Jogtalan adó?
53259
post-template-default,single,single-post,postid-53259,single-format-standard,bridge-core-1.0.5,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1400,qode-theme-ver-18.1,qode-theme-bridge,disabled_footer_top,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.2,vc_responsive

Jogtalan adó?

Jogtalan adó?

Mindig csodálkozom, hogy ha bemegyek egy boltba adathordozót vásárolni (DVD, kártya, pendrive, stb…). akkor velem fizettetnek meg kötelezően szerzői jogdíjakat. Vagyis elvileg az ezekbe az árakba beépített összegeket visszaosztják különböző szerzőknek. Egyszerűsítve: törvény általi joguk elvenni tőlem olyan pénzt, amiért nem kapok semmilyen szolgáltatást.

Azt feltételezik ugyanis, hogy ezekre az adathordozókra zeneszámok kerülnek, amelyek jogdíj-kötelesek. Rendben. Akkor én, mint fotós, én mint filmkészítő, felhívom a fotós és filmkészítő társadalmat, hogy alapítanunk kellene egy Artisjus-hoz hasonló szervezetet, hiszen a mi szerzői alkotásainkat is nézik nap mint nap a neten, számítógépeken és a többi és a többi. Ezért mégsem kapunk semmiféle jogdíjat vagy támogatást. Ilyen alapon mi is követelhetnénk, hogy az Internet-kapcsolat díjából osszanak vissza nekünk is valamiféle támogatást, hiszen a mi képeinket és filmjeinket nézik az emberek a neten. Nem logikus?

A gondolat akkor pattant ki belőlem, miután elolvastam az index cikkét erről a témáról: http://index.hu/kultur/2013/10/30/uhd/

Azután megnéztem az Artisjus oldalát, de ott csak irodalmi művek és zeneművek szerzőivel foglalkoznak. Miért? Az álló- és mozgókép alkotás nem ugyanilyen művészeti tevékenység? Ez egyenesen diszkrimináció – és félreértés ne essék, ezzel nem a zenészeket vagy az irodalmi művek szerzőit akarom támadni. A rendszer igazságtalanságát sokkal inkább. Engem, mint magánembert megsarcolnak azzal, hogy minden adathordozó megvásárlása után fizetnem kell zenészeknek és íróknak. Én, mint fotós, azért vásárolok ilyen adathordozókat, mert saját műveimet szeretném rájuk archiválni. Ugyanakkor az én művészetemet, mint fotós, mint filmkészítő, nem ismeri el senki. Miért van ez így? Egy zenemű, vagy egy irodalmi mű miért előbbre való, mint egy igényes fotósorozat, vagy egy hosszú évek munkájával elkészített film?

Írtam is egy levelet az Artisjus-nak, kíváncsi vagyok, egyáltalán válaszolnak-e rá:
“Tisztelt Artisjus, mindig érdekesnek tartottam, hogy van egy olyan nemzetközileg is elfogadott törvény, amely szerint minden megvásárolt adathordozó díjából egy bizonyos összeg Önökhöz vándorol. Ezzel a kérdéssel most más formában szeretnék foglalkozni.

Oldalukon olvasható, hogy önök csak zeneszerzőkkel, szövegírókkal, irodalmi szerzőkkel és zeneműkiadókkal foglalkoznak. A képalkotók és mozgófilm készítők miért nem tartoznak ide? Hiszen az önök által beszedett pénzből az adathordozókra ugyanúgy kerülnek fényképek és filmek is. Amelyek elvileg szintén szerzői jogi védettséget kellene, hogy élvezzenek.

Én mint filmkészítő és fotós mégsem kapok sehonnan efféle támogatást, ellenben kötelességem támogatni zenészeket és irodalmi szerzőket azzal, hogy saját képeimet és filmjeimet archiválom az adathordozókra.

Ez így mérhetetlenül igazságtalan és elfogadhatatlan.

Tudnak-e valamilyen megoldást erre a problémára?

Esetleg tervezik-e kiterjeszteni a támogatottak körét fotósokra és filmesekre is?

Köszönettel: Both Gábor, fotós és filmkészítő”

bg71
info@emberiseg.hu