ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Ide süss mama, megvilágosodtam! – T. Golas (2.)

by / csütörtök, 29 március 2012 / Published in Egyén és önismeret, Jegyzetek, News
220px-Thaddeus_Golas_Portrait_by_Sylvain_Despretz1

A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ – Thaddeus Golas könyvét folytatásokban, 10 részben közöljük oldalunkon.
A paradicsom elérhető még a lusta embernek is – Használati útmutató: Ha valamit nem értesz, olvasd tovább! Ha akkor sem érted, olvasd el újra! Ha ekkor sem érted, elég, ha a hangulatát érzed: “élvezd a rezgéseket”! Ha megérted, ne vonj le következtetéseket!

II. fejezet

Mit csinálsz azért, hogy megvilágosodjál? Mik a jelei, hogy sikerrel jársz? Hogyan változik az életed, amint megvilágosodottabbá válsz?

Semmit sem kell előbb megtenned ahhoz, hogy megvilágosodjál!
Az összes lehetséges tapasztalatok már most is benned vannak. Bármikor felnyílhatsz a számukra, gyorsabban, mint azonnal, egyszerűen ott teremhetsz.

De nem lóverseny! A teljes kitágulás mindig ott van, időtlenül, benned és körülötted. Csak ott kell kinyitnod a tudatod, ahol biztonságosnak és kényelmesnek találod. Ha egy módszer túl gyors, menj lassabban. Ez az otthonod. Mindannyian a világhoz tartozunk.

Semmi sem áll az utadba, de a legtöbbünk mégis inkább szakaszonként, folyamatosan nyílik ki. Hajlamosak vagyunk érzelmi ciklusokon átemelkedni: az eufórikus felismerés minden ugrása után a negatívitás egy új más fajtájába ütközhetünk, ami a következő dolog, amit épp meg kell tanulnunk szeretni. De minél magasabbra mész, annál könnyebbé válik. A tökéletes tudatosság megtapasztalása, amelyben (tér) vagy, nem jelenti azt, hogy a mindenség összes részletének, és a behatárolt, visszahúzódott lények minden lehetséges kapcsolatának tudatában vagy.

Térnek lenni, annyi, mint késznek lenni arra, hogy teljesen tudatosíts magadban bármit, ami csak elképzelhető. Azt jelenti, hogy nincs semmi ellenállásunk, nem tagadunk meg semmilyen álláspontot vagy kapcsolatot. Ezért hát ahhoz, hogy elérjük a megvilágosodást, nem szükséges, hogy bármilyen meghatározott eszme- vagy tapasztalat-készletet gyűjtsünk, sem erényeket vagy szenvedéseket. Bármit, ami létezik, lehetséges tökéletesen kiterjesztett tudatossággal megtapasztalni.

Attól függetlenül, hogy hogyan határoltad be a tudatosságodat, szabad és önmeghatározó lény vagy. Senki más élőlény nem tudja kontrollálni a te vibrációs szintedet. Így hát a világ fizikai részében nincs olyan, ami szemben állhatna a szabad akaratoddal. Ez azt jelenti, hogy a fizikai világnak egyáltalán semmi hatalma nincs fölötted, nem kísért meg, nem zülleszt le, nem áll a megvilágosodás útjába, semmit nem is csinál veled.

TE vagy a létezési szinted egyetlen oka. A belső állapotod soha nincs programozva. Az a tapasztalat, hogy akaratod ellenére kényszerítenek, vagy kontrollálnak, csak akkor képes megjelenni, ha besűríted magad, ha összeszűkíted a tudatosságodat.

A valóságunk bármelyik szinten abból áll, hogy milyen egyedi tudatos lényeket észlelünk élőnek, és a megvilágosodás folyamata az, amikor kiterjesztjük a többi lények megértését magunkban, amíg mindent úgy nem érzékelünk, mint élő kölcsönhatást.

Minél inkább visszahúzódunk, annál inkább egy fizikai világban ragadunk meg; annál inkább az anyag megszállottjaivá válunk. Másfelől, minél jobban kinyílunk a testvéreink és nővéreink felé, annál kevésbé szilárd lesz a világ.

Minden olyan tapasztalat megvilágosodás, amiben a tudatunk a jelenlegi határain kívülre tágul. Azt is mondhatnánk, hogy a tökéletes megvilágosodás annak a felismerése, hogy egyáltalán nincsenek határaink, és hogy az egész világmindenség él.

Azért nehéz írni róla, és erőfeszítéseket tenni arra, hogy elmondjuk, hogyan érhető el, mert behatárolt kifejezéseket tudunk csak használni, miközben arról van szó, hogy hogyan menj a határokon túlra. Megvilágosodottnak lenni annyi, mint rugalmas tudatosságban, nyitott tudatállapotban lenni. A megvilágosodás maga a kitágulás folyamata, nem pedig az, hogy egy rakás új határhoz érünk el.

Nincs egyetlen helyes módja sem annak, ahogy a megvilágosodás után kellene nézni a világra. Nem vagyunk kötelesek semmi sem lenni, vagy épp nem lenni, amíg a szívünkben és a tudatunkban teljesek vagyunk.

Mit jelent teljesnek lenni? Azt jelenti, hogy készek vagyunk befogadni, magunkban tartani mindazt, ami különbözik bármely behatárolt gondolattól. Azt jelenti, hogy tudjuk: amikor kihangsúlyozunk valami pozitívat, ugyanakkor valami negatívat teremtünk. Amikor egy ideális tudást választunk, akkor a tudatlan tagadásunkkal is foglalkoznunk kell, ami különbözik ettől a tudástól. Amikor a szentség eszméjét hangsúlyozzuk, akkor együtt kell élnünk a bűnnel, ami kísérő társa, és el kell fogadnunk a felelősséget azért, hogy ezt is megteremtettük.

Ha ezt megtagadjuk, akkor itt a tudatosságban feszültség keletkezik; megsűrűsödünk, anyag-szintű lényekké válunk, és ott találjuk magunkat a fizikai testekbe születve. Amit a tagadásunkkal megteremtettünk, afölött pedig már nincs ellenőrzésünk; erővel a figyelmünkbe tolakszik, akár tetszik, akár nem, így a bűn, tudatlanság és tagadás világában élünk.

Ugyanakkor viszont, ha állandóan nyitottak és ellenállás nélküliek maradunk az ilyen negatívumokkal szemben, akkor nem vagyunk kénytelenek bennük élni. Ha elfogadjuk, hogy a csúnyaság mindig bennünk van, akkor szabadon teremthetünk szépséget. Ha tudjuk, hogy a hülyeség mindig bennünk van, akkor szabadon hangsúlyozhatjuk az intelligenciát. A szeretet a legmagasabb és legszentebb cselekedet, mert mindig magában foglalja azt is, ami önmagában nem szeretet; mindig és örökké kiterjed, hogy befogadja a szeretettelent is.

Milyen gyakran próbálunk egy ok-okozati összefüggést találni a tapasztalataink között, amikor pedig valójában csak a változó körülmények hintája leng ide-oda. Lehet, hogy egy negatív kötelességet választunk, mint pl. a szerzetesi fegyelem, és aztán úgy fogalmazunk, hogy megjutalmaztak érte. Vagy épp az ellenkezője: egy csábító élvezetbe merülünk, és aztán úgy érezzük, megbüntettek. Sosem lépünk hátra egy lépést, ahonnan láthatnánk, hogy csak az ingák lengenek.

Sokan közülünk kitartóan csak kedvesnek, jónak és bölcsnek gondolják magukat; megpróbálnak olyan ingák lenni, amelyek csakis az egyik oldalra lengenek ki.

Erre a zűrzavarra az a gyógyír, hogy szeressünk, hogy gondolati ellenállás nélkül tapasztaljuk az életet, amíg az anyag és energia fölé, a tér (üresség) – szintre emelkedünk. Ezen a szinten, ahol a szeretet állandó és a tudatosság nyitott, könnyebben meg fogjuk érteni azt a csodát, hogy ellentmondások, ellentétek és paradoxonok vannak bennünk. Szabadon tapasztalhatjuk, amit csak választunk, mert nem tagadjuk meg, hogy mindig minden más is bennünk van, amit épp nem választottunk.

A karma nem pontosan azért fizet meg, amit a múltban tettél. Csak annyiról van szó, hogy ha feljebb emelkedsz a rezgésszinteddel, akkor olyanfajta tapasztalatokkal találkozhatsz, amiktől visszavontad magad a múltban, vagy bármi másba is belefuthatsz, mint amihez most ragaszkodnál. Ha megpróbálod becsukni előle az elmédet, vissza fogsz esni egy alacsonyabb rezgésszámba. De ha nyugodtan nézel a nem kívánt eseményekre, és elfogadod őket gondolatban, és szereted önmagad azért, mert nem tetszenek neked, akkor tovább fogsz menni felfelé. Azt is mondhatod, hogy egy ideig rémképeidet is el kell fogadnod a magas állapotaiddal együtt.

Ahogy minden új, zavaró jelenséggel szembenézel és szereted, elkezdheted észrevenni, hogy a fenyegető gonosz dolgok közül, amik zavartak, semmi sem tűnt el a világból. De tudatalatti tehetetlen és reménytelen érzéseid elmúlnak, és megtanulod, hogyan irányítsd utazásodat viharos rezgések közelében vagy azokon át, és idővel már nem is fognak megtörténni veled. Látni fogod, hogyan tudod megváltoztatni az érzelmeidet és tapasztalataidat azzal, hogy megérted az összefüggéseiket a tudatosságod szintjével.

Például, ha az érzéseid elhalványulnak egy mélyen szeretetteljes élmény után, valaki iránt, akkor megértheted, hogy ami elhalványul, az az, hogy térben voltatok, most pedig mindketten egy alacsonyabb szinten rezegtek. Ha tudod ezt, és azt is tudod, hogy az alacsony hangulat is éppoly könnyen elmúlhat, ahogy jött, akkor kevésbé vagy hajlamos nagy döntéseket hozni, és veszekedésekbe bonyolódni miatta. Elég, ha ellazítod az agyadat, és csak nézed, ahogy áthalad rajta.

Mostanában sokan tapasztalnak közülünk ideiglenes feldobódást és a fényesség villanásait. Ha az ilyen eufórikus idők után új módon kezdenek elfajulni a dolgok, ez nem kell, hogy zavarjon. Lehet, hogy ez annak jele, hogy még mindig magasabbra mész. Közben azt is észre kéne vennünk, hogy hajlamosak vagyunk visszatérni – arra a rezgésszintre, ahol stabilan érezzük magunkat, – valami olyasmihez, amit meg bírunk élni. A stabilitás szintjét, azt a szintet, amelyiken kényelmesen érezzük magunkat, közös hullámhosszon másokkal, ezt kell megváltoztatni. Ezt pedig csak egy ellenállás nélküli tudat állapotban, állandóan kiterjedő szeretetben lehet megtenni.

Egészen természetes, hagy a megvilágosodás keresése közben, vagy ha csak boldogabb próbálsz lenni, a mindennapi tapasztalataidban keresed az eredmények jeleit. Valóban, a mindennapi életed nem más, mint a spirituális állapotod kifejeződése. Az életed megváltozik, ahogy szeretetteljesebbé válsz, de nem olyan módon, ahogy éppen elképzeled. Az, hogy mi történik, nem olyan fontos, mint az, hogy hogyan reagálsz arra, ami történik.

Van egy jó hozzáállás, amit bármely cél iránt felvehetsz: Ha megtörténik, jó; ha nem történik meg, az is jó. Sokkal azelőtt, hogy eljutnál addig, ahol biztonsággal tudnál döntéseket hozni a jövődről, úgy találhatod, hogy már nem is nagyon van kedved jóslásokhoz. Nem fogod bánni, ha elengedsz egy gyönyörű tapasztalatot, élményt, mert a szeretet éppoly kellemesen meg fog jutalmazni a következővel.

Hasonlóképpen nem sok specifikus tanácsot lehet adni arra, hogy milyennek kéne a megvilágosodott létezésnek lennie a Földön, és nem vagyok hajlandó ragyogó jóslatokat tenni arra, hogy mi lehetséges. Amint láttuk, mihelyt teljesen hajlandók vagyunk arra, hogy létrehozzunk egy helyzetet, valami mássá változik, ha az elménk elzárkózik a párhuzamos lehetőségektől. A mi anyagi szintünkön ez a valami más gyakran hajlamos valami kellemetlen dolognak lenni, és mihelyt megpróbáljuk visszavonni tőle az érzéseinket, már le is ragadtunk nála. Ez az egyik magyarázat arra, hogy az ideális és gyönyörű események miért tűnnek el az életünkből, míg a rosszak és ostobák megmaradnak, és ugyanez vonatkozik a rózsás jövendő megjósolására is.

De akármilyen bizonytalannak és irányíthatatlannak is tűnik ez a folyamat, a szeretet le fogja győzni a nehézségeket. Annyit biztonsággal meg lehet jósolni, hogy amint növekszel a szeretetben önmagad és mások iránt, ebben az életben kezdesz minden embert és tárgyat tökéletes formaként látni, pont úgy, ahogy most vannak. Minden pillanatban gazdag örömöt fogsz érezni. Mivel pedig a szépség mindig a néző szemében van, a rezgéseid is szépek lesznek.

Share and Enjoy

One Response to “Ide süss mama, megvilágosodtam! – T. Golas (2.)”

  1. Számomra a megvilágosodás annyit jelentett, hogy ezt követően többé nem kellett önmagamnak kérdéseket feltenni.

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL