ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Hogyan jutunk a megvilágosodásig? – T. Golas (10.)

by / szombat, 14 április 2012 / Published in Egyén és önismeret, Jegyzetek, News
220px-Thaddeus_Golas_Portrait_by_Sylvain_Despretz6

A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ – Thaddeus Golas könyvét folytatásokban, 10 részben közöljük oldalunkon.
A paradicsom elérhető még a lusta embernek is – Használati útmutató: Ha valamit nem értesz, olvasd tovább! Ha akkor sem érted, olvasd el újra! Ha ekkor sem érted, elég, ha a hangulatát érzed: “élvezd a rezgéseket”! Ha megérted, ne vonj le következtetéseket!

X. fejezet

Sok ösvény vezet a megvilágosodáshoz. Néhányan közülünk, akik kitágultak a felemelkedés szintjéig, ezután egy meghatározott ösvény dogmatikus szükségszerűségét kezdték prédikálni.
De a megvilágosodást nem érdekli, hogy kerültél oda. Ha pedig a paradicsomban nem fogod ezen törni a fejed, akkor most se aggódj miatta.

Én csak azt szeretném megmutatni, hogy miért kell tényleg önmagadnak megtenned. Cselekedj a szerint, amiről tudod, hogy igaz. Az én nézőpontom, amelyhez rengeteg munka és kétely árárn érkeztem el, az, hogy én nem fogok semmi olíyan ösvényt követni, ami a legtöbb általam ismert embernek megnehezíti az életét, sőt talán több életre is visszatartja őket.

Én magam olyan ösvényt kell, hogy válasszak, ami mindenkinek járható. Ha másként teszek, akkor azon kapom magam, hogy visszajövök segíteni azoknak, aki nem spirituális atléták. De ha mindenki számára nyitott utat választom, akkor tudni fogom, hogy akik visszamaradtak, azok saját szabad akaratukból tesznek így, és így nem kell újra visszajönnöm.

Amint van tökéletes megvilágosodás, úgy tökéletes eszköz is van a megvilágosodáshoz: egy egyszerű ösvény, ami a világ minden lényének mindig elérhető. A szeretet a megvilágosodás tökéletes eszköze. Minden időben, minden lénynek elérhető: semminek és senkinek nincs hatalmában, hogy az útjába álljon.

Abban a pillanatban, hogy a mindenkinek elérhető ösvényt választod, ez minden: már rajta is vagy a mindenkinek elérhető ösvényen.

Ez a könyv az első fejezet, első bekezdésének feltételezését járja körbe, de hadd legyen világos, hogy én valóban sokszor jártam az összes említett tudatállapotban, éppúgy, mint sok más emberi lény. Nem csupán találgatok. Ezek az állapotok nem állnak távolabb tőlünk, mint egy lélegzetvételnyi levegő. Sokszor pedig nekem magamnak is el kellet engednem még ezt az elvet is, ezért biztonsággal mondhatom: Menj a szeretetben a józan ész határain túlra! Biztonságos.

Ez az egyetlen biztonság. Szeress annyira, amennyire csak tudsz, és amikor készen vagy rá, minden meg fog mutatkozni a számodra.

A megvilágosodásra leginkább rászoruló elmeállapot az, amely úgy látja, hogy az emberi lények rászorulnak a vezetésre vagy a megvilágosodásra. Az a bűn, amit leginkább szeretni kell, és megbocsájtani, az az elmeállapot, amely az emberi lényeket bűnösnek látja.
Azok közülünk, akik a tér egy felvillanásához negatív megközelítéssel jutottak el, lehet, hogy azzal próbálják kényelembe helyezni magukat, hogy azt mondják, egy Boddhiszattva-úton vannak, és azért jönnek le, hogy segítsenek másoknak. De akkor még jobban ügyelnünk kell az indítékainkra.

Mindenkinek, aki megengedi másoknak, hogy úgy kezeljék, mint spirituális vezetőt, a saját felelőssége, hogy megkérdezze magától: A világban számomra elérhető összes észlelés közül miért hangsúlyozom én a testvéreim tudatlanságát? Mit keresek én egy olyan szerepben, ahol ez a valóság? Milyen mércéhez ragaszkodom, amely szerint sok ember szenvedni látszik, miközben én vagyok a megvilágosodott?

Ezek a kérdések nagy sokk-ként értek engem, és ez az egyik módja, ahogy válaszolhatok magamnak: Minden, ami a testedben történik, a rezgésszintek végtelen skáláján játszódik. Ha jobban szereted a tudáshiányodat, mint én ezt a tudást, akkor magasabb szinten vagy, mint én. Abszolút semmi külső bizonyíték nincs, ami megmondaná nekem, hogy te mennyire szereted magad, mivel én a saját rezgéseim behatárolt látásmódjával látlak téged. Ilyen értelemben pedig önmagamat látom.

Akármilyen zavarodottnak, hülyének vagy szeretettelennek tűnik nekünk egy másik személy, sosincs jogunk feltételezni, hogy az ő tudata alacsonyabb szinten van, mint a miénk. Lehet, hogy a szeretet sokkal mélyebb dimenzióit ismeri. Az hogy milyennek látjuk, a saját rezgésszintünk közvetlen mércéje. Ugyanazok az emberek, akiket most vulgárisnak, megvilágosodatlannak, hülyének, rablónak, őrültnek látunk ugyanazok az emberek, mihelyt megtanuljuk jobban szeretni őket és minden irántuk való érzésünket, a belépőjegyeink lesznek a paradicsomba. Ez minden, amit tennünk kell szeretni őket. Kifejezhetjük ezt a szeretetet, vagy nem, ahogy csak akarjuk. Még az sem számit, hogy bánunk velük. De úgy kell látnunk és szeretnünk őket, ahogy most vannak, mert nem tagadhatjuk meg tőlük a szabadságot, hogy azok legyenek, amik, mint ahogy önmagunkat is úgy kell szeretnünk, ahogy most vagyunk.
Emlékezzünk, hogy mindenki valamiféle ellentéte annak, amihez a múltban ragaszkodott, vagy amihez a jövőben hajlamos lenne ragaszkodni. Amíg behatárolt lényekként fogjuk fel magunkat, ugyanolyan távol vagyunk a középponttól, akár jók, akár rosszak vagyunk, akár épeszűek, akár őrültek.

Ha valaki tudatában van valamennyire a magasabb szinteknek, és tudja, hogy szabadon lehet bárhol az univerzumban, akkor lehet, hogy igazolást fog keresni arra, hogy miért vesz részt a fizikai játszmában. A hiúságának leghízelgőbb módszer az életéhségének álcázására az lesz, ha úgy látja magát, mint aki elhozza a megvilágosodást, tisztaságot vagy erényt. Senki, még ő maga sem fogja megkérdőjelezni indítékait és eredményeit, hiszen nem azt teszi-e, amit mond? Ha másoknak nem sikerül elérni az ő magas szintjét, az nem az ő bűne- és így örökké fenntarthatja a játszmát. Az pedig önmagát tartja fenn mindaddig, amíg az illető nem lesz hajlandó meglátni, hogy a saját rezgései emelik ki a rosszat és a tudatlanságot, amit lát. Minél inkább gyűlöli a gonoszt, annál több gyűlölni való gonosz lesz jelen. Minél inkább azt tanácsolja az embereknek, hogy ellen az anyagi világnak, annál inkább hozzáköti őket.

De még ezek a megjegyzések is annak a következményei, hogy nekem pedig ellenállásom van a gonosznak való ellenállás hibájával szemben. Tökéletes példája ez annak, hogy mindig bűnösök vagyunk abban, amit másoknak rovunk fel. Bármit is látunk, az mindig mi magunk vagyunk.

Semmi értelme kijavítani bárki más viselkedését. Igaz, hogy ha tudná, mit csinál, akkor nem csinálná, de ő is éppúgy képes rá, mint mi magunk. Ha nem látja a saját akaratából, akkor talán hajlamosabb lesz meglátni, ha megmondjuk neki? Ha semmibe vesszük a tévedéséhez való jogát, mi éppúgy tévedésben vagyunk.

Az, hogy megadjuk másoknak a hülyeséghez való jogot, az egyik legfontosabb, és legnehezebb lépés, amit megtehetünk a spirituális fejlődés útján. Kényelmes dolgunk van e téren, mert a lehetőség, hogy megtegyük ezt a lépést, nap, mint nap mindenütt körülöttünk van. Azoknak közülünk, akik úgy teszünk, mintha nagyobb tudásunk lenne, mint testvéreinknek; akik több megvilágosodott tapasztalatról számolunk be, több elszámolni valónk van, épp azért, mert többet tudunk.

Ez a könyv a saját tudattalanságom leírása és tanítása. Az itt adott információn túl azt próbálom megmutatni, hogyan tudja egy emberi lény úgy kezelni az efféle tapasztalatokat, amiket én is átéltem, anélkül, hogy fura játszmákat erőszakolna a testvéreire és nővéreire.

Ha bármikor tovább adjuk azt, amit nekünk megmutattak, akkor ugyanazzal az isteni szeretetettel kéne ezt tennünk, amivel nekünk mutatták meg mindezt. Nem más vagyunk, mint a spirituális öröm csatornái, és hogy továbbra is megmaradjon ez az örömünk, csak nyitott csatornáknak kell maradnunk.

Ha mindig a felsőbb fény felé fordulva maradunk, mintha a napba néznénk, akkor ez megárt annak a képességünknek, hogy lássukl a körülöttünk lévő embereket. De ha a fény a vállunk fölött jön át, rajtunk átragyog, akkor látni fogjuk mások szépsgét, és nyitottak leszünk a minden formán keresztül érkező fény felé, és ismerni fogjuk a teremtett világ csodáját. Gyakran mondom: Köszönöm testvéreim, és nővéreim, hogy beengedtétek tudatomat erre a helyre.

Ha elég szerények és büszkék vagyunk ahhoz, hogy annak a tudásnak a birtokában cselekedjünk, hogy egy végtelen harmóniában létezünk, és se nagyobbak és se nem kissebbek nem vagyunk, mint bárki más, akkor a legtökéletesebb spirituális gazdagságot és élvezetet élvezhetjük.

Hadd emlékeztessen minden drágakő a szeretet gyémánt fényére. Tudjad, hogy a legkisebb kedvesség is a megvilágosodás végtelen drágakövének egy oldala.

MÉG LUSTÁBBAN: Az emlékeztetők gyűjteménye a szövegből

Egyenlő lények vagyunk, és a világ az egymáshoz való viszonyainkból áll. Mit keresek én egy olyan tudatszinten, ahol ez az igazság? Semmi ellenállás! A szeretet az, ami. Szeress annyira, amennyire csak tudsz onnan, ahol épp vagy! Akár tudatában vagyok, akár nem, egy vagyok minden létező alapokával

Akár érzem, akár nem, egy vagyok minden szeretettel a világmindenségben. A szeretet az egyetlen dimenzió, amit meg kell változtatni (szeress jobban). Menj a szeretetben a józan ész határain túlra: biztonságos. Ez az egyetlen biztonság. Minden tudatállapot elérhető itt és most. Mindig bennünk van a lehetősége, hogy ilyen módon viszonyuljunk. A megvilágosodást nem érdekli, hogy kerültél oda. Bármit teszel, szeresd magad azért, mert ezt teszed! Semmit sem kell előbb megtenned ahhoz, hogy megvilágosodott legyél! Ezt is át lehet élni tökéletesen kitágult tudatossággal. Ezt a tapasztalatot sem tagadnám meg az Egyetlen Tudattól! Mégis mit gondoltál, minek van szüksége arra, hogy szeresd? Ha megtanultad szeretni a poklot, a mennyországban leszel. Köszönöm testvéreim és nővéreim, hogy beengedtétek a tudatomat erre a helyre.

VÉGE

Share and Enjoy

2 Responses to “Hogyan jutunk a megvilágosodásig? – T. Golas (10.)”

  1. Nagyon szépen köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    ♥*

  2. Kovács Mariann véleménye:

    Nem találtam sehol, így most ideírom: Thadeus Gollas könyvét, A lusta ember útikalauza a megvilágosodáshoz címűt, Vörös Ákos PrAkash fordította Papajinál töltött tanítványi évei alatt. A tanítványi körnek kiadott fordítás azóta is ebben a formában jelenik meg az Interneten. Valahogy senkinek nem fontos, hogy ezt is megjegyezzék a fordítás közreadásával egyidejűleg, ha már az engedélye nélkül feltették a netre.

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL