Két dal: Magyarország – Ezek ugyanazok
3044
post-template-default,single,single-post,postid-3044,single-format-standard,bridge-core-1.0.5,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1400,qode-theme-ver-18.1,qode-theme-bridge,disabled_footer_top,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.2,vc_responsive

Két dal: Magyarország – Ezek ugyanazok

Két dal: Magyarország – Ezek ugyanazok

Gyerekkorom óta szeretem Zoránt és Bródyt is, 10 éve mindkettőjükkel volt alkalmam személyesen is találkozni – fotóztam őket. Mostanság van megint egy-egy olyan daluk, amelyeknek a szövege nagy igazságokat tartalmaz. Érdemes megfigyelni, elolvasni – ráadásul a dalok is nagyon jók. Szerintem.

“Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit, És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik, És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók, Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok… Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat, És átírja a központból kiküldött új adat, S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók, Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok… Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc, Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc, És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók, Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok…”

“Keresztút, keresztrejtvény, S mint a mesében, vonz a remény, Minden lépés választ ígér, Poros útjelzőt forgat a szél… A csapos bambul, meg se hall, Kinn az utcákon túl nagy a zaj… Szívbe vésett örök rejtvény, Titok-medál a kedvesem mellén, Aranyfüggés aranyláncon, Mikor ölelem, soha nem is látom, Mondd a kódot, a kapu nyílik, De ha nem jössz rá, várhatsz a sírig, Tegnap tudtad, de mára új kell, Mert a hoppmester épp a trónra ült fel…”

 

A két teljes dalszöveg:

Bródy János: Ezek ugyanazok

Ahogyan 40 évvel ezelőtt is már voltak nehéz idők
de a Kondratyev-féle ciklusokkal sohasem törődtek ők
Mer’ az erősek mindig úgy érzik, hogy csalhatatlanok
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Mikor az entrópia emelkedik és mindent felkavar
A szolgálatok beindulnak, hogy ne legyen túl nagy a zaj
S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat
És átírja a központból kiküldött új adat
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc
Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel
Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok

Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad
Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad


Zorán: Magyarország

Keresztút, keresztrejtvény
S mint a mesében, vonz a remény
Minden lépés választ ígér
Poros útjelzőt forgat a szél
Néhány betű, néhány hang
Búcsút éneklő, lassú harang
Körbenőtte az életemet
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet
Magyarország (4x)

Öcsi sóhajt: „Még egy sört!”
S aztán lazán az enyémből tölt
A csapos bambul, meg se hall
Kinn az utcákon túl nagy a zaj
Van egy dal, kell egy rím
Csak az ő nyelvén illik rá: kín
Te is jöttél, én is jöttem
Néha megrogytam, te sem léptél könnyen.

Legyél régész, mélyre áss!
Egyre régebbi otthont találsz.
Újabb réteg, újabb kép
Valaki előtted s előttem, ugyanitt élt.
Időn innen, évszámon túl
Minden tollhegyre más nevet szúr.
Nyitott könyv bárki előtt
Ott a válasz a sorok között
Magyarország (8x)

Szívbe vésett örök rejtvény
Titok-medál a kedvesem mellén.
Aranyfüggés aranyláncon
Mikor ölelem, soha nem is látom.
Mondd a kódot, a kapu nyílik
De ha nem jössz rá, várhatsz a sírig
Tegnap tudtad, de mára új kell
Mert a hoppmester épp a trónra ült fel
Magyarország (8x)

Csak egy rejtvény, s kell egy élet
Hogy a megfejtés szélére érjek
Miért várok, miért félek,
Miért merengek ennyit a válaszon?

Néhány betű, néhány hang
Búcsút éneklő lassú harang
Körbenőtte az életemet
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet
Magyarország (8x)

bg71
info@emberiseg.hu