ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

A feladás – Gaál Péter

by / kedd, 05 április 2016 / Published in Egyén és önismeret, Gaál Péter, Jegyzetek, News
gaalpeter

A feladás

(az áldozat)

Feladom, írta S. M. Nem kellett volna, szóltam hozzá. Két reakciót
kaptam: nem küldhetjük mártírképzőbe, mondta egy úr, lépj te a helyére,
mondta egy hölgy. “Mutasd meg, hogy kellene csinálni.” Azt sajnos nem
tudom megmutatni, hogy S. M-nek hogy kellene csinálni, mert engem G.
P-nek hívnak, talán még azt sem, nekem hogy KELLENE, legfeljebb azt,
hogy mit CSINÁLOK. Elmondhatom, hogy mit SZERETNÉK, és aztán Önök és a
jövő majd szépen eldöntik, az elgondolás volt-e helyes, a kivitelezés,
mindkettő, vagy egyik sem.
A mártírképzésről már leírtam, amit gondolok. Áldozatok nélkül nem megy.
A zsidóknak se ment, a keresztényeknek se ment, a muzulmánoknak se ment.
Mi több, Buddhának se ment. A buddhizmust egyébként nem szeretem a többi
valláshoz hasonlítani, már csak azért sem, mert vallás is, meg nem is.
Vallás az, amit vallás alatt értenek, vallás az, amit ez a szó jelent,
vallás az, aminek van vallásos aspektusa, és vallás az is, aminek nincs
vallásos aspektusa, mégis vallás. Érdekes, ugye? A magyar “vallás” szó a
“confessio”, “valllomás”, “bevallás”, “megvallás” latin főnévből
származik. Az angolban “religion”, a németben “Religion”, a latinban
“religio”. A régi magyarban is religió-religyió (például Pázmánynál:
“Ennek kezdetével mindjárt nagy visszálkodásba hozta a’ Rendeket a’
Religyió’ dolga…”), azaz VISSZAKÖTÉS (“religare”, “relegere”:
“visszakötni”, “visszacsatolni”, ti. az embert saját eredetéhez). Ezt és
ezt VALLOM. Ide jutott. Akármi is légyen, ezt és ezt vallom. A “vallás”
mai értelmében egy tanrendszer elfogadása és hirdetése. Buddha számára
tutaj volt, sőt, Jézus számára is tutaj volt, a követőik túlnyomó
többsége számára azonban vallás. Mára ez a szó a transzcendens
tanításokhoz (és az azokra alapozott szervezetekhez) kapcsolódik, pedig
a transzcendencia valójában teljesen indifferens. Nem feltétel. A
szervezet sem feltétel, mert nem az elméletnek van szüksége a
gyakorlatra, hanem a gyakorlatnak az elméletre. Ilyen értelemben vallás
az összes meggyőződéssel hirdetett ideológia is, marxizmustól a
hitlerizmusig, liberalizmustól a nacionalizmusig (ugyanúgy nem keverendő
a hitlerizmussal, ahogy a liberalizmus sem keverendő a marxizmussal,
annak ellenére sem, hogy a hitlerizmus szülőanyja ugyanúgy a
nacionalizmus, mint ahogy a marxizmusé a liberalizmus, mondhatjuk, hogy
mindezek az eredeti vonal ELHAJLÁSAI). Áldozatok nélkül kevés vallás
(ideológia) boldogul. Ha létezik/létezett ilyen, akkor csak periférikus
hatása és jelentősége van/volt. Buddha egész emberi egzisztenciáját
feláldozta, mielőtt buddhává vált volna, azaz mielőtt elereszthette
volna a tutajt. Jézus maga volt az áldozat. Az iszlám saját
fundamentumába építette. A régi görögök, rómaiak ugyanúgy áldoztak, mint
az asszírok, perzsák, druidák, aztékok, előbbiek állatokat, utóbbiak
embert is. A csúcsra, ahonnét nincs tovább, a kereszténység ért fel. A
keresztények minden misén magát ISTENT áldozzák fel. (Az úgynevezett
reális prezenciával, vagyis a szentségi jellegét ugyan megőrző, de
jelképesnek tekintett Úrvacsorával a reformáció már megindult egy másik
vallás, az anyaghitet valló materializmus felé.)
A forradalmak (forradalmi változások) az áldozatok véréből táplálkoznak.
Ez a pecsét a belőlük kinövő (és őket rendre megtagadó) rendszerek
(jelképes) hitelesítőlevelén, legyen szó polgári táradalomról,
szocialista-kommunista társadalomról, vagy éppen a katolikus egyházról.

Kötelező-e vérnek folyni? Nem kötelező. Lehet a vér is szimbolikus, de
ezzel az áldozat veszít erejéből. Önök szerint a Római Birodalom (majd
egész Európa) államvallásává lett volna a kereszténység passió,
vadállatok elé vettetés, elevenen megnyúzás, elégetés, és hasonló
borzalmak nélkül, vagy megmarad egy jelentéktelen zsidó szektának?
Szükség volt-e Rajk László és Nagy Imre kivégzésére, majd újratemetésére
az ötvenhatos forradalomhoz és a kilencvenes “rendszerváltáshoz”,
legalább a díszlet szintjén? Szimpla hatásvadászat lett volna Hitler
összes zászlóavatása a Blutfahne, azaz Vérzászló sarkával (a Blutfahne
az a zászló volt, amelyre az 1923. november 9-i ún. “sörpuccs”-ban
elesettek vére fröccsent)? Szokott-e (a mítoszképzés kezdeti fázisában)
Orbán Viktor Antall Józsefre és az ő betegágyánál (állítólag)
történtekre hivatkozni? Pedig Antall csak egy egyszerű botcsinálta
miniszterelnök volt, aki természetes halállal halt meg, ágyban, párnák
között. Ha nem hivatali ideje alatt távozik e világból, és nem ő lett
volna a szocializmust követően az első kormányfő, ma a fiatalok többsége
azt se tudná, hogy egyáltalán élt.

Van egy javaslatom. Ne a lemondással kapcsolják össze az “áldozat” szót.
Azzal szokták, de Önök most ne kövessék. Próbálják elképzelni az üzlet
oldaláról. Anyagias világban élünk, nem lesz nehéz. Tegyék még hozzá,
hogy önzetlenség, a szó igazi formájában, nem létezik. Ahhoz nem
önmagunknak kellene lenni, márpedig ez nem lehetséges. Az egyik oldalon
ott van valamilyen többlet, a másikon valamilyen elvonás. Valamilyen
ambíció, vagy vágy, és ezeknek a következménye. Az ára. Semmi más nem
történik, mint a kettő kicserélése. A következménnyel fizetünk. A
dicsőségért, üdvösségért, mások (vélt) üdvösségéért, jólétéért,
megmeneküléséért, mindegy. Minél értékesebb a szemünkben a vágyott
állapot, azaz MINÉL JOBBAN KÍVÁNJUK, annál nagyobb áldozatra vagyunk
hajlandóak érte. Annál többet áldozunk érte. Annál többet ADUNK érte.
Egy csere. Ennyi történik, ha történik. Máris nem annyira fennkölt, ugye?

Fentiekből következik, hogy az az áldozat, ami nem fájdalmas, nem
ellentételez (vélt) értéket, más szóval NEM ÁLDOZAT. Az érték és az
áldozat egyenesen arányos. Üzletpolitikai alapelv. “A márkát meg kell
fizetni.” Ez alatt nem azt értik, hogy a MINŐSÉGET kell megfizetni,
hanem azt, hogy a VÁGYAT kell megfizetni. Az ár/érték arány prioritása
mindig lemondást jelent. A keresztény teológusok is rájöttek. Az ingyen
kegyelemnél nem létezik drágább.
Mese és valóság. Az ember számára az a mese, amit megvalósíthatatlannak
tart. Egy másik világ. Nem valóságos. Illuzórikus. Az egész világ
illuzórikus, sőt, a lét maga is, mondják a hinduk és a buddhisták, de az
európai átlagember másként gondolkodik. Aki mindent illúziónak tart,
annak a lemondás ismeretlen fogalom. Ezt próbálta Krisztus elmagyarázni
a “lelki szegények” kifejezéssel. Mérsékelt sikere volt/van, és még
finoman fogalmaztam. Az igazi (tökéletesen elfogadó) szeretet, az agapé
egy modern európai szemében nem szeretet, hanem hülyeséggel vegyes
lehetetlenség. Valamiféle mese, mint Isten és a Biblia. Ez vallásosra és
nem vallásosra egyaránt vonatkozik. A VALLÁS ATTÓL VALLÁS, HOGY MESÉNEK
TARTJÁK. Credo quia absurdum. Hiszem, mert abszurdum.

A lemondás a mese világába való áttevés. A megbocsátással rokon.
Megbocsátani az képes, aki képes lemondani. Ha valaki lemond valakiről
vagy valamiről, az istenek világába helyezi. Egy elérhetetlen szférába.
Semmiről nem kell lemondani, mert nincs, mondja Buddha. Van, de számomra
elérhetetlen, mondja a lemondó. Nincs, de lehet, mondja a hívő. Isten
által, rajtam keresztül, egy olyan aktussal, amiben mindketten részt
veszünk. Amiben ilyen értelemben mindketten aktorrá, teremtővé
(valóságossá tevővé) válunk. Ezt az állapotot meghaladni lehet, de
átugorni nem lehet. (A buddhizmus – egyben Krisztus tanításának
esszenciája, melyet legjobban a keresztény, sőt, muzulmán misztikusok
közelítenek meg – már a meghaladás, a teremtett világ illúziójának a
felismerése.) ÚGY HÍVJÁK, HOGY HIT. Nem elhívés, hanem hit. A hit
TEREMTŐ aktus. Az elhívés A TEREMTÉSRŐL VALÓ LEMONDÁS. Nem emberi, hanem
állati nívó.
Nehogy azt gondolják, valamiféle vallási propagandát terjesztek. Soha
nem azt terjesztek, csak igyekszem kétfelé is érthetővé és elfogadhatóvá
tenni, amit mondok. Fogalmazhatnék másképpen is, de akkor sem Önök, sem
én nem tanulhatnánk belőle. A vallás – akárhogy is nézzük – nem a
földtől elrugaszkodott valami. Ahogy a mese sem, csak –
Olyan nép, amelynek nincs vallása és nincsenek meséi, nem létezik.

Sportolók talán megértik. A “minden fejben dől el” már közhelynek
számít. Egyetlen állat sem képes arra, amire az ember. Fizikailag sem
képes. Hiába nagyobb, gyorsabb, erősebb. A Kinizsi százas nevű – éppen
ma beszélgettem róla valakivel – száz kilométeres teljesítménytúrára nem
véletlenül nem vihető kutya. Én eddig egyszer teljesen végigmentem
rajta, másodszor nyolcvan kilométer után meghátráltam, mert fájt a
sarkam, lemaradtam kicsit, és úgy gondoltam, kifutok az időből.
Valójában annyit történt, hogy MÁR NEM MOTIVÁLT SEMMI. Nem volt értéke.
Mi áldozatokban gondolkodunk, és ez alól én sem vagyok kivétel.
Ugyanabban az évben, amikor az első Kinizsin voltam (2009-ben), átúsztam
a Balatont is. A balatonboglári strandon épp előttem vittek el egy idős
bácsit, aki rosszul lett, és meghalt. Ott lebegett a célban, nyugodtan
és békésen. VÉGIGÚSZTA.

A lemondás és az érték szorosan összefügg. Lemondani csak arról lehet,
aminek (vélt) értéke van. Az értéktelen ajándék nem ajándék, hanem lom.
Nem baj, ha az, amire vágyunk, (számunkra) az istenek világában van.
Igazából csak arra érdemes vágyni, ami ott van. A baj az, ha az istenek
világát elérhetetlennek tartjuk. A baj az, ha LEMONDUNK A HITRŐL, mint
teremtő aktusról. Ha elhívőkké vagy el nem hívőkké válunk.
Megbizonyosodókká vagy csalódottakká. Az elhívés és az el nem hívés
éppúgy (Erasmus írásával) Janus (eredetileg Ianus) isten két arca, mint
a hitetlenség és a hit. Saulus és Paulus. Ameddig elhívésben vagy el nem
hívésben gondolkodik valaki, soha nem lehet hívő. Pál apostol sem a
damaszkuszi úton vált azzá, hanem a hóhérpallos alatt, Rómában.
“Én csak…” írta S. M. Lemondott a teremtésről. Áttette mesébe. Ne
gondolják, hogy bármiféle előjellel írom ezeket. Konstatálom. Nem
örömmel, mert visszavet. Meg kellett volna tartania magának. Nem a mi
ügyünk, hanem az övé. De ezt is csak konstatálom.
Elhívőből nem lesz mártír. Mártír csak hívőből lehet, a nem hívők
szemében. A sajátjában ez nem mártíromság, hanem értékcsere.
A világ persze másként fogja látni. De változás csak így lesz, ha mégoly
illuzórikus is.

2016. 04. 02.

Gaál Péter

Share and Enjoy

7 Responses to “A feladás – Gaál Péter”

  1. Kitűűnőő látás kedves Gál Péter! Igen, a fogalmak között rendet kell rakni. Sokaknak segít majd, köszönet!

  2. Az előző cikkben a hozzászólásomban is előjött az érték, és ott akartam még egy hozzászólásban tisztázni, mi is az érték.
    Mivel Péter újból előhoztad, azért itt teszem meg.
    Egyszer azt mondtam, hogy “Az ember maga az érték.”
    Azt gondolja valaki, hogy most valami jót mondtam? Hát nem.
    Amikor azt mondom, hogy “Az ember csak magának árt.”, akkor is ugyan azt mondtam, mint a fenti mondatomban.
    Magyarban a mássalhangzók hordozzák az értelmet.
    Az érték, tehát a “rtk” mássalhangzók közé rakjunk alacsonyabb rezgésű magánhangzókat.
    Pl.: legyen így: “ártok”. Ebből látszik, hogy amit érték jelentésének vélsz, az nem ugyan az, mint az ártok jelentése. Ekkor melyik lehet a valós, az eredet jelentés, mert a másik jelentés a torz, a hamis jelentés.
    Nézzük meg mit is értesz most érték alatt.
    A dualizmusban az egyet kétfelé veszed, és úgy döntesz, hogy ez az energia folyamat jó, vagy rossz. Számodra, vagyis az én számára tehát az az érték, ami kellemes neki. De ez a én döntése, és nem a valóság.
    Amint összerakod a kettőt eggyé, akkor egyik sem lesz érték számodra, tehát sem érték, sem ártás nem lesz.
    Ebből az derül ki, hogy egészen mást jelent a magyarban a két szó, vagyis az “rtk”.
    Abból is kiindulhatsz, hogy “ért ék”, tehát az értés éke, az értés gátja, mert ezt is jelentheti, mivel kétfelé vetted az egyet, tehát magadnak ártottál.
    Ha a pénzt tartod értéknek, akkor a pénz lesz az értés gátja, ha mást tartasz értéknek, akkor az lesz az értés gátja.
    Annyira fel voltak sokan háborogva, hogy a “Magyar föld nem sajátítható ki, tehát nem lehet eladni., Meg hogy a magyar föld a magyaroké.” Nekik a föld, mivel az énjük számára a magyar föld az érték, ezért nekik a magyar föld a ék, az akadály a megértésben, a mag értésében.
    Azt már ugye tudja mindenki, hogy az ember nem árú cikk, nem lehet senki számára érték, tehát nem lehet adni-venni, nem lehet egy ember sem rabszolga.
    Valójában ami élő, azt sem lehet adni venni, az sem lehet érték senki számára sem, legalábbis erre rá kellene már jönni.
    Mivel a Gea is élő bolygó, ezért Gea egyetlen területét, darabját, ásványkincseit sem szabad áruként, értékként kezelni, így a magyar föld sem lehet senki számára érték, árucikk, és senki tulajdona nem lehet. A magyar föld azt jelenti, ahol a magyarok közössége él, tevékenykedik, tehát ami az emberi közösségben a magyarok dolga, azt teszik azon a területen a magyarok, ahol épp vannak, és ezzel segítik az emberi közösséget.
    Amint megszűnik a tulajdon, a tulajdoni lap, a tulajdoni nyilvántartás, akkor érjük el, hogy a Geát tényleg élőnek, és nem tulajdonnak tekintjük. Ugye ez már egy olyan felfogás, ami közelít a valósághoz.
    Tehát az érték, és az ártok, ugyan azt jelenti.
    Az, hogy mi is az eredet jelentése az “rtk”-nak, arra jöjjön rá mindenki maga.
    Nekem csak az a dolgom ebben, hogy rávilágítsak, hogy hamis az érték mostani használata értelmezése, tehát az érték jelentése nagyon eltorzult, ahogy a világunk is, mert mindent beáraztak, és valami valakinek érték, amit pénzért meg lehet venni, és pont ez a ék, az akadály az embereknél.
    Amíg van számodra a mostani értelmezésedben érték, addig van akadály is, van ok is, hogy rendbe tudd magad tenni.
    Ezzel a kiegészítéssel, tényleg jó meglátásaid vannak Péter, és ennek örülök is.

    • Amúgy pont e miatt, tehát az érték helytelen értelmezése, használata miatt estem a napokban akkorát a biciklivel, hogy még mindig érzem a bordámat, mert a bordámra estem. Szóval meg lett elég rendesen a tapasztalatom. Megkaptam a figyelmeztetést, elég rendesen, hogy ezt a szót is tegyem rendbe.

    • Érdekes Tolle meghatározásai. Biztos mindegyikre lehet példát találni, de magam ha ezek szerint cselekszem, akkor csak azért teszem, hogy valamire rájöjjön a másik ember. Mondjuk arra, hogy ha valamit kikerülsz, az vissza fog köszönni, és biztos lehetsz benne, hogy még nagyobb hevességgel fog jönni, mint előzőleg.
      Épp ma történt velem, hogy feldobták a környezetemben lévőknek, hogy segítsenek egy problémát megoldani. Amikor nekem szegezték a kérdést, hogy miért nem segítek, akkor csak annyi volt a válaszom, hogy nem a dolgom, és más dolgába nem avatkozok bele, pedig megpróbálták a bűntudatomat is felkelteni, hogy a barátomnak nem segítek. Lehet, hogy ez hasonlít Tolle egyik megoldásához, csak épp egészen más. A törött lábú gyerek mellett is simán elmegyek, ha nem az a dolgom, hogy segítsek. Ezért megvethetnek, de azt nem tudják, hogy ha más dolgába belekontárkodok, akkor esetleg még nagyobb problémát okozok, esetleg lemaradok a saját dolgomról, és ezzel akár több ember halálát okozom, és ezt előre még nem is tudom. A dolgok nagyon szabályos rendben történnek, és ebben mindenkinek meg van a dolga. Aki más dolgát végzi, az számolhat azzal, hogy még nagyobb galibát okoz magának, így másoknak. Az adott helyzet, és megoldása, még ha az látszólag értelmetlen, és ellentétes a megszokottal, még nem biztos, hogy rossz, ezért nem lehet senkit beskatulyázni, mondjuk egy vallásba, egy vallásos keretbe, sőt még egy Tolle által kitalált keretbe sem. Még, ha tudom, hogy ki az, akinek a dolga, még azt sem sürgetem, mert annak is meg van az oka, miért nincs egyszerre ott, ahol neki kell lennie. Természetesen, ha nekem kell segíteni, vagy telefonálnom kell a segítségért, akkor abban a folyamatban az a dolgom, tehát akkor biztos lehet, mindenki, hogy segítek is, és ott leszek mindig, amikor kellek.
      Egyszer egy lányt, valami kellemetlenség érte, és ez olyan mértékű volt, hogy elkezdett sírni. Na volt a környezetében három asszony is, akik odamentek egyszerre, és elkezdték vigasztalni a lányt. Magam is figyeltem az esetet, és mikor összenéztem az egyik asszonnyal, egyszerre rájött, hogy vigasztalással, csak árt a lánynak. A sajnálat egy negatív energia, és azt tudatosítod a másikban, hogy nem Ő a hibás, ami érte őt, hanem az, aki kárt okozott neki, másként segíted abban, hogy becsapja magát. Vehetünk egy nagyobb példát is. Az, hogy Magyarországon az van, ami most van, egyedül a magyarok a felelősek, mert valamilyen energia folyamatban ezt hozták létre, és csak a magyarok azok, akik ezt az energia folyamatot rendbe tudják rakni itt az országban. Okolhatunk bárkit az ország helyzetéért, sajnáltathatjuk is magunkat, Szidhatjuk istent is, vagyis az energia áramlást, de ettől nem változik meg semmi, sőt rosszabb lehet a helyzetünk. Amint a megoldásra rájövünk, akkor minden a helyére kerül, és újból rend lesz az országban. Az biztos, hogy egy rendszer megváltoztatásához, kell a rend, és a szer. A rend, az aranymetszés, a szer, meg megmutatja, miként kell valamit megtenni. Ha nem az szer-int teszed biztos, hogy nem érsz el eredményt.
      Elmondtam, hogy magam mit is teszek. Bármilyen energia jön felém, azt visszaküldöm, és így energia kört hozok létre. Ez nem a legjobb megoldás. A legjobb az, hogy amint a magommal meg van a kapcsolat, akkor minden energiát beküldök a magba, ami felém érkezik. Ekkor egyirányú, vagyis egyenes az energia áramlás. Ha a magom amit ad energiát, azt küldöm ki, és ez lesz a másik energia áramlás, és itt két egyenes energia áramlás történik, tehát nem kör áramlás. Ugye a beszélgetés, a kommunikáció, mindig két ember, két lény közötti energia áramlás, oda, és vissza, csak épp a mag esetében nem kör lesz, pont azért, mert a mag ugyan az a két emberben, a két lényben. Ez a különbség a két megoldás között.

      • Nem figyelmesen olvastad amit írtam! Tolle 3 ésszerű megoldásról beszél, melyek közös jellemzője az elfogadással kezdődik, abban gyökerezik. Vagyis helyes megoldást csak akkor találsz, ha előbb elfogadod a helyzetet. A törött lábú gyerek nem Tolle példája, hanem másé(Villás Béláé, de tök mindegy is) , és az érzelmek uralmáról szól. Te itt a 2 dolgot összepárosítottad, aminek így persze semmi értelme. Tolle a színtiszta tudatosságról beszél, Villás Béla példája pedig pont arról szól, hogy miként veszíthetjük el azt érzelmeink befolyása által.
        Tolle mondanivalója egyébként sokkal több, mint a 3 lehetőség! Nem is az benne a lényeg! Rosszul fogtad meg az egész dolgot! Itt az elfogadás a kulcsszó! Minden körülmények között, a VAN feltétel nélküli elfogadásáról szól a dolog. Az elfogadás egyébként egy állandó belső békét feltételez, ami nem engedi csapongani az érzelmeket. Ha béke és nyugalom van benned, akkor az érzelmek egyik irányban sem képesek kibillenteni az egyensúlyi helyzetedből. Se le se fel! Vagyis nincs benned túlzott öröm, eufória(mert pl. megkaptál valamit, elértél valamit, stb)de frusztráltság, szenvedés, hiányérzet, elkeseredettség sincs benned, mert nem úgy alakultak a dolgok,ahogy azt vártad(mert elvárásaid sincsenek)! Igen, valóban, a dolgok pont olyanok lesznek, mint amilyennek lenniük kell, minden meg fog történni, aminek meg kell, és semmi nem fog bekövetkezni, aminek nincs itt az ideje!
        A belső béke és nyugalom nem vár semmit, nem tesz különbséget hétköznap és ünnepnap között. Mondhatni az állandó hála állapotában vagy, mert mindent úgy találsz jónak ahogy van.Ugyanúgy örömmel tölt el egy gyönyörű reggel, vagy az, hogy friss levegőt tudsz belélegezni, mintha fizetésemelést kaptál volna… Nem akarsz a mostból sehová elmenni, mert ott is ugyanolyan jól éreznéd magad mint itt, akkor meg minek az idő múlását siettetni, nem igaz? Sokkal okosabb minél mélyebben és a lehető legteljesebben átélni a lét összes pillanatát! Ez az elfogadás! És ha ebben az állapotban vagy a Tolle féle 3 megoldás bármelyikét választhatod, nem fogsz hibázni ! Mert Te nem fogod hibaként veszteségként, kárként megélni, bármi legyen is a következmény.mert azt is elfogadod!
        A törött lábú kisfiú esete az érzelmekre volt példa, (számos más esetet is lehetne hozni…) amikor a helyzet kibillent a belső nyugalmi helyzetedből(ha hagyod) és tetteidet valamely érzelmi kiugrás fogja meghatározni(félelem, aggódás, sajnálat,esetleg közöny,) de semmiképpen nem a belső béke és nyugalom! És ez valóban veszélyes, mert lehet, hogy inkább ártasz mint használsz, ha beavatkozol. De lehet, hogy pont jól és jót teszel. Csak ez már inkább szerencse, mintsem tudatosság kérdése!!

        Amit Magyarország jelenlegi helyzetéről írsz, azt magam is pontosan így látom! Az állandó síránkozás, mások okolása, a külső körülmények megváltozása utáni vágy, mind- mind a nem elfogadásból ered! Trianon, az “elmuttnyócév”, Gyurcsány, a kommunisták,EU, zsidók, bankok, sorolhatjuk napestig, hogy miket nem vagyunk képesek elfogadni, és túllépni végre fölötte(véleményünk persze lehet mindegyikről…). Felfogni, hogy ez már mind elmult, nem létezik, és minden úgy történt, ahogy történnie kellett, és sem a történelmünkön, sem az ellenségeinken, de még a barátainkon(ha vannak még egyáltalán) változtatni tudni nem fogunk!! De nem is kell!! Viszont magunkon bármikor tudnánk!!! Csak hát , ugye az olyan macerás, egyrészt!!! Másrészt meg a fene nagy egónk(a nagy magyarkodás is az pl….) nem engedi, hogy beismerjük a hibáinkat, a gyengéinket, hogy NEM NEKÜNK VAN IGAZUNK(vagy legalább is nem mindenben) . Tolle példája megint működik!!! Ameddig nem vagyunk képesek elfogadni saját helyzetünket, addig nem is fogunk tudni belőle kikecmeregni! Ha viszont végre belátjuk azt az egyszerű tényt, hogy semmi nem történt ok nélkül velünk, és mi vagyunk(voltunk) saját sorsunk kovácsa, akkor már hozhatunk tudatos döntést, arról, hogy mit is akarunk valójában, kik vagyunk mi, hogy szeretnénk élni, keletre vagy nyugatra tartozunk, vagy egyikhez sem, és megannyi egyéb fontos kérdésben… Hát ettől azért nagyon messze vagyunk sajnos!

        Hogy mi az én dolgom és mi nem, én a következő technikával szoktam eldönteni! ha ez technika egyáltalán!
        Szóval, amennyire csak tudom figyelem magamat, -vagyis az aki én vagyok,- az állandó jelenlét megpróbálok a legtöbb esetben éber maradni. Ehhez már kb.tudom magamról, hogy valójában ki is vagyok! Úgy tudnám megfogalmazni(elég nehéz röviden), hogy az vagyok, akinek van teste és elméje, és ami ezek mögött van az lennék én! Mondhatjuk úgy, hogy a tudat, aki tud magáról, aki nem akar semmit, csak figyel és tapasztal, de ez valahogy olyan lapos megfogalmazás… Ezért amikor felmerül bennem egy gondolat( mert az jön, ha tetszik ha nem)akkor ÉN döntöm el, hogy akarom-e ezt követni, vagy sem(nem kevés idő volt amíg eddig is eljutottam). Ha úgy döntök, hogy követem, akkor lesz csak igazán szükség az éber jelenlétre, hogy a gondolatot képes legyek kontrollálni, és leállítani vagy befejezni bármilyen cselekvést, amit addig úgymond megengedtem”magamnak”, hagytam,hogy az elmém dolgozzon, irányítson. Vagyis megengedem neki, hogy tegye a dolgát, de csak addig , amíg én jónak látom, amíg én engedem!! Roppant figyelni kell, mert pillanatok alatt el lehet benne veszni, azonosulni vele és “elfelejteni” hogy Ő nem én! Így aztán igazából belemegyek sokszor olyan dolgokba is, amiről aztán kiderűl, hogy semmi közöm hozzá, de ha az éberségem működik rögtön ki is léphetek belőle! Úgy gondolom az élet azért színes és izgalmas, hogy sok mindent kipróbáljunk benne. Csak azt nem szabad megengedni, hogy az események(érzelmek ugye…) elvigyenek bennünket oda, ahová egyébként nem akartunk menni, vagy semmi keresni valónk nincs ott.
        Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez 100%-ban sikerül!!! De törekedni kell rá!!

        • Figyelmesen olvastam, csak lehet, ugyan azt másként látjuk.
          Azt mondod, hogy a tudatosságot, és az érzelmeket összemosom. Ha úgy mondtad volna, hogy a tudatosságot, és az érzelmeket egységbe hozom, akkor pontosabban fogalmaztál volna. Az életben, az érzelmek, és a tudatosság egyszerre jelen vannak. A szétválasztás pont az, hogy melyiket tartod fontosabbnak, melyik jobb számodra, melyik kellemesebb. Így szeded széjjel, és így lesz érzelmi ember, vagy tudatos ember. Tolle a tudatosság nézőpontjából beszél, Villás Béla az érzelmi oldalról. Kinek van igaza? A saját nézőpontjából mindegyiknek, és ezt mondtad te is.
          Olyan ez, mint a tyúk, vagy a tojás kérdése. Melyik volt előbb?
          A lényeg,hogy mind a tudatosság, mind az érzelmek jelen vannak az életünkben, és csak te döntöd el, mit tartasz fontosabbnak.
          Mindegyik egyformán fontos.
          Beszélnek tudatos testről, és beszélnek érzelmi testről, sőt energia testről, meg ki tudja még milyen testről a mostani nagy ezotérikusnak mondott tanítók. Lehet, hogy jobb lenne, ha kussolnának, ahogy az ezotérikusban benne van, de ugye ezt nem kérhetjük tőlük, mert van szabad akarat is.
          A valóság, hogy ezek a nagy mostani tanítók szétszedik, azt ami valójában egy.
          Ha már van tested, akkor azt egységként kezeld, és ha kell alakítsd át a folyamatnak megfelelően. Most egy ilyen átalakulás előtt vagyunk, és aki meg tudja lépni ezt az átalakulást, az marad a Geán, vagyis amivé majd a Gea lesz, mert a Gea is át fog alakulni.
          Ezért nem ér semmit semmilyen statisztika sem, mert nem biztos, hogy egyes, egységben lévő emberek a statisztika szerint teszik a dolguk, és felforgatják minden statisztika által előre betervezett folyamatokat.
          Akik nagyon belenyúltak a statisztikákba, vagyis az elképzelésekbe, a kitalációkba, azokat zárták börtönbe, diliházba, vagy épp végezték ki, de ezzel az energia folyamatokat nem tudják leállítani, amit ezek az emberek elindítottak.

  3. Nagyon kedvelem Gál Péter írásait, rengeteg jó gondolat van ebben a cikkében is! Én egy kicsit másik oldalról közelíteném meg a dolgot!
    Azt mondja Eckhart Tolle(nem titkolom lelkes követője vagyok), hogy 3 dolgot tehetsz bármely helyzetedben! Az első, hogy elfogadod a szituációt, amit az élet(sors) elébed dobott és nem teszel semmit. Megadod magad, és nem cselekszel! A második lehetőség, hogy az adott helyzetet elfogadod, és legjobb tudásod szerint megpróbálsz minden tőled telhetőt megtenni, hogy változtass rajta, az szerint, ahogy neked a legmegfelelőbb lenne. A harmadik lehetőség, hogy a helyzeteddel szembenézve elfogadod azt, és kilépsz belőle(nem szó szerinti az idézet). Bárhogy dönthetünk! Mindegyik döntés ésszerű és értelmes! Egyetlen esztelen és hiábavaló dolgot tehetünk csak: ha nem fogadjuk el azt ami már van!A helyzetet magát! A legtöbb ember cselekvését ez a tudatállapot jellemzi egyébként! ” Miért így történt” Miért pont velem” Miért nem változnak meg a körülmények” Miért nem csinál x, y ezt vagy azt…” A legtöbb szituációban ez a leggyakoribb reakció!!! Itt is, mármint S. M. esetében is. Okolja a főorvosokat, a kórház igazgatókat, az egészségügyi szakszervezeteket stb.(nyilván joggal….), és számon kéri rajtuk, hogy miért ilyenek amilyenek… Magyarul a helyzetet képtelen Ő is elfogadni, ezért aztán ettől szenved…. Dönthetne úgy is, hogy hagyja az egészet a francba, és kimenne külföldre a többiek után, vagy esetleg beállna a sorba lehorgasztaná a fejét, tűrne, és csinálná a dolgát, ahogy a lehetőségek engedik, mint mindenki más az egészségügyben. De ő úgy döntött, hogy marad, és megpróbál változtatni a helyzeten.Ez ugye a 3. megoldási lehetőség lenne, csakhogy hiányzik valami…az elfogadás! Annak az elfogadása, hogy ez van! A többiek, és az egész egészségügy olyan amilyen. Közöny, korrupció, fásultság,felesleges bürokrácia és hasonlók.És neki ebben a környezetben kell a változást kieszközölni…Ha tudja… Vagy ha nem tudja, akkor “csak” megtenni azt ami tőle telik, csendben végezve a dolgát legjobb tudása szerint, tudomásul véve, hogy egyedül maradt…Elfogadni ezt is… És itt már felvetődik, hogy van-e akkor értelme energiát erre pazarolni, vagy esetleg máshol másként sokkal hasznosabb dolgokat is képes lehetne tenni. Tudom itt most látszólag magunk(emberek, betegek) ellen beszélek, mert ha mindenki feladja és elmegy a helyzet összeomláshoz is vezethet, de lehet, hogy ekkor végre történik majd valami, és a lassú halál helyett esetleg gyors változások lesznek(vagy nem..)
    Mesélték, hogy amikor meghirdette a fekete egyenruhás akciót, az egyik osztályon 3-an feketébe mentek. Mindhármójukat 1 hónapon belül kirúgták, és azóta sem vették fel sehova őket,ha mégoly emberhiány van is. De mi lett az eredmény?? Az, hogy az adott osztályon az ott maradók, a tűrők, 2 szer annyit kellett , hogy dolgozzanak, a kirúgottak munkáját is elvégezve. Erről az egészről egyébként meg van a véleményem de itt most S.M. viselkedése kapcsán felvetődött gondolatok a téma!
    Tehát nálam a legfontosabb az ELFOGADÁS. Ha el tudok mindent fogadni, nem élek meg semmit áldozatként. Ha mégis úgy döntök, hogy áldozatot hozok, az is rendben van, de nem gondolom, hogy feltétlenül kellene. Amikor a helyzet teljesen reménytelen a szituációból való kilépés talán előrébb viszi a dolgokat, hamarabb születhet változás, mint ha feleslegesen küzdenénk a helyzet ellen. Ha pl. minden nővér holnap kilépne(ad abszurdum) holnapután biztos, hogy minden illetékes kényszerítve lenne a cselekvésre..
    A lemondás meg egy teljesen ego-s fogalom… Lemondani arról kell, amit az egó vágyik megkapni, vagy elérni. Tetszik a Budha féle megfogalmazás: Semmiről nem kell lemondani mert nincs… Akkor viszont semmire nem is kell vágyni mert az sincs… Én azért még nem vagyok egészen Budha(kicsit se persze…), úgy hogy egy dolgot azért nem tartok illúziónak: A létet!! Arra speciel még vágyom, és hát nem nagyon akarnék lemondani róla…. De minden más valóban csak illúzió, az elme találmánya, és persze logikus aggyal, gondolkozva soha nem is lehet “lemondani” Hiszen az ego legfőbb tulajdonsága az, hogy Ő akar lenni a legjobb, a legokosabb, és persze mindig neki van igaza. Mondhatjuk röviden büszkeségnek is, ami jelen korunk alapvető tudati állapota.(Al Pacino Az ördög ügyvédje c. filmjét ha valaki nyitott tudattal végignézi gyönyörűen meg tudja érteni miről van itt szó…)
    Ha áldozatban gondolkodunk(G. P. írja), akkor részt veszünk az illúzióban, még ha olyan nagyon küzdünk is ellene(elméletben) a büszkeség, az egó csapdájában vagyunk. Mert meg AKAROK kapni valamit, és azért képes vagyok áldozatot hozni…Csak hogy nekem legyen egy olyanom. Lehetne úgy is, hogy teszem a dolgom, amit én választottam, amit szeretek, és tudom róla, hogy helyes, aztán a tetteimnek majd lesz egy eredménye, majd teremtek, alkotok, elérek valamit. Azt amit, annyit amennyit! És ezért lehet nap mint nap tenni, dolgozni, elfogadva az eredményt bármi is lesz az. Ha sok azt is persze, ha meg kevés, hát akkor azt…A létezésem az egyetlen, amihez viszont ragaszkodom!!! Annak feltételeit minden körülmények között biztosítanom KELL(nekem legalább is még). De itt már az egó nem rúg labdába….Minden úgy jó, ahogy van a létezésemen túl…

    Van azonban egy kis bökkenő a fenti okoskodásommal(nekem is )!! És megint idéznék,valamit, most Villás Bélától(nem Tolle szint, de van néhány dolog amit vitathatatlanul jól lát) Azt mondja Ő, hogy az ember sosem volt és nem is lesz tökéletes, így tehát mindig fog hibákat elkövetni(érdekes, hogy egyedüli létezőként egyébként, sem az állatok sem a növények nem hibáznak, ők tökéletesek úgy ahogy vannak)Az ember tökéletlensége az érzelmekből adódik! Abból, hogy vannak érzelmeink, amelyek felülírnak mindent! racionális, józan paraszti gondolkodást, spiritualitást, magasabb tudatosságot, stb. Tetszik a példája amit hoz! Ha mondjuk egy neves tudós, tanító vagy, aki egy, a világ szempontjából nagyon fontos megbeszélésre indul éppen, de amint kilép az ajtón meglát egy gyereket az úttesten törött lábbal keservesen sírni.És az érzelem máris töröl minden mást! Azonnal segíteni!! Le fogja késni a repülőt, nem tartja meg az előadását, ami egy gyújtó hatású, az egész világot felébresztő jelentőségű lett volna esetleg, és ami valójában az Ő dolga lett volna!
    Az ilyen és ehhez hasonló érzelmi alapon történő döntések, azok amik elvisznek az életfeladatunktól, ezekre nem tudunk nemet mondani, mert emberek vagyunk, ha mégoly tudatosak is.És ezekből ezernyi van nap mint nap, kisebbek, nagyobbak!Már ha persze itt élünk a Földön közösségben, emberekkel és mindenféle dolgokkal körülvéve! A jóginak a barlangban könnyű…. de én még maradnék itt kicsit…
    És ez az amiért S. M. úgy viselkedik ahogy, azt írta és mondja amit…

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!

FEL