ELFELEJTETTED ADATAIDAT?

EU-amnézia

by / hétfő, 08 május 2017 / Published in Belpolitika, magyarság, Jegyzetek, News, Pénz és gazdaság
Euro Dollar

(az EU-ból beáramló „megismételhetetlen ingyen pénzbőség” ellentételei)

Most folyik az EU 2007-2013 közötti, hét évre szóló költségvetéséből juttatott támogatások felhasználásának értékelése. A 14 ezer milliárd forintot kitevő összeg valóban hatalmas, nagyjából egy éves költségvetési kiadásunknak felel meg. Felhasználása politikai és gazdasági viták tárgya. Az év elején, az Eötvös csoport konferenciáján Csaba akadémikus laikusokat elkápráztató módon tette fel a kérdést: ha egy adott évben a GDP 4,5 százalékának megfelelő támogatást kapunk az EU-tól, és 3 százalékos lesz a növekedés, akkor hová lesz az 1,5 százalék különbözet? A Magyar Nemzet 2017. március 31-i számában két neves közgazdász, Róna Péter és Mellár Tamás hasonló aritmetikai mutatványokkal szórakoztatják az olvasót: ha az EU-tól kapott támogatások a GDP hasonló, vagy nagyobb százalékát teszik ki, mint amekkora maga a növekedés, akkor ez a növekedés a külső támogatások nélkül valójában zéró vagy mínusz előjelű lenne. Vértes András, a GKI elnökének szavait a HVG idézi: „2007 és 2015 között 40 milliárd euró támogatásban részesült a magyar gazdaság, az EU-források nélkül a magyar hazai össztermék csökkent volna”. „Az uniós támogatások és a magyar befizetések szaldójaként 2010-től 2016-ig átlagosan és évente a GDP több mint 4 százalékára tehető ingyenes forráshoz jutott a magyar gazdaság. Ez megismételhetetlen ingyen pénzbőség…” – tódítja Farkas Zoltán a HVG-ben.

Ez a szemlélet bántóan egyoldalú. Az EU-tól kapott támogatásokkal szembe kell állítani azt, amit az EU – vállalatain keresztül – tőlünk kap. Először is, ami nyilvánvaló, számításba kell vennünk a nyugati vállalatok által kivitt („repatriált”) profitot. Ez tételesen kimutatható a fizetési mérlegből. Az EU 15-ökbe (azaz a fejlett EU-országokba) átutalt profit a GDP 3-4 százalékát teszi ki évente, tehát máris kiegyenlíti az EU-tól kapott támogatásaink nagy részét. Ugyancsak a nyugat-európai tagországok hazánkban működő vállalataihoz kapcsolódik egy bonyolult tétel. Az anyavállalat és leányvállalata között intenzív cserefolyamatok játszódnak le. Annak érdekében, hogy az itt működő leányvállalat csökkentse adóalapját, a központ a számára címzett szállítmányokat (mindenféle alkatrészt, anyagokat és szolgáltatásokat) „felülárazza”. Ugyanakkor az innen az anyavállalatnak szállított termékeket „alulárazzák”, s ily módon a leányvállalat pénzben kifejezett teljesítménye (bevétele) lecsökken. Ezt a hatást már csak szakértői számításokkal és becslésekkel lehet kimutatni. Amikor nagy áruházláncok, pl. a Tesco veszteséget mutat ki, amögött ilyen praktikákra kell gyanakodnunk. Könnyebben számba vehetők viszont a magyar kormány által a külföldi működő tőkének nyújtott bőkezű támogatások (ingyen telephely, foglalkoztatási támogatás, adókedvezmények, sőt, az első évekre adómentesség). Miközben a hazai kisvállalkozói szektor pártfogói ezt sérelmezik, Magyarországnak más országokkal kell versenyeznie azért, hogy a külföldi tőke hozzánk jöjjön.

Egyes közgazdászok a fejlett EU-tagállamokkal folytatott külkereskedelmünkben elszenvedett cserearány-veszteséget is ide számolják. (Ez a veszteség azért jelentkezik, mert a fejlettebb ország export-struktúrája jövedelmezőbb.) Ennek támogatásként való figyelembe vétele azonban erősen vitatható, még akkor is, ha az érvelés megfontolandó: vámunión belül a kevésbé fejlett országnak nincs lehetősége a védekezésre. Nem tekinthető viszont közgazdasági értelemben támogatásnak, hogy a nálunk működő külföldi vállalatok nagyjából harmadrésznyi munkabért fizetnek ki az anyaországihoz képest, bármennyire is irritáló ez a különbség. A külföldön munkát vállaló magyarok hazai átutalásai egyre nagyobb méreteket öltenek. Egyesek ezt is az EU-támogatások kategóriájába sorolják, én ettől idegenkedem. (Bár elismerem, bizonyos értelemben ez a tétel „pandantja” lehet a nálunk működő külföldi vállalatok profit-repatriálásának.)

Inkább politikai ízlés és vérmérséklet kérdése, de azért megemlítem, hogy sokan a külső adósságunkért fizetett kamatokat is a hitelező országok és bankok általunk történő támogatásának tekintik. (De mivel a kamat a hitel ára, ez már inkább a demagógia körébe tartozó érvelés, annak ellenére, hogy a „kamatrabszolgaság” emlegetése nem légből kapott fogalom.) Sokatmondó, sőt, perdöntő viszont Günther Oettinger német EU-biztos februári kijelentése, miszerint a németeknek megéri támogatni a kelet-európai országokat, mert a pénz nagy része az ő gazdaságukba csorog vissza.

A néhány évvel ezelőtt lefolytatott közgazdász-viták során egyes, eléggé túlzó számítások szerint a tőlünk kiáramló jövedelem akár a hazai GDP egynegyedét is elérheti (!) De a mérsékelt kalkulációk is azt mutatták, hogy az EU-s támogatásoknak a két-háromszorosa megy ki az országból. Ennek ismeretében bizton megállapíthatjuk, hogy valójában mi támogatjuk az EU fejlett ipari országait, és nem ők minket. Egy újszülöttnek minden vicc új, tartja a mondás. Fent említett pályatársaim azonban már nem csecsemőkorúak.

Kiss Károly (A Magyar Nemzet becsületére legyen mondva, hogy „kormánypropaganda ízű” írásomat április 15-i, húsvéti számában közölte. A szokásostól eltérően azonban az online kiadás már nem tartalmazta.)

Kiegészítés

A Nemzet fent említett, március 31-i számában Róna Péter még a külföldi vállalatok magyarországi tevékenységét is a nekünk nyújtott támogatások körébe sorolta. Cikkemben erre nem tértem ki, de mivel ezt egy vele készült újabb interjúban megismételte (Nemzet április 18), most reagálok rá. Ez a kijelentés döbbenetes és elfogadhatatlan. Azt sugallja, mintha a nagy külföldi cégek hazai leányvállalatai emberbaráti szándékkal jönnének Magyarországra. Mintha ez nem egy kétoldalúan előnyös gazdasági kapcsolat lenne. Hogy nem szívességről van szó, azt jelzi a repatriált profit mennyisége, valamint az, hogy e nemzetközi nagyvállalatok üzleti eredményében jelentős szerepet játszik az a bevétel, melyhez kelet-európai leányvállalataik az olcsó helyi munkaerő révén jutnak. (Arról nem is beszélve, hogy a privatizálások idején pl. a hazai élelmiszeripar felvásárlása különösen nem filantróp megnyilvánulás volt részükről.)

Ha viszont e kijelentés mögött az áll, hogy Magyarország és a hasonló fejlettségű országok maguktól nem lennének képesek ilyen fejlett technológiák megteremtésére és működtetésére, és emiatt állandóan hálálkodniuk kellene, akkor messzemenő következtetésekre jutunk. Akkor pl. valahányszor az okostelefonunkhoz nyúlunk, vagy bekapcsoljuk a laptopunkat, meg kell köszönnünk Heisenbergnek, Bohrnak, Schrödingernek és tudós társaiknak, hogy a múlt század elején behatoltak az atomba. Ez helyén való is lenne. De kinek jutna eszébe levonni a felhasznált nemzeti termékből azt a jóléti növekményt, melyet ezen eszközök használatának köszönhetünk? (Hozzáteszem: ez Németországon, Dánián és Anglián kívül szinte minden más országra vonatkozna, nem csak Magyarországra.) Vagy kinek jutna eszébe kiszámítani (hát még levonni!), hogy a GDP hanyad-része tulajdonítható Alessandro Voltának, amiért kétszáz évvel ezelőtt a rézdrótra felfüggesztett, még friss békacomb rángatózásából az elektromosságra következtetett? Ily módon gondolkodva ahhoz is eljutnánk, hogy a magyarok – ha csak a saját képességükre lennének utalva – most egy lovaskocsira szerelt T-modell karosszériával „autóznának” – ugyanis a kocsi állítólag magyar találmány, a T-modell karosszériáját köztudomásúan egy magyar, Galamb József alkotta meg, viszont az Otto-motor német találmány. (De hogyan autóznának azok a nemzetek, melyek nevéhez sem a kocsi, sem a karosszéria, sem az Otto-motor feltalálása nem köthető?) Ezen az úton visszafelé eljutunk Zoltai Gusztáv néhány évvel ezelőtti emlékezetes megállapításához is, hogy a magyarok saját erejükből még mindig csak a honfoglalók turbános-bugyogós-kaftános viseletében, lovon ülve, hátukon íjjal és tegezzel, egyik kezükben szablyával, másik kezükben fütyülős barackpálinkás butykossal hadonásznának. És civilizációjukat a városépítő németeknek és a gazdaságot fejlesztő zsidóknak köszönhetik, és hogy a színmagyarok ehhez nem sokat tettek hozzá… Amiben – ismerjük el – sok igazság van; de ki itt a színmagyar?

Bp, 2017. április 21.

Kiss Károly (mint tudjátok, tárgyilagosságban verhetetlen vagyok)

Share and Enjoy

One Response to “EU-amnézia”

  1. Sajnos a közgazdászok el vannak telve, mennyire okosak. Alap vető dolgot nem tudnak. A pénzt magán személy, vagy személyek állítják elő, a bankjaikon keresztül. Ez azt jelenti, hogy egyetlen vállalatuk sem megy tönkre, mert előre, minden meg van fizetve. Akár hiszed akár nem, az összes szolgáltatás előre ki van fizetve. A pénzt előállító magánszemélyek, a bankjaikon keresztül annyi pénzt adnak be a gazdaságba, amennyit akarnak, és azt a vállalatot szüntetik meg, amelyiket akarják, csupán a pénzkivonással. Államokat is meg tudnak így szüntetni, legalábbis azon államokat, amelyek pénzt használnak. Tehát akár elhiszed, akár nem, de az összes közüzemi költséged előre ki van fizetve, és nem számít te mennyit fizetsz be, vagy épp mennyi folyik be a közüzemi számlákon. Az sem számít, hogy egy államnak mennyi a költségvetése, mert ez is csak attól függ, hogy a bank mennyi pénzt ad az államnak. Semmi jelentősége nincs, hogy egy országban mennyi volt a bevétel, és mennyi a kiadás, hanem csak attól függ, hogy a bank mennyi pénzt ad az államnak. Az egész egy nagy szédítés, hogy átverjenek, és fontosnak tartsd a pénzt. Valójában amit te államadósságnak gondolsz, az is egy trükk, mert mint mondtam minden ki van fizetve. Aki korlátlanul állít elő pénzt, annak teljesen mindegy, mennyit ad a bankokon keresztül, mert csak rajta múlik, mennyi pénzt ad a forgalomba. Ha az államadósság tényleg nagy probléma lenne, akkor az a pénz hiányozna, és ugye akár az USA adóssága hiányozna, így egy csomó nagyvállalatnak kellene tönkremennie a világon. Mint látható nem ez történik, tehát az egész pénzel kapcsolatos bűvészkedés, közgazdaságtan, egy szédítés, egy megvezetés, és arra szolgál, hogy téged benn tartsanak egy alacsony létállapotban. Aki pénzt használ, annak reménye sincs, hogy magosabb létállapotba kerüljön, de elfelejtheti, a megvilágosodást, az üdvözülést, meg hasonló emelkedést. Az összes spirituális iskola sem emeli senki spirituális fejlődését, mert amint újból pénzt használsz, akár egy forintot, adsz vagy átveszel, már tolvaj létállapotban találod magad, bármilyen létállapotban is voltál előtte. Kiadsz a semmiért egy csomó pénzt, és nem számít, mit tudsz, vagy épp mennyire igazad is van. Az egész pénzzel kapcsolatos gazdálkodás, a közgazdászokkal együtt egy nagy megtévesztés, hogy elhitessék veled, hogy valakinek tartozol. A pénznek ugyan az a szerepe, mint a vallásoknak, hogy alacsony létállapotban tartsanak. Ideje felismerni, és nem hinni ezeknek a közgazdásoknak sem, mert a legtöbbje, azt sem fogta fel, hogy őket használják fel az emberek megtévesztésére, és így tudatlanul, is hazudnak e közgazdászok.
    Ami most lényeges, hogy rá kell jönni, hogy a Szkíta királyságban élsz. Aki érti, mit jelent a magyar szó, az tudja, hogy mag és ár szóból áll, és aki tudja, mit jelent a mag, és mit jelent a kiárasztás, az tudja, hogy az elmúlt ezer évben Magyar királyság soha nem jöhetett létre. Az elmúlt ezer évben soha nem volt olyan lehetőség, hogy a Szent korona, magyar nép, és magyar kelár egyszerre jelen lett volna Szófia bolygónkon, még Kárpát-medencében sem. A Kárpát-medencében Szkíta kelárság volt. Akkor lesz újra Szkíta kelárság, ha megszüntetik a szkíták a pénz használatot, és a vallásosságot. Minden szkíta, magában hisz, és nem egy vallásban, tehát más embereknek. Tehát ha vissza akarják állítani a kelárságot, akkor csak a Szkíta kelárságot lehet visszaállítani. A Habsburgok hazugsága volt, hogy Magyar királyoknak tekintették magukat, és magyar királyságnak kellett nevezni a Szkíta királyságot. A magyar az egy minőséget jelent, aki elérte ezt a minőséget. Sajnos egyetlen Habsburg ezt a minőséget nem érte el, így csak trónbitorlók lehettek. Szkíta királynak, mindenképpen magyarnak kell lennie, tehát a maggal kapcsolatban kellett lennie, és a magját ki kell tudnia árasztani. Az, aki nem magyar, nem lehet Szkíta király. A Habsburgok úgy képzelték, hogy ha magyarnak kellett lenniük, akkor csak Magyar királyság királya lehetnek. Ez tipikus elme programozás, elme működés, és aki az elméje gondolataira figyel, már nem lehet magyar, még akkor sem, ha ezt hazudja. Három mondatból kideríthető, hogy valaki magyar e, vagy sem, de az, mint mondtam, hogy vallásos, vagy pénzt használ, már az is megmutatja, hogy nem lehet magyar. Szkíta lehet, de magyar mag úr nem lehet. Egyszerre tudja mindenki a közeledben, ha ki tudod árasztani a magod, mert még véletlenül sem tudnak neked ártani, ha te nem engeded meg. Mint mondtam, ha nem magadban hiszel, ha nem a magodra figyelsz, ha nem magadra hallgatsz, és nem ismered, hogy minden amit kapsz a külvilágból, azt hatás nélkül a magodba kell beküldeni. Mivel a benned lévő atomoknak is van magjuk, tehát minden atomod, ami valamilyen energiát kapott kívülről, azt a magjába kell küldenie. A magodból érkező energiát meg ki kell árasztanod. A lényeg, hogy csak a Szkíta kelárság intézményrendszerét lehet feléleszteni, mert magát a Szkíta kelárságot nem kell, hiszen ezer éve a Szkíta kelárságban élsz. te, és az őseid is. Sajnos sokan hazudták, hogy a Magyar királyságban, a köztársaságban, népköztársaságban, meg valamiféle vállalati rendszerben élsz, de az igazságot soha nem mondták el neked. Magam is a magomból tudtam meg a valóságot. Lényegében minden törvény, minden határozat, minden megállapodás, érvénytelen amit egy Szkíta-magyar kelár nem hitelesített. Amint eléri a nép, azt, hogy a Szkíta-magyar kelár megjelenjen, akkor tudni fog róla mindenki, mert a magját ki fogja árasztani. Szóval minden, még trianon, meg a többi nemzetközi szerződés is érvénytelen, ami a Szkíta királysággal kapcsolatos. Mindenki érje el a magjával a kapcsolatot, és hallgasson a magjára, és minden megoldódik. Ha jól sejtem, ez az utolsó akadály is, mihelyt minden szkíta tudomására jut, hogy Szkíta kelárságban él, és nem magyarban.

Vélemény, hozzászólás?

Kérjükjelentkezz be hogy megírhasd véleményed!