14 okt Lövészárkok helyett
Felpezsdülőben van a társadalmi élet. Egyre többen tüntetnek, egyre többen „takarodj”-oznak, és egyre többen szenvednek amnéziában, mivelhogy megváltóként várják vissza a korábbi népnyúzókat a kormányrúdhoz. Emellett pedig sorjában jelentik be aktivisták, szervezetek, boldogok és boldogtalanok, hogy ők bizony most pártot alapítanak, és céljuk, hogy 2014-ben itt mindent és mindenkit leváltsanak. Egyedül. Többnyire.
Mert sok esetben még ki sem bújik a földből a kicsiny hajtás, az alapító, vagy alapítók máris bejelentik, hogy elhatárolódnak ettől meg attól, de bizony, ha tetszik, ha nem, csakis egyedül ők képviselik az igaz ügyet, senki más.
Mindig a bölcs mondás jut eszembe: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Két eset lehetséges ugyanis: vagy a háttérből tudatosan történik a megosztás, vagy tényleg szemernyi kétség sem fér a valódi változtatási akarathoz, de rosszul kezdenek hozzá.
Ma az ország, Európa és a világ olyan helyzetben van, hogy a régi sémák már nem működnek. Régi receptek szerint nem lehet kifundálni a jövőt, mert a régi receptek nem csupán elavultak, de be is bizonyosodott róluk, hogy használhatatlanok.
Ezen írásomnak mindössze egyetlen üzenete van, amely vagy nyitott fülekre lel, vagy sem, de attól tartok, igazságához semmilyen kétség nem fér.
Azok, akik nagy buzgalmukban meg vannak győződve módszerük, elveik és hosszan kidolgozott terveik igazáról, legyenek szívesek nem lövészárok ásással kezdeni a munkát!
Azok az újonnan alakuló pártok, akik összefogást hirdetve azonnal elhatárolódnak bárkitől, akik nem úgy gondolkodnak, ahogyan ők, többet ártanak mindenféle változás reményének, mint használnak. Ezáltal pedig nagyobb hibát követnek el, mint azok, akik inkább nem tesznek semmit!
Megsúgom, önállóan senki nem lesz olyan erős, hogy egyedül maga mögé állítson akkora tömeget, amellyel változást tud majd kieszközölni. Aki ezt képzeli, aláírja a saját, és egyben mindenki más jelképes halálos ítéletét.
A megoldás nagyon egyszerű: nem azzal kell kezdeni, hogy mindenkit magunk mögé próbálunk állítani, és aki nem teszi, azon átgázolunk, elfordulunk tőle. Az első lépés, hogy mielőtt bármit is cselekednénk, bármit is nyilatkoznánk, megkeresünk mindenkit, akit a változtatás vágya vezérel. Nem baj, ha teljesen másképpen gondolja a változást, nem baj, ha homlokegyenest az ellenkező irányba indulna a jó cél érdekében. Ne a különbségeket keressük egymás terveiben, hanem az azonosságokat! Ez a legfontosabb!
Te ki mellé állsz oda legszívesebben? Aki azzal kezdi, hogy melldöngetve sarat dobál másokra, vagy amellé, akiről látod, hogy eltökélt szándéka a megegyezés és összefogás? A hogyanokon és a mikénteken ráérünk még vitatkozni, mert mindent a maga idejében kell elvégezni. Most nem az acsarkodás ideje van itt, hanem az összefogás ideje!
Az Emberiseg.hu tehát felszólítja valamennyi önkéntes, aktivista, szervezet, újonnan alakuló párt képviselőit, hogy azonnal vegyék fel a kapcsolatot egymással, tegyék félre a csatabárdokat, üljenek le egy asztalhoz – minél többen -, és addig ne álljanak onnan fel, amíg meg nem egyeztek egymással, közös nevezőre nem jutottak. Ne legyenek előítéletek, ne legyenek előre determinált negatív gondolatok, hogy „úgysem sikerül”! A szándék a szívben és a fejben is ez legyen: megegyezünk, mert nincs más esélyünk!
Az Emberiseg.hu, ahogyan eddig is, a jövőben is ott lesz a lövészárok ásók nyomában, és arra törekszik majd, hogy betemesse ezeket az árkokat, és megegyezésre bírjon minden tisztességes szándékút ebben az országban! Felkérjük minden egyes hasonlóan gondolkodót, hogy ennek szellemében segítse munkánkat!
