ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Változások – T. Golas (8.)

by / kedd, 10 április 2012 / Published in Egyén és önismeret, Jegyzetek, News
220px-Thaddeus_Golas_Portrait_by_Sylvain_Despretz4

A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ – Thaddeus Golas könyvét folytatásokban, 10 részben közöljük oldalunkon.
A paradicsom elérhető még a lusta embernek is – Használati útmutató: Ha valamit nem értesz, olvasd tovább! Ha akkor sem érted, olvasd el újra! Ha ekkor sem érted, elég, ha a hangulatát érzed: “élvezd a rezgéseket”! Ha megérted, ne vonj le következtetéseket!

VIII. fejezet

Ha semmi sem tart vissza bennünket a fizikai síkon, akkor mi tart vissza?
Miért ragaszkodunk a struktúrákhoz?
Miért ragadunk le a rezgésszintünknél?
Miért félünk a változástól?

Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk ezekre a kérdésekre, kezdjünk még egyszer a csúcson. Sok szóval le lehet írni, milyen érzés teljesen kitágultnak lenni: tökéletes tudatosság, teljesség, szabadság, szeretet, önkívület, biztonság, stabilitás, legfelsőbb értelem, együttérzés. Azt hiszem, annak van most a legtöbb értelme, ha most a stabilitás szempontjából beszélünk a kölcsönhatásainkról.

Az abszolút stabilitás természetesen létezik a tér-szinten, mert minden kapcsolat annyira tartós, mint amennyire a benne résztvevő lények vannak egyforma mértékben kitágulva.
De az összehúzódottabb szinteken, – ahol a definícióból következik, hogy valamiféle visszavonulás van jelen a tudatosságtól, ennek megfelelően kevésbé tudjuk irányítani, hogy meddig tart ki a stabil állapot. Amikor pedig nálunk magasabb vagy alacsonyabb rezgésszámú lényekkel állunk kapcsolatban, akkor instabilnak és bizonytalannak érezzük magunkat.

Egy instabil kapcsolatban lényegében két irányba mehetünk, – a változás finom részleteitől függetlenül: az egyik út a stabilitás felé vezet, egy közös rezgésszint elérésével; a másik út pedig a szétválás felé, amikor annyira eltávolodunk egymástól a rezgéseinkkel, hogy többé egyáltalán nem vagyunk tudatában egymásnak. Mivel kényelmetlenül érezzük magunkat a miénknél magasabb vagy alacsonyabb rezgések jelenlétében, hajlamosak vagyunk bizonyos természetes reakciókra. Ha a másik személy alacsonyabban áll, általában megpróbáljuk felhozni a saját szintünkre, segítünk neki, és megpróbáljuk felvidítani. De ha a másik személy áll magasabban, akkor általában megpróbáljuk lehúzni, és rávenni, hogy jöjjön alacsonyabbra a rezgéseivel. Vedd észre, hogy ha segíteni próbálsz valakinek, akkor az ellen a természetes – talán öntudatlan – erőfeszítése ellen kell dolgoznod, hogy lehúzzon téged. Az alacsonyabban vibráló személy (aki bármelyikünk lehet, a körülményektől függően) úgy fog tűnni, hogy energiát szív el a magasabban rezgő személytől, gyakran a legjobb erkölcsi és szociális indítékokkal. Ez az erőfeszítés megjelenhet, mint eltúlzott dicséret, sunyi támadások udvarias szavakba rejtve, hamis segélykérés problémák megoldására, félelem és depresszió kinyilvánítása, kiakadás, vitatkozás, jobb tekintélyek idézése, és még ezer más formát vehet fel, le egészen addig a szintig, ahol a magasabb személyt börtönbe csukják vagy megölik.

Másrészt viszont, ha ilyen viselkedéssel találod szembe magad, a kiút az, hogy tarts fenn egy kiáradó szeretetet, és ne legyen ellenállás az elmédben. Az alacsonyabban vibráló személy lehet, hogy egyre messzebb és messzebb fog kinyúlni, hogy lehúzzon, de amikor úgy találja, hogy te nem mész le, amikor érzi, hogy nincs belső ellenállásod vele szemben, akkor kénytelen lesz felemelkedni a te rezgésszintedre, hogy stabilan és kényelmesen érezze magát, mert túl fájdalmas ott maradni, ahol van. És valóban fel fog emelkedni, ha csak nem – egy másik irányba megy el a folyamat – távozik a kapcsolatból. Ugyanakkor viszont nem vagy köteles kivárni: ha úgy érzed semmi mást nem fog csinálni, mint megpróbálni lehúzni téged, szabadon választhatod az elválást, amikor csak így döntesz. Egyszóval, egyszerűen lépj le. Ne habozz, és ne érezd miatta bűnösnek magad. Ez a dolgok természetes menete.

Ha meditálsz, és kinyitod magad a magas szintű lényekkel való kommunikációra, akkor jó, ha tudatában vagy ezeknek az automatikus kölcsönhatásoknak a rezgésszintek között. Könnyen úgy érezheted, hogy túl sok ez neked, vagy, hogy hajtanak valamerre, kényszerítenek, lefokoznak, pszihikai terrort élsz át (rémálmok, rémlátomások), amíg csak el nem ejted az ellenállásod, ki nem terjedsz a szeretetben, és fel nem emelkedsz a magasabb lények rezgéseihez. Nekik nem áll szándékukban megijeszteni, vagy próbára tenni téged, a saját sűrűségedtől vannak ilyen érzéseid.

Bármiben, ami igazán megijeszt téged, benne lehet a megvilágosodás egy esélye. Talán azt jelzi, milyen mélyen ragaszkodsz, kötődsz a struktúrához, legyen az gondolati, fizikai, vagy társas. A kötődés és ellenállás ugyanabból a gyökérből fakadó jelenségek: amikor ellenállsz, és visszahúzod a tudatosságodat, akkor félelmet érzel, és az összehúzódást úgy éled át, mint mágneses vonzást vagy gravitációt, azaz ragaszkodást.

Ezért félünk gyakran kinyitni a tudatunkat az emelkedettebb spirituális lények felé. Azt hisszük, hogy a félelem jel a visszavonulásra, miközben valójában ez annak a jele, hogy máris túlságosan visszahúzódtunk.

Íme, pár mondat, amiktől jobban éreztem magam, akár érzelmi viharban, akár meditációban: Semmi vagyok, üres vagyok, csend vagyok.
Nincs ellenállásom más lények rezgéseivel szemben.
Nincs ellenállásom más lények kitágulásával és összehúzódásával szemben.

Amikor félünk meglátni, mi van magasabban, gyakran megpróbálunk biztonságérzetet vagy hatalmat szerezni azzal, hogy azon tartjuk a figyelmünket, ami alacsonyabban van. Ez a folyamat sok formában jelenik meg az emberi életben. A jótékonyság, amit a nálunk lejjebb állók felé való impulzív cselekvésként értelmezhetünk, gyakran vigasztalan eredményekkel jár. Nagyon sok hasonló, impulzusokból eredő érzésünk igazi forrásai a hibás feltételezés más emberek státuszáról. Az érzésekkel nincs semmi baj tér szintjén igen gazdag érzelmek vannak. De bölcs dolog, ha figyelmet fordítunk arra, hogy honnan erednek az érzéseink, és hová vezetnek bennünket. Lehet, hogy elcsábít a szabadság, hatalom, vagy szórakozás érzése, amikor azokhoz viszonyulunk, akikről úgy gondoljuk, hogy nálunk gyengébbek; vagy visszahőkölünk a félelemtől és a depressziótól, amit a magunknál erősebbnek ítélt lények jelenlétében érzünk.

Az egyenlőség elve biztonságos útjelző; megóv a buta leereszkedéstől a zavart emberek irányában, és attól is, hogy önmagunkat korlátozzuk a magasabb rendű emberektől való félelmünkben. A megoldás az összes bennünket rángató-taszigáló feszültségre az, hogy minden lényt, akit élni látsz, úgy kezelj, mint veled egyenlőt. Mindig nézz mélyebbre, mint bármi jel, ami arra mutatna, hogy nem vagy egyenlő. Ha a másik személy a nagyszerű bölcsesség vagy géniusz jeleit nyilvánítja ki, kitűnő képet fest, vagy éppen annyira elbízza magát, hogy tanácsadó könyveket ír – mint ez itt –, egyszerűen ne hidd el – bármennyire is azt bizonyítja –, hogy az ő lehetőségei magasabbak, mint a tieid.

Tudjad, hogy bármit, amit ő csinált, te is meg tudod csinálni, de nem olyan értelemben, hogy őt húzod le, hanem, hogy magadat emeled fel. Ne imádd őt túlságosan, ez elválaszt tőle. Hadd legyen az ami; szeresd, mint testvéredet, évezd azt, amit csinál, és kezeld egyenlőként. Bármit is látsz valaha is egy szellemi utazásodon, mond arra is ezt: egyenlő vagyok ezzel; mindannyian egyenlők vagyunk vele.

Másfelől, ha valaki betegséget és őrültséget nyilvánít ki, lefokozódást és érzelmi stresszt, kiúttalanságot és kétségbeesést, sose hidd el – bármennyire is azt bizonyítja –, hogy a lehetőségei alacsonyabbak a tiednél. Légy tudatában, hogy bármit, amit te meg tudsz csinálni, ő is meg tudja csinálni. Ne hidd el vakon a játszmáját; ne reagálj úgy, mintha amit játszik, valóság lenne. Engedd, hogy az legyen, ami; szeresd, mint testvéredet, légy együttérző iránta, bánj vele, úgy, mint veled, egyenlővel. Először is légy tudatában, hogy ki tudja hozni magát ebből. Ne vedd azért semmibe emiatt, ha csak nem tudod, hogy ugyanazt a filmet játssza le újra meg újra, és már unod. A figyelmed mindig életadó; stabilan és szeretve fogja érezni magát tőle, és innen mehet feljebb, ha akar. Akár el is mondhatod neki szavakkal, hogy nem hiszed el a játszmáját: mondd ezt, miközben bekötözöd a sebeit, vagy megeteted, vagy pénzt adsz neki. Ne viselkedj vele felsőbbrendűként: nem is vagy az, vele egyenlő vagy. Ne végy tudomást a bűnről, és szeresd a bűnöst.

Nem a személyednek szóló sértés, ha valaki disszonáns, hanem a fájdalmának a mértékét fejezi ki. Azt mutatja neked, hogy mennyire fáj neki, és mennyi együttérzésre van szüksége. De azt se felejtsd el, hogy nem minden áldozat ártatlan. Egy bizonyos karmikus értelemben egyetlen áldozat sem ártatlan, de ez nem azt jelenti, hogy nem kéne segítenünk őket, mert az meg a mi sorsunk, hogy kapcsolatban állunk velük, és így a viselkedési módunk meghatározza a saját karmánkat. De olyan módon kell segítenünk, ami nem fokozza az alacsonyabb rezgésekhez való kötődésünket. Ez azt jelenti, hogy azt adjuk, amit mi szeretnénk kapni, jót vagy rosszat, ugyanilyen körülmények között, és kezdjük azzal a tudással, hogy minden lény egyenlő.

Amíg azt hisszük, hogy vannak olyan emberek, akik nagyobbak vagy kissebbek nálunk, addig keményen kapaszkodni fogunk jelenlegi rezgésszintünkbe, és hozzá leszünk kötve azokhoz az emberekhez, akiktől otthon érezzük magunkat. Leragadunk a saját gondolatainknál, a munkánknál, érzelmi szokásainknál, a haverjainknál. Félünk változni, mert félünk az instabil élményektől, amiket akkor éltünk át, amikor megpróbáltunk elérni egy magasabb szintet. Félünk, hogy egy alacsonyabb szintre fogunk visszaesni, ha elengedjük a mostani stabilitásunkat.

Ha egyszer annak tudatában kezdesz viselkedni, hogy semmilyen lény nem fensőbb- vagy alsóbbrendű nálad, akkor szabadon választhatsz, mert stabilan fogod érezni magad, bármilyen szinten is vagy. Nyugodtnak és biztosnak fogod érezni magad testben vagy test nélkül, aggyal vagy agy nélkül, írás-olvasással vagy a nélkül.

Ha visszavonjuk a tudatosságunkat a másik kitágulásáról, és csak a mások beszükülésén tartjuk a figyelmünket, ez az anyagi világhoz köt bennünket. Biztató dolog tudni, hogy ez a folyamat okozta elsősorban a testbe születésünket, és ma is folytatódik a mindennapi életünkben, de nagyon könnyen vissza is fordítható, akár ebben a pillanatban is elkezdheted.
Kellemes igazság, hogy ugyanaz az út, amely meg fogja oldani a bajaidat a fizikai síkon, egyben el is fog vinni a legmagasabb spirituális felismerésekig. Ez az út pedig egyszerű:
Semmi ellenállás.

Share and Enjoy

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL