18 Júl Gaz kontra I-gaz – I, mint Isten
Milyen érdekes ez is a magyar nyelvben. A gaztetteket az igaz tettektől, a gazembert az igaz embertől mindössze egyetlen betűjel választja el, amúgy meg ég és föld. Főleg az ég, vagyis mondhatnánk stílusosan I, mint isten.
Volt anno egy francia krimi Yves Montand-nal a főszerepben, „I, mint Ikaros” volt a címe. Ebben a moziban megölik egy – valójában nem létező – ország köztársasági elnökét. A merényletet köztiszteletben álló, magas rangú emberekből alakult bizottság vizsgálja ki. Volney főügyész – akit az említett színész alakít – nem ért egyet a jelentésben foglaltakkal, és szembeszállva a hivatalos állásponttal, dacolva a közvéleménnyel, új nyomozást indít. Ismerősen köszön vissza a képlet: egy kibogozhatatlannak tűnő rejtélyes politikai gyilkosság, melynek állítólagos elkövetőjét a merénylet után holtan találják, egy „elsietett jelentés” és az igazság kiderítésére kiszemelt magányos hős. A valódi tanúk sorban tűnnek el – mind egy titokzatos hatalom áldozataiként -, egy marad csak közülük, aki elvezet a nemzetközi bűnszervezet egy tagjáig, aki a Titkosszolgálattal áll kapcsolatban.
Térjünk vissza a magyar valóságba. Minden évben publikálásra kerül a 100 leggazdagabb magyar névsora kis hazánkban. Hogy ők a legigazabb, vagy leg gazabb magyarok, kinek-kinek a fantáziájára bízom.
Nézzük meg csak a lista legelejét. Magyarországon 2013-ban a hivatalos álláspontok szerint ismét Csányi Sándor a leggazdagabb 135 milliárdos vagyonával. Tudják mennyi pénz ez? Egy átlagos magyar kisváros minden polgárának, 13.500 embernek lehetne felépíteni belőle egy 10 milliós házat. Vagy 54 ezer ember cserélhetné le az autóját egy 2 és fél milliós, új Suzukira. Lehet még számolgatni, de amúgy nincs értelme.
Ki is ez a Csányi, és hogyan lehet a leggazdagabb magyar? 1953-ban született Jászárokszálláson, a helyi tsz mezőőrének és a háziipari szövetkezetben fonalhajtóként dolgozó feleségének második fiaként. Szülei ma is a nyolcezres lélekszámú, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye határán fekvő kisvárosban élnek. Végigolvasva az életútját, nem lettem okosabb azt illetően, hogyan lehet neki a legnagyobb vagyona. Csak az derül ki, hogy már a rendszerváltás előtt a mutyizó elvtársak között tevékenykedett, és a tűz közelében kaparva könnyű volt 1992-ben becsüccsennie az OTP vezérigazgatói székébe.
Csak tudják, mit nem értek? Elvileg 1989 előtt ebben az országban dúlt a szocializmus építése – nem a kommunizmusé, de erre majd még visszatérek egy gondolat erejéig. Szóval a nagy proletár-rendszer építése közepette egyértelmű volt, hogy nem voltak az országban kirívóan gazdag emberek. Értelemszerű, hogy egy mezőőr és egy fonalhajtó fia sem lehetett az. Mégis azzá lett. Pedig nem volt világraszóló találmánya, és nem hiszem, hogy többet dolgozott, mint egy több műszakban melózó vájár, ápolónő vagy rendőr. Akkor hogyan lehet ekkora vagyonra szert tenni? Okoskodással, ügyeskedéssel?
És most jön tényleg, amit nem értek. Az Országos Takarékpénztár 1949-ben jött létre, és gyakorlatilag ötven éven keresztül az ország egyetlen bankja volt – vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy pénzügyi intézete. Tehát az ott található pénz elvileg mindenkié volt. Azé a 13.500 emberé, aki most nem tud 10 milliós lakást venni, vagy azé az 54 ezer emberé, aki nem tudja az autóját lecserélni egy új Suzukira. Ám jött a gengszterváltás, és hipp-hopp, csiribiri, az OTP részvénytársasággá alakult.
Csányi elvtársnak továbbra sem volt világraszóló találmánya, amit eladott volna mindenhol a világon, mint Rubik Ernő, Neumann János, Ganz Ábrahám vagy Szilárd Leó. És továbbra sem dolgozott többet, mint egy vájár, egy ápolónő vagy rendőr. 12 év alatt a 100-as gazdag-lista 5. helyére tornázta fel magát, utána pedig az elsőre.
A nagy közös tulajdonból nagy magántulajdon lett. Így megy ez ebben az országban kérem szépen. Az ex-elvtársak persze most előszeretettel szidják a kommunizmus bűneit, ami minden volt, csak kommunizmus nem. Épülő szocializmus volt, vagyis utólag szidják azt, amit ők építettek, de meg sem valósult. Persze értem én a kommunizmustól való félelmüket, hiszen ott minden közös vagyon valóban közös lenne, nem pedig saját zsebben parkolna.
Bízom benne, hogy egyszer tényleg eljut ez a nép olyan tudatossági szintre, hogy megrázza magát, és alaposan átvizsgálja ezeket az ügyeket. Hogy nálunk is lesz egy olyan főügyész, aki szembeszáll a hivatalos állásponttal, miszerint a Csányi-félék köztiszteletben álló, igaz emberek, és megkapargatja az I betű jogosultságát.
Ha meg nem, akkor az I kérdése marad Istenre. Őt úgysem lehet félrevezetni, megvesztegetni, eltenni az útból. Majd ott billen a mérleg nyelve a gaz, vagy igaz felé.
Both Gábor
2013. július 18.
