30 okt A Rektor levelei 3.
Magyarország talpra állítása – Mottó: egy felszólítás: Politika vagy józan ész? Válasszatok!
Mint legutóbb írtam, nem kell félni a forradalomtól. Főleg nem olyan helyzetben, amikor csak az adhatja az egyetlen biztos megoldást a bajok orvoslására.
Nem utcai harcokra, ilyen-olyan székházak és közintézmények felgyújtására, rendőrrohamokra, csőcselék tombolására kell felkészülni. Forradalom lehet úgy is, hogy egyszer csak este bejelentjük: aznap forradalom volt, amelynek során eltörölték a Fidesz-parlament összes rendeletét, beleértve természetesen a gyalázatos „alaptörvényt” is.
A forradalmi kormány egyelőre – nem tovább, mint két hónapra – átveszi a hatalmat, és rendeletileg fog kormányozni. Ezen idő alatt helyreállítja az ország működéséhez szükséges jogi, gazdasági kereteket, és néhány hónappal később új választásokat fog kiírni, amelynek szabályrendszerét addigra a legszélesebb szakmai és egyéb egyetértéssel állítja össze. (Minden rendelet meghozatala előtt szakemberekkel konzultál.) Ismét bevezeti a törvényes rendet, amelyben nem egyetlen párt – ez esetben egy magát addig pártnak nevező köztörvényes bűnszövetkezet – érdekei érvényesülnek, hanem az ország mind a majdnem tíz millió polgárának érdekei. Amelyek persze egymástól eltérőek lehetnek csoportok, rétegek, ideológiák szerint, de vége lesz az esztelen pusztításnak és harácsolásnak.
Az új, forradalmi kormány visszaállítja a normális államrendet, azaz minden fontosabb ágazatnak lesznek miniszterei, kizárólag ahhoz értő nők és férfiak, akiket szakmai egyetértéssel választ meg a miniszterelnök. Azonnal leülnek tárgyalni mindenkivel, aki kompetens egy-egy ágazat ügyében. Azaz nagyon hamar el kell dönteni, hogy
1) az önkormányzatok az eddiginél jóval nagyobb mértékben részesüljenek az adókból,
2) mennyivel kell csökkenteni a vállalkozások adóit és adminisztrációját, mesterséges akadályait,
3) mennyivel legyen kevesebb a világ legmagasabb ÁFÁ-ja,
4) mennyivel legyen kevesebb az üzemanyagok jövedéki adója,
4) az állampolgárok jövedelmét hány sávban fogják adóztatni,
5) milyen módokon lehet csökkenteni nemcsak az állami adminisztrációt, de az állam szerepét és a neki dolgozók létszámát,
…és még több tucat ilyen pontról kell döntenie a forradalmi kormánynak már az első hetekben. Ezzel egyidőben felállnak a forradalmi bíróságok és megkezdik az elfogott, internált fideszes bűnözők pereinek tárgyalását, majd az elítéltek szétosztását a magyar börtönökben. Cellákba kerülhet végre több száz fideszes főember.
A forradalmi kormány értelemszerűen azonnal visszaadja az iskolákat az önkormányzatoknak, megmenti az alapítványi intézményeket. Mivel az államnak sokkal kevesebb pénzre lesz szüksége a működéséhez, a lerongyolódott magyar polgároknak és üzleti vállalkozásoknak viszont sokkal több kell, ezt számos egyéb intézkedés mellett úgy oldják meg ebben a korszakban, hogy növelik az önkormányzatoknak jutó bevételeket, többet kapnak majd a területükön élők személyi jövedelemadójából is, cserébe ismét megnövekednek a feladataik. Az új kormány kizárólag szakemberekből áll majd, politikusokat nyomokban sem lehet majd felfedezni. Ami ezzel együtt jár: tilalom mondja majd ki, hogy nem vehet részt a politikai életben senki, aki az elmúlt 25 évben jobb- vagy baloldali pártban vagy kormányban vezető tisztséget töltött be – miniszterelnöktől helyettes államtitkárig lemenően, párt esetében „vezérkarig” lemenően. A forradalmi kormány kimondja, hogy ezek a személyek a jövőben sem önkormányzati, sem országos képviselőnek nem jelöltethetik magukat és meg sem választhatók.
A közéletből elsősorban persze az elmúlt 4 év „rossz arcainak”, csúnyán leszerepelt személyeinek kell eltűnniük. Mindazok a személyek, akik exponálták magukat a Fidesz és kisded árnyéka, az úgynevezett KDNP mellett, vagy akik kiálltak annak ideológiája mellett és ezért bármilyen javadalomban részesültek, többé (mondom finoman:) „ne kerüljenek a szemünk elé”. Húzzák meg magukat valahol a homályban, hiszen úgyis oda valók.
A politikai félreállításokon kívül a legfontosabb a gazdasági élet helyreállítása – ez szenvedte el a legsúlyosabb károkat. Messze nem elég, hogy a hangadók a rácsok mögé kerülnek, többről van szó. Két hatalmas feladat vár ránk. Az egyik: mindent megtenni azért, hogy Magyarországon ne nyomják agyon adókkal a vállalkozásokat és a polgárokat, erőteljes mértékben csökkenteni kell az adminisztrációt is. A Közép több olyan jogi és egyéb bizottságot fog felállítani, amely nem bajlódik a most érvényben lévő jogszabály-dzsungel átfésülésével, a fölösleges és szándékosan a működést akadályozó rendelkezések kidobálásával (deregulációval), hanem nekiül és teljesen új szabályrendszert hoz létre, amely az eredetinek terjedelmileg maximum 10 százaléka lehet, érdemben pedig eleve nem a tiltásokra fekteti a hangsúlyt, hanem a gazdasági élet ösztönzésére. Ennek szerves része kell legyen a fideszbűnözők bankellenes retorikájának lecsendesítése. Mert bár tényleg voltak kifogásolható elemek a bankok működésében, be kell látni, hogy igazságtalanul raktak rájuk nagy terheket és a Legnagyobb Hazug a maga hamis, az országot káoszba taszító „gazdaságpolitikája” bűnbakjává kiáltotta ki őket. Be kell látnunk, hogy nem a bankok tehetnek a válságos helyzet kialakulásáról, hanem és kizárólag a rossz emlékű párt vezetése. Bankok nélkül nincs modern gazdasági élet, tehát a legtöbb, amit azért tehetünk: hagyjuk őket működni normálisan.
A másik nagy feladat: visszaszerezni a külföld bizalmát. Magyarország 2010 után Európa fekete báránya lett; és nem ok nélkül. A bűnpárt vezetése miatt rászolgáltunk erre a sajnálatos címre. A forradalmat követő években kell majd helyrehoznunk ezt is. Az ismét Köztársasággá váló országot kell olyanná tennünk, hogy ott bárkinek legyen kedve és mersze befektetni, idehozni a pénzét. Abba az országba, amely 2014-től kezdve a megbízhatóság jelképe akar lenni Európa és a világ számára.
Legközelebbi levelemben arról írok majd, hogyan fog átalakulni a magyar politikai rendszer, ha végre nem politikusok fogják uralni az országot.
Rektor
