ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Önkéntes hét egy helyi közösségnél

by / péntek, 13 április 2012 / Published in Család és közösségek, Élet a jövőben, Jegyzetek, News
egres-4-300x2251

Egyik külsős munkatársunk beszámolója olvasható, az alábbiakban. : “Életem első önkéntes hete egy helyi közösségnél. – Megérkezés késő délután.  Az udvaron senki, a házban alig akadnak. Elképesztő, hogy egy ekkora ház hogy el tud nyelni 10 gyereket és 17 felnőttet, nem is beszélve a többi önkéntesről, akik csak a hétvégére érkeztek ide…

Kis idő múlva előkerül Adél a kapcsolattartónk, aki 3 kisgyermek édesanyjaként érthetően nagyon elfoglalt, gyorsan megmutatja a szobánkat, majd vacsoráig a teázóba tessékel bennünket.

Itt találkozunk Márkkal, akik kisfiával épp a tyúkólba igyekeznek etetni:  – Ezt a gyerekek imádják –mondja, és valóban.  Kislányom életében először magokat szór szerte szét, hogy legyen nekik mit kapirgálni, majd büszkén hozza kis kezében a „zsákmányt”, a friss (bio) tojást, ami csodamód a tyúkanyó fészkében talált. Ennél már csak a juhakolban tett látogatás tölti el nagyobb örömmel, ahol egy igazi ma született kisbárányt csodálhattunk meg. Majd a nagy karámban, párnapos kíváncsi bárány ikrekkel sikítva fut versenyt, édesanyjuk nem kis ijedelmére.

Számomra rendkívül szembe tűnő lett a különbség az átlagos házi állatok és ezen, kisszámban , biotenyészetben tartott állatok között.  Ilyen „jó-húsban” lévő gyönyörű, fényes tollazatú tyúkokat megkockáztatom, hogy még soha életemben láttam.  Igaz , hogy olyan luxus ketrecet sem, ahol ennyi farönk és búvó hely van nekik berendezve, hogy kellő mozgásteret biztosítson  a számukra.

Tudományos kutatások is igazolják, hogy a kis számban tartott vagy termesztett állat vagy növények tápanyagértéke és felséges íze nagyban eltér a nagyszámban nevelt, termesztett egyedekétől, és mindez nem másnak, mint a személyes figyelemnek köszönhető, ami ezekre az élőlényekre jut. Még akkor is így van ez, ha kizárólag biotenyészeteket veszünk figyelembe.

Megszólalt a csengő, egy nagy réz csengővel csengetett valaki. Rögtön életre kel a ház és az ebédlő megtelt kedves, barátságos, ismerős arcokkal, és gyerekekkel.  Idefelé jövet elmerengtem azon, vajon hogy bírjuk majd ennyi ember között éjjel-nappal, mi, akik általában csak egy-két emberhez vagyunk szokva háztartásonként.  Akár zavaró is lehetett volna, olyanoknak, mint mi, akik kifejezetten nem vonzódnak a tömeghez, de épp ellenkezőleg.  Nagyon barátságos családias közegben találtuk magunkat.  A vacsora végi beszélgetés már éjszakába nyúlt, olyan gyorsan, hogy észre sem vettük.

A mosogatásba, elpakolásba mindenki besegített. Hát nem nagyszerű, hogy senkitől sem vesz el órákat, hogy ennyi emberre mosogasson? A főzés pedig ki van osztva naponta egy-egy felelősre, aki segítőket is maga mellé vehet.  Így két hét alatt hivatalosan csak egyszer kerül minden bentlakó kezébe a fakanál.  Mivel mi csak egy hétre jöttünk, és nem szeretnék kimaradni ebből az élményből sem, a második napon már jelentkeztem is, hogy kinek tudok vacsorakészítésben besegíteni.  Ez jó kis kihívásnak tűnt, hiszen soha életemben nem főztem még 30 embernek.

A szobánk e nagy közösségi épület első emeletén volt, kilátással a játszótérre -mert hogy itt az is van – és a báránykánkra, akik reggelente kolompszóval és édes bégetéssel ébresztettek minket.  PEACE feliratú szobánk, ugyan nagyon egyszerű berendezésű, egy kis mini mosdókagylóval ellátva, de valóban áraszt magából, valami megkérdőjelezhetetlen béke hangulatot.  És ha bár nincs is itt túl meleg, mégis jobban aludtunk, mint bármikor máshol, mióta eljöttünk Magyarországról. Biztosan az is számít, hogy olyan csodálatosan friss itt a levegő.

A levegőben lehetett valami, mert ez volt az első éjszaka két hónapja, külföldi tartózkodásunk óta, ami köhögés nélkül telt.

Az éjszaka közepén különös zajra lettem figyelmes, a bárányok egyszer csak bégetni kezdtek. Most kérdezhetnétek, hogy ugyan már, mi ebben a különös, de én valahogy éreztem, hogy éjszaka nem kellene bégetniük, ha csak nem valami mondani valójuk van. És valóban, kár hogy nem hallgattam a megérzésemre és mentem ki akkor hozzájuk, ugyanis épp szemtanúja lehettem volna egy újabb kisbárány megérkezésének. J

Reggeli : friss házi kenyér, házi lekvárral, házi kolbásszal, kinek mihez van gusztusa , és jó meleg tea, házi mézzel édesítve, aminek az utánpótlásáról, kint, a közösség ökoerdejében két méhkolónia serényen gondoskodik.  A tej sajnos még nem helyi, de „igazi” (nem tejpor és víz keveréke) és szintén biogazdálkodásból származik , mint, minden, ami itt a konyhára vagy az asztalra kerül.  A zöldségek, gyümölcsök többsége helyi, saját termesztés, ami pedig sem helyben, sem a szomszéd gazdáknál nem terem meg, azt pedig egy nemzetközileg elismert ökoélelmiszereket fogalmazó cégtől rendelik óriás kiszerelésben, csak úgy, mint a háztartásban használatos –a  környezetre teljes mértékben ártalmatlan- tisztítószereket.

Itt nem csak duma a fenntarthatóság, a vécétől,  a szemét kezelésen át, a fűtésig, mindenhol találkozhatunk vele.

A fűtéshez sajnos nem soka tértek, de azt tudom, hogy központilag félig napelemekkel, félig speciális lassú tüzelésű kazánnal fűtik fel a vizet egy nagy tartájban, amit aztán a keringetnek a rendszerben.

A mai szombat nem pihenőnap, még az egész héten városban dolgozóknak sem.  Közös munkanap van, ami azt jelenti, hogy nem csak az önkéntesek, de minden itt lakó is gumicsizmát és munkaruhát húz és mindnyájan részt vesznek valamilyen közösségért folytatott aktuális munkában, még a gyerekeket is beleértve. Voltak, akik a fa szárításához építettek egy hatalmas faházat, bádog tetővel, voltak, akik a leendő malacok házának a helyét kezdték el lecölöpözni, én pedig kislányommal a majdani kerítés helyét kellett megtisztítanunk bozótvágóval és fűrésszel, a benőtt ágaktól, kisfáktól.  Kidöntöttem életem első fáját! (nem mintha erre különösebben büszkének kellene lenni, remélem, hogy még legalább százszor ennyit tudok majd ültetni) de aki sokat járja az erdőt, az tudhatja, hogy nincs ehhez hasonlatos nyugalom sehol másutt a világon.

Elképesztő, hogy pár óra alatt három éves kislányommal és egy másik fiatal önkéntes lány segítségével az egész kerítés-munka felét sikerült elvégezni ebédig.

A hét többi napjáról sajnos már nem tudok ekkora részletességgel beszámolni, mert a kertben és erdőben végzett munkálatok, és a közösséggel töltött idő mellett nem jutott energiám a napi beszámoló megírására.

Minden nap valami új feladatot kaptunk, míg a már megkezdett feladatok is vártak ránk, de nem mondanám, hogy nagyon le voltunk terhelve. Naponta összesen 6 órát kellett elméletben dolgoznunk, így egyikünk mindig a kislányunkkal volt, és amibe lehetett, őt is bevontuk. Elméletben két szabadnapunk is lehetett volna a hétre, amit beoszthattunk akár 4 délutánra is, de ezzel a lehetőséggel inkább nem éltünk. Hiszen annyi tanulni való áll még előttünk a közösségi életről, hogy nem szerettük volna mással tölteni az időt.

A helyi közösségről általában:

Ez a hely egy régi nemesi kúria, 17 hektár földdel körülvéve, amiből egy rész öko-erdő, egy rész legelő, biokert, fűszernövény kert, játszótér. A belső térben a közösségi helyiségekhez  tartozik egy gyűlés-meditációs és zene szoba:  kandallóval, pianínóval és egyéb hangszerekkel, óriási szőnyeggel és fügönyökkel, kényelmes fotelekkel körben.  Egy parkettázott fényes táncterem és egy uanakkora méretű játszószoba a gyerekeknek, ahol régi matracoktól kezdve minden jó fellelhető a szabad játék reményében.  Aztán ott van még a ház a szíve az ebédlő és egy kisebb reggeliző, olvasó helység, mosdók, valamint a konyha, amiről a későbbiekben még említést teszek.

Az itt lakók abban állapodtak meg, hogy mérettől függően, szobát, vagy család esetén, egy nagy lakásnak megfelelő mennyiségű helyet bérelnek a Közösségtől. Maga a Közösség, egy olyan hivatalos intézmény, ami a mindenkori aktuális tagok összességét jelenti ebben az esetben.

Az étkezést, étkeztetés nagy részét a havonta befizetett vacsora pénzből fedezik, ami nem több, mint kb. 22.700 Ft/fő havonta.  A gyerekek természetesen ennél jóval kevesebbért étkeznek.  Ebben minden benne van, a reggelitől a teán, kávén át, az étkezések között elfogyasztott gyümölcs, zöldségeken át, a több fogásos, desszertes ebéd, vacsorákig.  Ha valaki egyéb ínyencségekre vágyik, alkohol, plusz édesség természetesen megveheti magának, és egy kis külön rekeszben tarthatja a hűtő kamrában.  Merthogy ennyi ételhez 5 hűtő is kevés lenne, így egy kamra szolgálja ezt a célt.

A konyhában egy öröm volt főzni, étterem nagyságú és színvonalú gépek és eszközök, előkészítő mosogatók és hatalmas acél előkészítő asztalok, sütők segítik a munkát egy kis jó hangulatú zeneválogatással és cd-s magnóval ellátva.

A munkamegosztás úgy történik, hogy a mindennap elvégezendő munkák például, mint a főzés, fűtés, emberről emberre szál. A takarítás érdekes módja, hogy minden itt lakó, a saját lakóterén kívül, csak egy-egy pici részért felelős a közösségi terekben, és időről-időre változhat, hogy ki melyik részlegért felelős. Így senkire nem leselkedik a takarítás réme egy ekkora épületben.

A kert, ahol mindenféle gyümölcs és zöldség terem parcelláként egy-egy család, vagy személy a felelős.

A parcellákon vetésforgó módszerét alkalmazva minden évben új termény kerül a földbe. Megakadályozva ezzel az előző növény vonzotta élősködők elszaporodását az adott parcellán illetve a föld folyamatos termékennyé tételét a változatos növényvilággal.  Itt ugyan permakultúrális alapokon nyugszik a növénytermesztés, de más modern technikákkal ötvözve, mint a hagyományos bio gazdálkodás, ezen belül is a biodinamikus gazdálkodás. (a lehető legnagyobb termékenység elérése egy adott földterületen.)

Az állattokért is fajonként egy-egy hozzáértő ember a felelős, ha valaki szeretne, természetesen  kitanulhatja egy adott állatfaj tartásának csínját-bínját az aktuális művelőtől és átveheti tőle a feladatokat  a következő évre.

Az egyik legörömtelibb felismerés talán ezalatt az egy hét alatt a közösségben felnőtt gyermekek  viselkedésbeli és gondolkodásbeli különbsége az általam eddig megismert hasonló korú szeparált családokban felnőtt  gyermekekhez viszonyítva.

Először is, tudod milyen egy gyermek általában, mozgékony minden ízében, ide-oda csaponganak a gondolatai, érzelmei, a szeme folyton ide-oda tekintget. Egész egyszerűen szikrázik az energia belőlük mindenfelé.

(Nagyon jól megfigyelhető ez az izgágaság olyan gyerekeknél, akik a kelleténél több időt töltenek videojátékkal, vagy gyorsvágású, modern, rajzfilmek nézésével.  A magyarázat nagyon egyszerű. Figyeld meg rád milyen hatással van egy film, vagy zene. Milyen ritmust diktál a számodra, és meddig maradsz még a film vagy zene végeztével is ugyanabban a ritmusban? )

Az itteni gyerekek is tele vannak energiával, szó se róla, de ha beszélgetsz velük, úgy érzed, beléd látnak, figyelmesek, okosan következtetnek, nyugodt ritmusban beszélnek, miközben végig a szemedbe néznek.

Már a legkisebbek is hamar elsajátítják az egymásról való gondoskodás fontosságát, ami még annál is előrébb való, mint a saját akaratuk. Tanúja lehettem a következő kis történésnek, ahogy egy kisebb gyerek ebédnél kezével beleturkált egy nagyobb fiú tányérjába . (Nem testvérek, csak két közösségi család gyerkőcei)  A nagyobbik fiú , ahelyett hogy rákiabált volna a kisebbikre, ki ment a étkezőből… Megsértődött? –gondoltam (gyerekeknél ez nem meglepő) Majd visszatért egy bevizezett ronggyal, hogy a kisebbik fiúnak a kezét szárazra törölje.

De ne gondoljuk, hogy bármilyen modern tudásnak a híján vannak, azért mert már gyermekkorban megtanulnak állatokat ellátni, növényeket termeszteni. Otthonaikban egyenként ugyanúgy fellelhető a számítógép, szélessávú internet hozzáférés, videó játék, elektromos játékok. Talán csak nem töltenek annyi időt vele, mint városba vagy kislakásba szorult élő társaik. A hiedelemmel ellentétben, nem otthon tanulnak itt a gyerekek, hanem a helyi óvodában, iskolában. A szülők fontosnak tartják, hogy a gyermekeik ismerjék meg, hogy élnek más családok gyermekei és legyenek barátaik a közösség falain kívűl is. Általános vélemény a helyi iskolákból, hogy pontosan látszik melyik gyerek jött a közösségtől, mert szociálisan sokkal érettebbek és  egymásra  odafigyelők, kisebbekkel előzékenyek.

Ebéd után szembetűnő volt számomra is, ahogy a nagy fiúk, nagylányok ugyanúgy játszanak a náluk sokkal kisebbekkel, mint ahogy, azok szeretnének velük.  Ahelyett, hogy elvonulnának számítógépezni, még vontatják egy kicsit a kisebb gyerkőcöket a pótkocsin, vagy épp a csocsózás rejtelmeibe avatják be őket, merthogy itt az is van ám! Mivel 10 gyermek él itt egy fedél alatt a hall is tele van nagyobb játékokkal:  kocsik,  görkorcsolyák, szabad használatra, kint pedig motorok, kerékpárok, homokozó, hinta, csúzda, és mérhetetlen mennyiségű búvó és játszóhely a ház körül és az öko-erdőben.

Elképesztő egy hely lehet gyermekként itt felnőni.  Mikor erről kérdeztem őket, elmondták, hogy egyikük sem cserélne a többi gyermekkel az iskolában.

Még egy érdekességet meg szeretnék említeni, amit nálunk Magyarországon is bármely lakóépületben be lehetne vezetni a gyerekek és felnőttek nagy örömére!  Van itt ugyan is egy Csere-bere Sarok, elég nagy sarok, ami azt illeti, ide kerül minden olyan ruha vagy tárgy, amire már egy adott családnak, vagy személynek nincs szüksége vagy csak egyszerűen ráunt.  Itt cserélnek gazdát a könyvek, ruhák, játékok, mindig új és új színt hozva a felhasználó életébe.

Összességében fantasztikus egy hetet tudhatunk magunk mögött a képek remélhetőleg helyettünk is sokat mondóak. A legfontosabb talán a magunk számára, hogy ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy családként megtapasztalhattuk mennyivel jobb, természetesebb és értelmesebb dolog, hasonló mentalitású emberekkel egy közösségben élni. Az ökológiai, egészségügyi, anyagi előnyökről nem is beszélve!

EGY FELMÉRÉS SZERINT EGY NÉMETORSZÁGI ÖNFENNTARTÓ KÖZÖSSÉG TAGJAINAK ÖKOLÁBNYOMA 73%-KAL KISEBB , MINT EGY ÁTLAG EMBERÉ.

A beszámolóban megnevezett emberek nem nyilvános személyek, neveik nem egyeznek a valósággal. Minden más adat a valósággal legjobb tudásom szerint megegyezik .  Ez a közös érdekek – úgy mint:  fenntarthatóság, önfenntartás, egészséges életmód, és erre való nevelés- mentén létrejött közösség az interneten ugyan megtalálható, de mivel igen kis lélekszámú társulásról van szó, nem szeretnék magunkat kitenni nagy nemzetközi érdeklődésnek.  Megértéseteket köszönjük.”

e-katica

Katinka  bolgja:  http://lelekmelengeto.blog.hu/

Share and Enjoy

One Response to “Önkéntes hét egy helyi közösségnél”

  1. Segítségül az érdeklődknek, ekik szeretnének hasonló élményekben részt venni:

    WWOOF – World Wide Opportunities on Organic Farms
    Azt jelenti: Lehetőségek Biofarmokon Világ Szerte.
    Ez egy önkéntes munka, amit világ szerte majdnem minden országban lehet végezni, cserébe kosztért és elszállásolásért.
    Általában 4-6 óra munkával jár heti 5-6 nap a framokon, többségében a farmon lakókkal együtt dolgozva
    Több önfenntartó közösségnél is van lehetőség ugyanerre.
    Hasznos weboldalak a témában:

    A nemzetközi WWOOF weboldal (angol): http://www.wwoof.org/
    Belföldi lehetőségek: http://www.wwoof.hu/Magyar/Fooldal

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL