ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Zsidó, cigány, magyar?

kokarda_David_csillag

Ha nagyon ennek vagy annak érzed magad, vagy ha nagyon nagy ellenszenvvel viseltetsz bármelyik náció iránt, fogadd el az alábbi gondolatsort: szinte 1000 százalékban meg vagyok győződve róla, hogy az őseid között lehetett zsidó, cigány és magyar származású. Talán több ezer is. Mire alapozom ezt? Ha feltételezzük, hogy minden embernek van egy édesanyja és egy édesapja, akkor az ősök száma generációnként duplázódik. Két szülő, négy nagyszülő, nyolc dédszülő… És így tovább.

Ha 30 generációt megyünk vissza az időben, és számoljunk 25 évenként egy új generációval, akkor a XII. század környékén hozzávetőleg 1 milliárd (nem tévedés a szám, számolj utána: 2 a 30.-on.) ősöd volt. 20 generációnál ez 1 millió. 20 generációval ezelőtt az őseid a XV-XVI. században éltek a Földön, és 1 millióan voltak. Mi az esélye annak, hogy az egy millió között nem volt zsidó, fekete afrikai vagy kínai?
Amikor kijelentést teszel: miszerint gyűlölöd a zsidókat, a cigányokat, vagy bárkiket ezen a világon, jó eséllyel saját őseid valamelyikét gyűlölöd – vagyis majdnem önmagadat. Ez nem vezet előre, inkább hátra… Ezen kellene elgondolkodni egy kicsit.

Share and Enjoy

15 Responses to “Zsidó, cigány, magyar?”

  1. Kedves Both Gábor!
    Véleményével messzemenően nem értek egyet. Noha az igaz, hogy az évszsázadok során az emberfajták igencsak keveredtek, de ez nem egyformán történt, nem azonos arányban. A zsidóság annak ellenére, hogy törvényeik ezt szigorúan tiltották, sokkal nagyobb arányban keveredett más népekkel, mint akármelyik másik emberfajta. Hogy miért hívom emberfajtának őket? Idézem a zsidó Disraelit: “A rassz minden, kívüle nincsen más igazság és minden rassznak el kell pusztulnia, amely vérét gondtalan keveredésnek teszi ki.” Gondolom ez érthető és világos. Történelmük folyamán az õsi semita eredetû zsidóság Arábiából kiindulva sokat vándorolt, az ínség elõl Egyiptomba, menekült, majd filiszteus, asszír, egyiptomi fennhatóság alá került, míg az egész népet Babylonba hurcolták, így hamita, néger, keletázsiai fajtákkal bõven volt alkalma keveredni, amikor pedig Titus Flavius Kr. u. lerombolta Jeruzsálemet, egyik csoportjuk Északafrikán át nyugatra, másik csoportjuk észak felé, majd szintén nyugatra vándorolt. Vándorlás közben a legkülönbözõbb fajtakeresztezésen ment át, úgy, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, a zsidóságot nem lehet
    egységes fajnak felfogni, mert a fajtabélyegek annyira összekeveredtek náluk, hogy az õsi eredet egyes bélyegeit mutatják csupán és ezek a jellegzetességek a legváltozatosabb kombinációban, sokszor diszharmónikus összevisszaságban, groteszk, szatirikus külsõben mutatkoznak náluk. Ezért mondta Camper holland orvos a XVIII. század végén, amikor az amszterdami kikötõben az idegen emberfajtákat tanulmányozta és rajzolta, hogy a legtöbb faj esetében sikerült jellemzõ vonásokat találni, kivéve a zsidókat, akik valamennyi faj között a legszembetûnõbben különböznek, s akiknek jellemzõ vonásait, sohasem tudta eltalálni. A zsidóság két alaptípusa: az askenázi (elõázsiai) és a sephardi (hamita), mint a legváltozatosabb formában jelentkezõ keveréknép (hybrid) a középkori gettóban állandósult. Akár nyugatra, akár keletre került, vallásánál és fajidegenségénél fogva életmódban, lakóhelyén izolálta magát az európai keresztény fajták között. Bár vallási törvényei szerint beltenyésztésben él, a benne lévõ sokféle fajtaelem és a két ágazatnak Európában történt egyesülése révén a keveredése még nagyobb fokú lett. A helyzet ma az, hogy ámbár a hasadás átörökléstani törvényének megfelelõen (t. i. egy-egy egyénben a tisztább õsi fajra való visszaütés jelentkezik) mindég kikeverednek többé-kevésbé tiszta fajtájú elõázsiai, hamita, negroid, aránylag ritkábban semita fajú egyének, a zsidóság fajképe a felsorolt elemek sokezer kombinációjának megfelelõen olyan sokszerûséget mutat, amit pontosan alig lehet jellemezni.
    A kérdés az, hogy a fajtakeveredés milyen szellemi és erkölcsi átöröklési alapot eredményezett?
    Azonos vagy rokonfajok egymásközötti házasságából született gyermek szüleitõl és õseitõl hasonló jellembeli tulajdonságokat örököl, így harmonikusan tud a környezetébe beilleszkedni. Ha valakiben sok fajta különbözõ irányú hajlama keveredik, az diszharmonikus lelki alapot teremt, amely a környezet erkölcsi rendjébe beilleszkedni nem tudván, mindenben csak a saját érdekét nézi: individualista lesz. Diszharmonikus külsõhöz, ha az fajtakeveredés következménye, diszharmonikus lelki alkat járul. Nem érez közösséget azzal a néppel, amelynek körében él s érts az életét feláldozni sem hajlandó. Embertársainak helyzete nem érdekli, hanem kizárólag a sajátja, hûséges ragaszkodás a vezetõkhöz nem él benne. A hõs katona önérdekbõl harcoló zsoldos lesz ilyen fajoknál. Amikor a római birodalomban az említett rasszkeveredés következtében az erkölcsök megromlottak, náluk gyengébb, de egyfajú népek könnyen gyõzelmet arattak felettük, ami végül is a birodalom felbomlásához vezetett.Ilyen jellembeli sajátosságokat találunk a zsidóknál is, ezért csak nagyon rövid ideig tudtak önálló államot alkotni, ezért voltak idegenek minden népen belül, amint egyik elnevezésük (héber = idegen) mondja. Saját fajtájukkal szemben inkább
    célszerû megoldások alapján teremtik meg közmondásos kapcsolataikat, de életüket áldozni egymásért a csaták mezején nem hajlandók. Történelmük folyamán fõleg az élet anyagi oldalán keresték az érvényesülést, ezért a kereskedelemben és a pénzügyletekben nagy jártásságot szerezték. Szociális ösztönük hiánya miatt azonban kevéssé törõdnek mások érdekeivel, az igazság és tisztesség ösvényét gyakran elhagyják a jó üzlet kedvéért. Az erõseknek összefogni a gyengébbek ellen, pénzzel és csalárdsággal megtörni a konkurenciát, megvásárolni a hatóságokat, vezetõembereket, olyan módszerek, melyekkel a szabad zsidó kereskedelmi életben gyakran találkozunk. Nyugodtan tudják elszedni a kisemberektõl utolsó garasukat, ezért mondja egy történész szellemesen, hogy a középkor uralkodói szivacsnak használták õket, beszedték az adókat és vámokat, azután az uralkodók õket facsarták ki.
    Az õsi öröklött ösztönök, melyek az emberiség családi, társadalmi, nemzeti alapon való csoportos szervezetét kialakítják és lehetõvé teszik, a zsidóságban a fajkeveredés miatt sajátos alakban jelentkeznék. Kevertfajúságuk lélektani bizonyítékát Otto Weininger adja, aki fajtáját jól ismerve ezt mondja: „A zsidóság lelki tartalma bizonyos kettõsséggel és többséggel van megverve, ebbõl az ambiguitásból, ebbõl a duplicitásból, sõt ebbõl a multiplicitásból a zsidó soha sem kerül ki.”
    A zsidók családi életérõl általában azt mondják, hogy példásan összetartó és a családtagok élénk vonzalommal viseltetnek egymás iránt. A házastársi vonzalom azonban kérdéses, mert a zsidóknál szokás, hogy kimondottan anyagi érdekbõl házasodnak össze a házasfelek, amikor egymással valóságos üzleti szerzõdést kötnek, pontosan meghatározva, ki mennyit fizet be a családi pénztárba, esetleg a közös üzletbe. Ez megfelel annak a megállapításnak, hogy a zsidó nem szenvedélyes természetû, szerelmi életét nem a mélyrõl jövõ érzés, hanem az erotikus gyönyör iránti vágy szabályozza. Csalódott szerelmében nem lesz szerencsétlen, nem lesz öngyilkos. Weininger azt mondja: „A zsidó mindég paráznább, bujább, ha nemileg kevésbé potens és nyilván minden nagy gyönyörre kevésbé képes is, mint az árja férfi.” Így a családot sem az érzelmek mélysége, hanem a célszerûség, az egymás támogatásának haszna és a vallási parancs tartja össze. A hasznosság tudatának átöröklése lehetséges.
    Éppen így nélkülözi az õsi átöröklés adta motívumot a zsidóknak az emberekhez, a társadalomhoz, az államhoz való viszonya is. Helyesen mondja Weininger: „A polgár fogalma a zsidó számára transzcendentális: ezért nem volt soha a szó voltaképpeni értelmében vett zsidó állam és nem is lehet soha. Az állameszmében valami pozitív van, az individuális célok feltételezése, az az elhatározás, hogy egy magunk adta jogrend alá rendeljük magunkat szabad választásból. Amely jogrendnek szimbóluma (és semmi egyéb) az államfõ. Ennek következtében az állam ellentéte az anarchia, mellyel a kommunizmus még ma is, éppen az állammal szemben való értetlensége alapján testvéri viszonyban van”. Ezeket írta Weininger 1903-ban a „Nem és jellem” c. könyvében, amit Gábor Andor fordított magyarra! A zsidóság kevertségénél fogva egyetlen faj, még saját fajtája iránt sem érez ösztönös vonzalmat. Weininger: „Ha valaki ismeretlen ellen, aki a zsidósághoz tartozik, vádat emelnek és valamennyi zsidó az illetõért síkra lép, ártatlanságát kívánja és reméli és bebizonyítatni igyekszik: ne higyjük, hogy az illetõ ember, mint egyes zsidó valamiképp is érdekli õket, hogy egyéni sorsa (mert egy zsidónak egyéni sorsa) több részvétet kelt bennük, mint a jogtalanul üldözött árja sorsa. Nem így áll a dolog. Csak a veszélyeztetett zsidóság, csak az a félelem, hogy a zsidóság összességére, jobban mondva magára a zsidóra, a zsidóság eszméjére kártékony árnyékok eshetnének, vezet az önkéntelen állásfoglalásnak ama jelenségeire.”
    A kissé ködös zsidó fogalmazásban ez annyit jelent, hogy egyik zsidó a másik üldözésében is önmagát félti és védi. Példás összetartásuknak nem ösztönös, hanem spekulatív alapja van. A kevert fajú ember sem nemzetével, sem a többi emberrel érzelmi kapcsolatot nem érez. Ezért önzõ a végtelenségig és aszociális. Számára a szabadverseny a legelõnyösebb érvényesülési terrénum, mert a becsület érzése nem gátolja. Az intellektuális bûnözés terén, mint csaló, sikkasztó, sötét kereskedelmi ügyletek lebonyolítója, orgazda, uzsorás, csalárd és vétkes bukás terén a zsidóság kimagasló nagy számban szerepel a statisztikában. A kereskedelmi életben való hihetetlen érvényesülésüket ezen gátlás nélküli természetük magyarázza. Ilyen lelkiség mellett magasabbrendû szervezetet nem is tud alkotni. Nem is volt ez szándékában a zsidóságnak, hiszen a meglévõ társadalomképzõ erõknek a bomlasztására törekedett mindég. Találó Papini jellemzése a „Gõg” címû könyvében, amikor az emberiség nagy eszményeinek, a romanticizmusnak,nõi eszménynek, a zseni világegyetem stabilitásánaka katholicizmusnak, amagasabbrendûségének,destruálóit látja bennük, Heine, Weininger, Lombroso, Freud és Einstein személyében.
    A zsidóság diszharmonikus érzelmi élete a kevert fajúság degeneratív hatása. Ezért van a zsidók között feltûnõ nagy számban olyan elmebeteg, aki az affektív lelki élet rendellenességét mutatja, mint a hisztéria, melankólia, mánia és egyéb pszichózisok. Idegrendszerük különleges szerkezetére mutat, hogy vannak olyan degeneratív megbetegedések, melyek csak a zsidóknál fordulnak elõ. A Thay-Sachs féle betegség, fõleg askenázi, lengyelországi zsidóknál, 14. év körül látászavarokkal kezdõdik, érzelmi zavarok mellett teljes elbutuláshoz vezet. Ugyancsak zsidóknál fordul elõ, legnagyobb számban a végtagerek eldugulását okozó „endarteritis obliterans”, ennél az erek vegetatív beidegzése okozza a bajt. Belsõ elválasztású mirigyeik más fajokétól eltérõ szerkezete ismeretes, így a pajzsmirigy megbetegedésének, a hasnyálmirigy fiatalkori betegségével járó cukorbajnak gyakori elõfordulása zsidóknál.
    Az ösztönélet és mély érzelmi centrumoknak, a thalamusnak, a corpus striatumnak és a nucleus rubernek talán mikroszkóppal kimutatható elváltozása megfejtheti ösztönéletük különleges beállítottságának okát. A bonctani kutatások azonban a zsidóknál nehezen eszközölhetõk, mert a vallás nevében minden zsidó felboncolása ellen tiltakoztak és szegénysorsúhalottaikat a hitközség saját költségén temettette el. Sokan hivatkoznak arra, hogy a zsidóság tehetséges faj és az emberiség egyetemes kultúrája sokat köszönhet nekik. Emlegetik azokat az alkotásokat, melyeket az irodalom, színmûvészet, matematika, filozófia, képzõmûvészetek és tudományos felfedezések terén a zsidóknak köszönhetünk. Alaposan szemügyre véve alkotásaikat, azoknak nagy számához viszonyítva keveset találunk, melyek eredetiségükkel és mélységükkel mérföldkövet jelentenének az emberiség történetében. Alkotásaikban inkább a széleskörû ismeretek szintézise, vagy ügyes kombinációja, a meglévõk ügyes feltálalása vehetõ inkább észre, mint mélységes intuíció révén keletkezett felfedezés. Nézzük a zsidók tehetségét az átöröklés tükrében.
    Minden ismeretünk a külvilágtól való. A gyermek csak ezek megszerzésére és kapcsolására való hajlamot örökli. Ezt a hajlamot képességnek nevezzük. A különbözõ emberfajtákban az õket körülvevõ világgal folytatott küzdelem fejleszti ki a képességet. A földmûvelésre, az építészetre és technikai és mindennemû alkotásra továbbá a mûvész és szellemi munkára az életküzdelembõl folyó kényszer és környezet lehetõségei adják meg a hajlamot. Megfelelõ hajlamok összegezõdésétõl, egészséges fajkeveredés esetén (epimixis) magasabbrendû tehetség alakulhat ki, ezért a tehetséges emberek általában két fajta lakóhelyének szélén, találkozásainak helyén születnek. A tehetség kibontakozásához azonban mélyebb lelki effektusok szükségesek, amikor az érzelmi élet átöröklésének vonala törést nem szenved.
    A zsidóság fajkeveredése nem a rokonfajok, hanem a heterogén, fajok keveredése (pánmixia), ezért intelligenciájuk sokirányú, de nem elmélyedõ, inkább kombinatív, reproduktív, mint intuitív, produktív. Innen magyarázható, hogy a szellemi világban (nagy helyet elfoglaló zsidóság igazán zseniális alkotót nem adott az emberiségnek, pedig nagy befolyású és egymást támogató hajlamuk miatt aligha pusztult el zseniális zsidó ismeretlenül. A zsidó-nemzsidó keveredésbõl sok kiváló tehetség származott (Anatole France, Nobel, Gambetta), ahol az intuitív képességet a nemzsidó fél domináns lelkülete adta. Eme keverékek között feltûnõen sok a laza erkölcsû, bûnözõ hajlamú egyén.
    A zsidóság évezredeken át idegen elnyomás alatt élt, intellektuális, elõrelátó, mindent feljegyzõ, kombinatív képességére volt szüksége, hogy életben maradhasson. Kereskedõi képessége ennek a sokoldalú tájékozottságnak, emberismeretnek, matematikai képességnek a következménye, amit belsõ elevenség, nyugtalan, mindég izgatott lélek fût. A zsidóság felszabadulása óta rengeteg eszmeáramlat hatása alatt állott a civilizált társadalom. Ennek megteremtõi között kevés a zsidó, de mivel hamar észrevették az embereket érdeklõ dolgokat és utánzóképességük nagy, hamar csatlakoztak az így kialakult szellemi divathoz. A nemzetköziség eszméjével feltörõ és beharangozásuk szerint „általános emberi eszméket, szolgáló” mûvészeti irányok a közismert „izmusok” korában (impresszionizmus, futurizmus, dadaizmus) a zsidók tömegesen dobták alkotásaikat a piacra. Minden zsidó alkotásban észrevehetõ, mennyire igyekszik alkalmazkodni a tömeg kívánságához. Mûveik mindig „korszerûek”, talán egy sincs, amit az alkotó halála után fedeztek fel, míg sok nemzsidó mûvész meghalt, mielõtt észrevették volna. A zsidó alkotók célja kiszolgálni és nem irányítani. Észrevették, mi érdekli az embereket és nyíltan kimondták, nem az a fontos, hogy valami helyes, igaz vagy szép legyen, hanem mindennél fontosabb, hogy érdekes legyen. Ennek kedvéért mind a képzõmûvészetben, mind az irodalomban és fõleg az irodalomban az erotikus hangulatot erõs színezettel teremtették meg. Az erotika sivár érzésviláguk miatt rájuk csak kis mértékben hatott, de nem lehet felmérni azt a kárt, amit a társadalmi erkölcs terén okoztak mélyebb érzelmi világú fajoknál sexuálerotikus termékeik piacra dobásával. Maradisággal bélyegezték azt, aki ez ellen felszólalni merészelt és a „mûvészet” címere alatt óriási rombolást végeztek az emberek lelkében. A zsidók örökös elnyomatásának reakciójaképpen jelentkezik az a felfogásuk, hogy a világ uraivá kell lenniök. Szédítõ törekvésük minden, hatalom elnyerésére ennek a hitnek a következménye. Szemünk elõtt folyik a világot megrázó küzdelem, mely a zsidóság földi vágyainak beteljesülése, az õ szellemiségüknek uralmáért folyik. Nem tudják, nem akarják elhinni, hogy a világrend egyensúlya nem ismer abszolút hatalmat, örök törvényei szerint, a zsidók elnyomatása, magával hoztafelemelkedésüket, és hatalmuk kiteljesedésével együtt jár bukásuk.
    Folytathatnánk, de azt gondolom, ennyi elég is. Ugyanis nem mindegy, hogy milyen mértékben és kikkel keveredik egy emberfajta. Tehát Tisztelt Both úr, ne kekerjük a dolgokat és ne általánosítsunk. Ami a cigányságot illeti, soha nem tudott és nem is akart beilleszkedni sehova. Igaz nem is akarták a “befogadó” népek, hogy beilleszkedjenek, mert olyan hatalmas a különbség (nem rokon fajta) a cigány és nem cigány között, ami szinte áthidalhatatlan. A cinikus Nyugat-Európa sem kér belőlük, de liberális leckét a toleranciáról és az emberi jogokról azt nagyon tud adni másoknak.
    Nekünk Magyaroknak a zsidó és cigány igenis ellenségünk, mont ahogy más népeknek is. Ha nem vigyázunk, mindkettő úgy a fejünkre nő, hogy abba belepusztulunk!

    • Emberiség.hu véleménye:

      Nincs olyan, hogy “nekünk ellenségünk”. maximum neked, vagy másnak. Nekem nem ellenségem egyetlen ember sem a Földön. És meggyőződésem, hogy amíg sokan gondolkodnak úgy, ahogyan te, nem lesz igazi egység és béke a Földön. Akik ellenségnek tekintenek más embereket a Földön, pusztán azért, mert zsidók, cigányok, vagy hottentották, azok az emberiség, azaz önmaguk ellenségei is.

  2. Az igazság szava rövid, egyszerű. Vannak jó emberek, de hibátlanok nincsenek, ez nem faji kérdés. A negatív megnyilvánulások akár betegségnek is tekinthetőek, a gyógyulás pedig lassú folyamat. Remélem, hogy ha lassan is de “gyógyulunk”. Valójában egy faj vagyunk:: EMBEREK. Ami összeköthet az a szeretet, ami szétválaszt bármilyen okból, az pedig a gyűlölet, ami valójában értelmetlen és beteges….) A felmerülő egyre inkább tornyosuló nagy problémákon csak közösen lehetünk úrrá….vagy sehogy.

    • Úgy látszik nem értette, vagy nem akarta megérteni a tisztelt cikkíró, hogy mit mondtam!
      Én ugyanis azt mondtam, hogy “Nekünk Magyaroknak a zsidó és cigány igenis ellenségünk”, nem önnek, hanem nekünk!. Nekünk ugyanis ellenség az, aki el akarja/elveszi az életterünket, felvásárolja az országunkat, tudatosan eladósít és így adósrabszolgaságba kényszerít minket. Mert a kölcsönöket a mi megkérdezésünk nélkül vették fel, kezdve Kádáréktól a mai napig, korrupt politikusaink (Gyurcsányék, Hornék stb.).Talán a mostani kormány kevésbé. Hogy az úgynevezett rendszerváltozás óta ebben a félrevezetett nép is közrejátszott, az igaz (mert ugye a nép választotta meg ezeket a bűnözőket), de ez még nem menti fel azokat, akik ma is folytatják a fentiekben felsorolt népellenes bűnöket, amelyek már a népírtás határát súrolják. A kölcsönadók nagyon is tisztában voltak és vannak a következményekkel. Simon Peres az Izraeli “üzletemberek” előtt tartott beszédében nyíltan kérkedett azzal, hogy manapság már fegyverek nélkül is lehet országokat hódítani/elfoglalni, célozva arra, hogy felvásárolták Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. Mi az, ami nem érthető ebben az Emberiség cikkírójának? Vagy mi az, ami nem érthető abban, amit a zsidó Disraeli mondott: “A rassz minden, kívüle nincsen más igazság és minden rassznak el kell pusztulnia, amely vérét gondtalan keveredésnek teszi ki.” Azzal meg ne jöjjön senki, hogy nem minden zsidó ilyen, mert egyrészt genetikailag igenis bennük van a mások kihasználása, leigázása stb. (lásd “Isten választott népe”), másrészt az elenyésző kivételtől még sohasem hallottunk nyílvános elhatárolódást a zsidó bűntettekért az emberiség többi része ellen elkövetett bűnökért. A gólyok ellen elkövetett bűnökért, amelyek a zsidók szemében megengedhetők. A jelenséget kell nézni, nem pedig néhány kivételt. “Kivétel erősíti a szabályt”!
      A cikkíró tudatosan elferdíti az első hozzászólásomban leírtakat és a fajták keveredését egy kalap alá veszi minden fajta esetében. Tipikus liberális gondolkodás. Mert nem mindegy, hogy a levesbe köpünk bele, vagy az óceánba.
      Még röviden a cigányokról is, hogy miért ellenségünk nekünk Magyaroknak (nem az Emberiség cikkírójának). A cigányok évszázadok óta és amióta elárasztották a világot, antiszociális, vad törzsi jellemük folytán sosem tudtak/akartak beilleszkedni az általuk ellepett népekkel és épen ezért nem is voltak sehol sem szívesen látottak. Bűnözési hajlamuk (munkakerülés, lopás, csalás, rablás, gyilkolás,) jóval megheladja a nem cigányokét. Szerte a világon tele vannak velük a börtönök. A nem cigány társadalom nyakán élősködnek és ezt a zsidóknak köszönhetjük, mert ők azok, akik ellenünk, Magyarok ellen uszítják őket. Régi módszer, “oszd meg és uralkodj”. Hát ezért ellenségeink nekünk a zsidók és cigányok. Mellesleg a fajüldözés és a fajvédés között óriási a künönbség. Én nem azért tartom ellenségemnek a zsidót és a cigányt pusztán mert zsidó, vagy cigány, hanem mert engem és népemet a létünkben fenyeget. Függetlenül a kevés kivételtől.
      Végezetül még annyit, hogy az önök oldala leplezetlenül liberális. Ez most már tiszta előttem. A környezetet én is védeni akarom, a közéletünket én is szeretném tisztának és igazságosnak tudni és mindenekelőtt ennek a népnek, a Magyaroknak a javát helyezem előtérbe mindenki mással szemben. Ez nem fajüldözés, hanem fajvédés, ami a természet törvényeivel igenis összhangban van. A zsidók, vagy a cigányok ugyanezt teszik,tisztességtelen eszközökkel, a saját hazámban. Ezt nem hagyhatom/hagyhatjuk, mi Magyarok. Tehát, akkor ki a rasszista? Emlékeztetem Disraelire, Simon Perezre, a bankárokra, az IMF-re, a Világbankra és a Palesztin nép tragédiájára. Azok is emberek ugye? Meg a gyilkosaik is. Ne mossunk mindent össze. Béke pedig sosem lesz a földön, amíg 2 ember él. A jó nem létezik a rosz nélkül és fordítva.

      • Emberiség.hu véleménye:

        Kedves Marci!
        Nagyon nagy önbizalomra vall tőled, hogy minden magyar nevében hangoztatsz véleményt. Neked lehet, hogy ellenséged minden zsidó és minden cigány. Nekem egyik sem az. S mivel így a kollektív vélemény megdől, már nem igaz, hogy “nekünk magyaroknak” ellenség. Tehát ez az állítás nem igaz – mondhatni: hazugság.
        De hogy a felvetésedre is válaszoljak: el akarják venni a földünket, életterünket, bla-bla-bla… Apámnak van egy kis földje, amit se cigány, se zsidó nem akar elvenni. És az én életteremet sem.
        Sajnos úgy vélem, abba a hibába esel, amibe a legtöbb “nagyon magyar”: mindig más a hibás: a zsidók, a cigányok, a melegek, az IMF, az oroszok, a bankok, a liberálisok, a kommunisták… Mindig más. Sosem mi.
        Pedig az általad emlegetett problémák akkor oldódnak meg, ha mi magyarok hozunk olyan közösségi szabályokat, új alkotmányt, új törvényeket – mindegy minek nevezzük őket – amelyek majd nem engedik meg, hogy olyan történjen, amit nem akarunk. De megbocsáss ismét: nem ők a hibásak, hanem nagyobb valószínűség szerint éppen mi. Kár másra kenni.
        Egyszóval mi magunk vagyunk az ellenség – ha lehet ilyet mondani. Azon az úton elindulni, hogy bűnbakká teszünk másokat a saját hibáinkért és gyengeségünkért, nagyon veszélyes dolog. Óva intenék tőle mindenkit.
        Emberiseg.hu = Both Gábor

  3. Ha ellen érzéseim vannak valaki, vagy valakik ellen, találok támogató szavakat, írásokat nagy gondolkodóktól is, de ez nem más, mint önmagam érzéseinek megerősítése. Önigazolás. A zsidóságnak, és a cigányságnak is megvannak a jellegzetes életviteli, gondolkodásbeli sajátosságai, mint a magyarságnak. Talán még abban is lehet valami, hogy egyes csoportok, népek, emberek nem előmozdítói, hanem hátráltatói a “világbékének”, egy olyan világ eljövetelének amiben minden ember kiteljesedhet, azonban ha tetszik, ha nem “ellenségeinkkel” együtt kell megteremtenünk, egy mindenki számára élhető világot, ahol már nincs ellenség. Nem az a lényeg, hogy mi igaz, vagy igazságos, vagy jogos, hanem hogy mi emberi, és mi embertelen. Egy gondolat is lehet embertelen.

  4. Kedves Marci!
    Tulajdonképpen minden egyes mondatoddal lehetne vitatkozni, annyira megalapozatlan ez az összerittyentett kisesszéd, de ésszerű keretek között maradva csak néhány oltári baromságra szeretnék reagálni. Na nem azért, hogy meggyőzzelek – tudom, hogy ez lehetetlen -, hanem hogy az ide látogató és a témában esestleg bizonytalankodó emberek ne maradjanak híján egy gyökeresen más nézőpontnak.

    Először is gyakran emlegeted, hogy “keveret fajú ember”. A homo sapienst nevezzük fajnak és nem a zsidót illetve egyéb népeket. Mégis milyen fajokról beszélsz? Medvék? Disznók? Talán a Medvedisznóemberről van szó? Esetleg kevert rasszú emberrel beszélhetünk, de az bizony nem csak a zsidóság esetében létezik. Van egy tipikus kevert nép itt is, és ez a magyar. Magyarok, kunok, besenyők, jászok, nyugati és déli szlávok, ruszinok, svábok, szászok, románok… Népek szerint persze. Eme népeken belül megjelennek a fizikai antropológia szerinti pl. a következő europid, illetve egyes europid és mongoloid közötti átmeneti alrasszok: alpesi, dinári, északi, turáni, dinári, előázsiai, pamíri, kelet-balti, nyugat-balti. A mai magyar nép nagy része ezeknek egyfajta keveréke.

    “Nem érez közösséget azzal a néppel, amelynek körében él s érts az életét feláldozni sem hajlandó…A hõs katona önérdekbõl harcoló zsoldos lesz ilyen fajoknál.”
    A tágabb értelembe vett néppel (egy ország népével) való közösség-érzetet és ezért való önfeláldozást nacionalizmusnak nevezik, és nem faji jellegzetesség. Olyannyira nem, hogy a 18. században jelenik meg, mikor már minden mai rassz létezett. Korábban mai értelembe vett nacionalizmusról nem beszélhetünk, csak kisebb közösségek (család, nemzetség, törzs, falu, város stb) összetartó erejéről. Egyébként pedig Izraelben is léteznek nacionalista szervezetek, és maga a cionizmus is egy nacionalista mozgalom. Izrael állam megteremtéséért folytatott háborúk során számos zsidó katona áldozta életét nacionalista érzülettől hevítve, nem csupán a “zsoldért” cserében, és mái napig ezt teszik a zsidó állam érdekeinek érvényesítése érdekében (az már persze más kérdés, hogy miként ítéljük ezt meg…).
    Zsoldosokat viszont lehet találni az európai történelemben jócskán az általad ún. “árja” fajok képviselői közül. A késő középkor és kora újkor zsoldosai közül nem véletlenül a svájciak és a német landsknechtek váltak a legismertebbekké az utókor számára.
    Nem mellesleg manapság gombamódra szaporodnak a katonai magánvállalatok, amik tulajdonképpen modernkori zsoldos kompániák. Ezek tagjai finoman szólva nem kimondottan zsidók. Akit érdekel, nyugodtan utánanézhet (privat military contractor).

    “Történelmük folyamán fõleg az élet anyagi oldalán keresték az érvényesülést, ezért a kereskedelemben és a pénzügyletekben nagy jártásságot szerezték.” – Mennyiben volt elfogadhatóbb, hogy a középkori európai nemesek szintén másokon – hűbéreseiken és jobbágyaikon – élősködtek, adómentességet élveztek, cserébe időnként hadba kellett vonulniuk – sok esetben csak önvédelem esetén -, ráadásul nagy eséllyel el sem estek, mert a korban elterjedt hadviselési forma szerint inkább megadásra kényszerítették őket, majd váltságdíjat követeltek (a 100 éves háborúban nagy felháborodást is keltett, amikor az angol gyalogosok egyszerűen csak leszúrkálták a sárba ragadt francia lovagokat). Másrészt a zsidóknak nem sok választásuk volt – mint ahogy erre később te is kitértél -, mivel a keresztény államok a muszlimok és zsidók lehetőségeit is nagyban korlátozták, pl. nem lehetett földjük. Értelemszerűen így főként kereskedő és kézműves lett belőlük.

    “A házastársi vonzalom azonban kérdéses, mert a zsidóknál szokás, hogy kimondottan anyagi érdekbõl házasodnak össze a házasfelek.” – Ez a jelenség ma sem csak zsidóknál fordul elő. Korábban pedig Európa szerte teljesen hétköznapi volt, nemcsak az uralkodóházak, arisztokrácia körében, hanem az alsóbb rétegekben is, ahol a szülőknek nagy volt a beleszólása a házasodásba, és a házasság szintén nagy részben gazdasági szempontok alapján köttetett. A szerelemből való házasodás a 20. században terjedt el igazán.

    “Alaposan szemügyre véve alkotásaikat, azoknak nagy számához viszonyítva keveset találunk, melyek eredetiségükkel és mélységükkel mérföldkövet jelentenének az emberiség történetében.” – Ez megint egy akkora baromság, hogy az ember ledöbben milyen hatással van némely emberre az elvakult gyűlölet.
    A modern természettudomány és az informatika – hogy csak néhány dolgot soroljunk fel – óriási mértékben támaszkodik zsidó tudósok igenis nagyformátumó eredményeire. Itt egy lista, mely csupán a jelentős zsidó származású amerikai biológusokat és fizikusokat sorolja fel. Jelentős részük Nobel-díjas.
    http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Jewish_American_biologists_and_physicians
    Gondolom a természettudományok kandidátusaként már mindegyik eredményeit komoly kritika alá vetted, hogy erre a megállapításra jutottál.

    “A zsidó-nemzsidó keveredésbõl sok kiváló tehetség származott (Anatole France, Nobel, Gambetta), ahol az intuitív képességet a nemzsidó fél domináns lelkülete adta. Eme keverékek között feltûnõen sok a laza erkölcsû, bûnözõ hajlamú egyén.”
    Nem érzed ellentmondásosnak, hogy zsidó-nemzsidó keveredés esetén potenciális intuitítv tehetségről beszélsz, miközben korábban arról volt szó, hogy ez a “kevert fajúság” bekorlátozza a tehetséget? A további keveredéssel még kevertebb egyed fog születni.
    Persze úgy ahogy van az egész egy alaptalan hülyeség, mert a kevert rasszú zsidók csak az esetben lennének hiányban intuítív képességeknek, ha csakis olyan rasszok keverékéből jöttek volna létre, melyek intuitív képessége alapból nagy nulla. A zsidók sofélesége nem abban nyilvánul meg, hogy alapból retardáltak, hanem hogy sokfélék lehetnek fizikailag, lelkileg és szellemileg is.

    “Az erotika sivár érzésviláguk miatt rájuk csak kis mértékben hatott, de nem lehet felmérni azt a kárt, amit a társadalmi erkölcs terén okoztak mélyebb érzelmi világú fajoknál sexuálerotikus termékeik piacra dobásával.”
    Ha valóban ilyen mélyérzelmű “fajok”-ról van szó, akkor hogyan tudtak bedőlni az ármánykodó zsidók felszínes szexuálerotikus termékeinek? Ez csupán annyit bizonyít, hogy a mély érzelmi világ nem elsősorban genetikai adottság, hanem a szocializáció és egyéb környezeti hatások révén alakul ki. De persze hiába magyarázok elvakultaknak. Érdemes lenne elolvasnod pár történelemkönyvet, hogy pl. a harmincéves háború alatt a mélyérzelmű árja “fajok” hogyan pusztították végig a német területeket, városokat, erőszakoltak meg és mészároltak le tízezer számra ártatlan embereket. Persze erre sok más háború is elegendő bizonyítékot tud szolgáltatni.

    “Tehát Tisztelt Both úr, ne kekerjük a dolgokat és NE ÁLTALÁNOSÍTSUNK.” – Ezt az idézetet pedig csak úgy a vicc kedvéért tettem ide a végére. 😀

    • EMBERFAJTÁRÓL BESZÉTEM, NEM FAJOKRÓL! Maga a “tudomány” is ezt mondja, amikor az emberi fajról beszél, ugyanakkor az ún. rasszismust fajüldözésnek is hívja. Olcsó kifogás ezt felhozni. El kell mégegyszer olvasni, mit írta. A liberális ful csak azt hall meg, amit akar és úgy, ahogy akarja.

  5. Mellesleg, amíg én is a kúltúrált keretek között maradok, ugyanezt elvárom mástól is! Úgy hogy mellőzzük a tegeződést és a személyeskedést (pl.”néhány oltári baromság” stb. Ez a hangnem magáért beszél.

    • Emberiség.hu véleménye:

      Kedves “nagyon magyar” Marci! Figyelmedbe ajánlanám, hogy a 16. századig általános volt a tegezés. A középkor végére azonban a társadalmi változások megkövetelték, hogy a különbségek a kommunikációban is nyomatékosabban megjelenjenek, így alakultak ki a magázás formái Magyarországon. Vagyis őseink nem magázódtak.
      Mellesleg a “néhány oltári baromság” magázódva és tegeződve is ugyanúgy hangzik.

  6. “Kedves “nagyon magyar” Marci!”Miért élezed ki a magyarságát, a véleménye alapján?Amiről prédikálsz az “oltári baromság”aiddal annak éppen az ellenkezőjét teszed.Te vagy az aki megoszt (faji, fajta, nemzeti alapon egyezzetek meg melyik a helyes) azzal, hogy magyarozol, nagyon magyarozol.

  7. Tegyünk pontot a végére!

    Ábrahámmal kezdődik tulajdonképpen a zsidó faj és vallás. Ő az első zsidó, mert ő az első, aki feltétlenül hisz az Örökkévalóban, mint legfőbb szellemi lényben és akinek föltétlenül, engedelmeskedik annyira, hogy egyetlen törvényes nejétől, Sárától származó egyetlen törvényes fiát kész neki parancsára feláldozni.
    Ezen törhetetlen hit jutalma fejében Jahve szövetséget köt vele, melynek jeléül a körülmetélést rendeli el. A szövetség lényege pedig az, hogy Ábrahám és leszármazói kizárólag Jahvét ismerik el Istenükül és parancsait követik, aminek ellenében Jahve megígéri, hogy Ábrahámot gazdaggá és hatalmassá teszi, leszármazóit megsokasítja, mint a tenger fövényét és magja örökségképp fogja bírni „ellensége kapuit” és hogy az ő magjában megáldatnak a föld minden nemzetségei. Íme a zsidó faji és vallási jellege dióhéjban! Ezen időponttól fogva a világot teremtő hatalmas Jehova átalakul a zsidók nemzeti istenévé, mert éppen csak Ábrahámot és ivadékát választja ki saját népéül és helyezi az összes többi népek fölé, azon egyetlen érdeménél fogva, mert hisz benne.
    A szerződés jeléül pedig a körülmetélést írván elő, ezáltal a többi népektől elkülöníti.
    Ábrahámnál van továbbá először kidomborítva a fajtisztaság fontos volta. Halála előtt ugyanis megesketi öreg és bizalmas szolgáját, hogy fia, Izsák részére nem a kananeusok leányai közül vesz majd feleséget, hanem hogy elmegy az ő földjébe, Úr városába és az ő rokonsága közül vesz neki feleséget.

    • Emberiség.hu véleménye:

      Kedves Zsolt, már az első mondatod ferde: “Ábrahámmal kezdődik tulajdonképpen a zsidó faj és vallás.” – Ugyanis az emberiség egy faj. Nincs zsidó faj, magyar faj és egyéb faj. Emberi faj van. Akik ezen belül különbségekre gondolnak, még nem tartanak ott, ahol tartani kellene.
      Az, hogy egyes vallások mit állítanak különböző népcsoportokról a fajon belül, szintén egyéni szociális probléma, vagy éppen orbitális hülyeség. Ráadásul aki ezeket az állításokat komolyan veszi és egyáltalán foglalkozik velük, ugyancsak nem különb az állítónál, hiszen kicsinyes módon belemegy az ezzel való egyetértésbe vagy vitába.
      Mondok egy másik példát: ha valaki ma azt állítja, hogy a Föld lapos, nem kezdem el cikizni, mutogatni, idézgetni, vitába szállni vele. Egyszerűen nem foglalkozom vele. Max egy mondatban annyit mondok neki, hogy tévedsz, öregem, de több energiát nem áldozok rá. Majd esetleg idővel ráébred a tévedésére – ami az ő feladata.
      Javaslom sokaknak Neal Donald Walsh “A holnap Istene” című könyvének elolvasását. Nagyon tanulságos.

  8. jo keson kapcsolok, de le kell irnom:
    nem arrol van szo, hogy barmelyik szemely vagy csoport vagy nemzet helyesen teszi-e a dolgat. nagyon jol latjuk, hogy masok mit tesznek rosszul. es barki hiszi, vagy sem, masok is pontosan latjak, hogy mi mit teszunk rosszul. ez nem nagy kunszt. ranezni arra, hogy mi mit szurunk el, milyen hibakat kovetunk el, az mar valami. az igazi tudas az, amikor belatjuk, hogy nem masokat kell megvaltoztatnunk egy jobb eredmeny erdekeben, hanem magunkat.
    ilyen ertelemben mindenkinek igaza van. mert barki is fenyegeti a nemzeti erdekeinket, vagy eppen a szemelyes erdekeinket – mindketto megtortenik, a letezes ezen formaja mar csak ilyen – attol sosem lesz jobb, ha masokra mutogatunk.
    mindenkinek es minden nemzetnek azzal a problemaval kell foglalkoznia, ami ra van kiosztva. mindenkinek sajat megoldasat kell megtalalnia.

  9. Gábor!
    Számodra nincs ember és ember közt különbség? Nem hinném, hogy ferde lenne az első mondatom, mivel az emberi fajon belül vannak alfajok! Ajánlanék én is egy könyvet, Luzsénszky Alfonz hiteles fordításában a Talmudot.

    Vladimir!

    Én vallom, hogy sok dolog a mi hibánk! Például, hogy 2 olyan népet engedtünk magunk közé, akik életteret nem hagynak a saját hazánkba! Vallom, hogy Trianonhoz nagyban hozzájárultunk! Nem nagyon fejtegetném, mert nem ez a téma.

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL