ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Hogyan kerülünk ide? – T. Golas (5.)

by / szerda, 04 április 2012 / Published in Egyén és önismeret, Jegyzetek, News
220px-Thaddeus_Golas_Portrait_by_Sylvain_Despretz1

A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ – Thaddeus Golas könyvét folytatásokban, 10 részben közöljük oldalunkon.
A paradicsom elérhető még a lusta embernek is – Használati útmutató: Ha valamit nem értesz, olvasd tovább! Ha akkor sem érted, olvasd el újra! Ha ekkor sem érted, elég, ha a hangulatát érzed: “élvezd a rezgéseket”! Ha megérted, ne vonj le következtetéseket!

V. fejezet

Gondolatok és nevek özönével rendelkezünk sok különféle emberi viselkedésre, de amit teszünk, annak nagy része visszavezethető a kitágulás és összehúzódás általános szabályaira. Amint mondtam, a szabályok nem jönnek sehonnan önmagunkon kívülről. Ha elfogadjuk, hogy egyenlő lények vagyunk, akkor az egymással való kapcsolataink bizonyos igazságokat kell követniük. Nevezhetjük ezeket az igazságokat a fair és igazságos együttélés forrásainak, de az ilyen elnevezések nem számítanak. Egyszerűen csak így kell lennie, hogy az élő világmindenség létezhessen. Értelmetlennek tűnik meggyőző szavakkal beszélni erről, főleg az igazi megértéshez képest, amikor magad pillantasz bele ebbe az isteni rendbe és igazságosságba, meditáció és magas tudatállapotok alatt. Én csak egy behatárolt elgondolást ajánlhatok arról, hogy hogyan jelennek meg ezek a szabályok az emberi tapasztalatban.

Az egyenlőség eszméjét gyakran használják olyan módon, hogy a legalacsonyabb közös nevezőre süllyedést, avagy a középszer arcnélküliségével való megalkuvást jelenti. Az én felfogásom szerint az egyenlőség az, amikor a legmagasabb tudatosság, a tiszta tér szintjén jövünk össze, ragaszkodás vagy ellenállás nélkül, az élmény és a tudat teljes szabadságában, és összeolvadunk másokkal az extázisban vagy a nyugalomban, amit éppen választunk. Minden rezgésszinten, a legmagasabbtól lefelé, jelen vannak a mennyiség és érték, nagyobb vagy kisebb szeretet, intelligencia és hatalmak illúziói. Egymás számára az általunk kiválasztott és kihangsúlyozott vibrációk függvényében jelenünk meg, de lehetőségeinkben egyenlők vagyunk.

De ha ez igaz, akkor hogy kerültünk ilyen mélyen az anyagba, hogy a fizikai valóság tűnik az egyetlen valóságnak? És hogy ezek a térről szóló kijelentések úgy hangzanak, mint fura és bizonyíthatatlan fantáziák? Ami az igazolást illeti, azt hiszem, hogy az egyenlő lények koncepciója a fizikában jelenleg elérhető ismeretek új integrációjához vezethet, és ebből az információból következtethetünk univerzális méretekben is a kapcsolataink törvényeire. Addig is megkockáztatok néhány feltételezést arról, hogy kerültünk egyáltalán az anyagi szintre.

A legmagasabb szinten egy paradoxonnal indíthatunk: a kitágult lények, akik tökéletesen ellenállás nélküliek, tökéletesen ellenállhatatlanok is. A tér lények tökéletesen áteresztők más lények számára, de amikor valamelyikünk összehúzódik, akkor szilárddá válik az összezsugorodásának mértéke szerint, és akkor látszólag a tér lények hajtják. Az az élmény, hogy hajtják, és később kényszerítik, teljes egészében az összehúzódott lény sűrűségéből következik. A tér lényeknek soha nem áll szándékukban, hogy bárkit hajtsanak valamerre, vagy bármire kényszerítsenek.

Minden elképzelhető dimenzióban minden elképzelhető világ az Egyetlen Tudatban létezik, mint tiszta idea vagy archetípus. Amikor bármelyikünk visszavonja magát attól, hogy kész legyen megteremteni ezeknek bármelyik aspektusát, akkor visszaesik egy alacsonyabb rezgésszintre. Ennek illusztrálására képzeld el, hogy rengetegen vagyunk idea lények, akik közömbösek vagyunk Miki egér ideája iránt. Mivel sűrűbbek vagyunk, mint a tér lények, ők elkezdenének hajtani minket, és ezért úgy jelennének meg a térben, mint Miki egér úszó sugárzó képe, talán, mint egy tűzijáték minta.

Most pedig azt képzeld el, hogy néhányan közülünk nemcsak közömbösek iránta, hanem megtagadják Miki egér koncepcióját, s ezzel az anyagi szintig húzódnak vissza. A tömegünk pedig, mivel még sűrűbb, mint az energia, arra kényszerül, hogy felvegye a megadott formát, és Miki egér fizikai megtestesülésévé váljon. Ilyen módon, amit megtagadunk a képzetek szintjén, a tér szintjén, az megtestesül a fizikai szinten.

Az igazság természetesen nem ilyen sematikus, de a lényeget megértheted belőle. A tér úgy tűnik, meghajtja az energiát, és az energia úgy tűnik, meghajtja az anyagot. De ezek a visszahatások nem jelenhetnek meg a visszahúzódottabb lények sűrűsége nélkül. Azzal, hogy megtagadod a képességed arra, hogy megteremts egy dolgot, vagy azzal, hogy megtagadod valaki más szabadságát arra, hogy ezt tegye, leejted a rezgésszintedet odáig, ahol nemcsak Miki egér valóságos, hanem egy csomó más anyagi forma is. Az igazság megtagadása nyitja ki Pandora szelencéjét.

Nem kell feltételezned, hogy a te személyesen tagadtál meg minden nyomorult dolgot, ami a földön történik: amikor megtagadod a kávét, akkor a tea, és a kakaó valóságával is kényszeresen függő viszonyba kerülsz. Valami volt, ami kiakasztott, vagy inkább az ideák egész sora, amiket nem voltál hajlandó elfogadni vagy szeretni, így a rezgéseid fokozatosan leestek az anyagi szintre, és így egy testben találtad magad. De semmi sincs, ami visszatartana az anyagi szinten, bármilyen tapasztalataid is vannak arról, hogy más testek, energiák vagy a tér rángat és lökdös. A saját tudatlan tagadásod, a saját sűrűséged teszi lehetővé számodra, hogy lökődjenek. Nem érezhetsz fájdalmat, amíg nem csinálsz hülyeséget. A fájdalom annak a tapasztalása, hogy nem vagyunk képesek egyazon térbe kerülni másokkal.

Minden gonoszság, ami megjelenik számunkra, azért van ott, mert nem fogadtuk el, hogy ezt okozhatjuk, vagy megtagadtuk más szabadságát, hogy elfogadhassa ezt. A kiút pedig, bármilyen nehéz is elhinni, nem a további ellenállás, azzal, hogy átrendezzük a körülményeket, hanem az, hogy hajlandóak vagyunk ezt elfogadni – egyszerűen úgy, hogy szeretjük. Ahogy már eleve tennünk kellett volna. Sajnos a legtöbb jó szándékú ember megpróbálja megtagadni vagy eltüntetni azt, ami már megnyilvánultan létezik. Ezért sok spirituális feléledés csak mélyebb megtagadása a mi rezgésszintünkön létező tényeknek.

Mit tudunk tehát tenni a gonoszságokkal? Ha tiszta a fejünk, nagyon is sokat. Az énbe minden belefér – varázsmondókám ez: én ezt a tapasztalatot sem tagadnám meg az Egyetlen Tudattól.
Ha pedig egyszer tisztáztad ezt az ügyet a fejedben, akkor csak tedd azt, amit helyesnek érzel. A gonoszság, mint másodlagos valóság jelenik meg, miután visszavonultál egy alacsonyabb vibrációs szintre. A gonosz hatalma pont abból fakad, hogy rávesz minket, hogy foglalkozzunk vele és megpróbáljuk megsemmisíteni. Amikor a tudatunk nyitott, akkor semmi, – amit a gonoszra válaszul teszünk, nem bír nagyobb jelentőséggel, mint ha egy csatornát ásnánk, hogy levezessük a szennyvizet a házunkból. Mindenképp menj el a doktorhoz, ha beteg vagy; tedd ártalmatlanná azt, aki bántani akar; kérj meg kellemetlen embereket, hogy hagyják el a házadat; csak tartsd a tudatodat végig nyitva, és tudd, hogy minden gonoszság a szereteted hiányossága miatt jelent meg az életedben.

Az igazi ellenség – ha van ilyen – benned, magadban van, a szereteted hiányosságában. De abban, hogy dolgunk van a gonosszal, semmi morális ítélet nincs. Ha nem vagy hajlandó elismerni, hogy léteznek autók, akkor el fognak ütni; nem azért, mintha bűnös vagy neurotikus lennél, hanem egyszerűen azért, mert nem nézel az autókra. Nem látod, ha feléd jönnek.

Vannak, akik azt gondolják, hogy a gondolatok létező dolgok, és hogy ki kell védened a negatív gondolatokat, különben meg fognak történni. Amint az előbbiekben láttuk, a gondolatok kétségkívül nagy hatalmúak, amikor kitágult lények fogadják el őket. De a gondolatoktól való visszahúzódásunk kísérlete az, ami elsősorban okozta az anyagi szinten való megtestesülésünket. Ha kivéded a negatív gondolatokat, akkor előbb-utóbb meg fognak testesülni a számodra. A negatív gondolat elleni ellenállásod az – akár tudatosítod, akár nem –, ami megjeleníti azt a dolgot az életedben.

Mit keresek én egy olyan tudatszinten, ahol ez a valóság? Ez az első, amit érdemes megkérdezned magadtól, amikor valami rondába, gonoszba vagy hülyeségbe botlasz. Mindig velünk egyenlők között vagyunk, és az igazság és szeretet mindig tökéletes. A világmindenség a tökéletesen elrendezett szeretet-kapcsolatok végtelen szövete, és amikor eléggé szeretsz, felemelkedsz. Még csak addig sem kell várnod, amíg letelik ez az életed. Hogy úgy mondjam, a lényed mozgása az időn át. Nem vízszintes. Minden tudatállapot most rögtön elérhető. A múlt és jövő összes lehetősége időtlenül létezik, mindig itt van, és a valóságszintedet a saját rezgéseiddel aktivizálod. Az extázis tökéletes drágaköve az, hogy az vagy, aki vagy.

Olyan tudatossági szinten vagy, amiben a legnagyobb élvezet és extázis van benne, amit most képes vagy elfogadni. Bármit is mondok magamnak, vagy bármi néha a tapasztalatom, ebben a pillanatban az a legnagyobb élvezet számomra, hogy egy fillér nélkül ülök egy szobában San Fransisco-ban, és ezt a könyvet írom.

Próbáld ki ezeket a mondatokat meditáció közben: Megadom magam ennek a valóságnak.
Nincs ellenállásom ezzel a valósággal szemben. Egy vagyok ezzel a valósággal. Megadom magam az egyenlőségünk igazságának. Nincs ellenállásom az egyenlőségünk igazságával szemben. Egy vagyok az egyenlőségünk igazságával.

Share and Enjoy

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL