ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Pénz, pénz, pénz…

by / péntek, 03 augusztus 2012 / Published in Egyén és önismeret, Jegyzetek, News
betet2

Talán nem sok olyan ember van, aki nem hallotta életében legalább egyszer, hogy a pénz nem boldogít. Ha belegondolunk, önmagában a pénz nem csinál semmit. A pénz egy eszköz. Egy energia. Épp úgy lehet jóra használni, mint haszontalanságokra költeni. Néha pedig ártani is lehet, ha olyan tevékenységet fizetünk meg vele, ami más kárára szolgál.

Tehát ha tisztán tudunk ránézni, akkor kiderül, hogy a pénz tényleg nem csinál semmit. Csak van. Ami történik általa, azt mi, emberek tesszük. Az emberi szándék az, ami által eldől, hogy mi lesz a pénzzel, a pénzből.

Kevesen ismerik azt az érzést, amikor tényleg van. Van elég. Jut mindenre, ami kötelesség. És ha marad a kötelező fölött is, akkor józan belátással dönthetünk arról, mit tegyünk vele? A PÉNZ IGAZI ÖNISMERETET KÖVETEL.

Megtakaríthatjuk, félretehetjük, magunkra fordíthatjuk, esetleg másokat is segíthetünk általa. Akár a saját családunkban, vagy a környezetünk rászorulói között adományozhatunk belőle.  Segíthetjük a rokonunk iskoláztatását, kipótolhatjuk az idős szülő nyugdíját, adhatunk életmentő műtétekre, orvosi eszközökre, vagy civil szervezeteknek, akár nehéz helyzetben lévő elesetteknek is. Tehetünk jót, és rosszat, vele, általa.

A pénz nem boldogít. De a hiánya egészen biztosan megkeserít. Elveszi az élet energiát. Felőrli az idegeket. Felőrli a Lélek erejét. Türelmetlenné teszi a legjobb szülőt is. Tönkre teheti akár a legjobb párkapcsolatot a hiány. Mert a szűkösség nem csak azt jelenti, hogy fegyelmezetten le kell mondani a földi javak egyes részeiről. Hanem kirekesztetté is tesz. Nehéz úgy felnőni, hogy a gyermek mindig csak azt hallja, hogy nincs. Nem jut. Nem telik. Vagy annyira nincs, hogy meleg étel sem kerül az asztalra.

Életem egyik legfájóbb élménye volt, amikor egy hírben azt hallottam valamelyik médiában, –nem is ismertem az érintettet-, hogy egy kislány azért nem mehetett el a gimnáziumi szalagavatóra, mert a szüleinek nem telt a kötelező báli ruhára. Belesajdult a szívem. Milyen érzés lehet egy serdülő 18 éves lánynak, aki nyilván nem kevesebb, mint bármelyik osztálytársa, hogy nem mehet el az iskolai éveket lezáró bálba? Mert nem telik rá! Nem, nem szeretném megítélni azt a pedagógust, aki ezt megengedi. Aki nem kéri meg az osztályt, hogy mindenki egy kicsit többet adjon be, és a közösség építése, az empátia, az egymásra figyelés természetes okán adják össze a ruhára valót a gyereknek. Persze, most lehet azt mondani, hogy nem dolguk. De a kirekesztés sem az! Főként nem pénzügyi alapon. Mi még matrózblúzban táncoltunk. Az mindenkinek volt. Persze szabad szép ruhákban bálozni, mert a matrózblúzt már mi is cikinek éreztük. Egészen addig lehet előírás a báli ruha, amíg nincs az osztályban egy Hamupipőke. Aki olvasta a mesét, tudja, hogy ő is elmehetett a maga báljába, mert volt, aki még neki is segített.

Szóval a pénz nem boldogít. De a hiánya tönkre tehet sok mindent.

Min múlik, hogy kinek van pénze, és kinek nincs? Ha azt hisszük, hogy a tanultságon, vagy a jó szerencsén csupán, akkor tévedünk.

Hányszor, de hányszor mondják, hogy ezt, vagy azt ne csináljuk? Ne tanuljunk meg bizonyos szakmákat, mert abból aztán nem lehet megélni. Ilyen például a művészet. De nem lehet mindenki ügyvéd, orvos, marketinges, bankos, vagy designer…..

A pénzről való gondolkodáson kell alapvetően változtatni. Először a saját fejünkben. A saját gondolatainkban kell átkapcsolni. Kitörölni az unos-untig hallott mondatokat, amik talán gyerekkorunk óta kísérnek bennünket. Arról, hogy mi nem vagyunk érdemesek arra, hogy pénzünk legyen. Meg kell szabadulni attól a belső képtől, hogy a pénz csúnya, és gonosz dolog. Sőt akinek van, az maga is gonosszá válhat. Meg kell szabadulni attól a köz- felfogástól, hogy tisztességesen nem lehet pénzt keresni. Ha végig gondoljuk a pénzzel kapcsolatos magyar szólásokat, talán egyetlen pozitív mondat sem kapcsolódik a pénzhez, mint eszközhöz. A pénz tulajdonlásához. Nem tudom, más nyelveken milyen mondások vannak? De a magyarok gondolatrendszeréhez a pénz, mint az egyik legnagyobb baj forrása gondolatisága, és köz-felfogása kapcsolódik. Ráadásul veszélyesnek is tartják, ha van. Mert elveheti bárki. A pénz a szükséges rossz, a közfelfogás tabui között.

Hogy lehet így azt remélni, hogy dübörögni fog a gazdaság? Hiszen a vállalkozásokat, a cégeket, az intézményeket, az országot EMBEREK vezetik, és EMBEREK végzik el a munkát is. Tehát az ő gondolataik, véleményük, hitrendszerük határozza meg a közhangulatot, a közfelfogást, a nézetet a pénzzel, a vagyonnal kapcsolatban.

Ez persze nem magától alakult ki. Sok-sok generáció „munkája” fekszik ebben. Korok, korszakok, történelmi események, emberi döntések halmaza. Jól láthatjuk többek között a család-, és szervezetállításokban, milyen minták mentén szerveződnek például egy családon belül a pénzügyi helyzetek. Mi minden befolyásolja azt, hogy a ma élők, hogyan viszonyulnak a gondolataik mellett, a Lelkük térképe szerint ehhez a kérdéshez? Számtalan esetben derül ki, hogy a család, a felmenők élete sérült pénzügyileg is. Van, amikor a háború, a történelem áll a háttérben. Amikor egy-egy család élete politikai döntések következtében ment tönkre. És vannak olyan családok, akik ezt sosem heverték ki. Van, amikor egy családtag volt meggondolatlan. Kártyázta el, herdálta el valamiképp a vagyont. És vannak, akik egyszerűen a nincstelenségbe születtek bele. És már a várandóság alatt a nélkülözés volt az osztályrészük. Az ilyen emberek, akik kicsi korukban rengeteget éheztek, nélkülöztek, valamiképp tovább adták a nincs félelmeit a  gyerekeiknek is. A gondolatiság, a családi minta mélyen meghatározza azt, hogy mit gondolunk az életről, a saját lehetőségeinkről. És kutya nehéz kitörni a mintánkból, a családi hitmondatokból.

A pénz Magyarországon a tabu témák közé tartozik. A pénzt Magyarországon illik eltitkolni. Illik látványosan nem szeretni, majdhogynem kötelező rossznak tartani, ami csak arra jó, hogy megrontsa az embert. Pedig a pénz önmagában tiszta dolog. Tiszta erőforrás, amely végtelen nyugalmat, és szabadságot ad abban az esetben, ha van elég. Annyi, amennyi kell. Amivel ki tudjuk elégíteni az igényeinket, és akár támogatni tudunk egy kicsit másokat, akik még rászorulnak. Tehát kizárólag rajtunk múlik, mit csinálunk vele, ha van. Lehetünk mecénások, lehetünk támogatók, segíthetünk civil kezdeményezéseket, közösségeket, jó célokat, támogathatunk tehetségeseket, és persze nyugodt jelent, és jövőt biztosíthatunk magunknak, és a családunknak. Létrehozhatunk munkahelyeket, gondoskodhatunk önmagunkról, és másokról is.

Vagy „örökbe fogadhatunk” egy családot. Ha van néhány ezer forintunk pluszban, akkor akár vállalhatjuk, hogy minden hónapban kifizetjük a gyerekünk egyik hátrányos helyzetű osztálytársának a menzáját. Vagy egy szegényebb család havi villanyszámláját. Esetleg amikor piacra megyünk, vehetünk egy kilóval több barackot, és beadhatjuk a szomszéd nyugdíjas néninek. Látszik, kit kellene támogatni kicsit. De ők többnyire nem kérnek. Mert szegénynek lenni, ma szégyen Magyarországon. Bár szinte mindenki tudja, hogy sokan nem azért nem fizetik ki a rezsi számlát, mert elherdálják a pénzt. Azt lehet látni, hogy nem azért maradnak el a bankrészletekkel emberek, mert legjobb szórakozásuk rettegni a végrehajtótól, vagy elveszteni mindenüket, amit hitelek, anyagi, és sokszor lelki terhek árán, évtizedek adósságát vállalva értek el, teremtettek meg.

Mikor lesz már bennünk annyi emberség önmagunk, és egymás iránt, hogy ne csak a tiltakozás tábláit emeljük fel az utcára vonulva, vagy még azt sem? Hanem szép csendesen körülnézve a házunk táján, egyszerűen, és csendesen segítsünk. Egymásnak, egymáson. Csak úgy…… mert jól esik jót cselekedni.

Érdemes utána nézni, hogy mit gondolunk a pénzről, sikerről, boldogulásról?  És mi van bennünk belül, a zsigereinkben erről a kérdésről?

Mert a pénz önmagában tényleg nem boldogít. De amit tenni tudunk általa önmagunkért, a szeretteinkért, a közösségünkért, a környezetünkért, a Föld, és az élővilág megóvásáért, az igenis boldogít. Mert az emberi.

Csaba Beatrix, újságíró, család-, és szervezetállító tanácsadó

Share and Enjoy

2 Responses to “Pénz, pénz, pénz…”

  1. Meglátásom szerint nagyon széleskoru látásmódra és nagyon sok tudásra van szukség ahoz, hogy meg lehessen oldani az mbereket sanyargató problémákat. Eloszor is úgy látom az egész globális rendszer arra áll be és azért is emelkednek az árak mert lemaradtunk valamilyen tudásról ami ismét komfortá tenné az életunket és mivel elviselhetetlen a nagyon nagy mennyiségu pénzzel való megoldás terhe ezért inkább azon kellene jártatni az agyunkat hogyan megoldani a helyzetet pénz nélkul. Ez nagyon távolbanyullónak tunik és elso ránézésre elképzelhetetlen de nézzunk bele: Amikor drágult erosen a szén akkor a komfortos és olcsó gázra váltottunk és amikor jottek az olcsó multik akkor pedig felszámoltuk a saját drágább forrásainkat, lényegtelen hogy nem láttuk ezeknek a dontéseknek a kovetkezményét mert a gond nem ott gyokeredzik. Az a valódi problémánk hogy átneveltek minket a kreatív és abból old meg amid van féle gondolkodásmódról arra hogy az a legjobb megoldás amit kínálunk mert ez modern és meg van tomve technika varázsdobozokkal amiben a titkok nyittya és ezt jó pénzért meg lehet venni. Na itt a bosszúságok legelso gyokere mert ettol a pillanattol az ember már csak úgy tudja megoldani a gondjait, hogy megvásárolja a megoldást. Pedig ha addig keresne amíg nem talál akkor megoldaná. Tudom ezt nehéz elmondani egy éhezo romagyereknek aki csak lopást látott ettol a kovetkezo reflexe nem változik és továbbra is lopni fog. De ha elkezdjuk magunknál és megtanuljuk hogyan lehet minnél jobban ignorálni a pénzt mint megoldási módszert és saját erobol de kulso elérheto tudás felhasználásával felszámolni a kiadásainkat amennyire csak lehet akkor ettol a pillanattól kezdve nincs lehetetlen. A folytatás pedig ott van hogy továbbadjuk a gondolkodásmódot például: ha valakinek elviselhetetlen a futéskoltsége a scaládi házon akkor meg kell találni a módot hogyan novelje a ház hoakumuláló kapacitását addig amíg már nem kell futeni egy laza télen; ha nemtellik a villanyra akkor el kell adni mindent ami LUXUSfogyasztó TV (stb) és venni az árán két napelemet és 12voltos fogyasztókat. Tudom hogy ez itt túl van egyszerusítve és nem térek ki mindenre de a gondolkodás és a saját munka a kulcsa mindennek. Jó a kiló barack is, de az igazi megoldás az , ha az éhes szkimót megtanítjuk halászni!

    Szeretettel
    OTi

  2. Vörös Péter véleménye:

    A pénz a legmocskosabb legundorítóbb kizsákmányoló eszköz, amit a zsidó bankároknak köszönhetünk…

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL