ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Kik vagyunk? – T. Golas (1.)

by / kedd, 27 március 2012 / Published in Egyén és önismeret, Jegyzetek, News
220px-Thaddeus_Golas_Portrait_by_Sylvain_Despretz

A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ – Thaddeus Golas könyvét folytatásokban, 10 részben közöljük oldalunkon.
A paradicsom elérhető még a lusta embernek is – Használati útmutató: Ha valamit nem értesz, olvasd tovább! Ha akkor sem érted, olvasd el újra! Ha ekkor sem érted, elég, ha a hangulatát érzed: “élvezd a rezgéseket”! Ha megérted, ne vonj le következtetéseket!

ELŐSZÓ

Lusta ember vagyok. A lustaság visszatart attól, hogy elhiggyem, hogy a megvilágosodás erőfeszítést, fegyelmet, szigorú diétát és az erény más bizonyítékait követeli. Ez nagyjából a legrosszabb, amit itt kijelenthetek, de előbb őszintének kell lennem, mielőtt tiszteletteljes lennék. Azért végzem el ezt a munkát, hogy megírom ezt a könyvet, hogy megóvjam magam attól a gondtól, hogy beszélnem kelljen róla.

Elég gyatra esély van arra, hogy pont ez az, amit el kéne olvasnia bárkinek is ahhoz, hogy jobb érzése legyen önmagáról. Ha viszont szelíd ember vagy és tudni akarod, mire számíts, hogyha rád tör a megvilágosodás, és hogy miért jön el hozzád, akkor ez itt neked való.

Ezek a játék szabályai, ahogy én látom őket. Úgy veszem észre, hogy manapság sokan közülünk nagyon gyorsan nyílnak ki, és az egyik leggyakoribb félreértés, amivel találkozunk, az az, hogy azt hisszük, a felismerés – élményünk egyedülálló. Az az érzés, hogy tudjuk az igazságot, nem elég. Nem az a szándékom, hogy a végső igazság kinyilatkoztatását színleljem, hanem az, hogy bizonyos egyszerű attitűdöket, hozzáállásokat javasoljak, amik mindenkinek be fognak válni, és veled maradnak a legszélsőségesebb kiakadásban vagy űr-utazásban, még akkor is, ha az elméd már teljesen elfújta a szél. Ezek a hozzáállások annyira egyszerűek, hogy még körül is veszem őket egy képpel a világmindenségről, hogy megmutassam miért működnek még akkor is, ha nem hiszed, hogy be fognak válni.

A világmindenség olyan végtelenül nagy és bonyolult, hogy ha ilyen könyvekre lenne szükségünk ahhoz, hogy megvilágosodjunk, akkor sohasem jönne össze nekünk. Másrészt viszont a világmindenséget olyan egyszerűre tervezték, hogy semmi oka senkinek arra, hogy hiába törje a fejét, és boldogtalan legyen. Könnyű a kezedbe venni a létezésed, bármennyire bonyolultan néz is ki. Sokszor feladtam már azt az ötletet, hogy megírjam ezt a könyvet, azon az alapon, hogy az emberek azért nem tudják, mert nem akarják. De végül is nincs több okom nem megírni, mint megírni.

Azért írom, amit majd én akarok olvasni egy napon, amikor ott leszek elakadva egy fura helyen, Sokszor gondoltam rémséges élmények közben: Mit tudnék mondani valakinek, aki ebben az elmeállapotban van, aminek lenne még valami értelme? Ez az a fajta tesztelés, amin ez az információ átment. Egy sor sincs ebben a könyvben, ami csak azért lenne ott, mert jól hangzik. Ez az információ praktikus és megbízható. Biztonsággal átvitt engem és másokat néhány szélsőséges tudatállapoton, és összefoglalható néhány kulcsmondatban, amik elég egyszerűek ahhoz, hogy bármilyen válsághelyzetben felidézhesd őket.

Az első fejezet néhány röviden felvázolt ötlettel kezdődik arról, hogy hogyan jött létre a világ, a könyv többi része pedig az életünket vizsgálja ebből a nézőpontból. Ez a látásmód messzire nyúlik, kiterjed a tudás minden területére, és mivel nekem évekig tartott, hogy tisztázzam, nem várhatom, hogy bárki más csak úgy elfogadja. Mindössze csak annyit tehetek, hogy megkérlek, játsszál velem gondolat-játékot, nézd meg hová vezet, és vesd össze azzal, amit tudsz. Minek kell igaznak lennie a világról ahhoz, hogy így nézzen ki számunkra; ahogy kinéz? Van-e megbízható híd anyag és szellem között? Mint sok ember, én is évekig birkóztam ilyen gondokkal, és ebben a könyvben van néhány végkövetkeztetésem, lehet, hogy ezeknek a következtetéseknek csak akkor lesz értelme számodra, ha a saját ellenőrzési-bizonyítási folyamatodat követed. Ha így van, akkor az első fejezetben minden benne van, amire szükséged lehet, hogy hosszú ideig elfoglald magad. Másfelől, ha csak egy kézhez álló belső útikalauzt keresel, azt is meg fogod találni.

Igazán senkitől sem várom, hogy fogja ezeket a mondatokat, és kiterjessze, visszaalakítsa őket felismerés-élményekké. De ha közületek valaki, akiről sohasem fogok hallani, egy kicsit feldobottabb és boldogabb lesz, akkor ezt az egészet ezerszer is újra megírnám. Remélem, hogy kellemesnek fogod találni a rezgéseket.

I. fejezet

KIK VAGYUNK?

Egyenlő lények vagyunk, és a világmindenség az egymáshoz való viszonyainkból áll. Az univerzum egyfajta létezőkből van teremtve; mindegyik élő, mindegyik meghatározza a saját létezését. Igazából ez minden, amit tudnod kell ahhoz, hogy megértsd ezt a könyvet vagy megírd a sajátodat. Minden, amit mondok, az első bekezdésben gyökerezik, és bármilyen kérdést meg lehet oldani azzal, hogy végiggondolod a dolgot ebből kiindulva.

A világmindenség egyféle akármiből készült, amit lehetetlen meghatározni. A mi célunkra meg sem kell próbálni, hogy meghatározzuk. Mindössze azt kell feltételeznünk, és kipróbálnunk, hogy csak egyféle akármi létezik, és kipróbálhatjuk, hogy ez elvezet-e eme világ elfogadható magyarázatához, úgy, ahogy mi ismerjük.

Minden lény alapvető működési módja a kitágulás és összehúzódás. A kitágult lények áteresztők, az összehúzódott lények szilárdak és áthatolhatatlanok. Ezért aztán mindegyikünk, egyedül vagy közösen megjelenhet, mint tér, mint energia, vagy mint tömeg, a kiterjedés vagy beszűkülés mértékétől függően, amit választunk magunknak, és attól függően, hogy ki-ki milyen rezgéseket fejez ki azáltal, hogy váltogatja a kiterjedést és összehúzódást. Minden lény a saját rezgéseit irányítja.

Egy teljesen kiterjedt lény nem más, mint tér. Mivel a kiterjedés áteresztővé tesz, lehetünk “egyazon térben” egy vagy több kiterjedt lénnyel. Igazából a mindenség összes lénye is lehet egyazon térben.

A kiterjedést úgy tapasztaljuk, mint tudatosságot, felfogóképességet, megértést, vagy aminek csak hívni kívánjuk. Amikor teljesen ki vagyunk tágulva, a teljes tudatot érezzük, amelyben egyek vagyunk minden élettel. Ezen a szinten nincs ellenállásunk más lények bármilyen rezgéseivel vagy kölcsönhatásaival szemben. Ez az időtlen üdvösség állapota, amiben a tudatosság, érzékelés és érzések határtalan választéka áll rendelkezésünkre.

A tér egy olyan szintű tapasztalat, amit bármelyikünk elérhet, de nehéz pontosan beszélni róla a jelenlegi létsíkunkon, mert határtalan. Ez maga az, ami kiválasztja a határokat és meghatároz dolgokat. Mondhatnánk így is: Egyetlen Tudat; minden tapasztalat elérhető, az Egyetlen Tudat pedig mi mindannyian együtt vagyunk, vagy bármelyikünk, aki a kiterjedés legmagasabb fokán áll. Akár fel is állíthatjuk az elméletet: Isten semmit sem tudna tartóssá teremteni, ami behatároltabb lenne önmagánál, de ha önmagát másolja, akkor egy tartós világmindenséget élvezhet. Ezért tehát minden lény Isten másolata, “saját képére és hasonlatosságára”.

Nem számít, milyen szavakat használunk: létezünk és a világ is létezik, és ki lehet próbálni ezt a kitágulás-beszűkülés elméletet azon a behatárolt látásmódon belül is, hogy mi igaz számunkra, mint emberi lények számára, különösen az atom- és részecskekutatás területén.
Amikor egy lény teljesen össze van húzódva, akkor anyagi részecske, tömeggel, teljesen önmagába zárva. Összeszűkültségének mértéke szerint egy lény képtelenné válik ara, hogy egyazon térben legyen másokkal, ezért az összehúzódást úgy érzékeli, mint félelmet, fájdalmat, tudatlanságot, gyűlöletet, gonoszt, és fura érzések egész tömegét. Végletes esetben teljesen őrültnek érzi magát, ellenáll mindenkinek és mindennek, és úgy érzi, képtelen megválasztani tudatának tartalmait. Természetesen ezek csupán csak a tömeg-állapot rezgésszámainak megfelelő érzések, és bármikor kikerülhet belőlük azzal, hogy kitágul, elengedi minden ellenállását azzal szemben, amit gondol, lát, vagy érez.

Amikor egy lény váltogatja a kitágulását és összehúzódását, akkor energiaként létezik.
Megítélésem szerint a középső ponton, amikor ötven százalék kitágulás és ötven százalék összehúzódás történik, egy lény logikus lenne, nem-szubjektív, egó nélküli, és kiszámítható. Talán ez a ”Nullpont ”, amely a fizikában az energiaátalakulások egyik fázisa, éppúgy, mint az ”egohalál”, amin akkor megyünk át, amikor a tudatosság magasabb szintjeire terjedünk ki.
Fontos megjegyezni, hogy az energia nem valami objektív dolog mennyisége. Az energia, éppúgy, mint a tér és az anyag, olyasmi, amit sok-sok élőlény csinál. Az energialények általában olyan módon reagálnak a szomszédaikra, amely gyakran előre megjósolható, és automatikusnak tűnik, mint az eldőlő dominók. Amikor a térlényekhez viszonyulnak, az energia lények magas rezgésszámmal látszanak vibrálni, egy növekvő szubjektív szabadságban. Ha anyagi lényekhez viszonyulnak, akkor alacsony energiájúak lesznek, és lassabban vibrálnak, a szubjektív vonzásoktól rángatva, egyre megszállottabban és zavarosabban érezve magukat.
A világ vibráló lények végtelen harmóniája, a kitágulás-beszűkülés mértékeinek, rezgésszám-módosulásoknak (stb.) részletesen kidolgozott elrendezésében.

Mindegyik variációhoz, kombinációhoz, minden vibrációs szinthez az érzések és elgondolások egy meghatározott készlete tartozik. A más lényekhez való viszonyulásnak is más-másféle érzékelése van jelen minden különböző nézőpontból. Mindezeknek a lehetőségeknek a gondolata olyan lenyűgöző, és olyan nevetséges próbálkozás írásba foglalni őket, hogy nehéz innentől tovább mozgatnom a tollamat. Ugyanakkor viszont itt csak arra törekszünk, hogy megfogalmazzunk néhány olyan alapvető attitűdöt, ami helyreállítja a szabadságunk tudatát, hogy körbejárhassunk ebben a labirintusban vagy felmehessünk egyenesen a csúcsra. Arra kell csak emlékeznünk, hogy senki más nincs, aki ne lenne éppolyan csirke, mint mi.

Az egész világmindenség pont olyan lényekből van felépítve, mint mi magunk. Minden atomban minden részecske egy élőlény. Minden molekula vagy sejt: lények egész törzse. Az energia: sokunk együtt vibrálva. A tér: végtelen sok testvérünk és nővérünk a tökéletes üdvösség állapotában.

Nincs lényeges különbség az élő és a holt anyag között, mert mindkettő élőlényekből épül fel. Nemcsak a tömeg váltható át energiába, hanem az energia is átváltható térbe és viszont. A saját visszavonulásunk a tudatosságból, a saját-anyag állapotunk okozza azt, hogy testvéreinket, s nővéreinket úgy látjuk, mint objektív anyagot, energiát, és teret. Mindig azokat a tapasztalatokat és érzékeléseket éljük át, amelyek megfelelnek a mi vibrációs szintünknek.

Mindannyiunkra ugyanazok a szabályok érvényesek. A szabályok sehonnan kívülről nem erednek csak önmagunkból. Abból az igazságból erednek, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, s mindannyiunknak a lehetséges viselkedésformák és tapasztalatok egyazon skálája áll rendelkezésére. Szabadságunkban áll, hogy bármit megtegyünk, amit akarunk, azokon a szükségszerű törvényeken belül, amelyek az egyenlő lényekként egymáshoz való viszonyainkból fakadnak. Az első törvény pedig a szeretet kell, hogy legyen. A szeretet az a cselekedet, hogy más lényekkel egyazon térben vagyunk, és ez azt jelenti, hogy a szeretet valóság; éppannyira valóság, mint mi vagyunk. A szeretet nem behatárolt eszme, hanem valami, amit abszolút az egész lényünkkel teszünk.

Talán sokan közülünk nem kedvelik azt a helyet, ahol most vannak a világban, de mindannyian bizonyosak lehetünk benne, hogy a saját döntésünk alapján kerültünk oda, ahol vagyunk, aszerint, hogy kitágulunk a szeretetben vagy visszavonjuk tőle magunkat.

Az a fajta agy és test, amid van; az a család és társadalom, az a történelmi pillanat, amibe bele születtél, mindezek és még sok-sok más teáltalad lett meghatározva, a kiterjedésed mértéke szerint, és aszerint, hogy mennyire vagy hajlandó szeretni. Senki semmit nem csinált veled. Senki nem kényszerített. Abszolút igazság van abban a tapasztalatban, amit bármelyikünk a nap bármely másodpercében átél. Egy bizonyos értelemben mindannyian ellazíthatunk, mert semmi sem titok, semmi sem veszett el, semmit sem felejtettünk el, semmi sincs magára hagyatva.

Mindannyian egyfajta lények vagyunk, képesek kiáradó figyelemre és tudatosságra, vagy visszavonni magunkat tőle. És ez minden, amit tennünk kell: teljes, megengedő, szeretetteljes figyelmet adni abszolút mindennek, amit látunk az elménkben, a testünkben, a környezetünkben, más emberekben. A szeretetben való kitágulás olyan cselekedet, ami a világ minden lényének állandóan elérhető. Egy eltökélt tudatosság a mennybe fog vinni bennünket, és egy szeretetteljes hozzáállás szabaddá fog tenni.

Semmi más nem határozza meg a sorsunkat. A jó vagy rossz viselkedésformák másodlagosak. Bármit is teszel, szeresd magad azért, mert ezt teszed. Bármire is gondolsz, szeresd magad, azért, mert erre gondolsz. A szeretet az egyetlen dimenzió, amit meg kell változtatnod. Ha nem vagy benne biztos, hogy milyen érzés szeretni, szeresd magad, azért, mert nem tudod, milyen érzés. Semmi nincs a világon, ami fontosabb, mint a szeretet, amit a tudatos lények éreznek egymás iránt, akár kifejezik ezt valaha is, akár nem.

Semmi értelme aggódni vagy töprengeni a rosszabb vagy a jobb spirituális körülményeken, bár ha akarod ezt a játékot is választhatod. Nem leszel képes a jelenlegi rezgésszintednél tartósan feljebb emelkedni, amíg ugyanúgy szeretsz, ahogy most.

Nem számít milyen a spirituális helyzeted, nem számít, hol találod magad a világmindenségben, a választási lehetőséged mindig ugyanaz: kiterjeszteni a tudatosságodat, vagy beszűkíteni. És ott kell elkezdened, ahol vagy. Nincs semmi baj azzal, hogy ott vagy ahol vagy, ez is a számunkra elérhető végtelen sok tapasztalat egyike. Ami te vagy, az én is lehetek. Ami én vagyok, az te is lehetsz.

Bármit is tettünk az Egy Tudat teljes tudatosságából visszahúzódva, azt most csináljuk. Bármit is teszünk, annak a lehetősége mindig bennünk van, még akkor is, ha nem tesszük meg, ezért nem ellenállni kéne, hanem transzcendálni (túljutni rajta). Ezeket az emlékeztetőket rendszeresen használom: Ez is mindig bennem van.

Ezt is lehet teljesen kitágult tudatossággal tudomásul venni.
Bízhatunk a világ folyamatában. Ha a szeretet ezen szabályai igazak, akkor mindig működnek, akár tudatában vagyunk, akár nem. A szeretet valósága olyasmi, amit te magad teszel, szavakkal vagy szavak nélkül, és az eredményt a saját tapasztalataidból ítélheted meg. minden információ, mint ez is itt, állandóan jelen van a térben, és nincs szüksége könyvekre ahhoz, hogy valóság legyen. Mindig benned van.

Ebből az is következik, hogy semmiképp sem azért írom ezt a könyvet, hogy kifogásoljak bármit is, amit most bárki hisz. Minden logikán túl ott van a szeretet misztériuma: tudod, hogy mindnyájan egyek vagyunk, igazából senkinek sincs szüksége segítségre senki mástól, senki se szorul rá, hogy mondjanak vagy adjanak neki bármit is, így aztán úgyis a lehető legtöbb együttérzéssel fogsz cselekedni, a legjobbat teszed testvéreidnek és nővéreidnek, ami csak van benned. Tovább adom azt, amit nekem adtak, amikor úgy érzem, szükség van rá. Ha én úgy éreztem, akkor talán valaki más is úgy érzi. Ez itt egy levél a testvéreimnek, egy szeretet-üzenet, hogy megpróbáljam megmutatni, hogy amikor azt hittük, hogy a szeretet nem működik, hogyan működött mégis tökéletesen.

Érdekes gondolat-gyakorlat az, hogyha az egész játékot fejjel lefelé fordítjuk: a probléma nem az, hogyan szabadítsuk ki magunkat a tömeg (anyag) szintről, hogyan világosodjunk meg. Az igazi kérdés ez: Ha tökéletesen szabad és önmeghatározó lény vagy, akkor hogyan zártad magad egy testbe, hogy anyagi játszmákat játsszál? Hogy vetted rá magad és másokat, hogy egyetértsenek ezzel a játékkal? Hogy tetted az egészet kényszeresen megszállottá?

Többször is, amikor kiszálltam az űrbe, bevillant: Hát, ha egyszer ennyire könnyű kijutni, akkor akár vissza is mehetek játszani a játékot. Talán ez a végső kísértés. És talán senki sem igazán akarja tudni, hogy milyen könnyű, mert senki sem akarja megzavarni a játékot. Lehet, hogy mindannyian bújócskát játszunk. A fizikai valóság minden horrorfilmek egyik legnagyobbika, és tudod, mennyire szeretjük a horrorfilmeket. Ha a mindenség úgy, ahogy a mi rezgésszintünkről látjuk, illúzió, csak részben igaz, akkor ez csak eggyel több ok, arra, hogy élvezzük és szeressük, ahelyett, hogy kiakadnánk rajta.

Mindent, ami a földön történik, sok ezer különböző rezgésszinten lehet átélni, a legeufórikusabbtól a legnyomasztóbbig.

Tökéletesen a szabadságunkban áll bármelyik szintet kiemelni, kihangsúlyozni, amelyiket csak akarjuk. Semmit sem kell megváltoztatnunk, csak a figyelmünket és szeretetünket, a saját kitágulásunkat és szeretetünket.

Mivel a világ semmi más, mint élő lények, akik mindegyike a saját szintjét és saját kapcsolatait irányítja. a világban abszolút semmi nincs, amit bárhogyan is ki kéne javítani. Nem kell semmit sem tennünk miatta, bármi is az. A világmindenségben mindenhol tudat van, és minden lényben megbízhatunk, hogy a saját döntéseit kézben tartja. Bárhogyan is néz ki a számunkra, a szeretet sohasem veszíti el az irányítást: a kapcsolataink törvényei olyan őszinték és pontosak, mint a fizikai törvények.

Nem mondhatom, hogy ebben a pillanatban tudom mik ezek a törvények. De valamilyen szinten mindenki tudja, hogy mindannyian pontosan azt kapjuk, amit megérdemlünk. A harmónia végtelen, egy és isteni. Mit gondolsz, te hol illesz bele? Ne légy túl szigorú magadhoz! Egy kis szeretet messzire visz.

Share and Enjoy

One Response to “Kik vagyunk? – T. Golas (1.)”

  1. Dávid Hajni véleménye:

    Köszönet érte!! :)
    Hol és mikor olvashatjuk a folytatást?

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL