Brexit – avagy egy világhatalom távozása
57459
post-template-default,single,single-post,postid-57459,single-format-standard,bridge-core-1.0.5,ajax_fade,page_not_loaded,,qode_grid_1400,qode-theme-ver-18.1,qode-theme-bridge,disabled_footer_top,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.2,vc_responsive

Brexit – avagy egy világhatalom távozása

Brexit – avagy egy világhatalom távozása

Vegyes érzelmekkel fogadtam a Britek távozását az EU-ból. Kicsit szomorú vagyok, mert benne van a pakliban, hogy beláthatatlan visszarendeződési folyamatok indulhatnak el Európában, és amit a legkevésbé szeretnék, az az újra pecsételős, határoknál órákig sorbanállós Európa. Volt benne részem, nem szerettem. Főleg román-magyar viszonylatban. Kicsit szomorú vagyok azért is, mert én tényleg egységes Európát képzelnék el – mit Európát? Világot! – határok nélkül. Persze teljesen más alapokon nyugvót, mint most az EU. Nem másod- és harmadrendű állampolgárokat, és nem azt a kizsákmányolást, ami jelenleg is van.

Ami miatt viszont örülök ennek, az éppen az, hogy ez végre talán rávilágít arra, hogy milyen óriási problémák vannak az EU rendszerében. Majdnem minden téren. Merthogy ez az EU nem a népek, nemzetek közösségéről, hanem a bankok és multik nemzetek feletti uralmáról szól elsősorban. Örülök azért is, mert ez felerősítheti a kisebb közösségek önrendelkezési jogainak bővülését. Az észak-írek szeretnének Írországhoz csatlakozni, a skótok kiválnának. Spanyolországban a katalánok újra nekifuthatnának a kiválásnak – hogy csak a teljesség igénye nélkül soroljam. Nem utolsó sorban pedig Erdély és/vagy Székelyföld autonómiája vagy függetlensége is új erőre kaphat.

Összefoglalva tehát: az egyik szemem sír, a másik nevet. Ugyanakkor optimista vagyok, és azt gondolom, ha lassan is, de jó irányba haladnak majd a dolgok Európában és a világban. Kellenek az ilyen kijózanító pofonok az elkényelmesedett nemzeteknek és általuk hibásan választott vezetőknek.

Both Gábor 2016. június 24.

bg71
info@emberiseg.hu