20 nov A Rektor levelei 5.
Mottó: Az ex-elnök a Fidesz esszenciája, lényege, példája. Aki tudni szeretné, milyen emberek vezetik azt a bűnszövetkezetet, nézze meg jól a tolvaj, hazug, volt kommunista Schmitt Pált. A legnagyobb kárt, mint már említettem, a gazdaság szenvedte el. Igaz, a bűnszövetkezet okozott ennél nagyobb erkölcsi és tudati károkat is. Például röpke három év alatt sikerült a legtöbb magyar tudatában tönkretennie az Európához tartozás érzését. Elpusztította mindazt, amit kaptunk a rendszerváltás idején: a reményt, hogy jobban élhetünk majd. Hogy a demokrácia jobb, mint az állam kényszerű „gondoskodása” éretlen polgárai fölött. A Legnagyobb Hazug visszahozta a kádári kor legrosszabb eszközeit, ami tulajdonképpen nem is meglepő egy volt párttitkár fiától, ki maga is a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára volt az egyetemen.
A gazdasági élet elferdítése, elszakítása nem csak az európai hagyományoktól, de a józanésztől is, persze csak részei egy nagyobb, szélesebb szándéknak. A cél az egyetlen akaratot követve működő totális hatalom. Ez, tudjuk, diktatúrához vezet, amelynek máris vannak jelei. A taktika része volt az is, hogy az európai intézményeket előbb csak kigúnyolták, aztán ellenük fordultak az állam teljes hatalmi súlyával, végül pedig azt a magyar nép ellenségének kiáltották ki. Akik jól figyeltek, azok tudják, hogy az Európai Unió soha, semmilyen alkalommal nem Magyarország vagy a magyar nép ellen volt, hanem annak ostoba, rosszindulatú kormányában látta az európai elvek feladását. Csak és kizárólag a kormány ember-, magyar- és Európa-ellenes tetteit kritizálta, jogosan. Közben a miniszterelnök önmagát a nép védelmezőjének kiáltotta ki, aminél nehéz nagyobb hazugságot találni. Akik ezt mégis elhitték, azok most nagyon szégyelljék magukat!
A Legnagyobb Hazug többek között azért is államosított mértéktelenül, mert így kádári mintára ismét az állam vált a legnagyobb munkaadóvá. Így a kormánytól függenek ma a legtöbben. Jószerével már nem csak a köztisztviselők, de az egészségügyiek, a pedagógusok, a közmunkások és mások fizetése, munkája, létezése az államtól függ. Ily módon terült szét az állam, ránehezedve az ország lakóira. Persze ez az állam az, amely 2010 óta évente emelte az energia-adókat, hogy aztán uralkodása utolsó fél évében „rezsicsökkentés” címen visszaadjon abból némi morzsákat. Túl sokan hitték el ezt a maszlagot. Nem vették észre, hogy minden lakossági árcsökkentésnél megemelik a vállalkozások számára a gáz, az áram stb. árát. Az állam tehát nem veszít, gyakorlatilag nem adományoz semmit senkinek, de azt a benyomást kelti a választások előtt, hogy „ő” a lakosság érdekeit képviseli. Ami persze nem lehet igaz egy olyan országban, ahol állami monopólium az energiaszolgáltatás, az ezért drágább, mint bármelyik környékbeli államban, ahol ezen a piacon is szabadverseny van. Egy olyan kormány, amely egykulcsos adóval támogatja a gazdagokat és a legszegényebbeknek is mindenért 27 százalékos (világrekord!) áfát kell fizetniük, ne akarjon a szegények barátjának látszani.
A Fidesz szinte összes gazdasági jellegű intézkedését el kell majd törölnie a Közép híveinek, amint hatalomra jutnak. Az „unortodox gazdaságpolitika” egy blöff. Néhány beteges elme szüleménye. Meg vagyok győződve, hogy a gazdasági élet eddigi irányítójának személyében az elmeorvosok meglelik páciensüket, ami már önmagában is sokat megmagyaráz abból, hogy ezen a téren mi is történt az országban 2010 és 2014 között. Egy egész ország fizette eddig és fizeti még ezután is, ki tudja, hány évig, egy olyan „unortodox” gazdaságirányítás árát, amely romlásba vitt mindnyájunkat.
A Legnagyobb Hazug egy vagy két millió emberrel hitette el, hogy Európa az ellenségünk, ott mindenki a magyarok ellen tör. A szüntelenül harcban álló miniszterelnök bemesélte sokaknak, hogy ő majd megvédi a magyar érdekeket – ő így nevezi a Fidesz érdekeit – és a rábízott hatalommal visszaélve, el is távolította az országot Európától. Nem bírta elviselni, hogy ott játékszabályok vannak, amelyeket be kell tartani. Hogy ha már beléptünk az Unióba, vállaltuk bizonyos szabályok betartását, hiszen eleve azért léptünk be, hogy jobbak legyünk annál, mint amilyenek azelőtt voltunk. Ő mindezt felrúgta, bajba és rossz hírbe keverte az országot, nyomort hozott milliókra, miközben a saját haveri körét eszméletlenül gazdagra hizlalta. A Közép embereinek egyik első dolga lesz természetesen e javak visszaszerzése az államnak, hogy kifizethessék vele mindazokat az adósságokat, amiket az a kormány csinált. Rossz belegondolni is, hogy mire eljön 2014 tavasza, milyen üres lesz az államkincstár.
Ezen a helyzeten csak az segíthet, ha az új kormány nem lelkes önjelölteket és miniszterelnöki barátokat helyez vezető pozíciókba, hanem kizárólag pártmentes, hozzáértő szakembereket. Rövid idő alatt kell majd megnyerni számos szakmabelit, akik energikusan rendbe teszik a mezőgazdaság, az ipar, a pénzügyek stb. helyzetét.
Az új kormány eltöröl minden, a vállalkozásokat korlátozó és fékező rendelkezést. Meg kell változtatni az adójogszabályokat és civilizált államokhoz hasonlóan – nem csak hangzatos jelszavak szintjén! – el kell érni, hogy az állam végre tényleg összehúzza magát, minél kevesebben dolgozzanak benne és neki, mert akkor kevés közös adópénzből is meg tud élni. Az állam pénze az egészségügyi, oktatási stb. nagyrendszerek fenntartására kell. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, amellyel az eddigi kormányzat szinte már betegesen támadta a bankokat és a bankrendszert, és amivel az embereket a bankok és bankárok ellen fordította saját aljas céljai érdekében (például sohasem hangsúlyozta, hogy az annyit szidott devizahitelezési gyakorlat éppen az előző Fidesz-kormány idején indult). Tűrhetetlen, hogy egy kormány a saját országa gazdaságát teszi tönkre, többek között azzal, hogy az ország exportjának 80 százalékát adó multinacionális vállalatait támadja (miközben maga is résztulajdonos a multinacionális MOL-ban). Az is beteges, hogy mindent megtesz a bankrendszer tönkretétele érdekében, látszólag fel sem fogva, hogy a bankok és hiteleik nélkül minden gazdasági tevékenység halálra van ítélve. A populista jelszavak hangoztatása, gazdasági ellenségek kinevezése és támadása, a kevéssé művelt hívek rájuk uszítása tipikus kommunista gyakorlat. A Fidesz az utóbbi években egyre több jelét adja annak, hogy szorosan követi az egykori „proletár élcsapat”, azaz a bolsevikok gyakorlatát, ötleteit azok tárházából meríti.
Röviden összefoglalva: a gazdasági életből ki kell űzni a politikai szempontokat. Magyarország a következő időkben egy nyugodt, kiszámítható, vállalkozó-, vállalat- és bankbarát ország legyen, ahol sok vállalkozó kell fizessen egyenként kevés adót, amely azonban összességében mégis sok lesz. Csökkenteni kell az üzemanyagok jövedéki adóit. Az energiaszolgáltatókat is a szabadpiac törvényeinek kell alávetni, hogy csökkentsék áraikat (ahogyan az máshol is történik). Természetesen új munka-törvénykönyvre lesz szükség, amelyből ki kell irtani számos, a munkavállalók jogait csorbító fideszes rendelkezést, ugyanakkor semmilyen módon nem szabad korlátozni a szabad vállalkozás jogát. El kell érni – nem rögtön! – hogy minden munkavállaló legális bért kapjon. Ehhez elég az adókat és járulékokat olyan mértékre csökkenteni, hogy az adócsalás már ne fizetődjön ki.
Az állam kiszolgáló intézmény lehet csupán, amely nem élősködhet a neki kényszerűségből alárendelt polgárain. A lehető legkisebb adóteher nem gazdasági ésszerűtlenség – mint sokan hirdetik – hanem a legnormálisabb követelmény, amit egy új kormány Magyarországon bevezethet. Ennek része kell legyen az, hogy az ÁFA csökkenjen legalább 15 százalékra, vagy az alá, a többkulcsos adórendszerben a jövedelem se adózzon ennél nagyobb mértékben, az egészségügyi hozzájárulás pedig legyen ennél alacsonyabb. Át kell alakítani az egész oktatásügyet, legyen helye az ingyenes felsőoktatásnak, a 18. életévig tartó tanulási kötelezettségnek, az iskolák pedig ne lehessenek állami tulajdonban. Az egészségügyben át kell venni a legjobb, régóta jól működő nyugati modellt (például a dániait).
A földügyekről a következő levelemben írok.
Rektor
