18 okt Emberiseg.hu – zsidófóbia, összeesküvések, stb…
Olvasható változat:
Ebben a jegyzetben néhány aktuális gondolatot szeretnék megosztani az Emberiseg.hu rendszeres nézőivel. 2008 óta folytatok önkéntes társadalmi tevékenységet a világ jobbítása érdekében – mert hiszek benne. Mindent teljesen saját zsebből finanszírozok, saját szabadidőmet áldozom rá. Sehonnan nem kapok semmiféle támogatást. Az oldal indulása óta jó pár filmet megosztottunk és elkészítettünk, valamint számos eseményről tudósítottunk. Volt olyan akciónk, amelyet mi szerveztünk – gondolok itt a májusi árvaházi gyűjtésre és a szeptemberi izlandi szimpátia demonstrációra.
A közelmúltban két észrevétel is érkezett az oldal kinézetével kapcsolatban, amelyek túlmutatnak a dizájn kérdésén. 2011 elején találtam ki az emberiség.hu oldalt, amelynek jelképét és logóját a Zeitgeist című filmsorozatból, vagy mozgalomból csentem el. Ez a logó egy földgömb, amelynek a tetején egy szemgolyó látható, amelyet átölel egy elmosódott kar. Megtetszett, mert számomra ez azt szimbolizálja, hogy a Föld figyel. Ha jobban tetszik, a világmindenség figyel bennünket embereket. Nevezhetjük fensőbb akaratnak, Istennek, kollektív tudatnak – mindegy, kinek melyik a szimpatikusabb. Figyeli minden tettünket, minden gondolatunkat. Felelősséggel tartozunk tetteinkért, és minden cselekedetünk elnyeri méltó jutalmát – ha tetszik, ha nem. A jó is, a rossz is. És természetesen az Emberiseg.hu is figyel mindazokra, akik ártani akarnak a Földnek, vagy az emberiségnek. Célja, hogy felnyissuk az emberek szemét, hogy felvilágosítással szolgáljunk. Mindössze ennyi számomra ez a szimbólum. Ugyanakkor egy barátom figyelmeztetett, hogy az emberiség.hu-t egyesek ferde szemmel nézik, mert a földbolygóból figyelő egy szem szabadkőműves szimbólum, és akkor biztosan én is tagja vagyok valamiféle titkos szervezetnek, amely összeesküvéssel világhatalomra tör. Jót nevettem rajta, pedig a helyzet nem is annyira komikus, mint gondolnánk. Ugyanis ezek azok a téveszmék, amelyek már elég sok bajt okoztak az emberi történelemben. Amikor túlzottan elmerülünk a jelképekben és elméletekben, ahelyett, hogy a józan eszünkre, vagy a szívünkre hallgatnánk, hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. Hogy más példát hirtelen ne is említsek, mint Kambodzsa esetét a hatvanas években. Ott azt gondolták, aki szemüveges, az tanult ember, és a nép ellensége. Több tízezer szemüveges embert végeztetett ki a diktatúra e gondolat miatt. Ez nem mese, megtörtént. Kambodzsában minden szemüvegest kivégeztek. Az emberiség.hu megmutat lehetséges válaszokat, megmutat lehetséges alternatívákat, és igyekszik azokat minél szélesebb körben terjeszteni. Nem vagyunk részei titkos világhatalomnak, és nem is törekszünk ilyesmire. Kár túlzásokba esni. Jumurdzsák sem azért volt egy szemű, mert a világhatalom üzenetét hordozta – pusztán kiverték neki. Ha valaki behunyja az egyik szemét, lehet, hogy az csak egy baráti kacsintás… Nem feltétlenül világ-összeesküvés.
A másik észrevétel szerint néhány embert zavar az oldal színösszeállítása, mert abban dominál a kék és a fehér. Számukra ez a két szín Izraelt jelképezi, mint a világ legfőbb megrontó hatalmát, és ebből kifolyólag talán azt gondolják, hogy az Emberiseg.hu mögött is biztosan izraeli érdekek húzódnak meg. Ezen is jót mosolyogtam. Magyarországon amúgy is óriási a szélsőséges zsidó-fóbia, amellyel maximálisan nem értek egyet. Amennyiben bárki kollektív módon tart bűnösnek egy népet, vagy népcsoportot, ugyanabba a hibába esik, mint azok, akik minket, magyarokat tartanak ugyanilyennek – lásd szerb törvényhozás, vagy a Benes-dekrétum. Azt gondolom, kollektív bűnösség nem létezik. Izrael állam lakossága közel 7 millió fő. Nem gondolom azt 7 millió emberről a világon, hogy egytől-egyig gonosz lenne, aki csak a másik elpusztítására és leigázására gondol. Az Egyesült Államok 300 millió lakosáról sem gondolom, hogy túlnyomóan egyetértene bármilyen háborúval, amit az USA kormánya, hadserege, és a NATO visel a bolygón. A Wall Street demonstrálói megmutatták magukat. Ők a 99 százalék. Minden országban van a világon 99 százalék, aki normális – még Izraelben is.
Az Emberiség egésze egyetlen faj, egyetlen nagy család, amelybe beletartoznak a magyarok, a zsidók, a cigányok, a románok, az amerikaiak, a kínaiak… mindenki. És ez a nagy család éppen attól színes, mert sokféle. Egy normális család sem hat anyukából és nulla egyébből áll. Egy normális családban van apuka, anyuka, nagyszülő, gyerek, nagybácsi, és a többi. Ettől szép a család.
Attól, hogy a világ pénzembereinek és multinacionális cégtulajdonosainak többsége zsidó származású, még nem feltétlenül bűnös kollektív módon a nép. A második világháborúban láttuk, mit művel ez a globális elit a saját népével.
A színekre visszatérve: akit zavar a kék fehér, ajánlom figyelmébe kék égen futó fehér felhők, vagy a világűrből fényképezett Föld látványát. Esetleg ajánlom figyelmébe a finn, a görög, vagy az argentin zászlót.
A zsidófóbia, a cigányok kollektív hibáztatása kirekesztés, amely ellen minden eszközzel fellépünk a jövőben is. A probléma gyökere ugyanis nem egy-egy nemzet vagy népcsoport faji hovatartozásában keresendő.
És ha már zsidóztunk és cigányoztam egy kicsit, akkor mitől ne magyaroznék? Néhány éve, amennyire tudtam, visszavezettem a családfámat egészen az 1800-as évek közepéig. Való igaz, hogy a nevem Erdélyből származik, hiszen apai nagyapám ott született Máramaros környékén. De az csak egy vonal. Mindannyian tudjuk, hogy időben visszafelé haladva a származás hatványosan osztódik. Két szülő, négy nagyszülő, nyolc dédszülő – és így tovább. Néhány generáció, és máris 16, 32, meg 64 féle ősünk van. Kiderült, hogy az én véremben dédszüleim révén van sváb, székely, lengyel, magyar – és még ki tudja hányféle náció génje. Talán zsidó is, talán szlovák is, talán román, vagy cigány is. Nem tudhatom, mert nem ismerem a 64, a 128, a 256, vagy ki tudja mennyi ősömet.
Nem attól vagyok magyar, mert egyetlen vonalat, a családnevemet visszavezetve az időben kiderül, hogy mennyire volt az őseimnek egy piciny töredéke.
Magyar attól vagyok, mert ide születtem, ezt a nyelvet szívtam magamba az anyatejjel, és vélhetően itt van dolgom ebben az életben. De az, hogy magyarnak születtem, nem jogosít fel semmire más nemzetekkel szemben. Nem vagyok sem jobb, sem rosszabb – ahogyan „Hitem” című versemben is megfogalmaztam.
Elsősorban ember vagyok, ennek a fajnak egy tagja, és mint ilyen, felelősségem van azért, hogy a fajom fennmaradjon. A faj az elsődleges, nem a nemzet. Az összefüggések pedig alapvető fontosságúak: a faj is akkor maradhat fenn, ha megmarad egyenlő értékű sokszínűsége.
Amikor magyarság gyarapodásáról beszélünk, fontos kiemelni két dolgot: sokszor elhangzik, hogy 30 millió magyar embert akarunk a Kárpát medencébe. Rendben. És akkor miért ne akarhatna a jelenlegi 5 és fél millió szlovák 15 milliót, vagy az 1,3 milliárd kínai 4 milliárdot? Ha mindenki egyenlő, és ugyanazok a jogok járnak nekik, akkor ezen elv szerint akarjunk 7 milliárd helyett 21 milliárd Föld-lakót? Ki olyan bátor, hogy azt állítsa magáról, az ő nemzete különb, mind másoké, és neki több joga van szaporodni, mint másoknak?
A túlzott népesség növekedés hamarosan veszélyeztetni fogja az életterünket. A bolygót nem, mert köszöni szépen, a Föld jól el van nélkülünk, csak éppen mi, emberek nem vagyunk jól a Föld nélkül. Az emberiseg.hu álláspontja elég egyértelmű: muszáj gátat szabni a népesség növekedésnek, és ez irányba lépéseket kell tenni. Nem az a cél, hogy bármelyik nemzet vagy nép fogyatkozzon, vagy eltűnjön. A cél a fenntarthatóság megőrzése kiegyenlített stagnálással, vagyis senki ne csökkenjen, de ne is szaporodjon tovább.
Ehhez kapcsolódik a versenyképesség problémája is. Politikusok hangzatos felszólalásaiban hallunk ilyeneket: növelni fogjuk a versenyképességünket, és mi leszünk a legjobbak, legerősebbek, legszebbek, és a többi és a többi… Valóban? De ugyan kikkel szemben? A szlovákokkal szemben? A németekkel szemben? A japánokkal szemben? Az egész szemlélet hibás. Az embereknek, a nemzeteknek nem versengeniük kell egymással, hanem összefogniuk. Ha tovább könyöklünk, és tapossuk a másikat, hogy előbbre jussunk, sosem fogunk előbbre jutni. Ha megint versenyt hirdetünk, és megint harcba szállunk, akkor nem szabad elfelejteni, hogy a meccset nem csak mi játszuk, hanem mások is. A politikusok arról sosem beszélnek, hogy mi van akkor, ha nem mi leszünk a legjobbak, a legerősebbek és legszebbek… Akkor mi van? Elpusztulunk? Kiesünk a meccsből? Game over? Mert valljuk be, a pakliban ez is benne van. Ha nem sikerül az, amibe újból és újból bele akarnak hajszolni, és koppanunk megint… Akkor mi van? És főleg: vállalják a felelősséget a kudarcért is? Ha feláldozzák mások életét, ők vajon felteszik rá a sajátjukat?
Both Gábor – Budapest, 2011. október 17.
