A kegyencek – Gaál Péter
Tulajdonképpen nem szabadna csodálkoznom. Azt a kérdést, hogy mi az, amit a hatalom birtokában meg lehet még csinálni, sem így kellene feltenni, hanem úgy, hogy mi az, amit NEM lehet megcsinálni? De persze ez sem jó megközelítés. Ugyanis egyrészt nem számol az idővel, másrészt kizárólag az egyik - nevezzük így: elnyomott - oldal felől szemléli a problémát. Minden rendszer megkopik. Meglazul a kohéziója, összetartó ereje. És ha meglazul, akkor már édesmindegy, honnét éri a végső csapás, belülről-é, vagy kívülről. De ehhez először meg kell lazulnia. A meglazuláshoz pedig időre van szükség.

Kicsit bulváros hír, de engem meghatott, gondoltam megosztom:

Szin Donghjok tizennégy évesen az első sorból nézte végig, ahogy felakasztják az anyját és agyonlövik a bátyját egy észak-koreai kényszermunkatáborban, szökési kísérletért. Tizenhárom évvel később vallotta be magának, hogy igenis gyötri a lelkiismeret, amiért ő árulta el őket. Júniusban kitüntetést kapott, kezd berendezkedni a szabad világba, rádióműsort vezet, barátai vannak, de még mindig rémálmok gyötrik időnként.