06 okt Vértanúk helyett – a mai magyar elitről
A kommunista titkosszolgálat keze is benne lehet, hogy a magyar üzleti elit szereplői nemzetközi mércével mérve igazi offshore-lovagoknak tekinthetők. A „tutira” feltehetőleg a szovjet és a bolgár elvtársakkal együtt leltek a magyar külkeresek, bár mindezt szigorúan titkosnak minősített dossziék őrzik. Az üzlet kormányokon átívelő mértéket öltött. Egy főre vetítve 22 ezer dollárt, csaknem hatmillió forintot veszített Magyarország. A Hetek cikke.
A világon jelenleg mintegy negyven olyan állam (némelyikük kis sziget csak) létezik, amely úgynevezett adóparadicsomi területként komoly kedvezményeket kínál az offshore cégek számára. Nagyjából a magyar államadósság két és félszerese áramlott ki ilyen cégek irányában Magyarországról a ‘80-as évek óta. Legalábbis ez derül ki a világ legelismertebb offshore-ral foglalkozó civil szervezete, a Tax Justice Network kutatásából.
Szupertitkos dossziék
Egy, a kérdéses időszakot ismerő szakértő forrásunk elmondta, hogy szovjet megrendelésre a magyarok a bolgárokkal karöltve végezték az úgynevezett COCOM-listás hi-tech eszközök, vagy azok licencének „ellopását” a nyugati cégektől. (A COCOM-lista egy, a keleti blokk országait sújtó, nyugati országok által tető alá hozott kereskedelmi embargó volt – szerk.) A magyar hírszerzők és ipari kémek megszerezték az információkat, például elektronikai tervrajzokat és eszközöket, a bolgárok gyorsan legyártották a hardvereket, a Szovjetunió pedig elkészítette a szoftvereket és egy részüket szétosztotta a KGST és a VSZ tagállamok megkülönböztetett gazdálkodó szervei között.
A Belügyminisztérium és a magyar kereskedelmi kirendeltségek feladata volt a nyugati hírszerzők és kémek hálózatának finanszírozása, ennek az egyik eszköze volt egyebek mellett az illegális pénzek mozgatása is. Az amúgy is részlegesen feldolgozott magyar állambiztonsági múlt egyik leginkább feltáratlan területe ez, hisz jellemzően ezekről a játszmákról szóló dossziék 60 vagy 90 évre titkosítottak. (Példának okáért Martonyi János 1979 és 1984 között kereskedelmi titkár volt Magyarország brüsszeli kereskedelmi kirendeltségén. A titkosítások miatt nem lehet tudni, hogy ezekben a játszmákban részt vett-e a jelenlegi külügyminiszter, vagy olyan területen dolgozott, ami miatt e kérdésben intaktnak minősíthető – szerk.)
Az előnyök szerintük az alábbiak: amíg egy magas adókulcsokat alkalmazó országban bejegyzett onshore cég jelentős összegeket kénytelen bevételeiből adófizetésre fordítani, addig egy offshore cég ennek töredékét fizeti csupán. (…) Ha tehát valamely cég éveken, évtizedeken át a kedvezőbb adózás miatt többet képes visszaforgatni a termelésbe, fejlesztésekbe, akkor jelentős előnyökre tehet szert az üzleti konkurenseivel szemben, akik esetleg nem használtak adóhatékony megoldásokat, konkrétan offshore céget. További előny az offshore cég esetében az egyszerűbb adminisztráció (ez azt jelenti, hogy több helyen nem kell könyvelést vezetni, elég egy alacsony átalányadót befizetni – szerk.).
A névtelenség homálya
„Ezen túlmenően számos előnye lehet egy offshore cég megalapításának, amelyeket az ügyes vállalkozók már rég fölfedeztek, és sikeres működtetői egy offshore cégnek” – olvasható a reklámanyagban. Mi az a további előny? Nem kevesebb, mint az anonimitás. Úgy lehet céget tulajdonolni, hogy egy névleges igazgató és névleges vagyonkezelő működteti a vállalkozást, a mögöttes tulajdonosi szerkezet titok tud maradni, illetve lehetővé válik a pénzeszközök szabadabb felhasználásának és mozgatásának lehetősége.
Róna Péter közgazdász lapunknak három fő indokkal magyarázta, hogy miért népszerű az elitben az offshore alkalmazása. Először is, az anonimitás miatt lehetséges eszköz a kétséges eredetű pénzek elrejtésére. Másodszor: adóelkerülésre vagy a közéletben hivatalosan alkalmazott – ugyanazon tartalmú – adóoptimalizálásra, hisz az offshore célpontokban alacsony az adó. Harmadrészt, az offshore alkalmas a tulajdon kimentésére egy-egy országból. Ez utóbbi kapcsán az ismert közgazdász megjegyezte: a külföldi befektetéseket nemzetközi szerződések védik, ezért például Magyarországon cégcsoportoknak egy offshore cég tulajdonlása nagyobb biztonságot jelenthet, hisz nem lehet ezen cégeket burkoltan államosítani. A nemzetközi védelem ugyanis nagyobb védelemnek tűnhet, mint a hazai szabályozás, hisz a Fidesz–KDNP-kormány bevezette a visszamenőleges hatályú törvényhozást.
A gyakorlatban ez úgy működik, hogy például egy nemzetközi bank offshore hátterű leánybankja által biztosít tanácsadói vagy IT-szolgáltatást a magyar cégének, de a valóságnál jóval magasabb áron. Így akár adózatlan osztalékként felfogható az az összeg, amit a tulajdonos így visz ki az országból.
Nagyon hiányzik
Palócz Éva, a Kopint–Tárki Zrt. vezérigazgatója elmondta lapunknak, hogy a Magyarországról offshore technikával kivitt összegek nagyon hiányoznak az adóbevételekből, emiatt egy sor közszolgáltatásra nem jut kellő forrása az államnak. A másik ilyen terület a beruházásoké. Hazánkban drámaian alacsony mértékre, 16 százalékos szint alá zuhant vissza a beruházások aránya. Több magyar és nemzetközi kísérlet is született az adóparadicsomokba áramló tőke megakadályozására, de nem sikerült érdemben fékezni ezt a folyamatot. „Ha kiszámítható gazdasági környezet lenne Magyarországon, akkor a vállalkozások nem éreznék veszélyeztetve a tőkéjüket, és nem menekítenék külföldre a pénzüket” – emelte ki a gazdaságkutató intézet vezérigazgatója.
Róna Péter és Palócz Éva egyaránt úgy vélekedett, hogy azért sem várható az elit radikális fellépése az offshore alkalmazásával szemben, mert éppen ők azok, akik haszonélvezői ennek az erkölcsileg vitatható, de amúgy jogszerű eszköznek. Róna Péter azt is hozzátette: nehezen tudja elképzelni, hogy radikális szigorítás történjen offshore-fronton, hiszen a Fidesz üzleti holdudvarában is nagy népszerűségnek örvend a pénzkimentési technika.
HETEK / Hazafi Zsolt