06 ápr Önfejlesztés – T. Golas (6.)
A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ – Thaddeus Golas könyvét folytatásokban, 10 részben közöljük oldalunkon.
A paradicsom elérhető még a lusta embernek is – Használati útmutató: Ha valamit nem értesz, olvasd tovább! Ha akkor sem érted, olvasd el újra! Ha ekkor sem érted, elég, ha a hangulatát érzed: “élvezd a rezgéseket”! Ha megérted, ne vonj le következtetéseket!
VI. fejezet
Remélem bátorításodra, szolgál, ha megtanulod, hogy hogyan alkalmazhatók ezek az általános elméletek arra, hogy megszüntessük a gonoszt magunkban, és hogy spirituálisan fejlesszük magunkat. Minél több rossz gondolatot és érzést próbálsz kigyomlálni magadból, annál több lesz belőlük.
Mivel nekem is vannak dolgaim, amiket inkább akarok tenni, mint másokat, ügyelnem kell, hogy ne ezeket adjam tovább, és betartsam a szabályokat. Ezért ebben a fejezetben még személyesebbnek kell lennem, hogy világossá tegyem az elfogultságaimat. Én valóban lusta vagyok, és zavar, ha látom, hogy emberek olyan módszerrel kergetnek nagy erőfeszítéssel önfejlesztő célokat, amik nem fognak működni, és engem is arra ösztökélnek, hogy ugyanezt tegyem. Gyakran ezek a legkedvesebb emberek, és szeretnék csatlakozni hozzájuk, ha úgy gondolnám, hogy sikerrel fognak járni. Másrészt viszont lehet, hogy tudják, hogy a célt sohasem fogják elérni ezekkel az eszközökkel, és én vagyok a bolond, amiért leleplezem, amit titokban mindenki tud. Ha nem lennének ezek a játszmáink, az egy űrt hagyna maga után, nem? Én azt a játékot játszom, hogy visszavonulok az értelmetlen játékoktól és lehetséges, hogy ez a játék a legeslegértelmetlenebb.
Nyilvánvalóan meg van a veszélye, hogy körökben járok újra meg újra, de ha valaki más tudná, hogy mi van ebben a fejezetben, akkor szeretném, ha elmondaná helyettem, hogy kevesebb kockázatot kelljem vállalnom.
Minden olyan kapcsolat, ami különböző lények között jön létre, ami nem szűnik meg, struktúrává válik. Az éned, amit emberi lényként ismersz, szintén struktúra, mert különböző lények billióinak szerveződéséből áll. Az is fura dolog a struktúrákkal, hogy akár siker, akár kudarc esetén felbomlanak, így ha fenn akarsz tartani egy struktúrát, az a feladatod, hogy egy feszültséget tarts fenn valahol a kettő között. Az a gondolat, hogy a struktúrák szét fognak esni, amikor teljesen sikeresek lesznek, furának tűnt nekem, ezért összeírtam egy gyors listát a példákból:
* Egy győztes birodalom elkerülhetetlenül darabokra esik vagy összeomlik, amikor a csúcspontjára ér, és nincs többé ellenfele.
* Egy ember gazdag örökséghez jut, és apránként lerombolja magát.
* Egy uralkodó faj titokzatos módon kipusztul.
* A vallások széthullanak szektáns és eretnek csoportokká.
* A zseni megőrül.
* A sejt kettéosztódik.
* A varázsló megbolondul.
* A hatalom megront.
* A jók korán halnak.
Ezért az emberek gyanakvóak a túl könnyen szerzett sikerrel vagy hatalommal szemben. Bizonyos szinten a struktúra magának állít korlátokat a sikere útjába, beleértve a spirituális tudatosság sikeres fejlesztését is. A spirituális vezetők állandóan azt mondják nekünk, hogy az egónak meg kell halnia és újraszületni, de mi visszatartjuk magunkat. A struktúra fenntartja magát.
Az ego – a gondolatstruktúra – jobban érzi magát, ha fenntartja az önmagát fenyegető veszélyek feszültségét. Feldobódva és energiával telve érezzük magunkat, amikor negatív lehetőségek tesznek próbára: kemény munka, fegyelem, ejtőernyőzés, versenyzés, háborúk (Vietnám esetében az észak-Vietnámiak dobódtak fel, nem az USA, mert az utóbbi nem volt fenyegetve) betegség, böjt, aszkézis, szerencsejátékok, drogok, veszélyes autóvezetés, veszekedés, paranoia (képzelt veszélyek), harc az ördöggel, és a fekete mágiával, és így tovább.
Természetesen, ha a negatív irányultság túl messze megy, akkor a struktúra össze fog omlani, de ez valahogy nem zavar bennünket. Imádunk az emberi túlélést fenyegető veszélyek miatt aggódni. (Kivéve, ha valódiakról van szó, mint az atombomba vagy a baktériumfegyverek. Akkor a kockázat valószerűtlen, és nem vagyunk hajlandóak rá, gondolni.)
A normális folyamat az, hogy a szerint definiáljuk magunkat, hogy mivel nem értünk egyet. Másokat pedig a szerint azonosítunk, hogy mi a baj velük: addig keresünk, amíg valami különbséget találunk mi közöttünk és őközöttük. Az erények láthatatlanok, nem igazán érdekesek másokban.
Mi, emberi lények, minden fajok közül szinte egyedülálló módon, megoldottuk azt a problémát, hogyan lehet tartósan fenntartani a negatív feszültséget azáltal, hogy önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk. Sosem tudjuk teljesen felülmúlni az emberi természetet önmagunkban és másokban, így a játszma tovább folytatódik. Tiszta sor, hogy kapunk valami jutalmat az élet mindazon szörnyű tényeiért, amikről panaszkodunk: ezért kapkodják el az újságokat.
A negatív hangsúly egy intenzívebb struktúrát és erősebb egót eredményez. Még ha az ilyen tevékenységek, például az önmegtagadás, a spirituális keresés zászlaja alatt folynak is, az eredmény ugyanaz. Egy finom szinten tudjuk, hogy a legtöbb spirituális erőfeszítés nem fog eredménnyel járni, de mi továbbra is fenntartjuk azt a fantáziát, hogy imádni valóak. Sokunknak nem áll szándékában valóban sikeresen feloldani a struktúrához való kötödésüket és eljutni egy másik létezési síkra.
De mi van azokkal, akik bölcsek és komolyak, és elszántan keresik a megvilágosodást hagyományos módszerekkel? Ha tudjuk, hogy a feldobódás aszketikus módszerei nem vezetnek a tér állapot tartós megtapasztalásához, akkor mitől sikeres a jóga?
A jóga, a tanító és tanítvány között kifejeződő szeretet, és a tanítvány eltökélt figyelme miatt működik, amikor működik. Ha a tapasztalatod körét teljesen leszűkíted arra a jelenséget, amit kész vagy befogadni, mint például egy barlang belsejére Tibetben, akkor előbb-utóbb biztosan magas állapotba kerülsz. De mihelyt kisétálsz a barlangból, olyan embereket fogsz találni, mint azelőtt. Ha pedig nem vagy hajlandó elfogadni a viselkedésüket, és úgy szeretni őket, ahogy vannak, akkor a rezgésszinted le fog esni. Akkor azután prédikálsz arról, hogy milyen gonosz a világ, hogy milyen omlottak a városok, és milyen bűnösek az emberek.
Hogyha komolyan tenni akarunk valamit a gonosz ügyében, nem csak egy negatív-feszültség-játszma formájában, akkor látnunk kell, hogy nem, mint fizikai megnyilvánulással kell foglalkozni a gonosszal, hanem arról van szó, hogy az ilyen megnyilvánulások forrása tér szintű alapelvekben van, amik időtlen lehetőségként léteznek. Ez egy alapelv, hogy a gonosz valóságos, és mindig bennünk van. Ha nem tanuljuk meg a Földön, hogyan bánjunk vele, akkor még a mennyben is meg leszünk fertőzve.
Még ha nem is csak a struktúrádat próbálgatod, maga az indíték, hogy meg akarod tisztítani önmagad, mivel spirituálisan tisztátalannak érzed magad, meg fog akadályozni minden igaz sikerben, míg csak meg nem tanulod, szeretni azt a tisztátalanságot, amivel kikezdtél. Gondolhatja-e komolyan egyetlen lény is, hogy át fog evickélni a végtelen időn anélkül, hogy valaha is egyetlen hibát ejtene?
A megvilágosodás egyetlen pillanata egész gyakran ezt az üzenetet hozza: Menj vissza oda, ahonnan elindultál, és szeresd jobban.
Van még egy ciki az önfelemelés konvencionális módszereivel: ha a spirituális értékekből kialakult státusz-szimbólum-rendszerrel azonosítod magad, ez egy szeretet nélküli sznobizmust okozhat benned a testvéreiddel szemben. A kapcsolataink igazsága pontosan működik, és ha a szeretetlen vagy, az eredmények szigorúan meg fognak jelenni a számodra. Akkor aztán lehet, hogy panaszkodsz: Ha ilyen keményen dolgozom, hogy tiszta legyek, akkor miért történnek velem ilyen dolgok, miért utálnak az emberek?
De nincs nagyobb tisztaság, mint a szeretet, még ha az, romlott és mosdatlan is. Az éned pozitív meghatározásának az a módja, hogy eggyé válsz a létrehozó okával: szeresd úgy, ahogy van, és aztán válassz szabadon, amilyen viselkedéshez van kedved. Nem fogsz elszállni; a jelenlegi szerkezetedet is úgy tudod megélni, mint tér-szintű kölcsönhatásokat, és azután csak akkor menj magasabbra, ha akarsz.
A rezgésszinted megváltoztatása, azaz a szereteted megnövelése az egyetlen cselekedet, ami igazán jó változáshoz vezet. A csoporttalálkozások, szexuális szabadság, forradalom, étrendek, aszkézis, rockzene, minden eszköz azon múlik, mennyire igazán akarunk sikerrel járni, és mennyi alkotóerőt fektetünk bele. Mindezek jó játékok, de ne erőltessük őket magunkra, ha már nem igazán érdekelnek. Csak akkor hatnak, ha az érdeklődésed tényleg fel van fokozva irántuk. Ha pedig túl jól, túl sikeresen működnek, akkor hajlamos vagy elveszíteni az érdeklődésed. Ha azt tapasztalod, hogy struktúrád energiává, majd térré változik át, leginkább arra hajlasz, hogy visszahúzódj, ha csak el nem tudod fogadni azt, ami történik, és megszilárdulni egy új szinten.
Igazán vannak szeretetteljesebb játékok is, mint fejleszteni magad vagy megreformálni másokat, vagy más módokon negatív feszültséget használni, hogy megkeményítsd a struktúrádat.
Ne feledd, hogy a túlélésed valójában semmiféle struktúrától nem függ. Teljes egység vagy, olyan lény, mint az összes többi az univerzumban. Ha nincs semmid nincs mit vesztened.
De nincs is semmi baj azzal, ha negatív eseményeket használsz az egód meghatározására, amíg tudatosan csinálod, mert így akarod. Az egyetlen gond bármilyen tevékenységben az, ha visszahúzódsz annak a tudatosságától, hogy mit csinálsz. Sokkal több élvezettel játszhatjuk ezeket a kis dinnye játékokat, ha tudatában vagyunk, hogy valójában mit is csinálunk.
Amikor spirituális megoldásokat ajánlasz fel embereknek, vagy ilyen erővel bármiféle megoldásokat akkor arra kéred őket, adják fel azt, amitől aktívnak, élőnek, megfoghatónak érzik magukat (az ego szerkezetüket). Vigyázz, ez veszélyes!
Nos, csak a kezdők kedvéért: vedd úgy, hogy minden emberi lény egy tökéletes akármi most, ebben a pillanatban. Minden tudatállapot tökéletes és teljes, és nincs szüksége arra, hogy megváltoztassák! És minden tudatállapot változás is tökéletes és teljes, és nincs szüksége arra, hogy változatlan és állandó legyen.
Megpróbálom az összes lehetőséget összefoglalni néhány mondatban:
Akár tudatában vagyok, akár nem, egy vagyok minden létező alapokával!
Akár érzem, akár nem, egy vagyok minden szeretettel a világmindenségben!
