23 dec Év vége Székelyföldön – disznóvágás
Ez a negyedik karácsonyom Székelyföldön. 2008 óta minden év végét itt töltjük a párommal, hisz ő idevalósi. Mindig alig várjuk, hogy hazajöjjünk. Otthonról haza. Amikor Tisza Kata Magyar pszicho című könyvét olvastam, amelyben azt írta (nem szó szerint idézem): a határőr megkérdezte a határon, honnan jövök? – Otthonról – feleltem. És hová megy? – Haza.
Így vagyok ezzel én is. Párom október végén tett állampolgári esküt, így már egyszerre van két hazája. Vagy három, vagy négy… Magyarország, Románia, Erdély, Székelyföld… Kinek hogy tetszik. Széttagolt egységek. Megosztott teljesség.
Jól érzem magam Amszterdam vagy Firenze utcáin sétálva, az Adria vagy Szardinia tengerpartján heverészve, Európa “térképe” felett suhanva, gépen fölébe szállva. Egyformán szeretem a balatoni naplementét, a Dunakanyar látványát, és a behavazott Székelyföldet. Gyerekkoromban, amikor először mentem “külföldre”, valami különös misztikummal gondoltam a túlsó oldalra – az ott már Csehszlovákia – mondták. Még kerestem is a térképeken megszokott jelölést, a narancsvörös határvonalat a földön. Nem láttam ilyet. Ezek a vonalak csak térképeken, és emberi agyakban léteznek. Nem tud róluk egyetlen madár, amelyik szabadon vándorol északról délre, majd vissza. Nem tudják a szelek, a napfény, a növények. Senki más nem tudja, csak mi emberek. Pedig mi volnánk a bölcsebbek náluk is? És nem látjuk, hogy a Földön MINDEN EGY…?
Alaposan elkanyarodtam a feltöltött videó tartalmától. Budapesten születtem, és életem nagy részét ott is töltöttem/töltöm. Ott vagyok otthon. Ahogyan otthon vagyok bárhol e világban. Ha egy lakásra, vagy kertre vetítjük le, mondhatnám, hogy a medence a kertben (ha lenne ilyen – nincs, mert épp panelban lakunk) lenne a tengerpart, a nappali Budapest, de a kandalló és annak melege Székelyföld. 800 kilométert kell utaznom azért, hogy a kandallóhoz érjek. Fura.
Ez a videó sokkal rosszabb minőségben már felkerült korábban a Világhálóra. Most a YouTube-ra tettem, hogy jobb minőségben is elérhető legyen. Hova is passzol? A hagyományok közé, az önellátás rovatba? Lényegében mindegy. Sokaknak úgyis egzotikum…
Amikor e rövid írás és a film megjelenik az oldalon, én éppen valahol egy másik, ugyancsak emberi fejekben született határvonalnál leszek Ártánd – Bors környékén… Európa, Magyarország, Románia, Erdély…. Föld bolygó.
