15 okt Háborúzáshoz való jog
Hurrá! Lám a globalisták Nobel békedíjat osztottak maguknak, az EU ugyanis megkapta ezt a rendkívüli kitüntetést. Mertmivelhogy a szrevrenica-i és más vérengzésen kívül egyenlőre nem volt háború a dicső Európában. Igaz, hogy a békefenntartók kicsit alacsony hatékonysággal csináltak rendet, de nem is erről akarok beszélni. Inkább a béke és háború mellett szóló érvekről. Mert mikor is lesz béke vagy háború?
A hutuk és tuszik erőteljes, és delejes háborút vívtak egymás ellen, le is mészároltak Afrika azúrkék ege alatt alacsony költséggel – machete-val – soraikból vagy félmilliót, ez nem etnikai villódzás volt, amit elemlámpákkal hajtanak végre éjszaka a határok mentén.. A machete fegyverként való használata lényegesen körülményesebb, mint lakosságot tévedésből irtani pl. kazettás bombával, oda kell menni személyesen, és bár néhány végtag levágása még nem igazán unhigiénikus és fárasztó, de egész nap ezzel foglalkozni, menni és végtagot, fejet gyűjteni felettébb megerőltető lehet. Ennél még a ravasz meghúzása is kellemesebb. És mit csináltak az események láttán a nemzetközi szervezetek? Ugyan mit, semmit..
Bezzeg mikor olajországokban ocsmány diktátorok atrocitálnak, ott bizony az emberek ALANYI JOGON válnak méltóvá arra, hogy őket megmentsék – és megmentsék tőlük a saját olajukat. Az alanyi jogokat tehát nem emberi mivoltunkból származtatják azok a nemzetközi szervezetek, melyek igyekeznek demokratizálni, hanem válogatnak – te méltó vagy, mert te EMBER vagy, te nem vagy méltó, te NEM VAGY EMBER. Ha vannak dolgaid, amiket elvehetünk, ’ember vagy’, ha csóró vagy ‘nem vagy ember’ – ilyen egyszerű.
Mert: DEMOKRATIZÁLNI OTT KELL, AHOL MEGÉRI.
Másik elv: a költség elve…
Mindjárt ellen is kell mondanom saját magamnak. Roppant kínos, én sem értem, nyilván valamiféle tudathasadás állhat a hátterében:
a másik elv szerint ugyanis a HÁBORÚKAT ADÓFIZETŐI PÉNZBŐL VÍVJÁK A MAGÁNSZEKTOR HASZNÁRA. Ha már úgyis megéri a lobbistáknak, nem beleférne megmenteni azokat az országokat is MINDET, melyekben nincsenek elvehető javak? Miért jobb amerikai államadósságot az afgán nép reménytelen, képtelen demokratizálásával növelni, mint a hutuk és tuszik “demokratikus felemelésével”.. Kész őrület, hogy milyen átkozottul bonyolult a politika, ép ésszel nem is tudom felfogni.
Mi a háborúzás lényege? A tőkeerősebb ALANYI JOGA mások életének és javainak elvételére, és saját életszínvonalának megvédelmezésére. Mert micsoda tragédia is lenne, ha a dicső amerikai nép gyermekei, pl. a Bush család prominensei nem tudnák az érdekeltségeiken keresztül saját hasznukra megmenteni a pazar(ló) amerikai életmódot elszivattyúzván az iraki olajat? Ebből az aspektusból az exelnök, a majomgesztusokban gazdag, ostoba nézésben jeleskedő ifjabb Bush egy modern hős, és megtestesíti az amerikai álmot (ilyen álom a kommunizmusban is volt), hogy egy rossz képességű síoktatóból, pályaedzőből, kalapfonóból is lehet háborús bűnös. Persze ebben a háborús bűnösség a jutalomfalat, a lényegesség a pénz körül összpontosul. Alaposan megmenti magát a “tőke”, és nem igazán mellékesen megmenti a népét is.
Az amerikai gyűlölet és háborús iparnak mentségére legyen mondva, hogy a lehető legkevesebb civil áldozatra törekszik, tehát az amerikai adófizetői kötelezettség és amerikai halálos áldozatok arányszámát lefelé igyekszik szorítani – de persze ez csak még méregdrágább fegyverekkel lehetséges, úgyhogy ez is inkább CSAK “megéri”. Ha machete-s, esetleg bugylibicskás háborúzással több hasznot lehetne realizálni, akkor azzal zajlanának ezek az atrocitások – és nyilván még drágább dicsőségkultuszt kellene a téma köré felépíteni az amerikai gyűlöletkeltő finanszírozott médiumoknak. (de hát azoknak is meg kell éli valamiből..)
A háború demokratikus alapjai
A háborúban (antidogma.hu, Gazdag István nyomán nagy tisztelettel) az állam a bombáit repülőgépéről dobhatja a célpontra, a terroristának viszont élete végső (utolsó) “kockáztatásával” kell a célponthoz juttatni. Az állam nyugodtan irthat népet más ország határain belül, csak lehetőleg előbb üzenjen hadat, hogy az eseményt háborúnak lehessen mondani. Milyen érdekes probléma lenne, ha egy állam saját lakosságával szemben vetne be kazettás bombákat, vagy szőnyegbombázna pl. occupy-osokat, “idegenből menekülteket”, az vajon minek számítana az amerikai propaganda nyelvezetével? Rendfenntartásnak?
De valójában ki ellen is folyik egy háború?
Első lépésben természetesen az idegen ország lakosai ellen, ezt még egy gyerek is tudja. De ez nem ilyen egyszerű. Egyvalakiről feledkezünk meg rendre: pl. a playstation-on felcseperedett amerikai zsoldosról aki odamegy gombnyomással ölni, aki gyakran túl fiatal, és még nem ágyazódott be a társadalom szövetébe, aki szegény, hogy a szülők panaszszava ne hallatsszon el a finanszírozott médiákig, bár úgyis mindegy lenne, mert csak a heroizáló hír a jó propaganda…
A háborút nem csak idegen ország ellen vívja az állam, hanem A SAJÁT LAKOSSÁGA ELLEN IS.
A borzalmak átstrukturálása
Tud-e egy nép háborúzni? Kiábrándító, de sajnos nem tud. Akármilyen különös, abszurd, és félelemkeltő, de nem népek háborúznak. Egy népnek nincs háborús akarata, nem szeretne pl. sárban megdögleni széttépett mellkassal, ezt nem akarta a soha sem a német, sem a francia, sem az angol nép sem, a népek lényegesen kellemesebb elképzeléseket dédelgetnek. Leginkább politikusok szerették volna más államok lakosságát efféle kegyben részesíteni, melynek folyományaként a hasznok legváltozatosabb gyarapodását vélték felsejleni.
És ez a kijelentés vajon a háborúk borzalmainak takargatása?
Szó sincs róla.. Csupán a borzalmak “átstrukturálása”. Mert AKKOR LEHETNE AZT ÁLLÍTANI, HOGY NEMZETEK HÁBORÚZTAK, HA LÉTEZNE MEGVALÓSULT DEMOKRÁCIA. HA nemzetek demokratikus keretek között döntenének a háború viseléséről, akkor tudnának ők maguk háborúzni, de amíg korlátlan döntési joggal megbízott gazemberek, a politikusaik tudnak csak erről dönteni, addig a felelősök is ők. Ezt a képet persze árnyalja, hogy a despota pojácák először a “médiumokon” keresztül ráveszik a népet a zsidó, örmény, az arab, a tuszi gyűlöletre, és mintegy később a nyomásnak engedve kénytelenek mégis belemenni kis (rentábilis) népirtásba.. De akkor mégis kik háborúznak? Ha nem a nép, és nem is igazán a politikus, mert annyira jól ritkán keres, mint a Bush család, akkor mégis ki? Ki az emberiség ellensége?
A válasz kimondva ismét pofonegyszerű: a HASZONÉLVEZŐ. A háborús áldozatok mindegyike a haszonélvező lelkén szárad. Pénzügyi szakemberek, pénzügyi óriásvállalatok, esetleg a monetarizmus tulajdonosai (vagy az “önjáró” managementjük?) “lelkén” – ha “lelke” egyáltalán lehet korlátolt felelősségű társaságoknak. A történelem sok példával szolgál a konfliktusfinanszírozásokról, pl. nagy összegekkel támogatta Trockijt az amerikai Jacob Schiff, Lenin-t a “náci” Max Warburg, akinek bátyja az amerikai Federal Reserve egyik megalapítója, vagy az amerikai üzleti világ érdekeit képviselő CIA támogatásában afrikai “államférfiakat” is bőven találunk a Mossadegh-et váltó sah-tól kezdve ki tudja manapság kivel bezárólag.. (Remélem a “háziasszonyok kedvence” Bajnait nem ugyanazok támogatják, lévén, hogy pipogya, semmitmondó bürokrataként sosem merné az államadósságot megtagadni amit 30-szorosan fizettünk már vissza) (Kis kiegészítés: bár népek nem akarnak háborúzni, de a háborúk első szakaszában történt egyéni tragédiák propaganda nélkül is fenntarthatják a gyűlöletet az idegen ország ellen, így a háború önjáróvá válhat.)
Háború az adósságért
Hol zajlanak manapság háborúk? Leginkább nem a fejlett világban, hanem a “fejlett” világon kívül. Pontosabban a magát fejlettnek megállapító neoliberális magán diktatúra harcol a monetarizmushoz nem tartozó államok javainak megszerzéséért, azaz a szabad, önálló pénzzel rendelkezők ellen pénzrendszerük és javaik megszerzéséért. (Pl. Líbia központi bankját az USA kénytelen-kelletlen külföldön kellett létrehozza.)
HÁBORÚZNI OTT KELL, AHOL NINCS ADÓSRABSZOLGASÁG.
Mindaddig tehát, amíg nem tagadjuk meg az adósságszolgálatot, és ki nem lépünk a monetarizmusnak nevezett pénzügyi spekulációs intézményrendszerből, addig viszonylagos békében és nyomorban élhetünk… Nyomorban, mert ez a rendszer egyre nagyobb terhet rak Európa és hazánk vállára, folyamatosan építi le az európai középosztályt. (jelenleg majdnem 5.000 Milliárd euró, fejenként kb. 2,7 millió forint) Ez a struktúra az egyre növelt adófizetői adósságból származó pénzt folyamatosan áramoltatja a “befektetőkhöz”, melynek a terhei előbb-utóbb megjelennek az árakban és a bérekben is, ezt csak elodázni lehet, megoldani nem a jelenlegi kereteken belül.
A láthatáron már látszik a modern népirtás következő stációja, melyben a pénzügyi rendszer fenntartása érdekében kell éhen- és szomjan veszni versenyképtelenebb régióknak, mert a megvalósult demokráciának ebben az állapotában: AZ ÉLETFELTÉTELEKNÉL FONTOSABB AZ ADÓSSÁGSZOGÁLAT. De mire is kellene számítani annak a “fejlett” államnak, ami megtagadja az adósságszolgálatot? A történelem erre is szolgál példákkal, agyonlőtt elnökökkel, lezuhant repülőgépekkel, spontán szerűen kirobbantott álforradalmakkal, nacionalizmusnak kommunikált feszültségkeltéssel, vagy őrültnek kikiáltott diktátorokkal, akik pl. mindössze olyan célokat tűztek ki maguk elé, mint hogy az olaj vagy más bevétel maradjon az országban.. A modern kori despotizmus érdekes értelmet nyer, despota az az államférfi, akiről hangosabban lehet állítani a fejlett (!) világban hogy diktátor, majd ezek után a közakartra és közveszélyre hivatkozva lehet őt félretenni a világ bármelyik részén. Az államférfi “minősége” tehát sikeresen elszakítható polmarketing eszközökkel a valóságtól, és pl. gyümölcsválogató, ásónyélszögelő intellektussal is államférfinak beállítható egy ifjabb Bush. De tekintsünk egy pillanatra a másik oldalra is. Vajon a KGB kebelén nevelkedett “cárizmus jegyeit idéző” Putyin vajon miért szeretett volna elfogatóparancsot kiadatni Soros Schwarz Györgyre? Nem esetleg azért mert nem csak a megveszekedett bosszú hajtotta, mivelhogy 600 milliárd dollárt áramoltatott ki a mi bűnöző Gyuribácsink a régióból, hanem ráadásul nyíltan szervezkedett ellene? No és vajon diplomáciai értelemben a konfliktusos Egyiptomnak mi oka lett volna amerikai diplomatákat börtönbe csukni szervezkedés vádjával, pont mikor másfél milliárd dolláros segélyt vártak az Egyesült Államoktól? Nekem nincs jelentős mértékű diplomáciai érzékem, de azt igen valószerűnek érzem, hogy ilyet efféle helyzetben egy ország csak kellő megalapozottság mellett tenne a kriminalisztikai bürokrácia tehetetlensége (függetlensége) nyomására. Kínos felfedezés származik az efféle esetekből: nem lehetséges-e, hogy a konfliktusfinanszírozást talán a CIA-tól átvette a magánszektor? Lehet, hogy ez a tevékenység az eddigieknél is “magánosítottabb”
Modern népirtások
A modern népirtások pénzügyi eszközökkel is zajlanak. Éhhalálra ítélni régiókat élelmiszertőzsdézéssel PR szempontból sokkal kedvezőbb, mint embereket darabonként agyonlőni. Afrikában, ahol az élelmiszer-tőzsdézéses népirtás zajlik valószínűleg a JP Morgan és más bankok tevékeny részvételével – mert ezek kasszíroznak ebből a tevékenységből – ott un. népességszabályozás is zajlik olyan súlyosan beteg emberek közreműködése segítségével, mint Bill Gates. Gates a számítástechnikai kulturálatlanság megalapozója úgy gondolja, hogy a föld lakosságát csökkenteni kell a CO2 hisztéria jegyében, persze rossz helyen keresgél, mert nem igazán Afrikában bocsájtják ki a legtöbb CO2-őt, hanem leginkább az Egyesült Államokban. Csak ott minek ritkítanák a lakosságot? Vagy mi értelme lenne a fogyatkozó Európában népességet csökkenteni? Ugyanis a másik népességredukálási megoldás maga a fejlett világ modernitása, a nemzetietlenítés, a szingliség, a gyerekvállalást akadályozó karrierizmus, és a gazdasági kilátástalanság megfelelő mértéke. Mert ugyan ki vállalna szívesen úgy gyereket, hogy nem rendelkezik erősen piacképes tudással, vagy ha nem elég erős az “ár és bérérvényesítő képessége”?
Kitérő: A zsidó nép etnikai öngyilkossága (vélemény)
Ez csak egy vélemény, nem általánosítanék belőle, de személyes tapasztalataim vannak a témában. Soros György és más spekulánsok valójában bűnözők. Akik nyerészkedésből országok valutáját roppantják össze, azok akkor is bűnözők, ha más játékosok lőnék meg ezeket a gólokat, ha nem ők tennék meg. Kínos, hogy azt tapasztaltam, hogy egyesek eszmeközösséget vállalnak a nyilvánvalóan zsidó származású Sorossal.. Lassacskán tudomásul kell venni a bekövetkező válsággal, hogy akik eszmeközösségbe lépnek efféle bűnözőkkel, azok magukat teszik cinkossá vétlenségük ellenére, mert a vétlenségük nyilvánvaló a magyarhon származásilag hasonló állampolgárainál. Ugyanez érvényes a “rothchild-ozásra”, és a “rockefellerezés-re” is. A monetarizmus és a spekulatív pénzpiac bűneit támogassák azok, akik annak haszonélvezői – sőt akik annak NEM haszonélvezői, azok inkább ne, mert kellemetlen és ostoba kérdések kereszttüzébe kerülhetnek. Ha romlott politikus lennék mindjárt ajánlanék egy ALJAS ALKUT: ha “mi” nem vitatjuk a holokausztot, és aktívan fellépünk az antiszemitizmus ellen, akkor CSERÉBE elvárnánk a túloldalon (jelképes túloldalon) a Soros és Rothschild -féle bűnös magatartás elítélését és a hasonló minőségű humanizmust. Szerencsére nem vagyok politikus, így ezt nem egy alku keretében, hanem inkább spontán belátással látnám szívesen.
Ennek a “viszolyrendszernek” létezik egy másik, demokratikus aspektusa is.. A monetarizmus és a pénzügyi vállalatok diktatúrája (adósságfelhalmozása) nem fogja megkímélni a magyar lakosságban az eszmei támogatóit – micsoda képtelen felvetés is ez -, sőt a demokrácia inkább össze kellene mindenkit kovácsoljon, velük szemben. Liberális demokráciában nem a támogatók járnak jól, a támogatóknak csak a “papírforma” támogatásuk kell a haszonszerzés legitimálására. Ez pedig a mi forráshiányos esetünkben mindenképpen a külföld haszna és nem a mi regionális hasznunk lesz – amíg ez a rendszer fennáll.
Harkai Bulcsú Bánk
