelyre minden koordinátort szeretettel vártunk, sajnos sokan nem akartak, nem tudtak, vagy nem érezték szükségesnek, hogy eljöjjenek – ezzel semmi gond nincs. 16-an voltunk jelen, és nagyjából kettő és fél órát beszélgettünk. Csabáékkal úgy határoztunk, hogy megyünk tovább azon a megkezdett úton, amelyen elindultunk. Nem két hónappal, évekkel ezelőtt. Aki csak most kapcsolódott bele ebbe az egészbe, nem biztos, hogy tudja, hogy az Aranymag Intézet, de az Emberiseg.hu is számtalan dolgon keresztülment már. És szándékosan nem írok kudarcokat, csatákat, harcokat. Mert ezek nem azok. Ha tényleg elfogadjuk, hogy minden okkal való, ha tényleg elfogadjuk, hogy a lezáródó lehetőségek, vagy a feltáruló újak bizony nem véletlenek, akkor egy-egy ilyen fordulatot nem kell szükségszerűen csalódottsággal megélni.
A mostani elhatározás lényege nem más, mint hogy január végéig széleskörű gyűjtések és kutatások segítségével kialakítunk egy új, de inkább úgy fogalmaznám: régi, ősi magyar meditációs technikát. Ami a miénk, és teljesebb, mint amit esetleg a TM nyújthat.
A TM-mel kapcsolatban csak néhány felvetés: miért van az, hogy annak ellenére, hogy már több 10 ezer ember megtanulta idehaza ezt, mégsincs hatása, sőt, sokan el is hagyták a gyakorlását?
Ha van – márpedig van – ősi magyar tudás erre, akkor miért nem azt használjuk?
Mindent összevetve azt gondolom, hogy a lehető legokosabb, ha ezt a tapasztalást bölcsen kezeljük, és nem engedjük a csalódottság hangjait felülkerekedni. Hiszen csalódottságra nincs is szükség.
Jómagam nagyon sok kezdeményezést indítottam már az Emberiseg.hu oldallal. Voltak sikeresek és kevésbé sikeresek. Voltak, amelyek egyáltalán nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet, de sosem voltam azok miatt dühös, vagy véglegesen elkeseredett. Ha bármelyik után is így éreztem volna, már nem létezne az oldal, már feladtam volna ezt a munkát. Ám nem tettem, minden ilyen helyzetből új lendülettel és erővel jöttem ki. Mert ennek van értelme.
Most is az előre nézést tartom fontosnak. Mert hiszek abban, hogy január végére össze fog állni valami nagyszerű dolog – más lehetőséget nem is érdemes elképzelni.
Varga Csaba mellett Búza Judit, és azok a helyi csoport-szervezők rengeteget dolgoztak ezen az ügyön. Merem remélni, hogy ők sem kudarcként kezelik azt, hogy valami nem sikerült.
Hiszen mi is a cél? A magyar kollektív tudatosság emelése, Magyarország legyőzhetetlenné tétele. Ehhez – ahogy Csaba is bölcsen fogalmazott – a TM oktatás csak egy eszköz lett volna. Semmi esetre sem a cél. A cél továbbra is ugyanaz: a magyar kollektív tudat emelése. Akik ezt a célt látják maguk előtt, és hisznek abban, hogy ez fontosabb annál, hogysem azon morfondírozzunk, ezt TM-mel vagy anélkül lehet elérni, ugyanúgy élik meg ezt a mérföldkövet, mint én. Az út nem ért véget, megyünk tovább.
Tisztában vagyunk azzal, hogy vélhetően nem mind az 1000 ember jön velünk tovább. Lehetséges, hogy éppen erre a szűrőre volt szükség annak érdekében, hogy bebizonyosodjék: ki az, akit az akadály megrémít, és ki az, akit megerősít.
Szaporíthatnám még a szót, de azt hiszem nem érdemes tovább, hiszen amit nagyjából gondoltam, azt leírtam. Egy biztos: Varga Csaba, Búza Judit, és megannyi csoport-szervező lelkiismerete tiszta kell legyen. Az enyém is az. Mi a legjobb szándékunk szerint megtettünk mindent egy jó cél érdekében. Én már nem azon rágódom, hogy ez az út miért zárult le, hanem azt keresem, hogy helyette melyiken menjünk tovább. Ahogyan az élet és a szeretet törvénye is MINDIG felülír mindent, ami az elmúlás vagy a szeretetlenség, ugyanúgy itt is felülírja a lehetetlent a lehetőség.
Köszönöm azoknak, akik eddig velünk jöttek az úton, köszönöm azoknak, akik úgy döntenek, hogy tovább jönnek velünk, és természetesen köszönöm azoknak is, akik nem, hiszen biztos vagyok benne, hogy ők majd elindulnak egy másik úton, és lehet, hogy ők találnak majd olyan válaszokat, amiket mi nem!
Ölellek és szeretlek benneteket: Both Gábor
