26 Júl Cigány, zsidó, magyar…
Elharapódzóban van a mindenféle gyűlölködés és gyűlöletkeltés Magyarországon. Ahogy egyre sanyarúbb a gazdasági helyzet, és lassan, de biztosan omlik össze ennek a “demokratikus kapitalizmusnak” nevezett valami, az emberek egy része is egyre elkeseredettebb. Vannak, akik tenni próbálnak valamit, ám akadnak, akik még mindig nem ismerték fel a lényeget, és mások tevékenységében és létezésében látják a bajok okát.
A FaceBook egyre több csoportjában bukkannak fel azok a „nagyon magyarok”, akik – bármi is legyen az éppen aktuális téma – mindig oda lyukadnak ki, hogy a zsidók, meg cigányok miatt tart ott Magyarország, ahol. Sőt, mások által ismert, általuk pedig nem ismert embereket vádolnak, ócsárolnak, okolnak. Sajnos tény, hogy bárki, aki ilyen gyűlölettel viseltet bármely népcsoport ellen, sokkal többet árt a magyarság ügyének is. Van ebben közösségi és egyéni felelősség is. Az Emberiseg.hu-nál magunk is lépten nyomon igyekszünk fellépni a gyűlölködéssel szemben, folyamatosan hangoztatjuk, hogy nincs olyan, hogy egy nép vagy egy népcsoport kollektív módon bűnös lenne – vagy éppen ártatlan.
Emellett, ha egyénileg vizsgáljuk a dolgot, mindenkinek a maga baja, vagy éppen nem baja, hogy mit áraszt magából. Én személy szerint hiszek azokban a régi mondásokban, miszerint „ki mint vet, úgy arat”, vagyis azt kapjuk vissza, amit adunk. Namármost, ha egyre több olyan ember van, akik „nagyon magyarként” egyre inkább hibáztatnak másokat saját sanyarú sorsuk miatt, ennélfogva egyre több olyan magyar is lesz, akiket ugyanígy viszont fognak gyűlölni esetleg. Igaz, a szemet szemért elv nem vezet sehova, és ezt Gandhi fogalmazta meg a legjobban: ha ezt az elvet követjük, pusztán ennyi érhetünk el, hogy az egész világ megvakul.
Sajnos sok olyan ember van, aki az egyensúly törvényét még messze nem ismerte fel. Nem ismerte fel azt a szükségszerűséget, hogy a mindenhol egyensúlyra törekvő univerzum részeként mindenki csak olyan embereket, érzéseket, történéseket tud bevonzani, amelyeket maga is kiad. Jelenleg csupán két dolgot tudunk ez ellen tenni: nem vesszük fel a kesztyűt, és nem megyünk bele parttalan vitákba, nem eszünk magunk is a gyűlölet kenyeréből. Gyűlöletre is csak szeretet, agresszióra is csak szelídség lehet a válasz. A sötétséget sötétséggel nem lehet legyőzni, csak fénnyel.
Tehát egyrészt viseltessünk türelemmel és szeretettel az ilyen emberek iránt, és hirdessük is ezeket a gondolatokat – nem prédikációnak szántam, bár olyan ízűre sikeredett…
