01 jan Indigó-gyermekek
Egyes ezoterikus körök indigó gyerekeknek nevezik azokat a gyerekeket, akiknek különleges pszichikai és spirituális képességeket tulajdonítanak. Az indigó gyerekek fogalma ezoterikus körökben nagy népszerűségnek örvend, és számos ezoterikus kiadvány és weboldal foglalkozik vele. Mindazonáltal a pszichológia, a pszichiátria és a pedagógia nem támasztják alá ezeket az elképzeléseket, ezért a tudományos vitákban nem jelennek meg.
Először Nancy Ann Tappe írt róluk 1982-ben megjelent könyvében, az Understanding Your Life Through Colorban. A szerző auralátó, aki az 1970-es évek óta megfigyelt kék, illetve indigó színű aurát. Ma majdnem minden tíz év alatti gyerek ilyen. A fogalmat Lee Carroll és Jan Tober közös könyve (The Indigo Children: The New Kids Have Arrived) tette népszerűvé ezoterikus körökben. Carroll médiumként végzett tevékenysége közben figyelt fel ezekre a gyerekekre. Ezeket a gyerekeket más szerzőkkristálygyerekeknek vagy szivárványgyerekeknek is nevezik.
Carroll és Tober szerint az indigó gyerekek új, és szokatlan lelki tulajdonságokkal bírnak, mint a nagy önbizalom, és a felsőbbségi tudat. Nehezen kezelhetők: nem fogadnak el maguk fölött tekintélyt, nem bírják a tekintélyelvű nevelést. Nem végzik el azokat a tevékenységeket, amiknek nem látják az értelmét. Nem értik a rituálékat sem, a kötött napirend frusztrálja őket. Tanulási és beilleszkedési zavaraik vannak, pedig jó intelligenciájúak, és sok az eredeti gondolatuk. Érzékenyek a vegyszerekre.
Az ezoterikusok szerint ezeket a gyerekeket félrediagnosztizálják például Asperger-szindrómával, vagy hiperaktív figyelemzavarral. Ezért azt ajánlják a szülőknek, hogy az orvos által ajánlott módszerek helyett a nevelési stílusukon változtassanak. Az ezoterikus szerzők szerint ezek a gyerekek egy mély spirituális megújulás előhírnökei, ami egy új, hibrid, sőt, földönkívüli életformát készít elő.
Russell Barkley amerikai pszichiáter szerint ezek az ismertetőjelek elég általánosak ahhoz, hogy bárki felismerheti őket saját magán, ezért fellép a Forer-hatás. Másrészt ezek a gyerekek elesnek az egyébként hatékony kezelésektől.
Andreas Fincke és Matthias Pöhlmann teológusok szerint a fogalom erősen optimista, és túlzott reményeket ad a hiperaktív gyerekek szüleinek. Mivel az ezoterikusok elutasítják a hiperaktivitást, mint diagnózist, ezért ők is veszélyt látnak abban, hogy ezek a gyerekek kezelés nélkül maradnak.
Míg az indigó gyerek fogalmának hívei átfogó irodalmat mutatnak fel, honlapokat üzemeltetnek, és különféle termékeket, például utazásokat, tanácsadást, és előadásokat kínálnak, addig a kritikák és figyelmeztetések főként a szektaellenes és a szkeptikus irodalomban és honlapokon jelennek meg. Rámutatnak arra, hogy ez már a piacról szól, és hogy a hatóanyagokat, előadásokat és irodalmat tudományos megalapozás nélkül kínálják.
Az ezredfordulótól kezdve sok olyan gyermek jött a világra, akik kristálytiszta aurával rendelkeznek, amely még csodálatosabb tulajdonságokat feltételez. Ők a Kristály – vagy Csillaggyerekek. Keveset tudunk róluk, fő feladatuknak a világ biztonságossá tételét jelölik meg az ezoterikával foglalkozók. A Kristálygyerekek gondoskodóak, bölcsek, érzékenyek és elbűvölőek. Árad belőlük a szeretet, olyan képességiek vannak, amelyet gyakran mágikusnak tekintenek. Rendkívül sebezhetőek, mivel nagyon érzékenyek.
A Kristálygyerekek nagy szeműek és átható a tekintetük, vonzó személyiséggel rendelkeznek, nagyon szenvedélyesek. Későn kezdenek el beszélni, nagyon muzikálisak, és hamarabb énekelhetnek, mint beszélnének, a beszédhez telepátiát és saját maguk által kialakított jelbeszédet alkalmaznak. Nagyon szoros összeköttetésben állnak a természettel és az állatokkal, gyógyító képességgel rendelkeznek, nagyon vonzódnak a kristályokhoz és kövekhez, gyakran beszélnek angyalokról, spirituális vezetőkről és előző életbeli emlékekről. Rendkívüli művészi adottságaik vannak és kreatívak, a vegetáriánus ételeket és italokat kedvelik a megszokott ételekkel szemben, lehetnek vakmerő felfedezők és hegymászók, rendkívüli egyensúlyérzékkel megáldva.
Olyan időben élünk, amikor a földi élet egyre inkább kibillen egyensúlyából. Olyan világban élünk, ami előnyben részesíti a hatalmat és a pénzt a szeretettel és az elégedettséggel szemben. Mégis omladozni kezdett az elmúlt években ez a világ. Vallások, kormányok és más hatóságok veszítik el hitelességüket, és ezzel tagjaikat vagy támogatóikat. Értékrendünkben megmutatkoznak az ürességek. Csak egészen kevesek valóban boldogok, és őrizték meg álmaikat, a legtöbbjüké szertefoszlott. Az emberiség az elfogadott kompromisszumok és elfojtások révén szinte elvesztette önbecsülését és a természethez való kapcsolatát. Viszonyaink sokszor laposak és felszínesek, túlságosan a büszkeség, féltékenység, vádló magatartás vagy ínség uralja őket. A szeretet helyett inkább a vágy és az egoizmus uralkodnak. Sokan nem mernek már mély bizalmat kialakítani, szerepet játszanak és elfelejtik álmukat, hogy “a földi Mennyországban éljünk”. A szülők elhalasztják álmaikat, amíg a gyerekek megnőnek, hogy aztán rájöjjenek, most már túl öregek hozzá.
Felsőbb önvalónkkal való kapcsolatunk, az isteni szikra elhalt bennünk. A szellemi világ segítségét nem vesszük igénybe, mert már nem is hiszünk a létezésében. Életünk sokszor nem is valódi életminőségben telik. Üzleteink tele vannak áruval, amelyekre nincs igazán szükségünk és sok élelmiszer egészségtelen, gyakran növényvédő szerekkel, tartósítószerekkel vagy sugárzásokkal fertőzöttek. Sokan Üresnek érzik az életüket, amelyet külső szórakozással és anyagi dolgokkal próbálnak megtölteni.
