ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Mennyit ér egy emberélet?

ima (27)

Terrortámadások, mészárlások, háborúk, járványok, szegénység… Dózisokban kapjuk a rossz híreket óráról órára. A félelemkeltés gépezete új erőre kapcsolt. Dózisokban, mintha infúzióra lennénk kötve – a tévé, rádió, internet láthatatlan zsinórokon táplálja belénk a mocskot.
Persze a tények ettől még tények maradnak. Mindez megtörténik. Velünk. És mi tesszük önmagunkkal. Mert mi vagyunk a terroristák, mi vagyunk az áldozatok, mi irányítjuk és mi szenvedjük el ezt az egész őrületet, ami köröttünk folyik. Mi számolunk be róla magunknak. Mi, az Emberiség.

De mégis, mennyit ér egy emberélet? Sokan teszik fel ezt a kérdést nap mint nap, és ahány féle ember, annyi féle válasz létezik. A többség persze egyértelműnek tűnő válasszal így felel: természetesen az emberi élet értékét nem lehet kifejezni, mert felbecsülhetetlen. Amikor árnyalttá tesszük a kérdést, és azt kérdezzük, ki ér többet: egy gátlástalan tömeggyilkos, vagy egy mindenkinek segítő szentéletű ember, akkor már gondolkodóba esünk. Választani kell.
Mert ugye kinek az élete ér többet? A nizzai teherautós ámokfutóé vagy azoké, akiket halálra gázolt? A többség erre is tudja a választ. Vagy úgy tudja, hogy tudja.

Mielőtt tovább boncolgatnánk a kérdést, vissza kell kanyarodnunk egy fontos sarokponthoz. EMBERÉLET. Nem mindegy ugyanis, hogy ez a fogalom kinek, mit jelent valójában. Nem akarok kisregényt ebből, úgyhogy most szorítkozzunk mindössze arra, hogy ki mit gondol erről. Kétféle lehetséges válasz létezik: az élet vagy végtelen és örök, vagy egyszeri és véges. Te, kedves olvasó, már válaszoltál erre hited szerint – itt és most. Azért hited szerint, mert ebben tudása nagyon keveseknek van. Pusztán hihetünk abban, hogy ez vagy az az igazság. Sokan állítják, hogy tudják, de leginkább ők is csak hiszik, hogy tudják. Remélem, eddig világos az okfejtésem: az élet vagy örök, vagy sem.
Aki azt hiszi, hogy csak egyszeri, és aztán vége, születünk és meghalunk, aztán ennyi volt, annak nem tudok mit mondani. Vagy talán mégis – jegyzetem végére kiderül.

Én abban hiszek, hogy az élet örök. És a Tankcsapda is, hiszen ezt éneklik: „Ha nem hiszed el, hogy az élet tényleg örökké tart, hiába úszol, belefulladsz, pedig ott van a másik part.” Szóval, én úgy hiszem, hogy az élet örök – ahogyan sok más körforgás is. Születünk, meghalunk, majd megint születünk, és újra meghalunk – és ez így megy már régóta, és így megy majd örökké. Mindaz, ami közte történik – vagyis az élet – rajtunk múlik. A döntéseinken. Mit cselekszünk, s miképpen. Ezt hívják szabad akaratnak. A körülmények adottak: hová születünk, milyen társadalomba, milyen anyagi helyzetbe, milyen családba. Ezeket kapjuk születéskor, és a feladat adott: hozzuk ki belőle a legjobbat.

Itt megint kell egy kitérőt tenni: véletlen-e, hogy ki hová, milyen körülmények közé születik? Megintcsak két választási lehetőség van: vagy abban hisz valaki, hogy vannak véletlenek, vagy abban, hogy semmi nem véletlen, és minden okozatnak, ami történik, van valahol egy korábbi oka. Ugye, a magyar nyelv, mennyire kézenfekvő: akik ok-os, az tudja, mit tesz. Vannak okos emberek, és vannak nem okos – buta, vagy oktalan, vagy oktondi – emberek. Szóval, aki érti a nyelvet, és okos, az tudja, hogy mindennek oka van.  Én is ilyen vagyok. Nem hiszek szerencsében, véletlenben, és hasonló zagyvaságokban. Én abban hiszek, hogy minden okozatnak van egy korábbi oka. Nincs olyan, hogy véletlen elüt egy autó, vagy szerencsém van a lottón. Kedvenc mondásom – az egyik: a véletlen nem más, mint Isten inkognitóban. De Istent most nem szeretném idekeverni, úgyhogy ezt a mondatot most felejtsék el.

Mit tudunk hát eddig? Jobban mondva: mit hiszek hát én? Azt, hogy az élet örök, újraszületések sorozata, és semmi nem véletlen, ami velünk történik. Mert minden, ami történik velünk, az valamikori döntésünk, tettünk egy következménye. A lényege pedig nem más, mint a tapasztalatszerzés. Tapasztaljuk meg minden dolog minden oldalát. Minden tettünk minden aspektusát. Nem mondom, hogy könnyű ezt felfogni és elfogadni, de aki akarja, próbálja.

Lehet, furcsának fogja néhány ember a most következőket tartani, de le kell írnom: amikor hallom a híreket, hogy valahol valaki meggyilkolt ennyi meg ennyi embert, két dolog jut rögtön eszembe: az áldozatok miért lettek azok? Nincs véletlen: valami miatt meg kellett tapasztalniuk ezt a sorsot, ezt a történést. Nem csak nekik, hanem a köröttük élő barátoknak, hozzátartozóknak. Aki gyilkolt, annak egy másik életében – ha ebben nem adatik meg – meg kell majd tapasztalnia tettének minden oldalát: áldozat lesz, áldozat hozzátartozója lesz. Mindent éreznie kell, amit okozott. Minden fájdalmat. Vagyis, lehet, hogy legközelebb, x év múlva, amikor megszületik, maga is áldozattá válik.

Kit kell hát sajnálni? A tettest vagy az áldozatot? Döntse el mindenki maga. Csak egy személyes példa: hat éves voltam, anyám huszonhét. Gyomorfekéllyel műtötték, egy eret elfelejtettek elvarrni, és reggelre elvérzett a korházban. Műhiba. Véletlen? Sokáig azt hittem, hogy én egy szerencsétlen vagyok, mert korán elvesztettem anyámat. Ma már azt hiszem – nem tudom –, hogy ez okkal történt. Valami miatt meg kellett tapasztalnom ezt hat évesen. Nem tudom, így van-e, nem tudom, miért van így. Csak hiszem. Végső soron minden embert a saját hite irányít a világon. Ki ebben, ki abban hisz. Kevés a valódi tudás.

Mennyit ér egy emberélet? Most ne a végtelen életre gondoljunk, hanem csak arra, ami az egyik megszületésünktől a következő halálunkig tart. Erre az emberéletre. Pontosan annyit ér minden egyes ember élete, amennyit beletesz. Amire a szabad akaratát használja. Minden, amit „beleteszünk” – jót és rosszat – visszakapjuk egyszer, mint ahogyan az életünk során is visszakapjuk folyamatosan mindazt, amiket korábban tettünk. Ha egy korábbi életünkben gyilkosok voltunk, a mostaniban meg szentek, lehet, hogy meggyilkolnak minket most, de a következő életünkre ledolgoztuk azt, amit le kellett, sőt, a sok jótettel jót kapunk majd. Ilyen egyszerű – vagy legalábbis annak tűnik. Ugye?

Felejtsünk el mindent: mindegy, ki miben hisz: véletlenekben vagy sem, ok okozatokban vagy sem, örök életben vagy egyszeriben… Teljesen mindegy. Pontosan annyit ér egy ember élete, amilyen módon bánik másokkal, amit tesz másokkal és másokért, amennyire szeret másokat. Aki csak magára gondol, csak magáért tesz mindig mindent, aki azt gondolja, ő nem a többiek része, nem a nagy egész egy darabja, csupán egy különálló valami, az pontosan ennyit is ér. Mert mennyit ér egyetlen vízcsepp egy szomjazónak? És mennyit ér egy egész pohár víz? Együtt sokat, egyedül keveset. Tehát aki egyedül akar mindent, nem ér semmit. Aki másokkal és másokért, az többet. És minél többért, annál többet. Ugye érti mindenki?

Both Gábor

Share and Enjoy

6 Responses to “Mennyit ér egy emberélet?”

  1. Igen, érti mindenki, az olvasóid biztosan. Meg is írom neked, hátha jól esik a visszajelzés :)

    Ellenben a születés és meghalás, majd újra születés és meghalás úgy, hogy “így megy majd örökké” az bizony értelmetlen volna … És mivel az, mert mindennek KELL hogy legyen célja, hát nem is úgy van. Egy picivel többel mint a hitemmel állítom ezt. Egyébként James Lovelock – az ateista, nem tudom, most is az-e – azt mondta Gaia-elméletének elfogadásakor, amikor már ünnepelték, hogy nem, nem, még nincs készen. Azért nincs – mondta – mert minden működő rendszernek KELL hogy legyen célja … Ő még nem találta meg, de legalább becsületesen hiányolta a célt …

    Szeretettel. Köszönöm az írást.

  2. Tényleg jó írás.
    A szabad akarat az egy érdekes dolog. Valójában azt jelenti, hogy nem döntesz. Aki szemléli a világot, az sosem dönt.
    amikor azt mondod, hogy “akarom”, akkor szerinted ki az aki akar, vagy ki az aki akaratos? Ha eljutsz odáig, hogy az éned, vagy az elméd az aki dönt, akkor már rá is jössz, hogy nem kell döntened, mert mikor döntesz, biztos lehetsz, hogy rosszul döntöttél. Nincs jó döntés. Vegyünk egy egyszerű esetet, mikor a kertben úgy döntesz, hogy felásod a kertet, hogy megtermeld magadnak amit megeszel. Ha van tudásod hozzá, akkor tudod melyik növény ehető, és ásás helyett, összegyűjtöd a természetben ami ehető számodra. Ha nincs tudásod, akkor akár 10 hektár is kell hozzá, hogy megtermeld amire szükséged van. Ha csak annyi tudásod van, hogy pár növényt ismersz, akkor elég 1 hold is, amin megtermeled amire szükséged van. Ha pontosan ismered azt a néhány növényt, és tudod mire van azoknak a növényeknek szüksége, akkor egy 100-200 négyzetméteres kertben is bőven megtermeled azt,amire szükséged van. Mint láthatod, fontos a tudás, és a tudás az, ami ahhoz kell, hogy ne keljen döntened, és akkor hagyod a természetet olyannak, amilyen, és soha nem maradsz éhes, sőt még gyűjtened sem kell, mert mindig találsz élelmet, annyit, amire szükséged van. Ha meg akkora a tudásod, hogy ismered magad, akkor arra is rájössz, hogy párfalat elég, számodra, és azt is csak azért eszed meg, mert néhány növény termése érdekes ízű. Valójában azért döntesz, mert nincs tudásod az élethez, és a tudásod hiányát pótolod különböző szerkezetekkel. Nagyjából ezt nevezzük ok-okozatnak, és a hit azért jelenik meg, mert nincs tudásod az élethez. Amint valamit tudsz, a hit átvált tudássá. Ha hamis a hited, biztos lehetsz, hogy hamis a tudásod is, és ha hamis a tudásod, vagyis rájössz, hogy még sem úgy működik a világ, ahogy tanultad, vagy mások próbálják elhitetni, akkor biztos lehetsz, hogy a hited sem jó. Ezért mondom, hogy magadban, a magodban higgy, mert mindennek, mindenkinek a magjában van az a tudás, ami kell hogy olyanná váljon, amivé lett teremtve. Ezt látod minden növény magjában, mikor elülteted, kifejlődik, virágot, és termést hoz.
    Amint magadra figyelsz, tehát a magodra figyelsz, nem tudsz olyat tenni, hogy kárt okozz. Mihelyt, a külvilágban lévő hülyeségekre figyelsz, mikor mások mondják meg neked, mit tegyél, amikor az elméd virtuális, holo hülyeségeire, kitalációjára, gondolataidra figyelsz az is biztos, hogy ártani fogsz valakinek, valakiknek. Amikor magadra figyelsz, és azt teszed meg ami magadban a következő lépés, akkor valójában kilépsz a hülyeségedből. Aki nem árt senkinek, az magának sem árt. Ez az, ami az ösiségnek mondunk, az ősi törvény, amit minden magyar betartott. Ha ez szerint élsz, nem tudnak mit kezdeni veled, és kiléptél mindenféle piramis szerkezetű államból, amiben most vagy. Azt szoktam mondani: Mindenki lépik egyet. Csak egy lépés, amit meg kell tenned, hogy kilépj a hülyeségedből, ami miatt rád hat a mostani piramis szerkezetű állam. Ehhez nem kell gondolkodni, nem kell elméleteket, kitalációkat kitalálni, sőt akarni sem, csak megtenni. Ha ezt megteszi mindenki, akkor a piramis állam megszűnik.
    Megnéztem itt Geri Tiborral készült interjút, és aki csak piramisban gondolkodik, az még nem tud kilépni a piramis szerkezetű államból, ezért csak annyit akar tenni, ráadásul szabad akaratból, hogy ideiglenes kormány címen Ő kerüljön a piramis egyik csúcsába, ahol most épp az Orbán van. A vicc, hogy a piramis megmarad, tehát csak a vezetők változnak, és marad minden ugyan úgy, mint régen. Ugyan ezt akarja a magyarok világszövetsége, meg az elnöke is. Oda akar jutni a piramis csúcsába, pedig a valódi irányító, a piramis középpontjában van. A piramis középpontjában meg ugye a magyar király van. Az érdekes, az, hogy akkor tudod meg, ki a magyar király, ha kilépsz a piramisból, és amikor mindenki kilépett a piramisból, akkor belekerül egy gömbbe, ahol minden magyar ugyan olyan. A gömbből csak az után lehet kilépni, ha kiléptél a piramisból a Magyar királyságba, és utána megszüntetjük a Magyar királyságot is. Ez az a folyamat, amit nagyon gyorsan meg fogunk tenni. Csak pár évünk van rá, vagy még annyi sem. A piramisból, ha minden összejön, akkor ebben az évben ki kell lépni, mert most, hogy az Orbán kormány illegitim, tehát valójában nincs Orbán kormány, így már csak a magyarokon múlik, megteszik e, a piramisból a kilépést, és Magyar királyságba, mint államba belépnek. Nagyjából 1-2 éven belül el kell érni, hogy mindenki kilépjen a körből, a gömböcből is, és ekkor megszűnik a Magyar királyság. Utána lesz olyan társadalmi forma, amiben élünk, amit mindenki annyira vár, egész Gea erre vár, hogy ezeket a lépéseket a magyarok megtegyék, és megmutassák, milyen társadalmi szerveződésben érdemes élni. A magyaroknak ez a dolguk, megmutatni, csak megmutatni, milyen lépéseket kell megtenni. Semmit mást nem kell tenni a magyaroknak. Senkit, és semmit nem kell megváltoztatni, senkire nem kell hatást gyakorolni, csak meglépni mindenkinek, ezeket a lépéseket.

  3. Mennyit ér egy ember élete?? Kérdés, hogy kinek??? Neked a sajátod, vagy másnak a Tied???Esetleg neked a másé?

    A “mennyit ér” kérdés már eleve az egóból jön ugye, mert Ő az aki mindent megítél, besorol jónak vagy rossznak, sikernek, vagy bukásnak, ér-tékesnek, vagy ér-téktelennek tart! Ezzel nagyon nem érdemes foglalkozni, mert ezt csak és kizárólag az elme kondícionáltsága határozza meg! Kit hogy neveltek, programoztak! Afrikában sok helyen az emberek többre tartanak egy pohár vizet, mint 1 kiló aranyat, nálunk meg kicsit másként van! Hogy kinek mi mennyit ér, az csak a beégetett programtól függ! Amíg erre valaki nem jön rá, elég nagy bajban van, mert szinte biztos, hogy az állandó elégedetlenség és vágyakozás állapotában fog létezni! Egész egyszerűen azért mert minden ember legbelül a boldogságot keresi csupán! De aki a vágy (birtoklás)kielégülésétől várja a boldogságát, annak csak pillanatok jutnak, mert amint elérte valamilyen célját, a vágy nem csitul és már a következő dolgon jár az “esze”, hisz ő a vágytól reméli a boldogságot!! És itt a probléma!! Hogy nem is a kielégüléstől, a cél elérésétől, hanem a hajszolástól. Persze ők ezt nem tudják, csak kergetik a vágyaikat!
    Sok értelme erről nincs is beszélni, mert aki még nem tudott egy pillanatra sem túllépni az egón, az egy szót sem fog érteni, pláne hinni belőle! Aki meg tudja, hogy Ő az elménél, tehát az egónál jóval több, mert ezt már megtapasztalta, az meg mindent ért!!

    Az emberi életnek nincs értéke!!! Az csak VAN! Mindenkinek ugyanolyan, aki erre a Földre leszületett!! Csak van aki erről tud, és van aki nem! Ha valaki tudatában van hogy Ő valójában kicsoda, micsoda, akkor soha nem tesz fel magának ilyen kérdéseket! Egyszerűen csak létezik és kész! És emiatt egy nagyfokú hálát tud érezni! Márpedig ha valaki az állandó hála állapotában van(mert itt lehet a Földön, béke van, a Föld ad enni, van víz és levegő, és a nap minden reggel felkel), akkor nem méricskéli magát….hogy Ő, vagy valaki más mennyit ér.
    Mert nincs neki mércéje!!! Minden nap egyformán tökéletes, elfogadja azt amit az élet elé dob, ” mert “mi lenne jobb mint az amit az élet éppen eléd vet sorsod szövetébe fonva” (Marcus Aurélius, nem szó szerint)
    Ha megtanulsz elfogadni nincs olyan, hogy ez vagy az mennyit ér!! Tudod hogy minden csak pillanatokig “él” abban a formában amiben éppen megjelenik, és már el is kezd azonnal múlni! A baj csak az, ha ragaszkodunk valamihez, házhoz, autóhoz, szerelemhez, testhez!! Mert ez mind elmúlik!! És ha ezek voltak a boldogságunk(tév) eszméi, akkor elég nagy bajban vagyunk! Mert a megszerzés tizedmásodpercnyi boldogsága azonnal átvált aggodalommá, hogy” jaj csak minden így maradjon”. Mert nekem így jó!! (mondja az ego) De hát nem marad úgy semmi!!! És már át is váltott a boldogság szenvedésbe!!

    Tévedés lenne azt hinni, hogy akkor nem kell semmit sem csinálni, nem lehet célokat kitűzni(az egó meghaladása is 1 cél), nem lehet örülni bármilyen anyagi, tárgyi, testi dolognak!!Nem kell használni az elmét! Dehogynem!!! Csak nem kell hozzá kötődni!! És ha nem teljesül valami, akkor értelmetlen ezen aggódni, attól semmi nem változik! Nagyon nagy szeretettel ajánlom Csíkszentmihályi Mihály “Flow” című könyvét! Roppant tanulságos dolgokat ír le a boldogsággal kapcsolatban! Bejárta az egész világot, és mindenhol(Afrikától, Grönlanding) azt tapasztalta, hogy ha valaki a Flow állapotában van az a legnagyobb boldogság! Ezt általában úgy érik el ezek az emberek, hogy tökéletesen ott vannak abban a dologban, amit éppen csinálnak! Nincs egyetlen gondolatuk sem, nem tudnak semmiről, csak arról, hogy ők léteznek, és éppen azt a kütyüt bütykölik ami előttük van,nem idegeskednek, nem rohannak, nem kapkodnak,nem unják, csak csinálják, és ebben úgy el tudnak mélyedni, hogy megszűnik számukra a tér és az idő…. És ez nem függ a helytől a bütykölés tárgyától, és attól sem, hogy mennyi pénzt lehet vele keresni!! Bármit dolgozzanak ezek az emberek a munkájukban a legkreatívabbak, legügyesebbek, leghatékonyabbak, anélkül hogy egy cseppet is stresszelnének, vagy erőlködnének… Ők egyszerűen rájöttek erre, megtapasztalták ezt az állapotot, és abban akarnak lenni állandóan. Van egy eset a könyvben, ha jól emlékszem egy gyári daru kezelőről, aki a munkája során állandóan ebben a flow állapotban van. Rendkívüli műszaki érzéke és tudása van, ezért el akarták küldeni a főnökei tanulni, hogy vezetői állásban kamatoztassa a tudását, de hiába ajánlottak neki akármennyi pénzt Ő csak ezt a munkát akarja végezni…. Mert a pénz nem boldogít…. ugyebár…

    Akiknek nem sikerül spontán ez a flow állapot, azoknak kell keresniük egy olyan technikát, amivel az elmét sikerül meghaladniuk, vagy megállítaniuk(a “megáll az eszem” állapot elérése). Kell egy eszköz, amivel a programot letöröljük, vagy amivel tudjuk felügyelni!
    Erre jó a meditáció!! Ugyan az mint a flow állapota!! Megtanít a jelenben lenni! Persze nem az a cél, hogy napi 20 percig legyünk csak ott, hanem, hogy ezt szép lassan kiterjesszük az egésznapos tevékenységeinkre!!
    Hát, nem 5 perc, mire azt a sok marhaságot letöröljük a lemezről, amit évek alatt letöltögettünk rá!!! Időbe telik!

    De megéri!!! Mert el lehet jutni lassan oda, hogy eszedbe sem jut az emberéleteket méricskélni!!!

    Minek???

  4. Tibor nagyon szépen leírtad. Ha így élsz, akkor vagy kiléptél a piramisból, vagy nagyon közel jársz, hogy kilépjél.
    A piramis is egy jelkép, amit arra használunk, hogy valamit megértsünk.
    Aki csak piramisban gondolkodik, annak fogalma sincs a “Flow állapot”-ról, ahogy te nevezed, és magam ezt “mag állapot”-nak nevezem, A piramisban levést nevezik “én állapot”-nak is. A piramisban van egy belső gömb. Aki észreveszi a belső gömböt, az eljutott a “Flow állapot”-ba, amit úgy nevezek, hogy van kapcsolata a magjával, legalábbis van benne tapasztalata, legalább egyszer már megtapasztalta. A piramis köré is írható egy gömb. Amint a belső gömböt kiterjeszted, kiárasztod, megszünteted a köreidet, korjaidat (idő), kórjaidat (betegség), vagyis egyre többször “Flow állapot”-ban vagy, akkor egyszer eléred a piramis külső gömbjét.
    Amint eléred a külső gömböt, akkor lesz egy átváltozás, mikor a külső gömbből is kilépsz.
    Társadalomra levetítve, a piramis az, amiben most van a társadalom, tehát párturalom van és a piramis csúcsán ott van Orbán. A külső gömb, meg a Magyar szakrális királyság. Amint kiléptél a piramisból, egyszerre a Magyar szakrális királyságban találod magad, de a piramis is a külső gömbben van, így mindenki a Magyar szakrális királyságban él, csak a piramisban lévők nem tudják, vagy elfelejtették. Amint kilépsz a piramisból, pontosan tudni fogod milyen társdalomban élsz, és nem számít, előtte hol voltál a piramisban. Aki a piramisban van, annak parancsolnak, az szolga, annak hozzák a törvényeket, míg ha kilép a piramisból eléri, hogy senki nem parancsol neki, hanem tudja mi a dolga a társadalomban, mert ahogy magad mondod, a “Flow állapot”-ban van szinte egész nap. Nem tudod kikerülni a Magyar királyságot, legalábbis a Kárpát medencében, de ha még nem tudod az egész Geán sem. Az emberiség is egy piramisban van, és az egész folyamat arról szól, hogy kilépj a piramisból, és utána mindenféle gömbből.
    Szóval a piramis, és a gömb egy jelkép, ha jel van, ha jelen vagy, tehát a “most”-ban vagy.
    Csináltak egy virtuális, tehát nem valós, egy holo piramist is, és ez sokakat megzavar. Ezt a holo piramist nevezik cionizmusnak. Mivel csak virtuális az egész, tehát nem valós, és ezzel félrevezetik az embereket, és sokan ebbe a csapdába estek bele, és azt hiszik, hogy a cionista piramis részei. Tényleg nagy az átverés itt a Geán, vagy terrán, a térben, az élettérben.
    A virtuális piramist azért hozták létre, mert akik létrehozták, azok elkerüljék a felelősségre vonást, és mindenféle ganéságot megtudjanak tenni az emberek ellen, hogy őket ne büntessék meg. Azt nem tudják, hogy mindezzel csak maguknak ártanak, mert egyszer a becsapott emberek is rájönnek, hogy átverték őket.
    Csak egy valós piramis létezik, és erre még sok embernek rá kell jönni, hogy ki tudjon lépni az emberiség piramisából. Lényegében a zsidók Messiása fogja erre rádöbbenteni az embereket.
    Mint mondtam, egy jelkép, amit arra használok, hogy valami lényegeset mindenki megértsen.

  5. Én me hiszek abban, hogy ki kell lépnem a piramisból! És amíg az embernek elméje van addig erre nem is képes. Ki és be lehet lépegetni! A lényeg, hogy ezt ÉN! aki vagyok a tapsztaló figyelő tudatosság irányítsam. Engedjem vagy tiltsam! Az elme nem azért van hogy legyőzzük, ne használjuk, csak porosodjon egész életünkben! Biztos, hogy a teremtő nem ezért adta az embernek! Hanem azért, hogy használja, ha kedve tartja!
    A baj akkor van ha a megfordul a dolog, és az elme használja az embert, vagyis teljesen eltakarja a tudatot, vagyis saját magunkat!

    Nekem tetszik ez a ki-be lépegetés…Mert könnyedén kint tudok maradni(ha figyelek) és rá tudok nézni az elmémre ha bent vagyok. Igaz nem minden pillanatban, van, hogy beszippant percekre, de gyorsan észreveszem (már).Meg akarom tapasztalni az anyagot is, amennyire csak lehet, különben minek vagyok itt a Földön! Szemlélődve, elmerülve, csinálva! Mindent, amit csak az idő, hely, és a test enged!! De nem kötődve semmihez, elengedve bármit, amikor már nincs értelme benne lenni…

    Hogy mi van a társadalomban, engem már annyira ez sem érdekel! Régebben nagyon sokat foglalkoztam és mérgelődtem ezen! Akkor még nem tudtam, hogy csak az egó van hatalmon felettem!
    Nem foglalkozom a multtal, hogy ki mit miért csinált, mert azok már halott nem létező dolgok!!! Nem várok armageddont, világvégét, és megváltást sem, majd jön ha jönnie kell, úgy ahogy meg kell történnie! ha ezzel foglalkoznék, nem tudnék itt a mostban, az egyetlen valóságban lenni!!
    Természetesen itt élek a földön emberek között és figyelem az eseményeket, amik körülöttem történnek. Van családom(akik nem feltétlenül vannak ugyaolyan tudat vagy inkább elme állapotban) és én nem is várom el senkitől a környezetemben, hogy olyan legyen mint én”értse” a lényeget! Tudomásul veszem, hogy ők még nem “ilyenek” és az adott körülmények között igyekszem őket segíteni abban amit kérnek tőlük és én meg tudom nekik ezt tenni! Még akkor is, ha én magamnak azt soha nem tenném! És így vagyok a tágabb környezetemmel is!!! Nem várom el, hogy bármilyenek legyenek, elfogadom őket ahogy vannak, ha van dolgom velük teszem úgy ahogy legjobb tudásom szerint tudom, és ennyi!
    Természetesen van véleményem a dolgokról, hiszen mint mondtam megengedem az elmémnek, hogy működjön(hiszen a vélemény is elme tevékenység) csak elsősorban “képzelődésre” “képessé tételre” és nem “gond-olkodásra használom. Tehát amire való!

    Szerintem az emberek egyik nagy tévedése, amit Te is írsz, hogy Orbán áll a piramis csúcsán!! Orbán(vagy bárki más) semmi lenne, ha nincs mögötte a több milliós tömeg, akik flemelték Őt oda, és körömszakadtáig védik, nehogy valaki lelökje onnan! És csak azért, mert az egójuk azt diktálja nekik, hogy az Orbán(vagy bárki más) igazsága az én igazságom is!! Én is Orbán(vagy bárki más) vagyok!!! És ha Orbánt lelőkik a csúcsról és meghal(mármint vezetőnek lenni) akkor én is meghalok(mármint az egó) És az egó egyik fő jellemzője, hogy veszíteni azt nagyon nem szeret!! Képes mindent kitalálni, csak, hogy Ő győzzön(vitában,perben, háborúban, focimeccsen, politikában mindenhol) Tehát az a helyzet, hogy nemOrbán(vagy bárki mást) kellene itt legyőzni, hanem több millió egót!!! És az nem fog menni!!! Az egót nem lehet legyőzni. Még az egyes ember a saját egyszem egóját se képes rá! Nem lehet az egót legyőzni, mert a harc ellene már maga az egó ugyebár…. Csak meghaladni lehet!!! (jobb szót nem tudok rá!!) És Magyarországon(is) ettől irdatlan messze vagyunk!
    De ez legyen azok problémája akik el vannak veszve az egójukban!!! Engem ez már nem tud beszippantani!!Csak sajnálom azokat az embereket, akik így élik le az egész életüket, és még pillanatokra sem jönnek rá, hogy kicsodák is valójában! Persze tudták valamikor úgy 4-5 éves korukig, aztán szépen elhúzták a függönyt!!! Az egó függönyét!!

    • Amikor ahogy mondod “flow állapot”-ban, tehát mag állapotban vagy, akkor épp kiléptél a piramisból, sőt nem is gondolkodsz.
      Te már tudod milyen az amikor ilyen állapotban vagy. az érdekes ebben az, hogy mikor ebben az állapotban vagy, elkezded magad körül a világodat megváltoztatni úgy, hogy szinte észre sem veszed. A tested is elkezd változni.Ha sokat vagy ebben az állapotban, akkor olyan változásokon mész keresztül, hogy még új képességekre is szert tehetsz,ha meg vagy rá érve. A világot egyre teljesebben érzékeled, és ez az érzékelés sokkal fontosabb lesz számodra, mint ahogy az elme lencséjén látod. Olyan dolgokat is meglátsz, amit az elmével soha nem látnál meg, és nem tapasztalnál meg. Amint erre is rájössz, nem akarsz már az énedtől, egódtól, amit az elme hozott létre, semmit. Az átalakulás, vagyis az átváltozás pont azt jelenti, hogy ha egy magasabb minőséget értél el, akkor az agyad, az elméd, a tudatod, ami valójában egy, egy magasabb minőségbe kapcsol át. Minden megváltozik, amint kilépsz a gömböcből, mert ahogy a mesében hallgattad gyerek korodban, a gömböc mindent felfal, tönkretesz, és valójában az elme lufija, ami ha kipukkad, vége is a gömbnek, de ezt el kell érni. Most még élvezed a ki-be lépkedést, és talán élvezed is, de a továbblépéshez azt kell elérned, hogy elengedd az összes kört, mert az mindig visszahúz, ha hagyod. Az elmével tényleg nem lehet harcolni, mert aki harcol, az biztosan veszít az elme által létrehozott énnel, egóval szemben. Akkor is veszítesz, ha másokkal harcolsz, ha tényleg harcolsz, még akkor is, ha végül te győzöl, mert az én, vagy az egó, tehát az elme győz, és nem az, aki vagy. aki vagy, annak nem lényeges, ki lett az első egy versenyben, hanem élvezi a helyzetet, akárhányadik is lett. Erre még tényleg többen nem jöttek rá. Szóval nem kell senkit befolyásolnod, mert ahogy éled az életed, már észreveszik, hogy másként éled, és az már egy hatás, főleg, ha el akarják érni, hogy olyan boldog legyenek, mint ahogy téged látnak, akit nem lehet semmivel felhúzni, és élvezi az élet minden percét, bármilyen is az az élet. Egyre többen élvezik a társaságod, vagy legalábbis szeretnek a közeledben lenni, ha sokáig ebben az állapotban tudsz maradni. Ezt nevezik példának, hogy megmutatod, milyen amikor “Flow állapot”-ban vagy. Ez egy öngerjesztő állapot, amit mások is el szeretnének érni, akár tudják, minek nevezed, akár másnak nevezik. Nem a névadás a lényeg, hanem az állapot elérése. Szóval nem kell hatást gyakorolnod senkire, mert az, hogy vagy, létezel, már egy hatás. Nagyon sokat változnak az emberek azzal, hogy egyre több ember van, aki ebben az állapotban van. Ez most a felelősséged, hogy ameddig csak tudsz, ebben a “Flow állapot”-ban, ebben a mag állapotban légy, és mindenki aki már elérte, hogy akár néhány percre ebben az állapotban tud maradni, mert e néhány perc egyre hosszabb lesz, mihelyt újabb köröket engedett el, és egyre könnyebben is újra ebbe az állapotba kerülni, ha valami kizökkentette.
      Ha érdekel, Orbán mögött egyáltalán nincs több milliós tömeg, szóval nem az emberek tartják ott a piramis csúcsán. A Fityes mint párt sem olyan nagy lélekszámú, mint hiszed, vagy sejted. Ebben sem mondják el az igazat. Amúgy az LMP-nek volt, hogy nem volt 10 tényleges tagja sem, de papíron annyit írtak, amennyit nem szégyeltek.
      Elhitetni másokkal nem is olyan nehéz, mert senki nem járt utána. Rengeteg módon meg lehet hamisítani az adatokat. Tudod magam elküldtem egy felmérőt, egy kérdezőt, aki arra volt kíváncsi, hogy milyen állatokat tartok, vagyis milyen a gazdaságom, a gazdagságom. El is küldtem a fenébe, hogy semmi köze, senkinek, mi van a pénztárcámba, és milyen a gazdaságom, sőt azt is elmondtam neki, hogy az hogy mit kérdez, már ártalmas rá nézve is. Szóval nem kérdezzük meg senkitől, mije van. Ezzel szemben a bankoknak az volt az első lépésük, hogy felmérjék az országban, mije van, és minden lakásba be is mentek valamilyen ürüggyel a banki, vagy biztosítók alkalmazottai. Onnan lehetett tudni, mikor végeztek a felméréssel, hogy hitel felvételekor, nem kellett már kezes. A bankkártyákkal meg pontosan nyomon követik, mennyit költesz, és mire. Németországban tárolják minden Magyarországban élő vagyoni helyzetét rögzítő adatokat. Ezt ki is használják, mert nem tudták volna soha megcsinálni a deviza csalást, ha nem tudják, az illető vagyoni helyzetét. Másként a jóhiszeműsége miatt került mindenki a bankok csapdájába. Szóval pontosan tudják, kitől, hogy lehet elvenni a pénzét, házát, tulajdonát, mert még személyiségrajz is van mindenkiről, és tudják, adott helyzetben, hogy fog reagálni. a vicc tényleg az egészben az, hogy Kárpát medencében a Szent korona tulajdona minden, még a házad is, de ha használod, akkor addig használhatod, amíg élsz, vagy amíg össze nem dől a ház. ha valamit nem használsz, akkor azt nyugodtan használhatja más. Szóval mindenben így van, és akik most nagy pénzeket adnak ki, azok lényegében el is vesztik, még a pénzt is, mikor vissza áll a rend. Ezért mondtam, hogy ne sajnáljon senki semmit.
      Ez is egy példa, hogy ki, mint veri át magát, ha másokat akar átverni, mert egyszer le fogja dolgozni, ami kárt okozott. A kár nem más, mint kör ár, vagyis az aki kárt okoz, az körbe-körbe jár, és aki körbe jár, az ugyan oda jut, másként mindent elveszít, amit csalással ellopott, sőt le is kell dolgoznia a károkozást. Ez is egy én vagy önbecsapás, ami ugye azt jelenti, hogy az én vagy egó, vagy elme saját magával harcol, és soha nem tud győzni. Azért is hoztam ezt a példát fel, mert valójában nem mások ellen harcolunk, hanem az elme saját maga ellen harcol, és ezzel saját magát pusztítja el, mert egyszer rájössz erre is.
      Azért kaptad, jobban mondva, azért csináltad meg az elmét, hogy ezeket megtapasztald.

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL