(Nem csak) az újévi malacról…
by Emberiség.hu
/
kedd, 01 január 2013
/
Published in Egyén és önismeret, Irodalom, képzőművészet, Jegyzetek, News

Három éven át jártam ki a legelőre velők, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember…
Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra.
Aztán folytatta:
– Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát. Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
– Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra. Képzeljenek csak el kétszázegynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha. De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.
– Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért. Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok. Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a,gonoszság és az önzés.” (Wass Albert)
– Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát. Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
– Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra. Képzeljenek csak el kétszázegynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha. De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.
– Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért. Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok. Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a,gonoszság és az önzés.” (Wass Albert)
Share and Enjoy
One Response to “(Nem csak) az újévi malacról…”
Vélemény, hozzászólás?
Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!
Könyv, könyvrendelés, előadások:
Itt találod következő Emberiseg.hu előadásaink helyszínét, amelyek találkozók is egyben. Szervezz te is ilyet közösségedben, lakóhelyeden!
KLIKK IDE!
Látogatóink 2017. november 26-a után
Szófelhő
2012
2014
Anasztázia
Asztrológia, spiritualizmus
Balogh Béla
Beavatás
Belpolitika, magyarság
Bogár László
Both Gábor
Család és közösségek
Demokrácia, társadalom
Devzahitelesek
Dienes István
Drábik János
Egyén és önismeret
Egészség, életmód
Energiaellátás
Events
External Videos
Film, színház, zene
Gaál Péter
Hagyományörzés
Háttér - Kép
HáttérPanoráma
Irodalom, képzőművészet
Jegyzetek
Kötelezően megnézendő
Külügyek
Meditációk
Nemere István
News
Otthonteremtés
Pénz és gazdaság
Részvételi demokrácia
Saját készítésű anyagaink
Székelyföldi témák
Találmányok, újítások
Tartalompörgető
Tájak, utazás
Varga Csaba
Villás Béla
Világpanoráma
Zeitgeist-filmek
Ángyán József
Élelemtermelés
Üdvözlöm! Tanulságos történet a disznókkal,egyáltalán nem kinevetendő,inkább komolyan elgondolkodtató,nomeg követendő.Az emberek inkább a birkákat követik,sajnos.Mind több ember,remé-
lem áttér a nyitott szem-értelem és szív használatára,nincs más út az emberiség számára.