13 máj Emberiseg.hu – szünet
2008 év végén, 2009 tavaszán jutottam el odáig, hogy szeretnék valamit tenni magamon kívül másokért is. Egy kisebb vagy nagyobb közösségért, az emberekért, a hazámért, a világért. Magasztos gondolatok.
Találtam egy lelkesnek és nagynak tűnő csoportot, a Magyarok Szövetségét. Csatlakoztam hozzájuk, dolgoztunk együtt, majd miután rájöttem, milyen kevesen is vagyunk, és mennyi ellenerő dolgozik ott, inkább úgy döntöttem: ahol visszahúznak, onnan menni kell.
Nem adtam fel az álmomat, megalapítottam az Emberiseg.hu-t, hogy akár egyedül is, de folytassam a munkát.
Szerencsére egy-két ember akadt, aki mellém állt, s noha a feladat így is meghaladta az erőnket, ez cseppet sem szegte a kedvünket, csináltam én is tovább a dolgomat.
Időt, pénzt, energiát nem kímélve – már amennyire lehetőségem volt – jártam rendezvényről rendezvényre, konferenciákról különböző helyekre, vagy itthon készítettem a filmeket, szinkronizáltam, és a több és a többi…
A munka meghozta a gyümölcsét: többszázezer látogatója volt az oldalnak csak az elmúlt két évben, rengeteg film készült, sokan megismertek olyan dolgokat, amiket korábban máshol nem.
Arra mertem gondolni, milyen nagyszerű lenne, ha csak pár száz, fele annyira aktív emberke lenne még egy csapatban, mint én. Csodákat tudnánk tenni.
Elkezdtem megkeresni az embereket. Közel 800 embert találtam pár hét leforgása alatt, akiknek a java része jelezte, hogy szívesen bekapcsolódik a munkába.
Semmi egyebet nem kértem tőlük, csak azt, hogy kezdjenek egymással beszélgetni, közösen gondolkodni, találkozni. Arról álmodtam, hogy minden megyében kialakul egy kis csoport, akik egymással is összekapcsolódnak, és nagy dolgokat tehetünk.
Vártam a válaszokat – közel másfél hónap alatt talán ha ketten visszaírtak.
Rengeteg időt és nem kevés saját pénzt elköltöttem arra, hogy adjak az embereknek. Csak együttműködést kértem, és mivel több százan megígérték, hogy havonta szívesen támogatják a munkámat egy liter tej árával, abban kezdtem bízni, hogy eztán már nem kell saját pénzt bele tennem abba, hogy tankoljak az autóba, amikor vidékre kell mennem leforgatni egy anyagot, vagy Pesten napokat tölteni konferenciákon, ahelyett, hogy a saját dolgaimmal foglalkoznék.
Ez sem jött be. A több száz ígéretből két kezemen meg tudom számolni, mennyi teljesült.
Nem hiszek a véletlenekben, úgyhogy elfogadom ezt a helyzetet. Az emberek többsége nem is igazán akar változást, nem is igazán szeretne tenni bármit is másért, vagy akár csak önmagáért. Ülnek, mint béka a fazék vízben, amit folyamatosan melegítenek alatta.
Nem baj.
Sajnos most jutottam el anyagilag arra a szintre, hogy innentől nem engedhetem meg magamnak azt, hogy ugyanígy dolgozzam tovább, mint eddig.
Köszönöm annak a maroknyi támogatónak, akik erejükhöz mérten eddig is segítettek – nekik köszönhető legfőképpen, hogy idáig kihúztam valahogy.
Az Emberiseg.hu nem szűnik meg, az oldal továbbra is élni fog, csak mostantól nem nagyon lesznek saját gyártású anyagaink, és kevesebb lesz a frissülő tartalom. Persze ha a domain-t és a tárhelyet sem tudom majd kifizetni, akkor megszűnik, de néhány hónapig ez a veszély még nem fenyeget.
Köszönöm mindenkinek az eddigieket, ha másképp alakul, folytatom, de jelenleg itthon kell a tüzet oltani.
Szeretettel: Both Gábor
