09 feb Svájc: közvetlen demokrácia
A Magyar-Svájci Diákegyesület előző félévében a központi beszéd- és vitatémánk a speciális svájci politikai rendszer volt, amely, mint tudjuk, fél-direkt demokrácia, és legfontosabb vonása az, hogy minden jelentős kérdésben a szavazópolgárok mondják ki az utolsó szót, általában népszavazások formájában. Képviseleti demokráciáinkkal szemben ez egy lassabb, és költségesebb döntéshozatali folyamattal jár ugyan, de a direkt (közvetlen) demokrácia Svájcban megvalósuló formája, ez a végletekig decentralizált politikai berendezkedés sok szempontból minden demokrácia etalonjának tekinthető – nem hiába vagyunk mi is nagy rajongói.
A svájci modellt nem az teszi olyan sikeressé, hogy a megrendezett népszavazások száma sokszorosa pl. a miénkének. Sokkal inkább az, hogy a rendszer erősen ösztönöz a politikai részvételre, célja a lakosság közkérdések iránti érdeklődésének és aktivitásának minél magasabb szintre emelése. Gondoljunk csak bele – ha az állam működésével kapcsolatos minden fontosabb kérdésben, pl. a fizetendő adó mértékéről, vagy az állami szolgáltatásokról kikérik a véleményünket, sokkal inkább magunkénak fogjuk érezni azokat, tehát sokkal kisebb eséllyel alakulhat ki pl. az adófizetéssel kapcsolatos általános ellenérzés, amely a korrupció mértékének növekedéséhez vezet. Ha azt érezzük, hogy saját közösségünk, környezetünk ügyeinek alakulása rajtunk múlik, a változtatás „hatalma” mellett a felelősségtudat is erősebbé válik, ennek pedig fontos nevelő ereje van a direkt demokráciához közelítő rendszerekben. Ez az angolul „empowermentnek” nevezett jelenség, mely nélkül elképzelhetetlen egy demokratikus rendszer.
Az irányítás decentralizálása, az alsó szintek (egyén, községek, kantonok) felé tolása azonban önmagában nem megoldás. A „szubszidiaritás” fogalma szintén központi összetevő. Ez az Európai Unió döntéshozásában is jelen levő szervezőelv azt jelenti, hogy minden döntést azon a legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a probléma felmerül, és leghatékonyabban kezelhető, vagyis a legnagyobb kompetencia, szakértelem áll rendelkezésére a döntéshozatalhoz. A falu közepén építendő játszótérről döntsön a falu, az országos szabályozásokról a szövetségi szint. Szintén szükség van az állampolgárok közkérdésekről való tájékozottságának – csak olyasmiben tudnak ugyanis döntést hozni, amelyről elegendő információ áll rendelkezésükre.
Svájc történeti fejlődése annyira sajátos, hogy politikai rendszerét természetesen nem lehetne egyszerűen „lemásolni”, vagyis Magyarországot direkt demokráciává alakítani. Az előbbieknek nem ez a tanulsága. A svájciaktól tanulhatunk viszont egy olyan szemléletmódot, amelynek átvétele a mi demokráciánkat is jobbá tehetné – ez a részvétel, állampolgári aktivitás és közkérdések iránti érdeklődés, a közvetlen környezetünk, kisebb közösségeink ügyei iránt érzett felelősség, a részvétel kötelező jellege. Vessünk fel problémákat, oldjuk meg őket a környezetünkben levőkkel kooperálva, vitázva, konszenzust keresve. És a kis szinteken megtanult demokratikus kultúra továbbterjed majd a magasabbakra is.
