20 okt A Rektor levelei 2.
„C” változat: a forradalom – Mottó: egy kérdés. – Maffiaállamban akarsz élni ezután is?
Első levelemet ott hagytam abba, hogy leírtam a forradalom szót.
Ne ijedjünk meg tőle. Forradalmak nem csak régen történtek: bármikor kitörhetnek ma is. Reményeink szerint még ezen a földrészen is. Biztosan furcsa lesz, ha 2014-ben Magyarországon is lesz egy forradalom, de azt nem kell majd szégyellni. És attól sem kell tartani, hogy vér fog folyni. A szándékaink szerint vértelen forradalomról beszélünk, amely éppenséggel tarthat egy-két napig is, vagy akár csak pár órán át. A lényeg, hogy ez idő alatt megvalósítsuk azt, amiről előző levelem végén írtam.
Forradalomra a jelek szerint akkor is szükség lesz, ha jókora többséggel győz a közép és a vele csak 2014-ben szövetséges baloldal. De szükség lehet rá akkor is, ha a választásokat megelőző hetekben, napokban, sőt órákban túl sok, a Fidesz által elkövetett disznóságra derül fény. És legfőképpen akkor van rá szükség, ha a választók akaratából a Fidesznek mennie kell – de nem akar majd menni.
Forradalomra szükség lesz akkor is, ha a Fidesz fogcsikorgatva vonulna vissza (lásd előző levelemben a „B” változatot), de csak egyelőre, közben mintha mi sem történt volna, részt akar venni a politikában, az életben, tüzelve híveit a normális rend ellen. Mert olyan ez, mint a juhokkal együtt akolba zárni a farkast is, aki esküdözik, hogy betartja a szabályokat, és nem fogja bántani a juhokat. Mi tudjuk, hogy a farkas az farkas, tehát elpusztítja őket. De mi nem akarunk odaveszni, ezért kell a forradalom.
Ahhoz, hogy mindjárt a győzelem másnapján munkához láthasson a Közép és mindenki más jobbról és balról, aki egy normális országot szeretne felépíteni, amit többé nem a politikusok uralnak, annak egyetlen nagy és igazi alapfeltétele van: a Fidesz eltávolítása a magyar közéletből, elsősorban persze a hatalomból. Ezt a férget úgy kell kivágni, mint kígyómarás után a sebet.
Hogy mi adna erre jogot a győzteseknek? Három dolgot említhetek itt.
Az első: a puszta önvédelem, és az ország védelme. Ha nem teszünk semmit, hónapok alatt összeomlik az ország, és aknamunkája révén a Fidesz ismét megkaparintja a hatalmat, leszámol mindazokkal, akik 2014 tavaszán még örültek a változásoknak. Ami legalább ennyire rossz: gazdaságilag az ország tovább süllyed, maradék jó hírünk is elvész, a magyarokat onnantól kezdve senki sem veszi komolyan, már nem is csak Európában.
A második: Ezzel feljogosítva a győztes Közép nem várhat egy órát sem! A győzelem másnapján parancsot kell adnia rendőrségnek, hogy fogják le az összes Fideszhez köthető vezető állású személyt. Ezeket azonnal internálni kell. Bármilyen rossz vért is szül ez, bármennyire is visszatetsző lehet különösen az Unió szemében az, hogy még a választásokon győztes fideszes képviselőket is lefogják, ezt kell tenni. Csak így lehet megmenteni az országot. Majd a forradalom egyik vezetője hetekkel később elrepül Brüsszelbe és az uniós képviselők előtt megmagyarázza, mi is volt a Fidesz, miket tett a Legnagyobb Hazug és hogyan tette tönkre az országot „az Európai Néppárt alelnöke”.
A harmadik: az internálandók névsorát nem kell előkészíteni, itt van a fejekben, nagyjából ismeri mindenki. Először is börtönbe kell kerüljön az a 262 képviselő, aki megszavazta az új „alaptörvényt”. Erre van paragrafus is, mi több, azt maga a Fidesz teremtette meg a saját alaptörvényében! Ahogyan a régebbi magyar alkotmányban, úgy a Fidesz-„alkotmányban” is ott a 2-es pont, amely így hangzik. „Senki sem törekedhet a hatalom kizárólagos birtoklására”. Ez a legfontosabb tilalom minden alkotmányban, vonatkozik tehát azokra is, akik ezt megszegték. Ezzel máris kimondták önmagukra az ítéletet.
Internálni, majd gyorsan dolgozó bíróság elé kell állítani az említett képviselőket. Az akkori „igen” szavazatukért a forradalmi bíróságok legalább 5 évet mérhetnek rájuk. De ez még messze nem elég. A Fidesz vezérkarára nem nehéz rábizonyítani, hogy a hatalom kizárólagos birtoklását ezenfelül saját gyarapodására, a közvagyon eltulajdonítására használta fel. A befolyással való üzérkedés, az adófizetők pénzének elköltése mind-mind csak növelheti a büntetésüket. Szintén az alkotmány 2-es pontja alá esik majd a média-törvény, a közoktatási törvény, az abszurd földtörvény, a gazdaság totális tönkretétele… és még sorolhatnánk. Ezek mindegyike „érhet” egyenként legalább 3-3 évet.
Természetesen bebizonyosodik majd, amit úgyis tudunk: a Fidesz vezérkarának 1994-es jobbra fordulása óta csakis a hatalom megszerzése volt a célja (baloldaliakból jobboldaliakká történt hirtelen átvedlésük ezt önmagában is bizonyítja). Ezért a vezérkarral szigorúbban kell majd bánni. Sok millió magyar polgár fog fellélegezni, amikor látják, hogy bilincsben viszik el nemcsak a Legnagyobb Hazugot, de közvetlen cinkosait is. A forradalmi bíróságnak ki kell mondania, hogy a Fidesz az utóbbi húsz évben nem politikai párt, hanem egy bűnszövetkezet volt. Így a fenti büntetéseken túlmenően mindenki, aki részt vett a hatalomgyakorlásban, mindenki, akit a Fidesz nevezett ki fontos beosztásokba, maga is haszonélvezője és tagja volt a bűnszövetkezetnek. És itt nem egyes iskolaigazgatókra, állami (kis) cégek vezetőire, politikai okokból kinevezett ripacs színházigazgatókra, kórházi vezetőkre gondolunk – akiktől elvárható, hogy a forradalom első napján lemondanak és „elhúznak” – hanem mindenkire, aki hasznot húzott ebből az ocsmány rezsimből.
A vezérkarnak, az összes miniszternek, államtitkárnak, fideszes főembernek, notóriusan hazudozó kormányszóvivőnek rács mögött a helye. Legyen férfi vagy nő, minden vezető fideszesnek minimum egy évtizedre (de inkább hosszabb időre) fegyházban a helye. Magyarország csak teljes mértékben „fidesztelenítve” tud ismét talpra állni, és még így sem lesz könnyű.
Akiben lázadozik a demokrata, akiben visszatetszést szülne az „internálás” szó, akiben rossz emlékeket ébreszt a „forradalmi bíróság” és „forradalmi kormány” szavak, az gondoljon erre az elmúlt négy évre. A tenyérbemászóan szemtelen politikusi nyilatkozatokra, a hazugságbeszédre, a nyilvánvaló tények tagadására, a gazdaság romba döntésére, a trafikmutyira, a korrupcióra, a botrányos földosztásokra és ezer más rosszra, ami ehhez a politikai-bűnözői körhöz köthető. Nem kell félni attól, mit szól az ország és mit szól Európa ahhoz, ha a híradókban majd azt látják, hogy bilincsbe verve vonul el Orbán, Kövér, Rogán, Kósa, Matolcsy, Semjén, Selmeczi, Giró-Szász, Hoffmann, Lázár, Polt, Harrach és gyakorlatilag mindenki más, aki részt vett ebben a szennyes színjátékban. Kivéve egyetlen egyet a legmagasabb körből, akinek kiléte még ismeretlen – ő lesz az, aki nyilvánosan feltáró jellegű, nagyon részletes vallomást tesz a nagy összeesküvésről, a Fidesznek az elmúlt két évtizedben folytatott hatalom-szerző politikájáról, módszereiről és eseteiről. Ő, csak ő menekül meg, a többiek legalább húsz évre vonulhatnak a rácsok mögé. Olyan börtönbe, ahol mindenkinek dolgoznia kell. (A munka megrázó újdonság lesz legtöbbjük számára.) Összesen körülbelül 350 emberről lesz szó első körben. A forradalmi bíróságok persze ezek elítélése után sem hagyják abba a munkát. Eléjük kerül majd mindegyik, korrupcióval vádolható fideszes és „KDNP”-s polgármester, megyei vezető és olyan helyi potentát, aki ennek a négy évnek és a Fideszhez fűződő kapcsolatainak köszönhette felemelkedését. Börtönbe kerülnek majd a Simicskák, Mészárosok, Orbánok. Nem kerülnek börtönbe, de a jogtalanul szerzett jövedelmük visszafizetésére kötelezik majd a dohányboltosokat és a rezsim más kedvezményezetteit. A csaló földosztással hatalmas bevételekhez jutottak szintén kénytelenek lesznek visszaadni az időközben szerzett földalapú támogatásokat. Az állami (száz)milliárdokat zsebretett Fidesz-közeli cégeket több veszteség éri majd: vezetőik-tulajdonosaik börtönbe mennek, a jogtalanul szerzett haszon visszakerül az államkincstárba, a bűnelkövetésre használt cégeket teljes vagyonukkal együtt elkobozzák és másoknak adják el. És sorolhatnám tovább azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel a Közép leendő kormánya menti majd a menthetőt, próbálja visszaszerezni a Fidesz által elsikkasztott, szétosztogatott, elherdált pénzeknek legalább egy részét.
Hogy mi mindent kell majd még tennie az új kormánynak, és hogyan, arról a következő levelemben szólok majd.
Rektor
