ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

Hogyan érezzük jól magunkat? – T. Golas (3.)

by / szombat, 31 március 2012 / Published in Egyén és önismeret, Jegyzetek, News
220px-Thaddeus_Golas_Portrait_by_Sylvain_Despretz2

A LUSTA EMBER ÚTIKALAUZA A MEGVILÁGOSODÁSHOZ – Thaddeus Golas könyvét folytatásokban, 10 részben közöljük oldalunkon.
A paradicsom elérhető még a lusta embernek is – Használati útmutató: Ha valamit nem értesz, olvasd tovább! Ha akkor sem érted, olvasd el újra! Ha ekkor sem érted, elég, ha a hangulatát érzed: “élvezd a rezgéseket”! Ha megérted, ne vonj le következtetéseket!

III. fejezet

Semmi baj azzal, ha jól érzed magad! Ez a megvilágosodás egyik legfontosabb üzenete. Megpróbálhatjuk a legmagasabb szintű élvezetet – hogy úgy mondjuk, Isten élvezetét – megtalálni mindenben, amit érzékelünk. Senki – aki magasabb tudatban él – nem akarja, hogy nyomorultan érezze magát a Földön.

Egy paradicsom van benned és körülötted ebben a pillanatban, és hogy benne légy, meg se kell mozdulnod, még csak a szemed se kell felemelned erről az oldalról. Kinyithatod magad arra a gyémánt tökéletességre, ami mindenben benne van, amit látsz vagy érzel. Ha nem hiszed, hogy ez ilyen könnyen megtörténhet, pusztán azáltal, hogy szeretsz, akkor csak légy pillanatról pillanatra szeretetteljes, és bízz benne, hogy el fog jönni hozzád.

A tér (üresség) soha nem állít határokat vagy próbatételeket senkinek az útjába, aki megpróbálja felemelni a spirituális szintjét. Az utólagos értelmezgetésben talán úgy tűnik, mintha próbára tennének, de az igazság az, hogy mindig meg van engedve neked, hogy magad döntsél, hogy meghatározd, melyik világ valóságos neked.

A magasabb lények nem győznek örülni, amikor elég szeretet mutatsz ki ahhoz, hogy feljebb emelkedjél. Minden segítséget és lehetőséget meg fogsz kapni, ha kéred, bármilyen módon is kérnéd: egy egyszerű imával, meditációval, vagy azzal, hogy levelet írsz a Télapónak. Soha senki nem kényszerít arra, hogy gyötörd vagy frusztráld magad. Semmit nem kell bizonyítanod. Nem is tudsz bizonyítani semmit: a vibrációid mindig az igazat mondják, nem is hazudhatsz róluk.

A szeretet szárnyain pedig könnyű felemelkedni. Bármilyen meggyőző a valóság bármely szintjének az érzékelése, bármilyen túláradó, tekervényes és összetett, még mindig csak az igazi valóságunk egy töredékét látod, az igazi valóság pedig: csak önmagunknak lenni, ellenállás nélkül, ragaszkodás nélkül, mindent szeretve.

Azzal sincs semmi baj, hogyha jól érzed magad szexuális kapcsolatokban. Igazából egy kielégítő orgazmus sokkal inkábbspirituális felismerés, mint technikai eredmény.

A test nincs elválasztva a szellemtől-lélektől, hiszen az egész test sok lény extatikus alkotása, akik más tudatszinteken vibrálnak. Egy mély orgazmus a szeretet felismerése sok szinten, beleértve azokat, amiket sokan közülünk állatinak gondolnak mostanában. A szeretet, vagyis a másokkal való egyazon térbe kerülés vagy azonos rezgésekre állás, a létezésünk alapja, és végtelenül sokféle alakot vesz fel. Mint minden más tapasztalatból, a szexuális tapasztalatok közül is mindig azokat kapjuk, amiket megérdemlünk, aszerint, hogy mennyi kedvességgel és szeretettel viseltetünk önmagunk és mások iránt.

A szex extázisát tekinthetjük annak tükrének, ahogy pszichikusan feloldódunk isteni testvéreink és nővéreink terében a kitágulás magasabb szintjein. A szeretkezés az egyik kifejezése annak, hogy a tér-szinten álló velünk rokon lények kérnek bennünket, hogy adjuk meg magunkat a szeretetben, és fogadjuk be más lények különbözőségeit, tökéletességeit és szépségeit. Ha ez így van, akkor miért javasolják olyan gyakran az aszketizmust, mint spirituális ösvényt, és miért tűnik néha úgy, hogy működik? Amint az előző fejezetben láttuk, amikor keményen nyomulsz egy irányba, alighanem egy másik állapotba lendülsz át, mint ahova jutni szándékoztál. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy csak érzéki örömöket élvezz, akkor (hacsak nem nyitott a tudatod) át fogsz dobódni egy másik állapotba, ahonnan az aszkézis látszik a helyes útnak. Ha pedig elég messze elmész az aszkézisben, könnyen lehet, hogy átdobódsz az üdvösségbe és extázisba, amint sok szent elmondta nekünk.

Ugyanakkor, hogyha elég hangosan reklamálsz, kapni fogsz egy villanásnyi bepillantást a magasabb tudatba. Ha megtagadod magadtól az ételt, szexet, kommunikációt, vagy alvást, ezzel valamiképp azt jelented a központnak, hogy az életformád nem működik, és lehet, hogy engedélyt kapsz egy rövid visszatérésre a térbe, hogy kipróbáld. De az ilyen villanások, noha mostanában ezekből áll mindaz, amit az emberiség a térről (üresség) tud, nem azonosak az egész fénnyel, bármilyen meggyőzőnek is érezzük őket. Ezek a villanások még instabilak is, így nem a legkényelmesebb utat jelentik hazafelé. Nem leszel képes magasabb szinteken maradni, ha ilyen negatív hangsúllyal kerülsz oda. Akármilyen elmés, magas elméletekkel ringatod magad kényelembe a felől, hogy miért jössz vissza a földre, az aszkézis mindig vissza fog hozni a fizikai szintre, amíg csak el nem kezdesz eléggé szeretni ahhoz, hogy egy pozitív ösvényen emelkedj felfelé. Maga a szeretet a pozitív ösvény a tér irányába. Nincs olyan bölcsesség vagy szentség, ami valaha is kárpótolná azt, ha elveszítjük a szeretetünket magunk vagy mások iránt.

A szexuális kapcsolatokban pedig a szeretet megint csak felülemelkedik az inga-hatáson, a nézőpontok YinYangján, és végül is ez a magyarázata annak, hogy miért kell, hogy a szeretet legyen az első számú indíték a szexben.

De a szeretet ebben az értelemben sokkal átfogóbb jelentőségű, mint a romantikus szenvedély, és azzal kell elkezdődnie, hogy önmagunkat szeretjük. Ha mindent szeretsz, amit érzel és csinálsz, beleértve az érzelmileg száraz és üres hangulataidat, akkor az élvezeted mindig újra vissza fog térni. Ha a szexet nem találod sikeresnek, az csak azt jelenti, hogy ebben az életben vagy egy másikban túlságosan ragaszkodtál az egyensúly másik oldalához. Önmagad összehúzódásának a cselekedete az, ami bármely helyzetet kényszeresen függővé tesz.

Az is fontos, hogy másokat ne ítéljünk el a testi örömeikért. Amit megtagadsz másoktól, az megtagadtatik tőled, azon egyszerű okból, hogy mindig törvényeket hozol magadnak; minden szavad és cselekedeted meghatározza, hogy milyen világban akarsz élni. Az egyenlő lényekként való kapcsolataink egyik szükségszerű törvénye ez: amit mondasz az lesz, de csak neked és azoknak, akik egyetértenek veled. Ha azt mondod, hogy nem szabad, hogy megszolgálatlanul segítséget kapjon, ez lehet, hogy nemigen fogja befolyásolni az illető életét, de neked be fog tartani: nem fogsz segítséget kapni megszolgálatlanul. Ha azt mondod, hogy mások szexuális élvezetei vulgárisak, ez nem fogja megváltoztatni az ő élményeiket, de a te élvezeteid vulgárissá fognak válni. Pontosan a saját tapasztalataid meghatározására való korlátlan hatalmad az, ami betart neked.

Mennyi együttérzést és megbocsátás akarsz magadnak? Ezt add meg másoknak. Menj el a végletekig: bocsátsd meg minden lénynek a feléd való karmikus adósságait. Add meg másoknak azt, amit magadnak szeretnél! A zene megmutatja nekünk, hogy hogyan tarthatjuk fenn az élvezetet és extázist. Normális esetben az eufórikus megvalósulás pillanatáról azt gondoljuk, hogy kibírhatatlan, és lehetetlen tovább folytatni. Elúszik, és aztán megint keressük. Azért teszi ezt, mert nem vagyunk hajlandóak elengedni, nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy nélküle maradjunk. De ha a zene példáját vesszük, és elengedjük az egyik hangot azért, hogy a következőt hallhassuk, akkor az élvezetünk állandó lehet, bár a rezgések változnak. Ha odahallgatunk a világra. És hagyjuk, hogy hasson ránk, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy elmélkednénk fölötte, akkor megtanulhatjuk az élvezet minden villanásában felismerni a végtelen harmónia egy hangját. A világ zenekara újra és újra játssza az ismerős dallamokat, és az öregebbek körben álldogálnak, lábukkal dobogva a ritmust, amíg a fiatalabbak táncolnak.

Share and Enjoy

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL